Építészeti könyvekből sosem volt hiány a boltokban, de valahogy még a legjobb magyar irodák is adósak voltak a maguk monográfiájával. Ez most megváltozott, a legnevesebb irodák közül több is mostanában jelentkezett egy-egy szép kiadvánnyal, ami a modern magyar építészetről is helyzetképet ad. A monográfiák mellett két más jellegű, de kvalitásos kiadvány is szerepel a válogatásban.
Templomséták a Dunakanyarban
Zubreczki Dávid az Urbanista blog szerzője, a kiváló Auditórium podcast műsorvezetője, saját meghatározása szerint építészeti mesemondó. Tavaly megjelent Templomséták Budapesten című kötetében összesen 246 fővárosi templomot, kápolnát, bazilikát, imaházat, szentélyt, zsinagógát, kolostort, katakombát gyűjtött össze. Talán már ebből a felsorolásból is látszik, hogy az összeállítás minden tekintetben színes, és a tömör, mégis élvezetes szövegeknek köszönhetően
könyve még akkor is jó olvasmány, ha valaki nem zsolozsmával kel és fekszik, de szeret elveszni a város legrejtettebb zugaiban.
Kicsit trükkös a kép. A templomról nem véletlenül jut eszünkbe Észak-Magyarország, hiszen ez a faépület is onnan származik. A könyvből még a Szentendrei Skanzen templomai sem maradhattak ki.
A budapesti templomok után Dávid észak felé vette az irányt, és a folytatásban a Dunakanyar templomait térképezte fel. A séta Esztergomban, a bazilikánál indul, és Márianosztrán, a pálos kolostornál, egészen pontosan a Magyarok Nagyasszonya-bazilikánál ér véget. A virtuális túrán bejárhatjuk az esztergomi Bakócz-kápolnát, az Uzicsel Hadzsi Ibrahim-dzsámit, a visegrádi Szent Mihály Erdei Kápolnát, a dunabogdányi református templomot, Szentendre templomait, a budakalászi református templomot, a kisoroszi református templomot, a váci reformátusok fotómúzeumból lett imaházát, a 13. századból származó nagymarosi plébániatemplomot, a Jánszky Béla és Kós Károly tervei szerint épült zebegényi plébániatemplomot és a görögkatolikusok modern templomát Dunakeszin.
Az ismertebb mellett olyan kicsi, de szerethető épületeket is felfedezhetünk, mint a budakalászi Koller-kápolna.
A Bődey János fotóival illusztrált és ismét csak remek szövegekkel kísért kötetben összesen 157 helyszínt térképezhetünk fel, ősrégi és kortárs helyszíneket, ahol jó megállni egy percre. A praktikus formátumú kiadvány túratipp-adónak sem utolsó, az egyetlen hiányérzetünk talán csak azért lehet, mert a kihajtható borítókba akár még egy-egy térkép is elfért volna, hogy még könnyebben tervezhessük meg a zarándoklatot.
Zubreczki Dávid: Templomséták a Dunakanyarban. Budapest, 2021, 255 oldal, 5480 forint
Othernity
Hogy mit kezdünk a modern örökségünkkel, a jövő építészeti kulcskérdése Magyarországon.
És ezt azért merem ennyire bátran kijelenteni, mert biztos vagyok benne, hogy nem pusztán néhány építészettörténész hobbijáról van szó, amikor szeretnék megmenteni a 20. század második felének jobb épületeit. Nem, ekkor sem volt volt minden épület kimagasló minőségű, sőt. De annál fenntarthatatlanabb gyakorlatot, mint hogy építőanyagokat állítunk elő, azt egy adott helyszínre szállítjuk, felépítünk valamit, néhány évtized múlva porig romboljuk, a romokat elszállítjuk, és az egészet újrakezdjük, nos ennél nagyobb ámokfutást a földi ökoszisztéma ellen nehéz elképzelni.
Pedig jelenleg így állunk, amit csak tetéz a modern és szocmodern épületeket övező bizalmatlanság. Nem ismerjük, nem értékeljük ezeket az épületeket, és abból indulunk ki, hogy most kissé elhanyagoltak. Pedig ha megismernénk őket és nem a jelenlegi – általában leromlott – állapotukból indulnánk ki, elkezdenénk őket megszeretni. Jó példa erre a Déli pályaudvar, amit most sokan szeretnének lerombolni: persze, a sínek jó, ha a föld alá kerülnek, de ha a régi képekre rákeresünk, láthatjuk, hogy az épület maga párját ritkító alkotás. Egy másik példa: egy jó évtizede ki gondolta volna például, hogy a Móricz Zsigmond körtéri Gomba felújított állapotában a tér egyik legszebb épülete lesz.
A modern építészeti örökséghez való viszonyulás számos aktuális frontvonal mentén alakul, és ez a kérdés foglalkoztatta a Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjának alkotóit is. Kovács Dániel kurátor és Csóka Róbert Attila, Molnár Szabolcs, Smiló Dávid építészek (Paradigma Ariadné) közös koncepciójába további nyolc ország fiatal építészeit vonták be, hogy foglalkozzanak egy olyan korszakkal, ami sokak szemében láthatóan nem a nagy kedvenc. A kiállításon összesen 12 fontos és emblematikus, modern budapesti épületet mutattak be, illetve 12 olyan tervet, amelyet fiatal közép-európai építészcsapatok alkottak, ugyanezen épületek továbbgondolásával. A kiállítást kísérő kiadvány magyar nyelven csak 300 példányban létezik, így aki szeretné beszerezni, nem árt sietni a Ludwig Múzeumba, ahol egyébként a velencei anyagot január közepéig ki is állították.
Othernity. Modern örökségünk újrakondicionálása. Budapest, 2021, 178 oldal
Építész Stúdió 1990-2020
Az 1990-ben alapított Építész Stúdió a legjobb nevű hazai irodák között található, munkáik között egyaránt találunk remek lakóépületeket (ilyen a pécsi Barbakán téri lakóház), koncerttermet (a pécsi Kodály Központ), irodaházat (a budapesti Alkotás Point), látogatóközpontot (a pilisszentiváni Pilisi Len), vendégházat (a szekszárdi Szegzárd – the lodge), és köztereket (a Széll Kálmán tér megújítása). A sort hosszan lehetne folytatni, de a lényeg az, hogy az iroda neve semmit sem kopott az elmúlt három évtized alatt. Hogy jó formában vannak, azt többek között olyan épületek is bizonyítják, mint a Szent Margit Gimnázium idén elkészült új tornacsarnoka, ami nemrégiben kapott rangos európai elismerést.
Az iroda méretre legfeljebb a közepesek közé sorolható, jelentőségben viszont a legfontosabbak között tartjuk őket számon. Ennek alapja az a különleges felállás, melyben az alapító Cságoly Ferencet és Pálfy Sándort olyan kiváló stúdióvezető építészek vesznek körül, mint Félix Zsolt, Fialovszky Tamás és Hőnich Richárd. Hogy precíz emberekről van szó, azt bizonyítja az a lista is a honlapjukon, amely az elmúlt évek összes projektjét tartalmazza, természetesen nemcsak a megépülteket, hanem a terveket is. Ezek sorában #477 jelű az és30, ami lényegében egy kiállítás volt a Budapesti Építészeti Központ (FUGA) termében. A kiállítás két egyszerű installációból állt: egy 15 méter hosszú asztalból és egy 15 méter hosszú diagramból. Az asztalt 200, a stúdió munkáját bemutató könyv alkotta, ami a kiállítás alatt készült el teljesen. A fehér borítót a látogatók rajzolták tele gondolataikkal, akik aztán a mozaik egy darabját haza is vihették magukkal.
A kiállítást követően elkészült tehát az iroda munkáit bemutató monográfia, Polgárdi Ákos könyvterve alapján.
Vaskos kötet lett, amit nemcsak az elkészült épületek tesznek érdekessé, hanem azok a személyes emlékek, belsős történetek is, amelyek egy-egy épület létrejöttét kísérik nyomon.
Építész Stúdió 1990-2020. Budapest, 2020, 464 oldal, 11 000 forint
A Bánáti+Hartvig Építész Iroda 25 éve
Ahogy a Média Építészeti Díjának idei döntőjében, az egyik zsűritag értékelésében is elhangzott, Bánáti Béla és Hartvig Lajos az ország egyik legfelkészültebb építészpárosa, akiket mintegy negyven munkatárs vesz körül az irodában. Az idén épp negyedszázados műhely legismertebb munkái a budapesti Német Iskola, a Wellisch-palota rekonstrukciója, a Tisza Lajos Irodaház, a Kecskeméti Campus oktatási épületei, a Green Court Residences, valamint a saját irodaépületük rekonstrukciója – ami mellesleg megnyerte a fent említett versenyt.
A sort hosszan lehetne folytatni, de valószínűleg az alapítók is egyetértenek abban, hogy ebben a sorban a csúcspontot a Drechsler-palota, az Operaházzal szemközti egykori Balettintézet jelenleg is zajló rekonstrukciója jelenti majd.
A tervlapokról sugárzó szellemiség Lechner és Pártos műve előtti tisztelgés
– olvashatjuk a kötet lappjain. Az eredeti részletek felidézése önmagában is hatalmas munka, de az épülethez a kortárs építészet is hozzátett valamit: ugyan még csak épül, de az udvar hullámzó áramvonalú, szinte fátyolszerű üvegtetős lefedése bravúros megoldásnak ígérkezik.
Nos, így érkezett el a jó erőben lévő iroda a negyedszázados évfordulóhoz. A kötet mélynyomott borítója egy látszóbeton homlokzatot idéz, amibe – akárcsak az új iroda bejáratánál – a saját logójuk került. A szerkesztés laza elveket követ, az épületek nincsenek kronológiai sorrendbe állítva, szerepelnek benne megépült és egyelőre csak papíron létező alkotások is, és ahelyett, hogy az elmúlt negyedszázad minden tervét belesűrítették volna, csak a legszellemesebb huszonöt projekt kapott benne helyet. Nem csak épületek, hiszen a lapokon még az úgynevezett Gondolatfolyamszabályozó terveivel is találkozhatunk, ami a Dunára telepített mozgó szobrok csoportja lett volna, már ha megvalósul.
A fotókat, terveket hol frissen írt szövegek, interjúk, hol neves szakírók egykori kritikái, cikkei egészítik ki. A könyv ötszáz példányban készült.
A Bánáti+Hartvig Építész Iroda 25 éve. Budapest, 2021, 151 oldal
Spaces of Intensity
A Csillag Katalin és Gunther Zsolt által alapított, győri kötődésű, de tizenöt éve budapesti 3h építésziroda saját meghatározásuk szerint munkáiban folyamatosan törekszik az új kontextusok folyamatos keresésére, a tér és fény harmonikus, dramaturgiailag átgondolt szerkesztésére, valamint a múlt és jelen közötti párbeszédes narratíva megteremtésére. Legismertebb munkáik
a Mome új kampuszának kialakítása, a fertődi Esterházy-kastély megújítása és a pannonhalmi bazilika megújítása.
A Mome kampusza.
Kortárs magyar építészirodáról ritkán jelenik meg könyv, külföldi kiadónál pedig szinte soha. Tessék, itt a kivétel. Nem hagyományos építészeti monográfia ez, az egyes fejezeteket egy kép- és egy szövegesszé vezeti be. A kötet négy fő témára – kontextus és tipológia, köztes tér, tér és fény, valamint díszítés – összpontosít, ezen belül pedig kilenc elkészült épületet és öt tervet mutat be.
A szegedi Dóm tér új látogatóközpontját is a 3h tervezte.
A Danyi Balázs fotóival kísért, rendkívül igényes tipográfiájú kötet nemzetközi jelentőségét egyébként jól mutatja, hogy a kiadó tájékoztatása szerint Ázsiában és Nyugat-Európában értékesítették a legtöbb példányt – már csak ezért is ott a helye itthon is a minőségi kortárs építészetet értékelők polcán.
Claus Käpplinger: Spaces of Intensity. Basel, 2020, 288 oldal, 14 990 forint
Planning and Building Methods – Tervezési és építési folyamatok
Aki nem ismerné őket, az Architecture Uncomfortable Workshop (röviden AUW, vagy Au Műhely) egy kicsi budapesti építésziroda. Ghyczy Dénes Emil és Szederkényi Lukács „kényelmetlen építészete” a fiatal magyar kortársak közül az egyik legizgalmasabb, leginkább kísérletező szellemiségű műhely. Valószínűleg sosem fognak több tízezer négyzetméteres lakóházakat vagy bevásárlóközpontokat tervezni, az anyagszerűséget bátran vállaló, sokszor szinte a befejezetlenség érzetét keltő épületeik mégis figyelemre méltóak és szerethetőek.
És ez a figyelem nemcsak itthon irányul rájuk, hanem egyre inkább nemzetközivé válik.
Ennek jele nemcsak az, hogy az ismert építészeti magazinokban is feltűnnek munkáik, hanem például az is, hogy a neves prágai Vi Per Galériában is kiállíthattak, amelynek eredménye lett ez a katalógus is. Nos, ha van cím, ami építészeti könyv esetében menőn hangzik angolul, és kissé esetlenül magyarul, akkor az mindenképpen ez. De miért adtak volna más címet, ha pontosan erről szól a könyv?
Ez a bátor bevállalósság jellemző az irodára, és a könyv is pont olyan, mint az épületeik. A prágai publikum.design által tervezett katalógusban az alkotók által készített, sokszor vállaltan nem profi fotók, inkább amolyan mobilos stílusú képek, saját szövegek és építészeti skiccek kaptak helyet, a mélynyomott, fehér borító pedig idővel szépen tud koszolódni. Tervezett avulás ez is, csak másképp. Pont, mint az épületeik.
Planning and Building Methods – Tervezési és építési folyamatok. Prága, 2021, 220 oldal, 8990 forint
Hol találod a könyveket? A jobb építészeti könyvesboltokban érdemes körülnézni, így többek között a Fuga, az ISBN Galéria, vagy a Müpa könyvesboltjaiban.
Fotók: Sebestyén László / Forbes
