Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Lehet, hogy Trump egy zseni?

Sokan és sokféleképpen próbáltak magyarázatot adni az Amerikai Egyesült Államok kormányának hirtelen jött Kínaellenességére. A már Donald Trump elnök kampányában is kiemelt szerepet kapó kereskedelmi megállapodások újratárgyalása az elnök beiktatása után nem sokkal megrekedt ugyan, Trumpot azonban nem olyan fából faragták, mint aki megbékél ezzel.

Épp ellenkezőleg: az elnök kabinetje 2018-ban már 250 milliárd dollár értékű vámot vetett ki a kínai termékekre, majd év elején további 25 százalékos emelést helyezett kilátásba. A kereskedelmi háború következményeként Kína kénytelen volt elismerni, hogy az általuk becélzott – egyébként kívülről jórészt ellenőrizhetetlen – gazdasági növekedés elmarad a kívánt aránytól, majd tárgyalóasztalhoz ültek az amerikaiakkal, hogy közösen találjanak megoldást a problémára.

Mindezt persze a kínai kormány saját vámjai előzték meg, amiket aztán az amerikaiak 10 százalékról 25 százalékra emelt vámjai követtek – miközben az Egyesült Államok kormánya szerint „jól haladtak” a tárgyalások.

Csökken a kínai gazdasági növekedés, a kormány zavargásoktól tart

Nem kell közgazdászzseninek lenni ahhoz, hogy lássuk: a védővámok kivetése kiesést okoz mindkét ország gazdaságának, ezt idővel a vásárlók fogják megfizetni. Bár egyelőre növekszik az amerikaiak vásárlókedve, a Walmart egy ideje kongatja a vészharangot, mert egyéb ipari szereplőkkel együtt arra számít, hogy az aranyélet még nyáron véget ér. A Macy’s közben már jelezte, hogy a vámok hatása elérte a kiskereskedelmi hálózat bútorrészlegét, ahol áremeléssel kellett lereagálni a növekvő beszállítási költségeket. Jeff Gennette ügyvezető szerint a ruhák és kiegészítők lesznek a következő áráldozatok.

Na de mi köze van ennek a Huaweihez?

Egyszerű. Bár a legnagyobb nemzetközi piacon is jelenlévő kínai techcég egy ideje Trumpék bögyében van, a folyamatos fenyegetések és kémvádak nem hatották meg a relatíve olcsón jó technológiát áruba bocsátó óriásvállalat ügyfeleit. A kezdeti morgolódás persze nem véletlenül maradt ízléses keretek között: az amerikaiak nem látták értelmét kijátszani az aduászt, amíg Kínát a védővámokkal is zavarba lehetett hozni.

Csakhogy 2019 januárjában úgy tűnt, vége a dalnak, meg kell állapodni, a teljes amerikai győzelmet pedig muszáj kompromisszummal helyettesíteni. Trumpék ekkor élesítették a rakétákat és rögtön kétszer rúgtak bele a Huaweibe: először nemzetbiztonsági kockázatnak minősítették az amerikai piacon alig jelenlévő vállalatot (közben megakadályozva, hogy nagy nehezen bevezessék telefonjaikat a legnagyobb USA-béli szolgáltatók kínálatában), majd az elnök rendkívüli állapotot hirdetett, melynek értelmében az amerikai cégek csak a kormányszervek engedélyével köthetnek startégiai megállapodásokat kínai óriásvállalatokkal.

Trump gyomrost adott a Huaweinek, de minek?

Ennek eredményeképp másnap jött a Google közleménye: a Huawei jövőbeli készülékein már csak a szabadon hozzáférhető, nyílt forráskódú Android operációs rendszer lesz elérhető, a Google saját szolgáltatásai nem. Ez lefordítva annyit tesz, hogy az oprendszer elsőszámú fegyvertényeként felfogható alkalmazásáruház nem lesz hozzáférhető a gyártó jövőben megjelenő telefonjain.

Kína megszólal

Bár a Huawei és a Google gyorsan leszögezték, hogy a már kapható készülékek mind támogatva lesznek, a kár megtörtént, a Huaweijel szemben pedig megrendült a korábbi bizalom. A gyártó erre úgy reagált, hogy amennyiben a Google-re nem számíthatnak, saját operációs rendszerre állnak át – a Linux-alapú Hongmeng OS-t márciusban jelentették be, és bár már egy ideje fejlesztés alatt áll, a Huawei alapítója és vezérigazgatója, Zsen Cseng-fej szerint „ez nem jelenti, hogy szándékunkban áll lecserélni a többi operációs rendszert”.

És ha már Cseng-fej: a Huawei viszonylag ritkán nyilatkozó, a kínai kormánnyal szoros kapcsolatot ápoló cégvezér hivatalos közleményben válaszolta meg a vállalattal kapcsolatos leggyakrabban felmerülő kérdéseket. Cseng-fej szerint, bár az Egyesült Államok ellenséges kampánya negatívan befolyásolja a Huawei növekedését, ennek aránya koránt sem annyira drasztikus, mint sokan gondolják.

„Az év első negyedében 39 százalékos növekedést értünk el az előző év ugyanezen időszakához képest”

– írta Cseng-fej. „Ez áprilisban 25 százalékra lassult, és előfordulhat még további csökkenés, az USA lépése ugyanakkor nem okoz igazi károkat, és nem hat negatívan a fejlődésünkre nézve. Termékhiány esete sem léphet fel, hiszen jó előre felkészültünk egy ilyen eshetőségre.”

Hozzátette: tőkeinjekciót nem engedélyeznek, a cégnek dolgozó zárt részvények tulajdonosai pedig bármikor eladhatják részesedésüket. Tőzsdére egyelőre nem tör a Huawei, és más iparágakba sem készül belépni (pl. autógyártás).

Nem is úgy van az

Trump a rendelet kihirdetését követően rögtön felfüggesztette az intézkedést 90 napra. Ez nem érte váratlanul a Huweit, „készültünk ilyen eshetőségre”. Ez a három hónap arra van, hogy a Huawei Amerika által hitelesített eszközparkot építsen annak érdekében, hogy a már meglévő hálózati infrastruktúráját fenntartsa. Új eszközök gyártásához azonban nem vásárolhat semmit – a határidő augusztus 19.

165 milliárd dolláros kárt okozhat Trump kereskedelmi háborúja

És bár látszólag csak az amerikai népre biztonsági kockázatot jelentő kínai cégeknek kell összeszedniük magukat, valójában az amerikai-kínai kereskedelmi háború kell, hogy véget érjen ennyi idő alatt.

A sokáig csak megalapozott összeesküvéselméletként kezelt gazdasági érdekharcot tulajdonképpen Trump elnök is elismerte:

„Amennyiben megállapodunk [Kínával], el tudom képzelni, hogy a Huawei, vagy annak egy része valamilyen formában bekerül [a megállapodásba].”

Mindezt az elnök azt követően jelentette ki, hogy „nagyon veszélyesként” jellemezte a céget, majd bejelentett egy 16 milliárd dolláros támogatási csomagot, amivel az amerikai gazdálkodókat szeretné segíteni a kormányzat. És bár egy látszólag finoman eleresztett megjegyzésről van szó, aminek semmi köze nincs a gazdákhoz, az idézet futótűzként terjedt el a sajtóban, Trump pedig a twitterező kisujját sem mozdította annak érdekében, hogy tisztázza, mit értett ez alatt. Talán azért nem, mert pont azt értette, amit mondott: a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő Huawei tulajdonképpen addig veszélyes, amíg a kínai kormánnyal új, Amerika számára előnyösebb kereskedelmi megállapodások nem köttetnek.

Külső szemlélőként ez zseniális lépés, hisz nemcsak hogy arra kényszeríti a kínai állampártot, hogy kénytelen-kelletlen elismerje: a Huawei igenis fontos részét képezi az ország vezetése által uralt gazdasági többletnek, hanem egyben bizonyítja: az Egyesült Államok elnöke még akkor is képes világszintű gazdasági vihart kavarni, ha egy olyan ellenséggel száll szembe, ami tulajdonképpen alig van jelen a saját piacán – fegyverként pedig óvatosan fogalmazott, kétértelmű rendeleteket és agresszív tweeteket használ.

Álmainkban Amerika visszainteget

Bár Cseng-fej szerint az amerikai lobbi nem elég erős ahhoz, hogy az összes szövetségest meggyőzze a Huawei károkozásáról, azért az USA elég hatékony munkát végzett – a Huawei ott tart, hogy PR-levélben küldi körbe azoknak a partnercégeknek a névsorát, amik nem hátrálnak ki a vállalat mögül. Közben viszont egyre több ország fontolgatja, hogy elengedi a kínai cég kezét.

Ez két ponton is fáj a Huaweinek: egyrészt az európai 5G-piac kiépítése hatalmas gazdasági lehetőséget rejt magában, és bár sokáig úgy tűnt, a kínaiak technológiája lesz a befutó, most sokkal inkább helyi (Ericsson, Nokia) és amerikai (Cisco) cégeknek áll a zászló; másrészt több amerikai cég szállít alkatrészeket a Huaweinek – többek között ilyen a Qualcomm és az Intel is.

Az európai 5G-s hálózat kiépítéséért folyó harc állhat a Huawei-botrány hátterében

Mindig szükségünk lesz az Amerikában gyártott chipekre, és amennyiben az amerikai vállalatok beszerzik az engedélyt a Huawei-jel való együttműködésre, folytatnánk velük a kooperációt” – mondta erről Cseng-fej. „Nem szeretnénk izolálódni amerikai partnereinktől, célunk, hogy együtt, közösen növekedjünk, és hisszük, hogy hosszú évek óta működő kapcsolatainkat nem tudja megszüntetni egy darab papír. Mi is képesek lennénk olyan jó chipeket készíteni, mint az amerikaiak, de ez nem jelenti, hogy ne vásárolnánk tőlük a jövőben, amennyiben lehetőségünk lesz rá.”

Az ok tehát már tiszta, ahogy az is, kell-e a Huaweinek (és ezáltal Kínának) az amerikai partnerség. Csupán egy kérdés maradt: megéri mindez az amerikai polgároknak? A potenciális áremelkedés és az egyre nehézkesebb kínai-amerikai áruszállítás akár Trump jövőbeli választási esélyeire is rányomhatják a bélyeget, nem beszélve olyan amerikai vállalatok megszívatásáról, mint mondjuk az Apple.

De ha betöri a kínai kapcsolatokat és valóban olyan irányba fordítja a kínai kereskedelmi kereket, ami inkább megfelel az amerikai nép kívánalmainak, úgy simán lehet, hogy egy év múlva még a kritikusai is okos lépésként értékelik majd a mostani hajcihőt.

Főoldali kép: Donald Trump Facebook-oldala

Oszd meg!