A következő nagy, magyar startup-sikersztori lehetőségeit mérlegelte Weiszbart Zsolt, a Day One Capital kockázatitőke-befektető partnere és Csanády István, a Shapr3D alapító-vezérigazgatója a Startup Hungary programján. A Hunikornis elnevezésű programsorozatot azért indították, hogy leszámoljanak a kishitűséggel és a kifogáskereséssel, ami jellemzi a magyar startupépítők többségének hozzáállását. Ugyanis épp ezek azok a tulajdonságok, amelyek miatt máig a Logmein az egyetlen magyar cég, ami elérte az egymilliárd dolláros értékelést és az egész világon sikereket ért el.
Ez nem elitizmus
A logmeines példából jól látszik, hogy Csanády és Weiszbart nem dobálóznak könnyelműen a nagy siker kifejezéssel. Az Anka Márton által alapított, számítógépek távelérését forradalmasító ex-startup már az indulásakor, 1998-ban kilépett a világpiacra. 2009-ben aztán tőzsdére lépett az amerikai Nasdaq-on, 2019-ben pedig 4,3 milliárd dollárért vették meg tőkebefektetetők. A diadalmenetével igazi kirakatstartup lett minden magyar utódja számára, a sikerének közelébe ugyan többen is odaértek, de vele egy ligába azóta sem került senki. Weiszbart és Csanády kiemelték, hogy természetesen szükség van sikeres pékségekre és kávézókra, de azt a sikert, amire ők gondolnak, nem ilyen termékkel lehet elérni.
Egy egyszerű metrika alapján ebben a ligában azok a tech cégek rúghatnak labdába, amelyek elérik a százmillió dolláros visszatérő éves bevételt, és nemzetközi szinten skálázódnak. Az ARR, vagyis az ismétlődő éves bevétel a startupok kiszámíthatatlan életében egy stabil bevételtípusnak számít, minél több van belőle, annál jobban tervezhető a jövő. A felmerülő elitizmus kérdésére Weiszbart realitással reagált: „Az, aki nemzetközi porondon kezd játszani, más ligába kerül. Ez egy olyan liga, ahol ezek a szabályok, mert ugyanezek szerint játszik a Szilícium-völgy, Izrael és Kína is.” Ha mindebből nem világos, mennyire elit ez a klub:
a világ összes tech startupjának körülbelül 0,1 százalékának sikerül mindaz, amit a tagság megkövetel.
De ki üt(heti)i meg a mércét a magyarok közül?
Weiszbart szerint ilyen forrásbőségre és ilyen magas értékelésekre még a dotkom idején sem volt példa. „A világ tele van pénzzel, ami megtérülésre vár” – mondta, miközben a mögötte lévő grafikonon azt láttuk, hogy csupán egy év alatt megduplázódott a startupok átlagos befektetés előtti értékelése. Még messzebbről nézve: a 2010-es évek elején még egy évi százszázalékos növekedést és tízmillió dollár visszatérő éves bevételt produkáló szoftvert, mint szolgáltatást fejlesztő (SaaS) cég értékelése 100-150 millió dollár körül volt. Ma ennek minimum a negyvenszeresénél járunk. Egy másik jó példa, hogy manapság egyáltalán nem ritka egy tőzsdére lépő startup 50-100 milliárd dolláros IPO-ja, míg korábban, ennek töredéke már kiemelkedőnek számított. „Ha jó vagy, a pénz nem lesz probléma, ez nem kérdés. A kérdés az, hogy hogyan lehetsz elég jó ahhoz, hogy a felső 0,1 százalékhoz csatlakozhass” – foglalta össze Weiszbart.
A Hunikornis beszélgetések az egykor szebb napokat látott Clubhouse-on indultak 2021 tavaszán István és Zsolt ötlete nyomán. Fotó: Startup Hungary
Ma hét olyan magyar startupot látnak, aminek jó esélye van az igazán nagypályások közé kerülni. Ezek a Seon, a Bitrise, a Shapr3D, a Craft, a Turbine, az AI Motive és a Commsignia (a felsorolt cégek mindegyike ott van a 2021-es legforróbb magyar startupokat bemutató listánk élbolyában). Ez nem azt jelenti, hogy ezek a startupok elérték a 100 millió dolláros visszatérő éves bevételt, hanem azt, hogy elérhetik. Csanády a saját cégén is látja, hogy mennyire nehéz elérni ezt a szintet, 2015-ben indultak, és most fognak eljutni el a tízmillió dolláros éves bevételig, szerinte innen is látszik, hogy nincs bevált recept, csak tapasztalatot lehet gyűjteni és továbbadni.
Inkább iparág, mint ökoszisztéma
Az áprilisi startupjelentésünkben, amit szintén a Startup Hungary kutatási adataiból állítottunk össze, kitértünk arra, hogy azért még mindig inkább iparágról, mintsem ökoszisztémáról beszélhetünk Magyarországon, de az utóbbi három évben érezhető a fellendülés. Fejlődik a kapcsolatrendszer más ökoszisztémákkal,
a korábbi exitsikerek arcai továbbra is aktívak; van, aki befektetői oldalon kamatoztat tovább, mások nem állnak meg egy trükknél, és újra belevágnak a cégépítésbe.
A piac fejlődését mutatják az olyan extrák is, hogy az elmúlt években több top kategóriás kockázatitőke-befektető cég szállt be magyar startupokba: a svéd Creandum a Craftba, a Seonba és a Shapr3D-be is, az amerikai Accel a Turbine-ba. De fontos mérföldkő az is, hogy létrejött a Startup Hungary, mint egy független, iparági nonprofit szervezet, ami átfogó kutatásokkal pontosan fel tudja mérni, hol tartunk valójában.
A hét „bajnok” startup összesen eddig 150-160 millió dollár kockázati tőkét vont be, ami nem kiemelkedő összeg, de egyben azt is megmutatja, hogy tőkehatékonyak. Köztük a négy Saas-cég bár hosszú megtérülési idővel dolgozik, és drágán tudnak új ügyfeleket behozni, hosszú ideig megtartják őket. Mindegyik cég mögött ott van azonban legalább egy, de inkább több komolyan jegyzett, nemzetközi befektetőcég, ami nagy előrelépést jelent a nemzetközi skálázódásban.
A jó befektető fontosságára Csanády is kitért. „A kisebb, helyi társaságoknak a magvető fázisban van nagyobb szerepük, a nemzetközi több milliárd dollárt kezelő alapok lássuk be, nem szólnak másról, csak a pénzről.” A növekedéssel egyenesen arányosan szállnak be aztán a megafundok (jó esetben), az ő jelenlétük azonban kihívást jelent a helyi kockázatitőke-társaságoknak, hogy megtartsák a relevanciájukat. A nemzetközi kockázati tőke jelenléte 2018 óta érezhetően erősödik a régióban, ami szintén egy biztató jel, Weiszbart szerint ennek az az oka, hogy az USA-ban már nem tudnak versenyezni, itt viszont még igen. Nagy jelentőséggel bír például az is, hogy
a világ talán legnevesebb kockázatitőke-cége, a Sequoia Londonban is tanyát vert USA, Kína és Izrael után.
Mindezzel az jár, hogy csökken a gravitációs mezője a Szilícium-völgynek, a keleti part, különösen New York hasonlóan hatékony keltetőnek bizonyul, a legnagyobb, legbefolyásosabb szereplők pedig már nem elérhetetlenek, hanem nagyon is érdeklődőek.
Csanády szerint a fő probléma tehát lassan csak az lesz, hogy mire kalibrálja magát az a vállalkozó, aki tech céget kezd építeni: helyi nagy dobást építeni sem könnyű, de a világpiacon kiemelkedni embert próbáló. Mégis csak annak sikerülhet, aki semmi másban nem gondolkodik, csak abban, hogy ő lesz az következő évtizedes példa a Logmein után. „Reálisan kell látnunk: a Logmeinen kívül nem volt igazi sikersztori az elmúlt 10-15 évben. Ha ezt belátjuk, elkezdhetünk dolgozni az új felépítésén.”
Borítókép: Csanády István (balra) és Weiszbart Zsolt.
Fotó: Startup Hungary
