Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]


Bővebben

Balogh Péter, startup befektető, cápa. Fotó: Orbital Strangers

Balogh Petya: Összességében startupba fektetni nem jó üzlet

A Cápák között egyik befektetője, Balogh Péter sorozatot indított a Forbes.hu-n. Petya minden hétvégén személyes élményeivel együtt kommentálja a hét fontos üzleti híreit. 

Micsoda hét volt ez! Újabb startup exit robbant, külföldön is elindult a Munch, végre telefonról is lehet bankszámlát nyitni, okoskarkötőkkel hódítaná meg a kórházakat az Entremo és 10 milliárdos inkubátor programot hirdetett a Széchenyi Alapok, szóval uborkaszezonról szó sincs, nagyot pörgött a startup ökoszisztéma a héten is.

Balogh Péter

Hétfőn a Széchenyi Alapok jelentett be egy új, startup inkubátorok számára kiírt, tízmilliárdos programot. A politikai zajban és az állami szerepvállaláson menetrendszerűen hőbörgő ökoszisztémában eléggé félre is értette mindenki, hogy pontosan mi is történik.

Pedig ez most egy jó dolog.

Ezt a pénzt kivételesen nem közvetlenül fekteti be az állam a startupokba, hanem olyan, magánkézben lévő, befektetéssel foglalkozó startup inkubátorok kaphatják, akik emellé saját forrást is tesznek, és utána ebből induló startupokba fektetnek. Magyarán nem közvetlenül, hanem közvetetten érkezik majd a pénz a piacra, némi magántőkét is magával rántva, és ami a legfontosabb, a döntéseket és irányítást a magánbefektetőknek átengedve.

Összességében startupba fektetni nem jó üzlet

Ahhoz, hogy megértsük, miért fontos ez, érdemes pár dolgot tudni a startupok finanszírozásáról. Összességében startupba fektetni nem jó üzlet. Ugyanis több pénz kerül befektetésre, mint amennyi kijön az exitekből. És ez nem csak ránk igaz, hanem a világ szinte minden országára. A legjobb befektetők persze szép hozamot érnek el a legjobb startupokon, de a nagy átlag bukik.

Nem éri meg átlagosnak lenni ezen a piacon.

De nem is az átlagos befektetők a nagy nyertesei a startup ökoszisztémának, hanem a versenyképesség, a startupokat felvásárló nagyvállalatok, a teljes gazdaság. Ezért a világ minden országában a magántőke mellett állami pénz is áramlik a szektor támogatására. Kelet-Európában az EU-s támogatásoknak hála az összes befektetett pénz több mint 80 százaléka közösségi pénz, és csak a maradék a magánforrás.

Ami egyik oldalról klassz, mert így sokkal több startup és induló vállalkozó kap esélyt, de egyben aggályos is. Az állami pénz ideiglenesen kipótolja azt, amit a magántőke nem tesz bele, és ez jó. Enélkül még mindig a kanyarban sem lenne a hazai startup ökoszisztéma. A magántőke csak a sorozatos és jelentős sikersztorik után merészkedik elő, az úttörő munkában jelentős szerepe van az államnak – mindenhol.

De ha túl sok és túl kompetitív az állami tőke, akkor könnyen ki is szoríthatja a magántőkét a piacról.

Az állami tulajdonú Hiventures pár év alatt a világ egyik legaktívabb befektetőjévé nőtte ki magát, évi közel száz új befektetéssel. Ezzel hihetetlen szerepe (és felelőssége) lett a hazai startuppiacon. Lehet őket szeretni vagy utálni, figyelmen kívül hagyni biztosan nem érdemes. Évről évre egyre jobban végzik a dolgukat, és ez egyben a legnagyobb veszélyük is.

Amikor az állami gigabefektető magasabb cégértéken több pénzt ad, mint bármelyik magánbefektető, akkor egy kicsit az állam, az EU-s támogatásokat és a közpénzt használva versenyre kel a magántőke ellen, és bizony rendszeresen nyer.

Ezen keresi régóta a fogást az NKFIH (Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal) a saját inkubátor programjaival, a pár éve indult „új Jeremie-nek” becézett tőkealapok, és mostantól a Széchenyi Alapok is ezzel az új alappal.

Hogyan lehetne a közösségi pénzt nem a magántőke ellen, hanem annak ösztönzésére fordítani?

Ha a közpénz társulni tud a magántőkével – de mégsem veszíti el közpénz jellegét.

Azaz ha maguk az inkubátorok kapnak egy befektetőt a nyakukba, így több pénzük van befektetni, nagyobb portfóliót és stabil csapatot építhetnek. A modell annyira nem ördögtől való, hogy az EIF (European Innovation Fund) régóta kínál a nagyobb kockázati tőkealapoknak hasonló elven működő forrást. Talán valami hasonlót fogunk látni a korai fázisú finanszírozásban is, ezúttal állami pénzből? Akár jól is elsülhet. Mindenesetre egy egészségesebb hosszú távú vízió felé mutat a szándék, ahol a startupok finanszírozásából a magántőke is kiveszi a részét, így a bürokratikus fókuszt felválthatja a szakmai fókusz, ahogy az tőlünk nyugatabbra szokás.

Számomra a digitalizáció hiánya érthetetlen

Kedden a digitalizáció újabb szintjét értük el, így másfél évvel a karantén után – akár otthonról, mobillal is nyithatunk számlát. Na nem a Revolut-nál, ott eddig is lehetett. Hanem az OTP-ben.

Ez már az úgynevezett DIGITALIZÁCIÓ lehet.

Néha, ha elvállalok egy nyitóbeszédet egy nagyvállalati rendezvényen, akkor megkérdeznek, hogy mit gondolok a digitalizációról. Én meg nézek bambán, mint a harmadik teve Noéra. Gyerekkorom óta vagyok kocka, egész életemet a digitális térben töltöttem, több, mint 30 éve programozom. Számomra a digitális a magától értetődő és annak a hiánya az érthetetlen.

Vajon ha egy könyvelőt kérdeznének arról, hogy mit gondol a könyvelés matematikai alapokra helyezéséről, mint új gondolatról, akkor mit érezhetne?

Persze azért nagy lépés ez, nincs könnyű dolga a bankoknak a magyar piacon, az a csoda, ha jut erejük és pénzük fejleszteni. Pedig ha jobban belegondolok, akkor egy bank egyre nagyobb mértékben szoftvercég. A tevékenységének jelentős része automatizálható, szinte minden munkafolyamata digitalizálható, az ügyfeleinek jelentős részét szoftvereken keresztül szolgálja ki, a tevékenysége adatok adminisztrációja. Pont ettől izgalmas a fintech startupok világa, mert ők elsősorban szoftvercégként gondolnak magukra.

De erre a változásra utal az is, hogy a mindent felfaló Bankholding Zrt leigazolta Vinnai Balázst, a banki szoftver téma egyik legsikeresebb exitelt startupperét.

Vinnai Balázs: leigazolta a Mészáros-féle Bankholding.

És ha már a távolról végezhető dolgokról beszélünk, akkor az utóbbi évben felrobbant távmunka is kapott egy szép csavart a héten, megszületett a régi-új szabályozása a témának, és van benne pár csavar. A hőn áhított – vagy legalábbis élhető kompromisszumnak tűnő – hibrid modellt a törvény nem igazán kezeli. Valaki vagy irodábajárós alkalmazott, vagy távmunkás, nincs középút. Persze egyedi szerződéssel szinte minden ponttól el lehet térni, csak ez tovább növeli a komplexitást majd. Szerencsére a munkaszerződések – és általában a szerződések digitalizációja is egyre könnyebb.

Szerdán a Google sokkolt a negyedéves jelentésével. Brutális a mérték, még brutálisabb a növekedés. És ami igazán érdekes, hogy a most zárult negyedévben annak ellenére növekednek a hirdetési bevételek, hogy az Apple jelentősen megnehezítette a hirdetések pontos célzását, mióta ellehetetlenítette a felhasználói követését és adatgyűjtésüket.

Ez azért izgalmas, mert a hirdetői oldalon ez brutális dráguláshoz és hatékonyságromláshoz vezetett, azaz lényegesen nehezebb fizetett hirdetésből jó áron vevőt szerezni. Logikus lett volna, ha emiatt csökken az ilyen hirdetésekre költött pénz, de ennek az ellenkezője valósult meg.

A rosszabb hatékonyságra a hirdető cégek még több költéssel reagáltak, így a Google bevétele nőtt, a kereskedők profitja csökkent.

De a Tiktok és a Snap számain az is látszik talán, hogy mindenki, aki online eladásból él, padlógázzal kezdte keresni az alternatív csatornákat, mert sokuknak egyszerűen nem rentábilis így az üzlete. Vajon az offline marketing csatornák is újra felértékelődnek majd, ha az online megy a lecsóba?

Jövő és múlt metszete

Érdekes cikket olvastam az Entremo haladásáról is. Még indulásuk körül, a járványhelyzet közepén egy hackathonon ismertem meg a csapatot, akik okos karperecet fejlesztenek kórházaknak segítve a betegek felügyeletét. A nagyon fiatal, de nagyon tudatos, és felkészült csapat egy érdekes metszetére céloz a jövőnek és a múltnak. Egyik oldalról, technológiailag hihetetlen könnyűvé vált egy ilyen eszköz létrehozása. Pár dollárért kapható alkatrészek, ingyenes fejlesztőkörnyezetek, végtelen mennyiségű tudás és tapasztalat az interneten.

Az Entremo csapata balról jobbra: Dános Péter, Mitnyik Levente, Lakatos Péter, Nagy Kristóf és Knébel Miklós.
Az Entremo csapata balról jobbra: Dános Péter, Mitnyik Levente, Lakatos Péter, Nagy Kristóf és Knébel Miklós. Fotó: Sebestyén László

Amihez pár évtizede még egy világcég kellett, azt ma már egy maroknyi fiatal is meg tudja csinálni. A technológiai kihívás és komplexitás helyét valami más vette át. A piaci igény megfejtése és kiszolgálása értékelődött fel.

Nem az lesz sikeres, aki létre tud hozni egy új kütyüt, hanem az, aki el tudja adni.

És ilyen szempontból kifejezetten nehéz terepet választott a csapat. Az egészségügy általában nem nyitott az innovációra és a startupokra. De ez egyben az esélyük is. Míg a nagy tech cégek szinte mindegyike készít okosórát vagy okoskarkötőt, egyikük sem állt bele ilyen módon az egészségügybe, a techológia kórházi hasznosításába. Azaz nehéz elindulni, de ha sikerül, akkor egy szinte még üres piacon akár nagyot is durranhat az Entremo sztorija. És ha bejön, az az egészségügynek is hatalmas segítség lehet.

Csütörtökön a PlayStation 5 diadalmenetén elmélkedtem, és azon, hogy a jelenleg három szereplős játékkonzol piac vajon mikor szűkül két versenyzősre. Míg a Sony igazi japán high-tech óriásként a csúcstechnológiával arat minden újabb generációban, addig a Nintendo egy igazi bohó játékcégként az élmény oldaláról közelít. Bár minden második kísérletük kudarc, valahogy sokkal jobb érzékkel találják el a gyerekek elvárásait.

Nem csúcsprocesszorokkal, hanem praktikus, jól kitalált, formabontó ötletekkel.

És van a Microsoft, aki a szoftveres múltjára, az egykor legnagyobbnak számító fejlesztői ökoszisztémájára építette a jelenlétét. De ahogy az operációs rendszerük az egykori 90%-os piaci részesedésről az elbénázott mobilos kalandjaik után lecsúszott 30%-ra, úgy ezek az előnyök is lassan kikoptak. És lassan a konzolok létjogosultsága is megkérdőjeleződik. Ha nem lehetetlenítette volna el a streamelő játékplatformokat az Apple, akkor valószínűleg mára sokkal kevesebb játékkonzol fogyna. A covid ugyan valamennyit dobott ezen a piacon is, de hosszabb távon elkerülhetetlenül tör előre a mobiltelefon, mint elsődleges játékkonzol.

Pénteken lett sajtónyilvános a napok óta csak suttogva említett deal, a hét nagy startup üzlete, a Shoprenter többségi tulajdonának eladása. Az idén tizenöt éves hazai startupban a lengyel hasonmás Idosell látta meg a fantáziát.

A deal különlegessége, hogy nem teljes bekebelezés történt, csak a cég 51%-a cserélt gazdát, azaz a korábbi főtulajdonos Innonic és Zajdó Csaba csapata továbbra is aktív részese a sztorinak. Mivel a cégnek nem voltak befektetői, így az eladásból érkező pénzen sem kell nagyon osztozni.

Számomra a Shoprenter mögött álló debreceni cég, az Innonic is nagyon kedves. Egyrészt megmutatták, hogy igenis létezik vidéki startup siker, lehet Debrecenből is nagyot gurítani. Másrészt a Shoprenter évek óta tartó diadalmenetéből származó egyre több profitot nem egyre nagyobb adriai jachtokra költötték, hanem számtalan újabb startup elindítására. Ott, helyben, Debrecenben.

Zajdo Csaba, az Innonic társalapítója. Fotó: Forbes archív / Orbital Strangers
Zajdo Csaba, az Innonic társalapítója. Fotó: Forbes archív / Orbital Strangers

Izgalmas lesz figyelni, hogy pontosan mi az a következő nagy stratégiai lépés, amire a cikkben is csak ködösen utalgatnak. Egyrészt óriások uralta vidéken kishalak ők. Az online kereskedelem világevő szörnye, az Amazon is valószínűleg hamarosan megérkezik a piacunkra. Az online bolt-üzemeltetés globális bajnoka, a Shopify is egyre elérhetőbb a hazai vállalkozások számára. Vajon melyik irányba indulnak tovább innen, a hazai sikerek után? Vajon ha egy platformon értékesít 5000 webáruház, akkor ki lehet belőlük hozni egy Emag szerű piacteret is? Vagy van elég szufla még a kisboltok egyszerű webshoppal való kiszolgálásában? Kiváncsian várom a folytatást!

És persze az is nagyon érdekes lesz, hogy a hirtelen nagyobb vagyonhoz jutó Innonic Zrt. mihez kezd a felvásárlásból származó pénzzel.

Borítókép: Orbital Strangers


Oszd meg!