A Cápák között egyik befektetője, Balogh Péter sorozatot indított a forbes.hu-n. Petya minden hétvégén személyes élményeivel együtt kommentálja a hét fontos üzleti híreit. Tanulságos hét egy kis merengéssel arról, mi teszi a piacvezetőt Magyarországon. A siker receptje ettől még az, ami: tanulni egymástól, sokat. Visszatérünk az irodába, és ez tényleg fáj. Már akinek. Heti Petya.
Megszoksz vagy megszöksz
Néha olyan érzésem van, mintha egyre gyorsuló tempóban halmozna rekordot rekordra a hazai üzleti szenialitás netovábbja. A héten azon gondolkodtam, hogy mi is az, amit látok. Vajon az a bizonyos PPP (Public-Private Partnership) konstrukció 2.0-ás verziója ez, ahol a közvagyon és magánvagyon közötti lépcsőként, egyfajta nemzeti közvagyont megtestesítő magánvagyon felhalmozása történik?
Vagy egy tudatos stratégia része ez, amiben a globális versenybe már csak lokális oligarchák tudnak benevezni? És ha ez így van, akkor meddig van helye és esélye a kisvállalkozóknak és középvállalkozóknak?
A sikerük mércéje a kisgömböc általi felvásárlás, mint nemzeti exit stratégia?
Egy biztos, ez már van. Az üzleti valóságunk megkerülhetetlen része, hogy néhány kézben összpontosul a teljes hazai gazdaság egyre nagyobb százaléka, egyre több iparágban, egyszerre lefedve ezzel a piaci bevételek és állami támogatások jelentős részét. Megszoksz vagy megszöksz.
Ami még a pénzüknél is értékesebb
Hétfőn végéhez ért a Starting Up! tanfolyamom, immár a harmadik csoporttal. Egyszerre volt hihetetlen energiaigényes és motiváló is, mint mindig. Vállalkozókkal tudást megosztani, tapasztalatot átadni az egyik legnagyobb kihívás, ami eddig szembejött velem. Bizonyos szempontból ők a legkritikusabb közönség, hiszen az idejük, a figyelmük még a pénzüknél is értékesebb, és ezzel ők is tisztában vannak. De egyben a leghálásabbak is, mert ha egy gondolat betalál, náluk van a legnagyobb hatása. Minél messzebbről nézek vissza a múltamba, a saját vezetői karrieremre,
annál tisztábban látom, hogy sokkal több időt és energiát kellett volna tanulásra, más cégek vezetőivel beszélgetésre szánnom.
Érdekes híre volt a napnak egy újabb magyar innovációs minisiker. Most éppen egy tizenhat éves srác, Donát ötletéből lett új LEGO készlet, mégpedig egy megépíthető és működőképes csocsóasztal. Pár éve egy másik magyar ötletből, Szabó Máté Mickey egeres gőzhajója valósult meg.
Apróságok persze, a focisikerek mellett eltörpülnek, de megvilágítanak egy új trendet. A LEGO 2008 óta várja az ötleteket, majd azokat a közönség szavazatai viszik lépésről lépésre egyre közelebb a gyártáshoz. Ezzel abban mutatnak utat, hogy
az innováció és termékfejlesztés akár jelentős része is kiszervezhető az ügyfeleinkhez.
Nem kell mindig nekünk jobban tudni, hogy mire van igénye a piacnak, sokkal inkább az válik fontossá, hogy kiépítsünk olyan csatornákat, eszközöket, amiken keresztül meghallgatjuk őket. Ez a nemtudás ereje, amikor elengedjük az egónkat és befogadjuk a valóságot.
30 évet nem lehet csak úgy eldobni, mint szombat óta a maszkot
Balogh Péter. Fotó: Orbital Strangers
Kedden izgalmas mélységekben ismerkedtem a Kulcs Soft sztorival. Egyrészt azn előző havi magazinban egy gigacikk formájában a teljes sztori jelent meg, másrészt a héten a Forbes.hu-n egy frappáns cikk, ami mindkét oldalról körbejárja a vezetőváltásukat és ennek tanulságait.
Harmincpár évvel a rendszerváltás után most megy nyugdíjba az első vállalkozói generáció. Ők még egy másik korszakban, más körülmények között lettek vezetővé,
történeteik nekem mindig a vadnyugati cowboy filmeket idézik.
Amikor még nem voltak szabályok, se írottak, se iratlanok. Vagy voltak, akkor sem kellett őket komolyan venni. Vadkeleti cowboyok. Az akkor felépült cégek közül sokan máig meghatározó szereplői a piacaiknak, de azért lassan átüt a rozsda a festésen. Ezért lesz izgalmas látni, hogy az új vezetők, az új módszerek és a jelenlegi világ ismerete mekkora új lendületet ad ezeknek a cégeknek. Ennek talán még nemzetgazdasági szinten is mérhető hatása lehet.
Szeptembertől újra húzd meg-ereszd meg
Kicsit rövidebb időtávon még mindig a covid körül forog az év a vállalkozások számára. Egyrészt nagy lépés, hogy végre a héten eldobhatjuk a maszkokat. Hihetetlen, hogy pár tucat egyszer használatos maszkkal csak kihúztunk több, mint egy évet, nem? De valószínűleg még nem vagyunk túl rajta, csak megint egy kis nyári fellélegzésről van szó.
És ez a bizonytalanság rányomja a bélyegét egy sor témára.
A felnőttek értelmesebb fele már be van oltva, de sajnos a másik fele nem. A héten az is kiderült, a kínai cuccal oltott idősek egyharmadánál semmilyen védelem nem alakult ki. És bár elkezdték oltani a gyerekeket is, de az ő átoltottságuk még sehol sem jár. Ez pedig azt valószínűsíti, hogy szeptemberben kezdődik újra a távoktatás, húzd meg-ereszd meg tempóra vált az életünk.
Ennek a jó oldala az is lehet, hogy a digitális oktatás tovább erősödik, egyre nagyobb felkészültséggel és rutinnal mind a tanárok, mind a diákok részéről. Az árnyoldala pedig az, hogy továbbra is kiszámíthatatlan lesz a vendéglátásba, turisztikába visszatérni alkalmazottként.
Így nem csoda, ha az éttermek harmada ki sem tud nyitni a munkaerőhiány miatt.
Ez felgyorsíthatja a vendéglátás átalakulását, egyre nagyobb szintű automatizációját is. Amerikában már a válság előtt is kísérleteztek robotéttermekkel, ahol gépek készítik az ételt és fel is szolgálják azt. De Japánban is évtizedek óta léteznek olyan éttermek, ahol a vendég egy automatánál előre választ és fizet, mielőtt az ajtón egyáltalán beléphetne.
Irodába vissza, munkahelyről el
Szerdán egy mentorált cégemmel arról beszéltünk, hogy vajon miért akad el olyan sok cég a harmincfős méretben és mi kellhet ahhoz, hogy ezen átlendítse őket. Van, akit az tart vissza, hogy ennél nagyobb csapatot nem szeretne építeni, mert fél, hogy elveszik a családias légkör.
Vissza az irodába. Fotó: Lala Azizli
Van, akinek a bizalma szabja a határt, és nem mer nagyobb felelősséget delegálni a csapatában. Van, ahol a szürke működés húzza a határt, mert kifehérítve már nem éri meg. Egy biztosnak látszik, ha elakadunk ekkora méretben, akkor a legtöbb témában még túl picik vagyunk ahhoz, hogy igazán méretgazdaságos legyen a tevékenység és abban is, hogy profi menedzsmentet építsünk.
Kicsinek maradni rohadt veszélyes.
A mentorálás után hirtelen grill felelős lettem feleségem cégének, a DreamJo.bs-nak a kertipartiján. Bár dög meleg volt, így akár a napon is készre sült volna a sok kolbász, azért csak begyújtottuk a grilleket. És a hónap utolsó napján, míg a csapat evett, folyamatosan potyogtak be a bevételek. A legkisebb nagy – vagy legnagyobb kicsi – az állásportálok piacán rekordot döntött. Ez pedig nagyon jó jel, mert azt mutatja, hogy a válság előtti szintre lépett a munkaerőkereslet – legalábbis a legjobb állások piacán. Ezt tüzeli egyrészt az informatikushiány, másrészt az irodába visszatérő cégek is.
Ugyanis ahogy kezd egyre több cég visszaállni a kötelező bejárásra, akár csak heti három napban, úgy indult meg egy felmondási hullám is. Merthogy nem mindenki vágyik vissza az irodákba.
De nem csak szakácsból és programozóból nincs elég, bolti eladót is alig találni, főleg a Balaton partján. Egészen ott tart már a helyzet, hogy az Aldi ingyen szállást biztosít a leendő kollégáknak.
Egy picit jobb lett a jövő
Csütörtök vegyes érzelmeket kavart bennem. Egyrészt végre megszabadultunk az egyszer használatos műanyagoktól. Nem állt le az élet, nem halt mindenki éhen-szomjan,
egyszerűen csak picivel jobb lett a jövő.
Hiába próbálta hazám politikai elitje megakadályozni, végül mégis sikerült. Másrészt elvették a kedvenc szórakozásomat, a Kínából fölösleges gagyi vacakok rendelgetését.
Lelkes és rendszeres vásárlója vagyok több ilyen kínai oldalnak, és arra már régen rájöttem, hogy nem ezek a tárgyak teszik bármi módon jobbá vagy teljesebbé az életemet. A játékosítás (gamifikáció) csúcsai ezek az appok, ahol elérték a kereskedelem szent grálját is. A vásárlói élménynek már nem fontos része a konkrét áru megszerzése. A kíváncsiság, az izgalom, a felfedezés, a beleélés, az akciók, mind-mind úgy nyomogatják a gombokat az agyunkban, hogy igazi öröm a vásárlás. És az, hogy pár hónap múlva egy koszos, összegyűrődött csomagban egy gagyi fröccsöntött vacak érkezik a postára, az nem is igazán fontos. Hát ennek most vége.
Mert azért annyira nem jó élmény ez, hogy egyenesen vámügyintézni támadjon kedvünk. És annyira nem olcsó, hogy az áfa, a vámolás, a szállítás költségét is meg akarjuk fizetni. De nem kell csüggednünk, hónapok kérdése és lesz minden kínai hulladékexportáló cégnek európai raktára, gyorsabb kiszállítással, és ami még fontosabb, európai fogyasztóvédelmi szabályokkal. És az ehhez tartozó európai árakkal. Ez a pár hónap és a kínai játékosok megregulázása viszont jutalomjáték lehet a régiós és hazai e-kereskedelmi játékosoknak, nem csoda, hogy az Emag minden fronton terjeszkedik.
Az Erzsébet körúti Emag üzlet // Fotó: Emag
A nap legfontosabb eseménye számomra mégis az volt, hogy több év közös munka után résztulajdonosa lettem a Bizalmi Körnek, az ország leggyorsabban fejlődő vezetői klubjának. Imádom a vállalkozókat és hihetetlenül fontosnak tartom az egymástól való tanulást, az együtt fejlődést és a közösség erejét.
Ez még nem az az önfeledt, bátor nyár
És persze izgalmas vizekre evezett a Tesco, amikor publikussá tette, hogy mekkora a bér- és karrierkülönbség női és férfi dolgozói között. Ez egy nagyon bátor lépés, egy olyan piacon, ahol már beszélünk a témáról, de minden cég igyekszik úgy tenni, mintha ez őt nem érintené. Az ilyen belevaló, felvállalt lépések visznek majd minket előre. Le a kalappal!
Pénteken a Logiscool vezetőit mentoráltam, sokat beszélgettünk az oktatástechnológia és a programozás oktatás jövőjéről. Bár újra beindultak a nyári táborok, azért még érezhető, főleg nemzetközi szinten az óvatosság. Ez még nem az az önfeledt, bátor nyár, ami 2019-ben volt utoljára. A lelkünkben élő maszk még valószínűleg ott marad pár évig. Pedig a COVID miatt rekord magasságokban jár az informatikushiány, és egyre messzebbre szállnak a programozóbérek.
Végül beszéljünk az extraprofitról is
És bár előző héten az élők és halottak közti harcokat vízionáltam, a vagyonuk egyre eltolódó felosztása miatt, a legújabb kutatások szerint bőven lesz gond hamarabb is. Ugyanis minden egyes generációval egyre csökken annak az esélye, hogy szüleinknél jobb életszínvonalat érhetünk majd el. A középosztály eltűnése, a társadalom növekvő polarizálódása, az idősödő társadalmakban felhalmozott vagyon egyre inkább azt sejteti, hogy a fiataloknak kevesebb esély jut, mint a szüleiknek jutott. Mi lesz még ebből…
A kedvenc sztorim ezen a napon az Anom nevű titkosított telefonokról és a lebuktatott drogkereskedőkről szólt. Arról, hogy hogyan lett a bűnözők kedvenc kommunikációs eszköze a titokban az FBI által fejlesztett és felügyelt rendszer, és hogyan segített ez egy világszintű razziát a drogbárók ellen. Zseniális!
És végül az egyre gyorsuló étvágyú kisgömböchöz értem megint vissza. Az építőanyagok „extraprofitjára” kivetett 90%-os extra adó ugyanis bőven teremt majd lehetőséget visszaélésre, egyénre szabott szabályozásra és a piac jelentős átrendezésére.
Nem lepődnék meg, ha hamarosan ebben az iparágban is új gazdák kezében összpontosulna a piac.
Borítókép: Orbital Strangers
A vendégszerzők külsős szakértők, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
