Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Branson, unity, twitter

Hosszú, emberéleteket követelő volt Branson útja a világűrig, de megérte

Rengeteg munka, dollármilliárdok, zsákutcák, buktatók és elvesztett emberéletek övezik Richard Branson útját a világűrig. De megérte: a brit milliárdos sikere jelzi az űrturizmus hajnalát, milliárdostársaival egészséges versenybe taszították egymást, nemsokára mások is követik őt a világűr szélére.

„Minden gyereknek ott lent: én is egyszer álmodozó kölyök voltam, néztem a csillagokat. Most már felnőtt vagyok egy űrhajóban és lefelé nézek a gyönyörű Földünkre. Az álmodozók következő generációjának üzenem: ha ezt mi elértük, csak képzeljétek el, mi mindent érhettek el ti!”

Ez szakadt ki Richard Bransonból, amikor saját cégének gépén utazva, a pilóta bejelentette: „Üdv az űrben”. Branson társai mind kiengedték biztonsági hevederüket, hogy megtapasztalják a súlytalanságot, de a brit milliárdos még el akarta mondani bekészített beszédét. Hosszú, gyötrelmes, emberéleteket követő út állt mögötte, mire elérte a világűr peremét, dollármilliárdok, szákutcák, kudarcok és buktatókon át vezetett az útja, hogy beköszönthessen az űrturizmus hajnala.

Sima ügy, nem? Nem.

A sztorivonalat valahol az 1990-es évek elején érdemes felvenni, egy ambiciózus repülőgép-mérnökkel, Burt Rutannal. Rutant megbabonázták a szovjet-amerikai űrverseny eredményei, sikeres és kíváncsi mérnökként saját űrhajót akart építeni. Motivációja az volt, hogy az átlagember szintjére és elhozza az űrutazást, ő is ki akart lépni a világűrbe. Már akkor nagyot álmodott: nem akart óriási rakétakilövéseket, szerinte egy űrturistát egy sima repülőúthoz hasonlóan kell elvinni a légkörön túlra.

Burt a híres North American X–15 rakétahajtású kísérleti repülőgépről vette a mintát. Az X-15-ös a ’60-as években közel 40 évig álló sebességrekordot állított fel 7.274 kilométeres óránkénti sebességgel és a mai napig tartja a leggyorsabb, ember vezette repülőgép rekordját.

Az X-15-ös a pilótájával, Neil Armstronggal. Forrás: Picryl

A tervezés és építés bő egy évtizedig tartott, Burt gépe, a Spaceshipone 2004-ben írta be magát a történelemkönyvekbe. A gépet egy forró, júniusi napon a Mojave-sivatagból emelte fel a White Knight nevű hordozógép, majd 14 ezer méteres magasságig cipelve kiengedte.

Mike Melvill, a SpaceShipOne a pilótája begyújtotta a rakétákat, majd meg sem állt a 100 kilométeres szintig, azaz a Kármán-vonalig, amelyet a tudomány a világűr határának ismer el.

(A határvonalat Kármán Tódor, a magyar származású, világhírű gépészmérnök és fizikus számolta ki, róla is kapta a nevét, ez az a magasság, ahol egy repülőnek már el kell érnie az első kozmikus sebességet, 7,9 kilométert másodpercenként, hogy tovább tudjon emelkedni.)

Végre odafigyelt a világ

A Spaceshipone volt az első, magánfejlesztésű szerkezet, amely elérte a világűrt. A repülés után világszerte ismert lett, a teljesítményért Rutant a Time magazin a világ száz legbefolyásosabb embere közé választotta. A sajtó és a televízió romantikus álmokat szőtt arról, hogy nemsokára a hétköznapi emberek is megtapasztalhatják a súlytalanságot és a világűrt. Számtalan embert megihletett a dolog, köztük volt a már akkor is milliárdos üzletember, filantróp, extrémsportoló, celebritás, a brit korona lovagja, a Virgin Group alapítója, Sir Richard Branson.

Branson (b) és Rutan lógnak ki a Spaceshiptwo-t szállító White Knight 2 ablakán. Forrás: Flickr

Branson gyermekkora óta végtelenül motivált, munkamániás, ugyanakkor álmodozó típus volt. Tinédzser korában már újságot és céget alapított, egész életében vállalkozónak készült. És egész életében bámulta a csillagokat, gyerekkori vágya volt, hogy kijusson, tényleg elhitte, hogy egyszer ő is eljuthat oda. Nem csoda, hogy megbabonázva nézte Rutan hajóját, ahogy a világűr szélére emelkedik. Ő is oda vágyott, pénze, energiája, ideje is volt rá.

Egyet rontott csak el: alaposan alábecsülte, mibe is kerül turistákat juttatni a világűrbe.

2004-ben végtelen tettvágyból jól el is kapkodta a dolgot: bejelentette, hogy a Spaceshipone tervei alapján saját hajót épít és rááll az űrturizmusra. Összeállt Rutannal, a brit sajtó híréhségét felhasználva világgá kürtölte, hogy 200 ezer dollárért visz fel civileket az űrbe. Csillogó szemmel magyarázott arról, hogy pár éven belül asztronauták ezreit fogják kiképezni és felvinni a csillagok közé.

Nem csak viccelt, Branson tényleg úgy gondolta, hogy pár hónap, esetleg pár év és kész van a gép, indulhat az üzlet, 2007-re mindenképpen kint akarta tudni a gépét Föld körüli pályán. Ezen most, 17 évvel később vélhetően már csak mosolyog.

Mindenesetre a munka beindult, Rutan és Branson megalapították a The Spaceship Companyt. A Spaceshipone kis gép volt, Branson nyolc fős legénységről álmodott – hat turista és két pilóta –, így át kellett tervezni a dolgot, nagyobb hajtóművet kapott. Bő két évig tartott a fejlesztés első köre, a késlekedés Branson idegeire ment, de 2006-ban bemutatták a Spaceshiptwo-t a nagyközönségnek.

Emberéletekbe került

Branson el volt ragadtatva a pillanattól, végtelenül büszke volt cégére és arra, hogy már közel a cél. A cél azonban még jó távol volt, Bransonnal és Rutannal elemi erővel jött szembe a valóság: a Kármán-vonalig még emberéletekben mérhető akadályokat kell leküzdeni.

2007. júliusában a Rutan cége, a Spaceshipone rakétáját fejlesztő Scaled Composites sivatagi központját óriási robbanás rázta meg. Épp a következő generációs gép, a Spaceshiptwo hajtóművét tesztelték, amikor az üzemanyaggal töltött rakéta berobbant, megölve három embert, megsebesítve még hármat. A rakéta úgynevezett terminált hidroxil-polibutadiént (HTPB) használt üzemanyagnak folyékony nitrogén-oxiddal, a motornak mindössze egy percig kellett volna megbízhatóan működnie a teszt alatt, de nem működött.

A baleset évekre vetette vissza a fejlesztést, csak 2010-ben jött a Spaceshiptwo, amely ekkor már VSS Enterprise néven készen állt a tesztrepülése.

Először csak óvatosan, a White Knight 2-nek hívott hordozó még csak körbereptette, nem engedte ki, hogy önállóan szárnyaljon. Az év végére már ez a pillanat is eljött, a hajó egymaga sikeresen landolt a Mojave-sivatagban, de ekkor még hajtómű nélkül. Az első alkalomra, amikor repülés közben a motorokat is bedurrantották, 2013-ig kellett várni, a gép ekkor átlépte a hangsebességet is.

Itt meg is állhatunk egy pillanatra. Branson ugyanis végtelenül örült a sikernek, óriási lépésnek nevezte a hangsebesség átlépését, úgy fogalmazott: „megnyitja az utat, hogy az űrturisztika rohamléptekben fejlődjön és reális legyen az év végére a polgári űrutazás.” Egyrészt így több év után nagyon romantikusan hangzik, hogy Branson 2013 végére már polgári űrrepülést vizionált, másrészt rámutat, milyen iszonyú nehéz űrhajót fejleszteni. Branson ugyanis a hangsebesség átlépésétől, az egy mach-os sebességtől ájult el örömében. Abban az évben, amikor a sebességrekord 6 mach közlében volt, a kor talán legjobb amerikai vadászgépe, az F-16-os már bőven két mach fölött repült.

A valóság pedig megint arcul ütötte Bransont.

Megtörten a kamerák előtt

A brit lovag ugyanis nagy levegőt vett, kirakta a rakétafejlesztőket, hogy házon belül megoldják a technikai problémákat, beleölt még több pénzt a fejlesztésbe, majd 2014-ben élőben nézte végig, ahogy a VSS Enterprise a kioldás után mindössze 11 másodperccel füstölögve hullik darabjaira a levegőben. A pilóta, Pete Sebold súlyos sérüléseket szenvedett, míg másodpilótája, Mike Alsbury életét vesztette a balesetben. Elvileg a gép elektronikájával volt a gond, az egyik fékező nyílt ki idő előtt, ez okozott akkora feszültséget a gép szerkezetében, hogy szétszakadt.

Branson megtörten áll a baleset után a kamerák előtt, de megígérte: tovább folytatja a munkát és valóra váltja saját, és oly sokak álmát. Évek és dollármilliárdok után állt készen a következő gép, a VSS Unity. 2016-ban leplezték le a repülőt,

Branson annyira akarta a sikert és a publicitást, hogy a világ talán legismertebb tudósával, tudományos celebjével, Stephen Hawkinggal neveztette el a gépet.

Mi lehetne jobb ómen annál az embernél, akinek a tudomány szerint tizenévesen már meg kellett volna halnia, s mégis, hetven fölött a világ egyik legismertebbje volt?

A VSS Unity volt a megoldás, a legjobb konstrukció. Visszatértek a HTPB-hajtásra (bár a korábbi baleset nem a hajtőmű hibája volt), és szép lassan, fokozatosan, éveken át tesztelték a gépet, mire pilóta nélkül elérte a 80 kilométeres magasságot. Ez is jelzésértékű, korábban a 100 kilométeres Kármán-vonalat jelölte meg célként, egy étvizeddel később már beérte 86 kilométerrel is, ahol a világűr NASA által elismert határára húzódik.

Majd miután megvolt több mint egy tucat sikeres út, és júniusban megkapták az engedélyt a kereskedelmi utakra, Branson is felszállt. Magával vitte a Virgin vezérkarának egy részét, egy fedélzeti kamerán át pedig a fél világot, hogy tanúja legyen a beteljesülésnek. A sztori ismeretében talán jobban érhető Branson végtelen öröme a gép fedélzetén, hogy gyermekkori álmairól beszélt, a sok munkáról és arról, hogy mi mindent lehet elérni, ha hiszünk benne.

Vannak még páran a sorban

És Branson csak az első a sorban, akit milliárdosként saját cége visz fel a világűr szélére. Iszonyú pénz mozog a kereskedelmi űrrepülésben, az állami űrvállalatok messzebb tekintenek, a Holdat, a Marsot célozzák, űrállomásokat terveznek (vagy kínai mintára csinálnak is), fókuszukon kívül esik, hogy az egyszeri milliomosokat is felvigyék az űr szélére. Ott toporog viszont mögöttünk több vállalat, azok mögött pedig olyan vállalkozók, akik nem sajnálnak milliárdokat önteni a területbe.

Musk nem aprózza el. Hold is, Mars is, Starlink is, űrszemét is. Fotó: Daniel Oberhaus / Wikimedia

Nyilván, mint szinte mindig, itt is Elon Musk a legismertebb. Cége, a SpaceX nemhogy embereket szállít a Nemzetközi Űrállomásra, de a következő űrhajósokat is ő szállítja a Holdra, Mars-expedíciókat tervez és épp elárasztja a Föld körüli pályát miniműholdakkal. És ezekbe még illuzórikus elképzelések is beleférnek.

Musk esetében valószínű, hogy nem fog saját gépén repülni, a hírek szerint ugyanis jegyet váltott Branson gépére.

Sikerekben egyelőre mögötte kullog, de a világűrt hamarabb érheti el a szintén nagyon ismert, de sokkal kevésbé excentrikus milliárdos, Jeff Bezos és cége, a Blue Origin. Bezos, ha minden jól megy, egy hét múlva saját cége hajóján, a New Shepard-ön indul a világűrbe, a vállalat első kereskedelmi járatán. Az 57 éves üzletember, az Amazon alapítója testvérével, Markkal együtt megy – az eseményt megható Instagram-videóban jelentette be. A járat két héttel azután indul, hogy végleg visszavonul az Amazon vezérigazgatói székétől.

Egyelőre ők hárman vezetik a Billionaire Space Race-t, legalábbis ők a legismertebbek. Pár milliárdos járt már az űrben, de egyik sem ölt súlyos pénzeket a fejlesztésekbe, mindössze utasok voltak. Van azonban még egy projekt, ám az jóval ambiciózusabb, annyira, hogy még sci-fiként lehet róla beszélni.

Az orosz-izraeli milliárdos, Juri Milner 2016-ban Stephen Hawking fizikussal és a Facebook-alapító Mark Zuckerberggel együtt hívta életre a Breakthrough Starshotot, amely nem is cég, hanem egy kísérleti projekt egy csillagközi űrhajó megépítésére. A projekt célja, hogy az emberiség minél hamarabb elérje a legközelebbi csillagrendszert, a 4,4 fényévre lévő Alpha Centaurit és annak exobolygóit. Egyelőre egy 100 gigawattos lézerről álmodoznak, ami majd a fénysebesség 15-20 százalékára gyorsít fel valamit, ami 20 év alatt oda is ér a legközelebbi csillaghoz.

Azonban, mint mondtuk, ez még csak sci-fi-szakaszban van, a legközelebbi nagy durranás Jeff Bezosra vár, ha egy hét múlva tényleg eléri a világűrt.

Borítókép: Richard Branson és a VSS Unity legénysége. Forrás: Twitter

Oszd meg!