A fizikai valóságot és a virtualitást összekapcsoló világot építene nekünk Mark Zuckerberg. A terv nagyon komoly: a kaliforniai óriás nevet vált és csak Európában 10 ezer embert venne fel a metaverzum fejlesztésére. De mi az a metaverzum, milyen hatása lehet az életünkre és miért akar a botrányoktól megtépázott Facebook még komolyabb kontrollt a felhasználókon?
Egyes milliárdosok a világűrben keresnének nekünk új világokat, mások inkább itt lent, a Földön építenének nekünk egyet újat. Elon Musk és Jeff Bezos azon dolgozik, hogy az emberiség – Musk szavaival élve – multiplanetáris faj legyen, Mark Zuckerberg viszont egy metaverzumot fejlesztene nekünk, hogy az a valós életünk helyébe lépjen.
Ez annyira komoly, hogy a Facebook nemsokára nevet vált, hogy a fogyasztók már ne közösségi platformként, hanem metaverzumként gondoljanak rá. Ez pedig jóval több annál, minthogy indítanak egy új Instagramot, esetleg, hogy összekapcsolják a meglévő platformjainkat.
Zuckerberg egy élő, lélegző, de virtuális világot álmodott meg nekünk, hogy emberek milliárdjait kizárólagosan, az eddigieknél is szorosabban csatornázzon be a cégébe.
De mi is az a metaverzum?
A metaverzum szót használni egyszerű, pontos definíciót adni rá sokkal nehezebb. A dolog kulcsa a virtuális és a fizikai valóság összekapcsolása: a felhasználó
belép egy virtuális térbe, ahol igazából nem játszik, hanem él.
Szabadon, kötöttségektől függetlenül a platform által meghatározott laza szabályokon belül. Egyszerűbb talán példákon keresztül elmagyarázni a lényeget.
A metaverzum fogalma 1992-ben került a köztudatba, Neal Stephenson cyberpunk regénye a Snow Crash teremtette meg. A regényben egy olyan virtuális világ jelenik meg, amelybe belépve a felhasználók avatarokon keresztül teremtenek egymással kapcsolatot, játszhatnak, üzletelhetnek egymással.
A virtuális világnak nincsenek térbeli és időbeli korlátai, vég nélkül folyik, a felhasználók pedig szabadon, megkötések nélkül cselekedhetnek.
Teljes élet egy virtuális világban. Olyan, amilyet akarsz.
A metaverzum még ismertebb feldolgozása volt az 1999-es, azóta kultikussá vált film, a Mátrix. A film alaphelyzete, hogy a gépek már átvették az uralmat a Föld és az emberiség felett, a túlélők idegrendszerére pedig virtuális inputokat kötöttek, hogy azok az emberi világban érezzék magukat. Ez a világ, amiben az amúgy keltetőburkokban fekvő emberek érzik magukat, egy egész metaverzum. Ugyanezt az alaphelyzetet dolgozza fel a Ready Player One, Ernest Cline sci-fi regénye, ahol a klímaváltozás, energiaválság és egyéb társadalmi problémák elől az emberek VR-szemüvegekkel egy virtuális térbe, az OASIS-ba menekülnek.
Ami igazán nagyot szólt, a 2000-es évek közepén az a Second Life volt. Ez már egy lélegző, működő, „játszható” metaverzum volt.
A felhasználók beléphettek a virtuális világba, majd ott élhettek. Bármit megtehettek, amit a valóságban: a metaverzumban üzleteltek, ismerkedtek, szerelmek és barátságok alakultak ki, mindenki, aki sikertelennek érezte magát a valóságban, nyugodtan menekülhetett a könnyebb, egyszerűbb virtuális térbe. A platform gyorsan elérte az egymillió felhasználót, ma is 800 ezer körül lehet az aktív júzerek száma, s közülük rengetegen tekinthetők aktív függőnek. Ma is több hasonló, de korlátozottabb metaverzum működik, ilyesmi a Fortnite és a Roblox, vagy a virtuális közösségi platformok, mint a VRChat vagy az AltspaceVR.
De miért akarna ilyet Zuckerberg?
A példák fényében nem egy szép jövőkép, hogy Mark Zuckerberg is valami ilyesmire készül. A metaverzum ugyanis nem pusztán egy játék, hanem
a saját életünk alternatívája, versenytársa, helyettesítője.
A Facebook-alapító a The Verge-nek adott interjúban arról beszélt, hogy „gondolhatunk a metaverzumra úgy, mint a testet öltött internetre, ahol a tartalmat nemcsak nézed, de benne is vagy. És közben érzed a többiek jelenlétét, mintha tényleg együtt lenétek, olyanokat élhettek át, amiket egy appon vagy weboldalon soha.”
Zuckerberg úgy képzeli, hogy a jövőben a metaverzumán keresztül nemcsak ismerkedni és kommunikálni fogunk, hanem dolgozni, üzletelni vagy épp bulizni is. Mi ez, ha nem egy másik élet a normális mellett?
Arra a kérdésre, hogy miért most, a válasz egyszerű: előre menekül.
A Facebook feje fölött alaposan összecsaptak a hullámok. Az amerikai Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC) az Instagram- és Whatsapp-felvásárlásait támadja, többször felmerült a törvényhozásban, hogy feldarabolják a vállalatot, Zuckerberg ült már a Szenátus előtt is az elnökválasztásba való orosz beavatkozás miatt, folyamatosan ekézik a demokráciaellenes gyakorlatait, volt munkatársak vallanak a káros algoritmusáról, legutóbb pedig vallomásra hívták fel Zuckerberet az Instagram káros hatásai miatt. Nem véletlen az sem, ahogy az nemrég kiderült, hogy a Facebook felhasználók hírfolyamában kiemelné a közösségi oldalról szóló pozitív híreket, hogy így javítsa az elmúlt években rohamosan romló hírnevét. A „Project Amplify” nevű, tesztfázisban lévő programot Zuckerberg augusztusban hagyta jóvá, ezzel a nagyvállalat több, magas pozícióban lévő munkatársát is sokkolta.
Hasonló a helyzet, mint két éve, amikor a kritikák láttán gőzerővel nyomni kezdte saját kriptovalutáját, a Librát.
Az eszközzel a Facebook grandiózus álmot kergetett, a globális monetáris rendszerrel szemben nyújtott volna alternatívát. A projekthez az elején még sok támogatót és partnert találtak, ám a legtöbbjük hamar kifarolt a kezdeményezés mögül. Először a PayPal szállt ki, majd az EBay, a Visa, a Mastercard is követte, míg végül a projekt gyakorlatilag szétesett. A kihátráló cégek problémája az volt, hogy a Facebook renoméját az adatkezelés és zaklatási botrányok akkoriban nagyon megtépázták, nem lett volna jó sajtója a szövetségnek. A Facebook azonban ragaszkodik a dologhoz, a Librát Diemre átnevezve még mindig fontolgatja a bevezetést, elvileg idén kijött volna, de még mindig csúszik.
Nem ma kezdték
Persze a virtuális világ ötlet nem most pattant ki Zuckerberg fejéből, a Facebook az elmúlt években komoly összegeket ölt VR-technológiába, felvásárolta az Oculust, valamint AR (kiterjesztett valóság) eszközöket és platformot is fejleszt. Zuckerberg ezt úgy mondta, hogy megéri befektetni olyan technológiába, ami az internet következő nagy fázisa lesz. Csak Európában a következő öt évben tízezer embert akarnak felvenni a metaverzum fejlesztésére (a szabályozói környezet itt kedvezőbb egy ilyen projektnek). És hosszú távra tervez: szerinte a következő 10-15 évben lehet realitás a teljes, felépített metaverzum.
Zuckerberg, fején az Oculus Quest 2 VR-szemüveggel. Szerinte nemsokára így éljük az életünket. Forrás: Facebook
Már ha lesz rá elég ideje és hagyják neki. Ugyan érthető az időzítés a botrányok fényében, mégis – mint a Libra/Diem esetében, itt is – felmerül, hogy nem túl naiv-e az elképzelés. Ugyan több milliárd felhasználó pörgeti a Facebook termékeit nap, mint nap, mégis, talán alig maradt ember, aki bízna a vállalatban. Számos tech-óriás adta már tanúbizonyságát, hogy az adat és a pénz többet jelent neki az embernél, de a Facebook évek óta olyan magasról tesz mindenre, ami a jogvédelemmel kapcsolatos, hogy nehéz optimistán állni a tervekhez.
Ha 2D-ben visszaélt, 3D-ben nem fog?
A vállalat már akkor is alaposan vissza tud élni adatainkkal, ha csak napi egy-két órát töltünk a felületein, mire lehet képes akkor, ha az életünk egy nagyobb szeletét helyezzük át rá? Zuckerberg a cége alkalmazottainak azt mondta:
„onnantól, hogy kikelsz az ágyból, odáig, hogy lefekszel, bármikor fejest ugorhatsz a metaverzumba és bármit megtehetsz, amit csak szeretnél.”
Lehet ezt szépen is értelmezni, Zuckerberg egy másik interjúban úgy fordította ezt le, hogy „segítenek az embereknek közelebb hozni azokat, akiket szeretnek, akikkel dolgoznak, esetleg olyan helyeket, ahol lenni szeretnének.”
Azonban lehet ezt úgy is fordítani, hogy
„onnantól, hogy kikelsz, odáig, hogy lefekszel, biztosítunk neked a sajátod helyett egy virtuális életet, ahol akárki lehetsz, szép, sikeres és gazdag is, ahol elköltöd az összes pénzed és ahol hagyod, hogy megfigyeljünk, minden adatot begyűjtsünk rólad.”
Nagyjából mindazt, amit a Facebook is csinál, csak sokkal hatékonyabban. Hiába ígérte meg, hogy a platformot non-profit szervezetek bevonásával, tisztességesen építik fel, a kérdés adott: ha Zuckerberg cége két dimenzióban többször is tisztességtelenül élt vissza a felhasználókkal, akkor mi garancia van rá, hogy három dimenzióban nem fog?
