Bár közvetlen bizonyíték továbbra sincs rá, egyre többen gondolják úgy, hogy esetleg mégis emberek alkották a koronavírust. Az igazság kiderítését nem csak Kína igyekszik akadályozni, valószínűleg nem is szeretnénk tudni, mert ha bebizonyosodna a feltételezés, akkor annak beláthatatlan következményei lennének.
A Cápák között egyik befektetője, Balogh Péter sorozatot indított a Forbes.hu-n. Petya minden hétvégén személyes élményeivel együtt kommentálja a hét fontos üzleti híreit.
Rendszeresen érkeznek aggasztó hírek arról is, hogy a kínai vezetés hogyan rángatja a gazdaságot. Túl könnyen felejtem el, hogy egy kommunista diktatúráról van szó, így valamiért mindig újra meglep, amikor durván belenyúlnak a piaci működésbe.
Nemrégiben a magánoktatást, az iskola utáni foglalkozásokat, a magánórákat, a privát nyelviskolákat és a korrepetálást tiltották be (vagyis helyezték sokkal szorosabb keretek közé). Hivatalosan azért, hogy a gazdag családok gyerekeinek ne legyen előnye a szegényebb családból származókkal szemben.
Nem a legjobbakat kell az átlaghoz lehúzni, hanem az átlagot a legjobbakhoz felemelni
Az oktatás, és annak jövője nagyon izgalmas téma számomra, így kifejezetten érdekel, hogy hogyan talál fogást az üzleti gondolkodás és a technológia az állami, néhol kifejezetten maradi elvekre és eszközökre építő oktatási rendszeren. Én abban hiszek, hogy
az oktatás bármilyen módon való tiltása és korlátozása csak rossz lehet a társadalom számára.
Nem a legjobbakat kell ugyanis az átlaghoz visszahúzni, hanem az átlagot a legjobbakhoz felemelni. A globális versenyben nem az a nemzet tud érvényesülni, ahol mindenki egyformán buta, hanem az, ahol mindenkiből a lehetőségekhez mérten a legtöbbet hozzuk ki. Ehhez a célhoz pedig sokkal nagyobb lehetőségeket látok az állam és a magánoktatás kooperációjában, mint a korlátozásokban.
A jól működő magánoktatási szektor hatékonyabbá és sikeresebbé tudja tenni az oktatást, főleg a digitális eszközök használatával. Jó példa erre a hazai befektetővel is bíró Novakid, akik nyelvórák millióit tartják. De szintén jó irányba mutat, és hihetetlen fontos az újabb körrel érkező hazai programozóképzés is, ahol az állami támogatásból ingyenes képzést kapnak a résztvevők – de profi, piaci fejlesztői bootcamp-ektől, akik már bizonyították a piacon, hogy hatékonyan tudnak új szakembereket elindítani egy új karrier irányába.
De visszatérve Kínára, a legutóbbi lépésük az volt, hogy kicsit nekimentek a videójáték-iparnak. A kiskorúak képernyőfüggése és a „digitális drogként” tervezett mobiljátékok valós problémák, amikre társadalmilag és törvénykezésileg is reagálni kell.
A digitalis avatar mint elsődleges énkép
Az appfejlesztők sokkal gyorsabban haladnak a tökéletes drog megalkotása felé, semhogy a szülők, a tanárok lépést tudnának tartani velük. Ahogy nem lehet az utcán és az iskolában drogot árulni, ahogy egy gyerek nem vehet cigit és alkoholt, nem vezethet autót, ugyanúgy meg kell születnie a digitális térben is a szabályoknak és nagyobb felelősséget kell kapjanak a szolgáltatók, szoftvercégek is.
Idővel ki kell alakuljanak a játékszabályok arra nézve, hogy hogyan és milyen eszközökkel manipulálják a felhasználókat a digitális termékek, és hol húzódik az a határ, amit már nem léphetnek át.
De az utóbbi egy évben az is kiderült, hogy erre nem jó eszköz a fiatalok digitális absztinenciája. Ők nem a középkorban, hanem egy online világban fognak felnőni – elkerülhetetlenül. Ahogy egy waldorfos szülő fogalmazott, nagyon nehéz távoktatásban győzködni a gyerekeket arról, hogy minden ami digitális, az rossz és kerülendő. De az is látszik, hogy a covid éve tovább tolta a valósból a digitálisba a fiatalok közösségi életét. Az ő személyiségük már fél lábbal ebben az új világban fejlődik ki.
A digitális avatarjuk már nem egy felvett szerep, hanem az elsődleges énképük.
Erre mozdult most rá a Facebook is. Mark Zuckerberg új vezetői csapatot épített az új projektre, a „Metaverse” megteremtésére. Hogy mi az a Metaverse? Egy virtuális valóság, amiben idővel a teljes életünket élhetjük. Az emberiség digitális transzformációjának újabb szintje, amikor már „beköltözünk” a digitális világba. A világ egyik legnagyobb reklámcége ebben látja a jövőjét.
De vajon tényleg jó lenne nekünk, ha pont a Facebook új platformja válna az életünk elsődleges felületévé?
Ha korunk másik meghatározó alakja, Elon Musk csapata, a Neuralink sikeresen épít internetkapcsolatot közvetlenül az agyunkba, akkor elég gyorsan fog nagyot változni az emberiség. Nagyobb lépések lehetnek ezek, mint az internet és az okostelefonok elterjedése együttvéve.
Cég állami közbeszerzések nélkül
A héten az egyik legizgalmasabb cikk számomra a Pencz Mátéval készült interjú volt. Nagyon fontos és jó gondolatokat fogalmaz meg, szinte minden szavával egyetértek. Hihetetlen tempóban fejlődik a cége, a Brazil ingatlanközvetítő Loft. Eddig már közel 800 millió dollárnyi tőkét vontak be, ami egészen elképesztő mennyiség, és
a legutolsó körrel a cégértékük hárommilliárd dollár fölé kúszott.
Az alapján, amit Máté sejtet, nagyjából 20-30 százaléka lehet még a cégből. Azaz, ha bejön a számítása, akkor nem kizárt, hogy ténylegesen az egyik leggazdagabb magyar lesz belőle. És ami a legfontosabb, hogy mindezt úgy, hogy nem állami közbeszerzésekből, nem privatizációból, nem egy miniszterelnök szomszédjaként érte el. Hanem vállalkozóként, startupot építve a piacról.
Nagyon egyetértek vele, hogy sokkal több ilyen ember kellene a top 50-es listánkra itthon. Sokkal szívesebben látnám őt és hasonló gondolkodású és kaliberű embereket a napi gazdasági hírekben.
Fél lábbal a jövőben élnek
A munka világában is volt jó pár izgalmas cikk és fejlemény, hiába nyaralt mindenki. Egyrészt új feature-rel szépült a Zoom, így már akár közösen ülhetünk egy virtuális padban a meetingen a többi beszélő fejjel együtt. De még a legszebb online hétindító meetingnél is jobb, amikor nincs meeting és lehet dolgozni – legalábbis az Uber erre tette le a voksát és betiltotta a hétfői értekezleteket, míg a Facebook és az Asana a szerdákat szabadította fel a munka számára.
A héten pár világcég is állást foglalt abban, hogy mikortól és mennyire várják vissza a kollégákat az irodába. Van, ahol az idei évet már távmunkában töltik, van ahol október elseje a nagy nap, és a Facebook például arra számít, hogy a következő 5-10 évben a munkatársak akár felét tartósan távmunkában képzeli el, ezért már a járvány kitörésekor kinevezett egy távmunka-igazgatót.
Erről az jutott eszembe, hogy minden nagy változásnak vannak nyertesei, túlélői és vesztesei. Akár a távmunkára, a távoktatásra, az egészségügy digitalizálódására gondolok. Lesznek, akiknek ezek a változások nehézséget, veszteséget okoznak. Akik egy változó világban változatlanul folytatják amit és ahogy csináltak eddig is, mindig is. Lesznek, akik némi munkával kihozzák ugyanazt az eredményt az új helyzetben, akik pont annyit változnak, amennyit muszáj.
És végül azok, akik egy változásban a lehetőséget látják meg. Akik elébe mennek, akik proaktívan végiggondolják és beépítik a terveikbe azt. Akiknek valahogy minden változás jól jön. És azon töröm a fejem, hogy
vajon mi hiányzik ahhoz, hogy sokkal több ilyen cég és cégvezető legyen az országban.
Míg a Facebook beleállt ebbe a változásba, és azon van, hogy kialakítsa a kereteit a hatékony távmunkának, addig az Apple egyre elkeseredettebb küzdelmet vív az alkalmazottai ellen, hogy visszakényszerítse őket az irodáiba.
Persze Magyarországról nézve akár mindegynek is tűnhetne, hogy melyik tech cég milyen stratégiába áll bele. Amiért mégis érdemes figyelni rájuk, az azért van, mert ők fél lábbal a jövőben élnek. Társadalmi és kulturális szempontból az ő döntéseik fogják mutatni az utat, az általuk kikísérletezett, bevezetett eszközök, módszerek és technológiák válnak majd az igazi új normálissá.
És ha minden jól megy, akkor egy évtized múlva már a Facebook által megálmodott virtuális világban, a Metaverse-ben fogunk dugóban araszolni a munkahelyünkre reggelente.
Borítókép: Balogh Péter, befektető, cápa. Fotó: Orbital Strangers
