Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]


Bővebben

Egy évig kereste a legjobb befektetőt az iskolát alapító házaspár, most milliárdos tőkével ugorhat nagyot a világpiacon a Logiscool

Öt éve működik, 16 országban jelen van és saját fejlesztésű oktatási platformmal dolgozik. Az első magyar alapítású, de már jó ideje nemzetközi programozóiskola-hálózat igazán csak most kezd majd el növekedni. Nem lobogó hajú huszonéves startupperek, hanem egy sokat tapasztalt házaspár kezében van, immár több profi befektetőtárssal a háttérben.

Amikor 2017 őszén először megírtuk a Logiscool történetét a magazinban (Forbes, 2017. november), az iskolának 45 franchise partnere volt, 7 országban volt jelen, 4700 diáknál, 12 ezer regisztrációnál és 350 oktatónál tartott, árbevétele elérte a 300 millió forintot. A 2014-ben nulláról indult és Magyarországon műfajt teremtő kódsuli számai már akkor azt igazolták, hogy Breuer Anita és Csitári Gyula – üzlet- és házastársak – nagyon jó érzékkel rátapintottak egy piaci űrre. 

Marketinges tudással, multis tapasztalattal, majd saját reklámügynökségüknél évtizedes cégvezetői múlttal, magukat „öreg startuppernek” nevezve alapították meg az ország első programozó iskoláját.

Szinte az első pillanattól franchise rendszerben – befektetői, üzleti szempontból is skálázható modellben – kezdtek terjeszkedni, és nem féltek beruházni egy speciális – kifejezetten a 6–18 éves korú gyerekeknek ideális – saját oktatási módszer kifejlesztésébe sem.

A Forbes-portré óta eltelt két évben már messze nem egyedül vannak a kódsulik hazai piacán (tágan értelmezve legalább tucatnyi konkurensük van, bár mindenki kicsit mást céloz, mást, máshogy tanít és más üzleti modellben gondolkozik), de tovább többszörözték minden fontos sarokszámukat. Ma száznál több partner, 16 ország, 17 ezer aktív diák és összesen 55 ezer regisztráció, 500-600 milliós éves árbevétel és 30 millió forintos nyereség a mérlegük.

Történetük kívülről nézve egy kanyaroktól mentes egyenes fejlődési pályán halad, tudatos építkezéssel és komolyabb mellényúlások, újratervezés nélkül. 

Ezzel ők persze vitatkoznak, belülről sosem ilyen sima az ügy, de azt maguk is elismerik, hogy az az egy héttel ezelőtt bejelentett 3,5 millió eurós befektetés, amit a régió legsikeresebb kockázati tőke alapkezelője, a Euroventures vezetésével vontak be, visszaigazolja, hogy jó úton járnak és hogy van előttük még tér. A nagyjából 1,2 milliárd forintnak megfelelő pénz és a vele érkező szakmai tudás jelentősebb léptékváltást hozhat a Logiscool életében.

Mindent átvilágítottak

Kockázati tőkéssel sosem könnyű tárgyalni, megegyezni meg pláne nem a pillanat műve. „6-9 hónap szokott lenni” – figyelmeztette Anitát és Gyulát Balogh Péter, a Logiscool egyik korai angyalbefektetője, mielőtt érdemi befektetőkeresésbe kezdtek, ám ők titkon abban reménykedtek, ügyesebbek lesznek, menni fog az hamarabb is. (Több mint egy évig tartott…)

Körülbelül harminc szóba jöhető befektetőnek elküldték az úgynevezett pitch decket (rövid összefoglaló prezentációt a cégükről), majd miután több helyről is kaptak pozitív választ, szűkítették a kört, és a legkomolyabb befektetőjelöltekkel elindulhattak az izzasztó személyes tárgyalások. 

„Petya végig segítette a folyamatot, hozta a long listet, segített a felkészülésben, nélküle, és Horgos Lénárd (az Absolvo partnere – a szerk.) nélkül nem jutottunk volna el ide. Az a körülmény, hogy ők adtak nekünk tanácsot, és hogy Petya a cégben is mellettünk van, felbecsülhetetlen érték és nagyon jó ajánlólevél volt” – mondja Csitári Gyula. 

Bárki is áll egy csapat mellett, a kockázati tőkés sosem adja hozomra a pénzt, különösen, ha olyan nagy múltú és impozáns track rekorddal bíró befektetőről van szó, mint amilyen a Euroventures (Tánczos Péter és kollégái csapatáról 2017 októberében címlapsztorit írtunk).

„Nagyon mélyen belementek az üzleti terveinkbe, rengeteg elemzést kellett készítenünk, mindig a legérzékenyebb pontokba kérdeztek bele. Folyamatosan challengeltek minket, hogy miért vagyunk jobbak, mint a versenytársak, miért jobb a mi megoldásunk a többiekénél

– teszi hozzá Anita. – Kemény kérdéseket kaptunk, számtalan munkaórát beleöltek abba, hogy megértsék, mit csinálunk, náluk alaposabban senki nem világított át minket.” 

Ugyanakkor végig érezték, és azóta, immár tulajdonostársként is érzik a támogatásukat. „Nemcsak pénzt, hanem együtt gondolkodást, külföldi tapasztalatot, piacismeretet, kapcsolatokat is kapunk tőlük” – mondja megint Gyula, hozzátéve, hogy nekik is nagyon megnyugtató eredménnyel zárult az egész procedúra. Nem pusztán azért, mert 3,5 millió eurós befektetés lett a vége, hanem mert „egy dekányit nem változott a term sheet (a befektető előzetes szándéknyilatkozata – a szerk.) az átvilágítás után”, vagyis kiderült, nincs baj a koncepcióval, nem kell újragondolni az üzleti modellt vagy a cég működtetését. „Csak még jobban, még magasabb szinten kell csinálni azt, amit eddig.”

A vadász és a kertész

A friss célokat most egy ötéves ambiciózus üzleti terv mentén vázolták (maguknak és a befektetőknek), dinamikus növekedéssel, új piacok szerzésével. „Van egy távlati álmom, hogy egymillió gyereket megtanítsunk programozni, az ötödik év végére körülbelül félúton kellene tartanunk” – mondja Anita, miközben ő az, aki egyébként nem is annyira a piacszerzésre, hanem a meglévő partnerek és a jelenlegi ütem mellett évente bekapcsolódó legalább tíz új partner minél tökéletesebb kiszolgálására fókuszál. „Gyula a vadász, én a kertész” – nagyjából ez a kettejük közötti munkamegosztás.

A vadász és a kertész. Gyula inkább az új piacszerzésre koncentrál, Anita a már meglévő partnerekkel építi a kapcsolatot

Egy-egy új franchise partner elindítása ugyanis a partnertől körülbelül 5–10 millió forint befektetést és ötéves elköteleződést (az úgynevezett mesterektől még több pénzt és tízéves szerződést), a Logiscool központtól meg rengeteg munkát igényel annak érdekében, hogy mindenki elégedett legyen, és minden a megfelelő színvonalon működjön. „Mindent készen adunk a kezükbe, tananyagot, tréninget, folyamatos támogatást, ma már sokkal jobban bejáratott franchise hálózatba kapcsolódnak be, mint az elején – mondja Anita, – de még mindig van mit fejleszteni. Értékelési rendszert, hűségprogramot, sok mindent.”

Ami kifelé ennél látványosabb, az a növekedés felgyorsítása és a csapatbővítés, a friss pénzt most első körben erre fogják fordítani. A 37 fős létszám egy éven belül további 20 fővel biztosan nő, a fejlesztői csapat mellett pénzügyessel, marketingesekkel, üzletfejlesztési szakemberekkel bővülnek, és – mivel a Logiscool ma már nemzetközi programozóiskola-hálózat – külföldi kollégákat is terveznek felvenni.

Az egész egy e-maillel indult hét évvel ezelőtt. Breuer Anita írt éppen külföldön tartózkodó férjének: Csináljunk egy programozó iskolát!

Hamarosan három távol-keleti országban, Malajziában, Szingapúrban és a Fülöp-szigeteken is nyitnak, ahol a Logiscool koncepciója kulturálisan is jól illeszkedik: a délutáni iskolai jellegű, tantermi oktatás ezekben az országokban teljesen elfogadott, része a helyi kultúrának. Amerikában viszont nemcsak franchise partnerük, hanem leányvállalatuk is van (ez a Logiscool International, 2018-ban hozták létre az amerikai piacra lépéshez), és már három helyszínen folyik az oktatás.

A legjobban menő külpiacuk pillanatnyilag Románia – itt már több gyereket oktatnak, mint Magyarországon, holott mindössze két éve nyitott a Logiscool.

„Mindig azon múlik, hogy milyen a gazdaság állapota, milyen a piac edukáltsága, és legfőképpen milyen a helyi partnerünk” – mondja Anita, és közben egy friss fotót mutat a telefonján a tajvani Logiscool nyílt napjáról. Kisgyerekek szájmaszkban ülnek a számítógépek előtt, bizony, az ő működésüket is érinti a koronavírus. És most már nem is kell annyira messzire menni: a napokban jött volna Pestre az új olasz franchise partner Milánóból tréningre, egyelőre elhalasztották az utazást.

Ezek olyan elemek, amelyekkel nem tudtak korábban számolni, és persze bíznak benne, hogy nem érintik a hosszú távú terveiket. „Mérhetetlen optimisták vagyunk – mondja Gyula –, ennek működnie kell.”

Gyula határtalanul optimista: “Ennek működnie kell”

Hogy el tudják-e majd engedni, az már egy nehezebb kérdés. A kockázati tőke bevonása előbb-utóbb valamilyen formában exithez szokott vezetni, ám ahogy Gyula mondja:

„szívünk, lelkünk benne van, teljesen megválni tőle nem fogunk tudni sosem”.

A tulajdonosi struktúra persze már eddig is változott az alapítás óta, az első időben néhány menedzsment társat tudtak motiválni néhány százalékos tulajdonrésszel, később Balogh Péter angyalbefektető, most pedig a Euroventures jutott részesedéshez. A meghatározó tulajdon ugyanakkor továbbra is az alapítók kezében van, és érezhetően büszkék rá, hogy amikor messzi iskolalátogatásra mennek, akkor a helyi partnerek és oktatók részéről kitüntetett bánásmód övezi őket, mint „foundereket”.


 

A bizalom az a nyersanyag, amelyből a pénz minden formáját verik.