61 országban rajtol el április elsején A besúgó, az első magyar HBO Max-sorozat. Ennyi helyen fog mesélni arról, mi mindent hagyott itt nekünk a kommunizmus, méghozzá egy 28 éves író-rendező tollából. Ki lett mondva a streamingszolgáltatónál: ennek a szériának a külföldi piacon is helyt kell tudni állnia. Az alkotókkal és a színészekkel beszélgettünk.
Fontos infók
A cikk az HBO Max hazai rajtja, valamint A besúgó című sorozat áprilisi premierje kapcsán íródott.
Menet közben az anyacég nemcsak hogy elérhetetlenné tett számos, köztük magyar gyártású tartalmat is a streamingszolgáltatón, de egy az egyben leszedte A besúgót is, így az nyár óta nem elérhető a kínálatból. Az okokról itt írtunk például.
Január első felében végre kiderült, melyik streamingszolgáltatóra vándorolnak végül az európai HBO Max-gyártások, így A besúgó is. Erről itt írtunk.
A besúgó elkészültéről szóló cikk alant változatlan formájában olvasható.
A skandináv krimi. A dél-koreai társadalomkritika. Akár a brazil telenovella. Jól ismerjük ezeket a nemzetközi film- és sorozatiparos ismertetőjegyeket, úgymond local flavort. De mi egyedit tud felmutatni egy magyar gyártás?
„A leleményesség a mi legnagyobb flavorünk” – magyarázza a 28 éves író-rendező, Szentgyörgyi Bálint. Autodidakta módon, forgatásokon tanult meg filmezni. 19 évesen unta meg az országról országra költözést, haza akart jönni. Két rövidfilm után, felmosórúdra szerelt mikrofonnal forgatott pilotot, becsengetett vele a magyar HBO-hoz, majd az első értekezletre máris három epizód könyvét terítette ki az asztalra.
Nyolcrészes sorozatot rendeltek belőle, ez lett A besúgó.
A sztorit a Forbes tavalyi 30 sikeres magyar 30 alatt listájával énekeltük meg.
Bálint most profikat megszégyenítő kisugárzással, a szakma iránti abszolút alázattal nyilatkozik az HBO Max sajtónapján a szolgáltató első olyan magyar nyelvű sorozatáról, ami teljesen eredeti ötletből készült. Nem filmesek, hanem sportolók a példaképei. Ayrton Senna. Benedek Tibor. „A szív miatt, ahogy odaállnak. Nemcsak a tehetségen van a hangsúly, hanem a belefektetett munkán is. A hosszan tartó együttélésen, ami a csapatban létezéssel jár együtt.”
Vissza a magyar flavorhöz: Bálint szerint a leleményesség az egyik, hiszen az általa megírt fiatal karakterek is „mind annyira leleményesek, ahogy szembeszállnak a rendszerrel”. A besúgó a nyolcvanas évek kommunista Magyarországán játszódik. Főhőse a húszéves Geri (megformálója Váradi Gergely). Úton Pestre, a Gazdaságtudományi Egyetemre menet rántja be őt az Állambiztonság, mondván, épüljön be egy bizonyos Száva Zsolt (Patkós Márton) ellenzéki köreibe és súgjon be róluk az őt behálózó tartótisztnek (Thuróczy Szabolcs). Máskülönben beteg öccse búcsút inthet gyógyszereinek.
„Furcsa módon local flavor az is, amit régen úgy hívtak: a legvidámabb barakk” – folytatja az, ismétlem, 28 éves Bálint. Mondjuk, ma már hanyagolná ezt a kifejezést. Genfben, a sorozat tavaly novemberi világpremierjén tapasztalta meg igazán, külföldön eddig mennyire a „borongós, lassan mozgó magyar filmet szokták meg”.
„Nagyon jót is tettek nekünk, rengeteg fesztiválon ott voltak, rengeteg díjat nyertek. Mégis, én másképp látom a magyar valóságot. Hogy sokkal viccesebbek, pörgősebbek, eredményesebbek vagyunk. Ezt szerettem volna nagyon belefogalmazni ebbe a sorozatba.”
A gondolatiság már a főcímben előrobban. Thuróczy Szabolcs rövid műelemzése: „Van benne egy különleges retróérzés. Bejön egy virágkarnevál, egy Brezsnyev, egy rendőrattak.”
De jön a fordulat: „Jézus Máriám, hát már a bőrödön érzed: nem biztos, hogy abban a világban akarok élni. De az sem biztos, hogy ebben a világban. Beszorul az ember két kartonlap közé.
A néző majd eldönti, mit érez, és milyen sebeket szakít fel a múlttal: istenem, mennyire ostoba dolog volt az a virágkarnevál?! Miről szólt az, hogy kamionból és krizantémból csinálnak ökröt? Pedig a mai napig megy a pénzszórásnak a netovábbja.”
Ma is ez van a vasárnapi ebédnél
Ahogy leül az ember beszélgetni a széria fiatal titánjaival, ott is ugyanazt érzi, mint a képernyő előtt: kedve támadna velük leülni füstös kocsmai asztaltársaságukhoz legurítani egy(-két) pálinkát, ugyanazokra a válogatott, néhol kicsit újrahangolt örökzöldekre. Improvizációval hangolódtak egymásra a színészek, már az megteremtette az alaphangulatot. Volt, aki közel egy évig járt a válogatásokra, történetesen Váradi Gergely. A 14-15 körös casting vége felé már úgy volt vele: „Oké, bemegyek, kijövök, szólnak, megint bemegyek…” Biztos fájt volna, ha nem sikerül, mondja.
A besúgó valahol két színészgeneráció nagy összetalálkozása is. Mácsai Pálon vagy Hajdu Szabolcson túl Thuróczy Szabolcs a Társas játék és az Aranyélet után mondhatni fekete öves HBO-sként erősíti a csapatot. Mindig a legújabb HBO-produkció a számára legkedvesebb, mondja lelkesen, még úgy is, hogy eleinte „fantáziátlannak” gondolta szerepeltetését, „úgyis jönnek az új arcok”.
„Mélységes öröm töltött el, hogy gondolkodnak még velem – mondja. – Hál’ istennek ez annyira más sorozat. Nagyon izgalmas a nyolcvanas évek miliője, de mégsem billen el az egész ebbe az irányba, hanem tényleg a fiatalokról szól. Csodálatos bemutatkozási lehetőség ez nekik, kivéve persze annak, aki már szerepelt valahol.”
Sorozatbeli lányát, Juditot Szőke Abigél (A martfűi rém, Akik maradtak) játssza. „Nagyon sok színdarabban, filmben a központi karakter férfi. Sokkal ritkábban találkozom ikonikus nagy női szerepekkel. Sokszor látom, tapasztalom, hogy nőneműként a női sztereotípiákat kell megvalósítanom, ami nagyon elszomorít. Ilyen szempontból nekem hálás szerepem van a sorozatban. Judit nincs szexualizálva, inkább apja értékrendje elleni lázadása határozza meg” – mondja.
Háromfős családjukban, ahol az anyukát Radnai Csilla alakítja, „mindegyikünknek megvan a saját belső tragédiája és szorongása, ki-ki a maga módján próbál ebből kitörni”, meséli Szabolcs. Szerinte a feleség a legkevésbé, a férj ugye tartótisztként egy, „a mára is tökéletesen illeszkedő politikai kultúra” része, a lázadó lány meg teljesen más utat választott.
„Ma is ez van egy vasárnapi ebédnél: vagy őszintén beszéljünk egymással, vagy ne beszéljünk az asztalnál politikáról, csak a jóról. De akkor meg nem beszélünk szinte semmiről, csak általánosságokról.”
Szabolcs szerint ez a sorozat nem az általánosságokról szól: „Mindenki el tudja dönteni, mi volt, mi lehetett és mi lehetett volna. Hogy valahol gyökeresen elromlott a dolog. Hogy ez a zilált társadalom mennyire megérdemelten jutott ebbe a kétségbeesett helyzetbe. Hogy a 2020-as években is ugyanazokkal a problémákkal küzdenek.”
„Nagyon szerettem az Aranyéletben is, hogy az Aldi-pénztárostól kezdve a tanárnőig, a gyógyszertárostól a segédmunkásig sok emberrel találkozik – folytatja. – A streaming már nem egy megfizethetetlen dolog. Vagy elkap a gépszíj a második rész után és ledarálod a sorozatot, vagy nem. Ez általában egy-két hét után eldől, utána elindul egymás közt a szájreklám, hogy »te láttad, te láttad?«.”
Szabolcs jobb kezén az interjú alatt fekete karszalag, rajta az idén elhunyt Breckl Jani jelmeztervező neve. Dolgozott A besúgón és az Aranyéleten is, Szabolcs szerint az elmúlt tíz évben egy filmessel sem töltött több időt, mint vele: „A mai napig nem dolgoztam fel. Ez a kezemen lesz, míg le nem rohad. Nagyon-nagyon hiányzik.”
Sorozat vagy exportcikk?
Három és fél év lesz A besúgó április elsejei dupla részes premierje és az Aranyélet utolsó, harmadik évada között. Tényleg egyetlen huszonéves srác kopogtatott csupán az ajtón, más nem? Ő kell a világ megváltásához? „Nekem amúgy tetszik ez a történet” – mondja erre Závorszky Anna, az HBO producere. „Most nem csak Bálintra gondolok, bár köszi, ha megváltod a világot. (Ránéz és nevet.) Mert pont ráfér a világra, hogy meg kéne váltani.
Tényleg egy szívből jövő dolog készült, ami mint termék (»sorry«, ékeli be Bálintnak Anna) is hitelesen eladható.”
Termék. Valahol tényleg az. Sőt, exportcikk. „Persze, nehéz ezzel a jelzővel illetni, mert egy picit elvesszük azt a szívet, amit beleraktunk – veti fel a dilemmát Anna. – A csatornának is az a koncepciója, hogy lokális, de nemzetközileg is befogadható történeteket keresünk. A besúgó a magyar történelemnek egy olyan korszakát dolgozza fel, ami sok mindenre reflektál, ami ma a fiatalságot érdekli. A változásra.”
Épp a produkció előkészületei során zajlott a Színház és Filmművészeti Egyetem (SZFE) melletti kiállás. „Mikor az SZFE-tüntetésen Kontroll Csoport-számokat énekeltek, az egyszerűen felkavart, de el is szomorított, hogy ma nincsenek meg a megfelelő üzenetű dalok. Hogy Besúgók és provokátorokat és Nem én vagyokot kell énekelni” – mondja Szabolcs. „Ott inkább közösségileg hoztunk meg döntéseket, de nagyon felemelő érzés volt az, hogy fiatalok dönthetnek és gondolkoznak. Hogy súlya van annak, amit kimondanak. Ők is elhiszik, és én is, hogy én vagyok a fiatal, én hozom az új gondolatokat” – világít rá a párhuzamokra Abigél.
Anna szerint „ott van a levegőben, sőt ott volt már öt évvel ezelőtt is, ahogy a fiatalság rátalál a politikai hangjára. Erre nagyon jól rezonál az, amit a Bálint írt.”
A kimondatlan elvárás mindig is ott volt az HBO berkeiben, hogy egy-egy új címnek külföldi piacon is helyt kell majd állnia. A besúgó esetében ez konkrétan ki is lett mondva.
Merthogy ez a bizonyos piac az HBO Gót váltó HBO Max streamingszolgáltatónak hála mindjárt 61 országot takar. Ezeken a területeken fog egy és ugyanazon napon elrajtolni a széria a platform saját gyártásait összefogó Max Originals plecsnije alatt. Ez nem összekeverendő az eredeti HBO kábelcsatorna cégérével.
„Az Aranyélet után nagyon sok ötletünk volt, hogyan szerettük volna folytatni – mondja Anna. – Csakhogy a vezetőségi váltással és az AT&T általi felvásárlással új szemlélet született. Ha összehasonlítod az eredeti HBO és az HBO Max kínálatát, van valamekkora eltérés műfajban, tónusban, akár tíz évvel ezelőtti műsorokhoz képest is.” Olyan műsorral kívántak előjönni, ami már ezt az új Max-világot tükrözi. „Bálint pont egy olyan időszakban jött be, amikor már folyamatban voltak fejlesztéseink, csak központi döntések miatt nem születhetett belőlük produkció. Szerencsés, sorsszerű véletlenek összjátéka az ő érkezése.
Jó lett volna, ha több eredeti gyártás is születhet tőlünk az elmúlt években. Ez most így alakult.”
A besúgótól kezdve immáron megmaradnának a teljesen eredeti, nem egyetlen évados ötleteknél. Persze, erről egy ponton úgyis a számok fognak dönteni. „A magyar tartalmak jellemzően a magyar piacon hozzák az új előfizetőket. Úgy gondoljuk, ez A besúgó esetében is így fog történni” – mondja Anna.
Jönnek vissza a berögzült reflexek
Ez nem tévé, ez HBO – szól a legendás szlogen. (Még ha ez most HBO Max is. Részletkérdés.) „Nem feszélyez az HBO-logó, ez egy olyan égisz, ami harmincas színészként tök menő dolog” – mondja az (ezek szerint) nem létező teherről Borbély Richárd, aki Száva matekzseni haverját, Karcsit játssza. Köszönhető ez annak is, hogy ez a logó nemcsak minőségben, de merészségében, mondandójában is általában képviselni szeretne valamit.
„Ott tart most a világ, hogy kétfelé szakadt a szakma: valaki el szeretne mondani dolgokat, és van, aki inkább nem foglalkozik velük – vallja Richárd. – Ez egyéni döntés kérdésre. Személy szerint örülök, hogy általunk hangozhat el, ami megtörtént. Ami a valóság. Ami itt van. Amit nem hallgatunk el.”
„Objektív, történelmi ágyáson mesélünk el egy fiktív történetet” – teszi hozzá a Pankát alakító Márkus Luca. „A fiktív nagyon jó szó erre” – veti közbe Gergely.
„Azt nem fogják megtalálni, hogy ez a karakter vagy az a karakter a jelenlegi vezérünk benne. Bármiféle egyezés pusztán a véletlen műve.” (Nevet.)
„Ülök az egyik sörözőben a Mucsi Zolival. Odajön egy spanyol nő hozzám a férjével, hogy ő látta az Aranyéletet. Spanyol, érted? Mucsi Zoli erre: »A kurva élet, már most megyek haza, elegem van!«” – nevet hangosan Szabolcs, majd így folytatja:
„Dániában, Kanadában élő magyarok kapcsolnak rá. Még talán boldogok is, hogy nem itthon élnek. Na már most, A besúgónál mit fognak gondolni, akik elvándoroltak a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években? Hogy ha marad ez a kormány, akkor megint elmegy hatszázezer ember külföldre, érted? Ezzel a sorozattal az egész világ megismerhet egy magyar kultúrát. És az benne az érdekes, hogy egy 28 éves ember írja ezt meg, aki sokkal tisztább, realistább szemmel tud rátekinteni, mint egy elvakult, gyűlölködő, 50-60 körüli férfi. Elég higgadtan, nem indulattal megírva.
Nem szül egyből tehetséget a megszállottság, de a megszállottságban van egyfajta okos tisztánlátás.”
Igen ám, de 61 országhoz mégiscsak kellenek azok a kapaszkodók, még ha a jelenkor Magyarországa nem is feltétlen ismeretlen egy átlag külföldi hírfogyasztó számára. Az Aranyéletnél a finn sorozatos alapanyagban kellett a magyar vonatkozásokat megtalálni, itt pedig pont, hogy egy magyar sorozatot kell globális szinten érthetővé, élvezhetővé tenni, hogy bárhol a világon átmenjen a nézőnek.
„A karakterekkel a világon bárki tud azonosulni, ezek nem csak és kizárólag Magyarországhoz köthető helyzetek” – mondja erről Vas Judit Gigi, Enikő megformálója.
„A kommunizmus sajnos nagyon sok mindent itt hagyott nekünk – teszi hozzá Gergely. – Egyre jobban jönnek vissza a berögzült reflexek, amiken már túl kellene lennünk. Ki kell ezt mondani, meg kell érteni ezeket, aztán lehetne elkezdeni közösen javítani rajtuk. Remélem, ez a sorozat segít elindítani ilyen folyamatokat. Úgy gondolom, éppen ezért bármerre a világon eladható.”
„Mindenki tudni fog érzelmileg azonosulni a történettel, bárhol él a világon – meséli a sorozatról Bálint. – Kilépünk a felnőttkorba, hirtelen kitárul egy ajtó, rengeteg szín, zaj, élvezet és veszély tódul be. És ez meg van csavarva azzal, hogy a rendszer rálép erre a fiatalemberre. Ügyesnek kell lennie ahhoz, hogy ki tudja játszani. Ezzel mindenki tud menni.”
Persze, lokális szinten is megmutatkozik a kor- és kulturális különbség. Mint tabukorszakot, a hazai fiatalokkal is meg kell tudni értetni A besúgót. „A mai helyzet is egy kicsit jobban megértődik – mondja Gergely. – Hogy hogy hatnak a beidegződések a mára. Akár a jó, akár a rossz. Eltelt egy emberöltőnyi idő, objektív távolságra kerültünk ettől a korszaktól, most kezdjük kollektíven feldolgozni.”
Anna szerint pont a zeneválasztás tűnik kicsit megosztóbbnak. Ott azért meglátszik, ki melyik nemzet melyik korszakának a gyermeke. Amit egy magyar fiatal füle még bevett volna, azt egy külföldié már biztos, hogy nem, így hát kompromisszumokat kellett hozni. Bálint lelkesedése így is töretlen: „Ha valaki Londonban elkezd ezután Európa Kiadót vagy Eddát hallgatni, az már diadal.”
„Nemcsak politikai vonatkozásban, minden másban arra törekedtünk, hogy maiként szólaljon meg. Szeretnénk, hogy frissnek hasson, még ha egy másik korszakról is szól” – fejtegeti Anna. „Minden művészeti termék, ami valaha a történelemről szól, akkor működik, ha rezonál a mára. Nemcsak nálunk, hanem bárhol, bármikor” – teszi hozzá Bálint. Mindketten egyetértenek abban, hogy a sorok között mégiscsak mi, magyarok tudunk a leginkább olvasni.
„Ha valamit megtanított a magyaroknak a szocializmus…” – összegzi Bálint.
Attól függ, mi az ajánlat
Nehéz leakadni erről a 61 országos ügyről. Még én is jobban parázok miatta, mint az interjún részt vevő fiatal színészek, ők egyenesen várják a napot. „Hátha el lehetne innen dobbantani” – szinte suttogja a nagy nevetgélések közepette Gergely. „De ez csak egy reményem.”
Ha Bálint újra dolgozni hívja őket, örömmel tartanak vele. Nem a nemzetközi lehetőségek, hanem a személye miatt, hiába szerződött le tavaly év végén neves nemzetközi ügynökséghez, és hiába nyílt ki előtte a világ.
Hogy mi van most a csőben, arra tapasztaltabb producereket megszégyenítő sablonválasz jön a fiatal alkotótól:
„Tudom, mi van. Nagyon szeretném elmondani, de nem tehetem.”
Oké, és a második évad? „Nem mondhatok semmit.” Csakis saját ötletből rendeznél, vagy akár DC-képregényadaptáción is dolgoznál, ha az anyacég, a Warnermedia ilyesmivel keresne? – folytatom a kérdéssort. „Alapesetben azt rendezem, amit írok, és azt írom, amit rendezek. De hát egy buta hozzáállás lenne, hogy az ember bezárja magát ebbe. Attól függ, mi az ajánlat.”
Borítókép: Borbély Richárd, Márkus Luca, Vas Judit Gigi és Váradi Gergely. Fotó: Orbital Strangers // HBO Max