Generáció: túltolt fogalom, amire egész iparágak épülnek, vagy tudományos megközelítés, ami választ ad a társadalmi feszültségekre és magyarázza a beosztottak és vezetőik, gyerekek és szülők közötti konfliktusokat? Rövid áttekintés mindazoknak, akik elvesztek a pro és kontra generációzások útvesztőjében. Spoiler: mint a legtöbb esetben, az igazság most is félúton van.
Honnan indult a generációzás?
Mióta világ a világ, a fiatalabb korosztályok különböztek az idősebbektől, ami a társadalomban betöltött szerepükre is hatással volt. Tiszta sor. Aztán a 19. század közepén társadalomtudósok megfigyelték, hogy a fiatalok Európa különböző részein hasonló viselkedésmintákat követnek: forradalmi változásokat követelnek.
Az első ipari forradalom hatásai ekkor már egyértelműen érezhetők voltak Európában: a technológiai fejlődés miatt átalakult a hagyományos foglalkoztatási szerkezet, demográfiai változások, a városi lakosság növekedése, a közoktatás megjelenése, a sajtó terjedése és az információáramlás gyorsulása jellemezte a korszakot. Ezek a hatások együttesen vezettek oda, hogy az ebben az időszakban felnövő fiatalok teljesen más elképzelésekkel rendelkeztek a világról, mint az előttük lévők. Ez elvezetett a polgári nemzetállamokat, a kapitalista gazdaságokat és a liberalizmust követelő demokratizációs hullámhoz.
Ebből a fogaskerekektől, puskaportól és forradalmi indulóktól hangos időből származik a generációs kutatások előfutárának, Compte-nak az elmélete, miszerint
a legnagyobb társadalmi változásokat az egymást követő generációk közötti feszültségek teremtik.
Szintén ekkor fogalmazta meg a francia filozófus, Littré, hogy egy generációba tartoznak azok, akik nagyjából egy időszakban élnek és hasonló vagy azonos hatások érik őket. Néhány évtizeddel később Mannheim (a generációs elméletek ősatyja) már nagyjából az alábbi kritériumok alapján sorolta egy csoportba az azonos generációhoz tartozó embereket:
- nagyjából egy időszakban születnek
- hasonló társadalmi és történelmi környezetben nőnek fel
- azonos hatások, meghatározó élmények érik őket szocializációjuk során
- ezek az élmények hatással vannak későbbi életükre.
A felsorolt tényezőkből pedig következik, hogy az egyes generációk között különbségek, feszültségek jellemzik.
Ugorjunk közel 100 évet! Nézzük meg a generációk értelmezésének egy másik, szintén fontos megközelítését.
A fogyasztói társadalmakban – elsősorban az USA-ban, majd a nyugat-európai jóléti államokban – közgazdászok kezdték el az egyes fogyasztói csoportokat kategorizálni különböző demográfiai adatok, elsősorban korosztály és jövedelemszint alapján, mert az egyes csoportok eltérő fogyasztói magatartással rendelkeznek.
A kategorizálások közben a 80-as évek végén azonosítottak egy új csoportot, amely a 2000-es évek végén válik majd aktív, fizetőképes fogyasztóvá. Ez a csoport a feltételezések szerint a korábbi csoportoktól eltérő kommunikációs csatornákat fog használni, ami a fogyasztói szokásaira is befolyással lesz.
Ezekkel a feltételezésekkel párhuzamosan vizsgálta Strauss és Howe azokat az amerikai fiatalokat, akik 2000-ben végeznek középfokú tanulmányaikkal. Straussék megállapították, hogy ez a csoport eltérően gondolkodik a korábbi generációktól például család, oktatás, szexuális morál tekintetében.
Ezekre a fiatalokra megalkották a „millenniumi generáció” fogalmát. A kifejezés hamarosan az elmúlt évtizedek egyik legtöbbet emlegetett kifejezése lett: tanácsadó cégek és kutatások végtelen sora épült rá, és egyszerre jelent kiváltságot, mentséget és szitokszót a korosztály szülöttei számára.
De hogy lett Y a millenniumi generációból? És miért használjuk az ABC utolsó betűit az egyes korcsoportok megkülönböztetésére?
Lássuk a legtöbbet emlegetett, a munkaerőpiacon jelenleg együtt élő generációkat a mainstream szakirodalom kategorizálása szerint (aminek nagy része az angolszász országokból, elsősorban a tengerentúlról származik, de részben vagy egészben Európára is értelmezhetőek).
- A Babyboomerek (~1945-1960) generációja beszédes nevet kapott. Minden országnak megvolt a maga „Ratkó-korszaka”, amikor természetes és kevésbé természetes folyamatok miatt ugrásszerűen nőtt a születésszám. (A babyboomereket egyébként a veterán generáció előzte meg.)
- Az X generáció (~1960-1980) elnevezése arra utal, hogy ez a korosztály volt első, amelyik olyan nukleáris családokban nőtt fel, ahol anyu és apu is dolgozott. A gyerekek sok időt töltöttek egyedül (ezért kulcsos gyereknek is nevezték őket), és hamar önállósodtak. Az elnevezést Robert Capa magyar származású fotós legendás fotósorozata, az Gen X is inspirált, utalva a gyors felnőtté válásra.
- Az Y generáció (~1980-1995) megnevezés egyszerű logikának köszönhető. Az X generációt követően adta magát a szakirodalom számára a megoldás, hogy Y generációnak nevezzük a következő nemzedéket, ami azt eredményezte, hogy párhuzamosan él a köztudatban a Millennial és az Y generációs elnevezés nagyjából ugyan arra a csoportra.
- A Z generáció (~1995-2010) névadásánál rövid hezitáció után egyértelmű volt, hogy az ABC következő betűjén lesz a sor, majd egy kiszámítható lépéssel és izgalmas csavarral, a görög ABC karaktereivel folytatódik a generációk sora a 2010 után születő alfákkal.
Általánosan tehát így kategorizálják az egyes generációkat születési dátum alapján. Szociológusok, társadalomtudósok, közgazdászok, újságírók és generációs szakértők különböző vélt vagy valós sajátosságokat társítanak az egyes generációkhoz, amelyekkel a médiában már legtöbben találkozhattunk. Annak ellenére, hogy a generációk alapos és tudományos vizsgálata során mikro, makro és globális szinten is vizsgálnunk kell az egyéneket és a közösségeket,
tapasztalataim szerint (amelyeket tanácsadóként és HR-tech startupalapítóként gyűjtöttem), valóban megfogalmazhatók különbségek az egyes generációk között munkavállalói minták tekintetében. De közel sem arról van szó, hogy az Y generáció arrogáns és önző lenne, hogy a babyboomer digitális analfabéta vagy hogy az X generáció törtető.
Inkább arról, hogy különböző hatások érnek minket, amelyekre reagálunk viselkedésünkkel, gondolatainkkal, kommunikációnkkal.
Én is elmehetnék egy multihoz több pénzért, de nem akarok – interjú a munka jövőjéről
A babyboomerek és az X-ek
A babyboomer generáció a világháborút követően, gyakorlatilag világszerte nélkülözésben kezdte az életét, emiatt számukra a biztonság és stabilitás alapvető érték, az elsődleges prioritás a fix jövedelem és a stabil munkahely, amihez akár egy életen át kötődnek. Olyan rendszerben kezdtek dolgozni, amelyben a tanulmányok vagy a családi üzlet predesztinálta a foglalkozást, sokszor a konkrét munkahelyet is, ahonnan aztán sok esetben a nyugdíjazás jelentette a búcsút. Ennek a korosztálynak magától értetődő a lojalitás a munkaadójához. A státuszt nem a teljesítménytől, hanem a munkahelyen eltöltött időtől remélik. Számukra saját tapasztalataik miatt nehezen értelmezhető a gyors, hirtelen munkahelyváltás és a tanulmányoktól eltérő pozíciók betöltése, pályamódosítás.
Az X generáció tagjai az első igazi karrierépítők, akik a munkaadó helyett már saját karrierjükhöz vagy saját vállalkozásuk építéséhez lojálisak. Ennek a tendenciának hazánkban a rendszerváltás időszaka és az azzal járó lehetőségek is kedveztek.
Az X generáció tagjainál, a korábbi generációktól eltérő módon, jellemzővé vált, hogy a munkában örömet is keresnek és hogy munkahelyet váltanak, ha a karrierjük és megélhetésük miatt úgy látják optimálisnak.
Számukra a képzettség és a tapasztalat fontos értékek, és alapvetően nem jellemzi őket a pályaelhagyás.
Az Y és a Z generáció
Nem úgy, mint a sokat emlegetett Y generációt, amely a végtelen lehetőségek korában született (legalábbis a korábbi generációkhoz viszonyítva). Számukra a felnőtté válás, az önálló egzisztencia megteremtése, a gyermekvállalás az ezekkel azzal járó felelősség vállalása kitolódott. Helyette a tanulmányok elnyújtása, utazás, külföldi ösztöndíjak vagy külföldi munkavállalás, a kávéláncok 1000 forintos kávéi és az avokadós szendvicsek kerültek előtérbe.
Ez persze nem jelenti azt, hogy minden Y generációs vegán hipszter lenne, sőt. Azt viszont igen, hogy az átlag életszínvonal alapvetően folyamatosan emelkedik, a biztonság, stabilitás érzet és relatív jólét sokak számára alapérték lett. Persze hatalmas különbségek vannak országok, régiók és egyének között, de a globalizáció hatására a nagyobb városokban a fiatalok fogyasztói szokásai közelítenek egymáshoz, ahogy a munkavállalói attitűdjük is.
A profit nem fontos, a jó fizetés igen – mit vár az Y generáció a munkáltatótól?
Az Y-oknál a korábbi minták borulnak az önmegvalósítási vágy fokozódásával, a mobilizáció és a munkaerő piaci lehetőségek ugrásszerű növekedésével, illetve a ténnyel, hogy a tudásod, szakképzettséged, diplomád nem feltétlenül határozza meg a karrier utadat.
Nem a munkaadójukhoz lojálisak, hanem a saját önmegvalósításukhoz.
A hosszútávú stabilitást a rövidtávú sikerekre cserélik. Erre a hatásra a közösségi média és internet terjedésének köszönhető – a Simon Sinek által is emlegetett – dopaminfüggőség is erősít. Azonnali kommunikációt folytatnak, üzeneteket küldenek, posztolnak, kommentelnek, visszajelzéseket várnak. Minél gyorsabban, minél többet.
Fokozottan igaz ez a Z generáció szülötteire, a digitális bennszülöttekre, a globalizáció, az információs társadalom és az átjárható határok gyermekeire. Még csak rövid ideje vannak a munkaerőpiacon, így nehéz messzemenő következtetéseket levonni munkavállalói attitűdjükről, de az biztos, hogy nagyon tájékozottak, rövid figyelemidővel, de velük született multitasking képességgel rendelkeznek, és előfordul, hogy bizonyos szakterületeken (informatika, telekommunikáció) többet tudnak a vezetőiknél. Előrejelzések szerint minden második Z generációs diplomával fog rendelkezni, amit várhatóan a társadalmi mobilitás is tovább erősít.
Mivel jelöltvezérelt munkaerőpiaci helyzetben válnak pályakezdővé, magas kezdőfizetéseket követelhetnek és a magas kereset alapvetően fontos számukra. Ahogyan a személyes figyelem is, és az olyan vezetők, aki inkább mentorok, személyes coach-ok.
Mit jelentenek ezek a különbségek a gyakorlatban?
Íme néhány példa, leginkább a szellemi foglalkoztatás területéről:
A munkavégzés rugalmassága
A rugalmas munkavégzés, a távmunka és a home office a fiatalabb korosztályoknak és a kisgyermekes szülőknek hívószó, míg a korábbi generációk sokáig nem tudták értelmezni. Éppen ezért az X-es, illetve babyboomer vezetők egy része ma is küzd azzal, hogy teljes bizalmat szavazzon az otthoni munkavégzés kapcsán beosztottjainak a legjobb szándék ellenére is, hasonlóan a projektalapú és változatos feladatokkal járó munkaszervezéshez.
Ha megkérdezel egy babyboomert vagy X generációst, hogy számára motiváló-e, ha 3 havonta új projektet kap és új problémán dolgozhat, vélhetően a válaszadók nagy része nemleges választ ad. Ha viszont egy Y vagy Z generációst kérdezel az elvárásairól, az első 3 prioritás között szerepel a változatos munkakör, a fejlődési lehetőségek és az újabb és újabb kihívások.
Munkahelyi kommunikáció
A legfiatalabb munkavállaló generációk új típusú munkahelyi kommunikációt igényelnek. A kutatások elején járunk, de már bizonyított, hogy a technológiai eszközök hatására folyamatosan csökken a koncentrációs időnk: 2000-ben még 12 másodperc volt, 2016-ban már csak 8 másodperc. A fiatalok média fogyasztása is szelektív lett: azt és akkor néznek, amikor akarnak. A televízió a kötött műsoridőkkel, nem kért reklámokkal nem vonzó számukra. Ehhez nemcsak az értékesítési eszközöknek kell igazodniuk, hanem a munkahelyi kommunikációnak is.
Rövid, lényegre törő, informális üzenetekkel kommunikálnak a fiatalok.
Amíg korábban megvoltak a szervezeteken belül a kommunikációs folyamatok és sémák, sokszor hierarchiához kapcsolódóan, addig mára a direkt és azonnali kommunikáció vált számukra, lényegre törő mondanivalóval, akár audiovizuális tartalmakkal (videó üzenetekkel, giffekkel) illusztrálva.
Visszajelzést szeretnének
Az azonnali és közvetlen kommunikációhoz szorosan kapcsolódik a feedback kultúra igényének megjelenése. Évszázadokig az egyirányú kommunikáció jellemezte a főnök beosztott viszonyokat. A babyboomerek még alapvetően utasításokat vártak és adtak a kollégáiknak. Mára nyílt, kétirányú kommunikáció a jellemző, amelyben a tanár-tanuló, a főnök-beosztott reláció olyan partneri kapcsolat, ahol a kölcsönös és folyamatos visszajelzés alapvető lett. Coaching szemléletű vezetést igénylik: folyamatos kommunikációt, tudatos karrierépítést, tanácsadást, motivációik és szakmai érdeklődésük kiteljesedésének támogatását.
Multitasking
A digitális eszközök és technológia fejlődése nem csak a figyelmünket és a kommunikációs szokásainkat befolyásolja. Kevésbé specializálódunk, több dologra figyelünk, több dolgot csinálunk a párhuzamos, megosztott a figyelmünk. A multitasking már nem a nők sajátja. A Z generációsok 79 százaléka képes egyszerre 2 dolgot csinálni (igaz, megkérdőjelezhető hatékonysággal), és igényli is a változatos feladatokat. Ez jó hír, tekintettel arra, az előrejelzések szerint a következő 3 évtizedben a jelenleg ismert foglalkozások legalább 50 százaléka automatizálódik, eltűnik és a napjainkban érettségiző fiatalok nagy része olyan pozícióban dolgozik majd, amelyek ma még nem is léteznek (ahogy egy évtizede még a UI designer, a data scientist, a growth hacker vagy social medai content manager is ismeretlen volt).
Azt, hogy a generációk megkülönböztetése mennyire csodatudomány vagy túlmagyarázott bullshit, mindenki döntse el maga. A cikk kezdő gondolatait újra felidézném: a fiatalabb korosztályok mindig is különböztek az idősebbektől fiziológiai állapot és a világról szerezett tapasztalatok tekintetében. Az alapvető életciklusaink évezredek óta változatlanok: megszületünk, tanulunk, felnövünk, a társadalom aktív, értékteremtő tagjaivá válunk, gyermeket vállalunk, dolgozunk.
A különböző életciklusokat minden generáció megéli, így például a sokat emlegetett Y generációs önmegvalósítási vágya is finomul a családalapítás közeledtével.
Ez persze továbbra sem jelenti azt, hogy egy mai 30-as, családalapítás és biztonság ide vagy oda, élete végéig tervezzen a munkahelyén vagy a pozíciójában. A korábbi léptékekhez képest a technológiai és azzal járó gazdasági és társadalmi változások gyorsulnak. Láttuk, mekkora hatásai voltak az első ipari forradalomnak a generációk közötti különbségekre. Gondoljuk el a negyedik ipari forradalom várható hatásait, amikor már ma is sok nagyszülő és szülő számára ismeretlen a gyerekének a foglalkozása, vagy a kommunikációs eszközök, amelyeket használnak.
A generációk jellemzőit és határvonalait persze nem lehet kőbe vésni. Az egyes csoportokat alcsoportok és egyének alkotják, akik a közösen megélt hatások mellett saját személyiséggel és preferenciákkal rendelkeznek. A generációs megközelítés viszont segítheti egymás jobb megértését.
Megyeri Mirtill 2011 óta segít diákoknak munkaerőpiaci elhelyezkedésben, 2015 óta ad stratégiai tanácsokat vállalatvezetőknek abban, hogy hogyan tudnának alkalmazkodni az Y és a Z generációhoz. 2016-ban harmadmagával megalapította a Zynternt, egy újgenerációs álláshirdetési startupot. Idén felkerült a Forbes harminc alatti sikeres fiatalok listájára.
A vendégszerzők nem a Forbes munkatársai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőségét.
Ha jó lesz az Y-generációnak, jó lesz a cégemnek is – így gondolkodnak a vezetők a jövőről
Egész nap a neten lóg? A Z generáció sokat tud, de nem mindent
Borítókép: Amos Bar-Zeev / Unsplash
