Többször fenyegette a lebontás veszélye, míg tavasz végén sikerült teljesen leradírozni a térképről Virág Csaba egyik legfontosabb épületét a Budai Várban. Az építész egy másik ikonikus munkájának ugyanez a sors jutott, ezúttal egy Balaton-parti épület lebontása keltett teljes döbbenetet az építészek és a vitorlások körében.
Muszáj egy személyes szállal kezdenem. Mint olyan sok kisfiút, engem is érdekeltek gyerekkoromban a házak és a hajók. Az épületekről és a városokról később aztán könyvtárnyi irodalmat olvastam, a hajókat pedig egy idő után nem csak a partról bámultam, többé-kevésbé megtanultam őket vezetni is.
Aki érezte már azt, hogy milyen egy többtonnás hajót a hullámok között kis kézmozdulatokkal kormányozni, hogy milyen erők ébrednek a kormánylapáton, hogy milyen, amikor a szél belekap a vitorlába, és a hajó megindul, aki fröccsözött már a naplementében úgy, hogy napközben még a viharos szél dobálta a hajóját, nos, aki ezt látta-hallotta már, azt sosem ereszti ez a világ.
És aki ezt érezte már, és van szeme a különleges épületekre, az nem mehetett el Virág Csaba balatonfüredi kikötőépülete mellett.
Hadjárat egy korszak ellen
A hosszú partszakaszra több vitorlás klubházat terveztek egy parti sétány mentén, de a tervből végül csak ez az egy, az Országos Műszaki és Fejlesztési Bizottság (OMFB) jachtklubjának sportszállása valósult meg 1972-ben. Az üres, igazodási pontoktól mentes, nádassal borított területen az építész szabadon kísérletezhetett, az eredmény pedig egy bravúros mérnöki megoldásokkal teli, a részletekbe menően koherens, vagány szerkezetű épület lett.
A zseniális koncepció lényege egyszerűen annyi, hogy ez az épület tulajdonképpen egyszerre volt ház és hajó is.
Persze, tudjuk, hogy egy ház van a szemünk előtt, de minden kis részlet, minden finom megoldás a hajózás világát idézi fel. A balatoni homlokzat eltolható, profil nélküli üvegfalat kapott. A lépcsőház nem áll meg a tetőn, hanem – akár egy vitorlarúd – szoborszerűen az ég felé tör tovább. A földszinten egy hatalmas kandalló ragadja meg a figyelmet, az emelet minimáltereiben a hajóbelsők világát idéző, függőágyakkal berendezett szobák, a tetőn egy sütögetőhely kapott helyet. Megannyi finom részlet, ötlet és elegancia.
Fotó: Virág Csaba hagyatéka, Magyar Építészeti Múzeum
„Itt minden a közösségről és a természet megéléséről szól – írta róla Bojár Iván András művészettörténész. – Koncept ház. Jel. Tömör és erőteljes, ízes részletekkel. Korának kiemelkedő darabja. Méltó rá, hogy mielőbb műemléki védettség rendezze sorsát.”
Az építész bevallása szerint ez volt az egyik kedvenc tervezési feladata, mivel maga is vitorlázott. Itt minden egy absztrakt utalás a hajózásra: az épület tömege, a hófehér betonfelületek, a faanyagok, az ég felé törő torony, a lecsapható függőágyak.
Fotó: Virág Csaba hagyatéka, Magyar Építészeti Múzeum
Nyáron még több forrás úgy értesült, legalábbis ilyen jellegű utalásokat kaptak, hogy az OMFB sportszállásban a fejlesztők is felismerik az értéket. Jómagam a Forbes Urban előző havi, 2020. októberi számában a szocmodern építészet 12 fontos alkotása között írtam róla, a szócikk záró sora ez volt: „Kimagasló értékű épület, ami talán a jelenlegi elhanyagoltság és a környezet nagy léptékű fejlesztései ellenére is megmenekülhet.”
Nem csoda, hogy a rombolás hírére óriási a csalódottság az építészszakmán belül. „Számomra három emblematikus épülete van Virág Csabának. Az egyik az Országos Villamos Teherelosztó. A másik szintén a Várban a Fehér Galamb-ház. A harmadik pedig Balatonfüreden a volt OMFB üdülő. Ebből egy már elesett, kettő még áll. Valóban így van? Nyáron még így volt, egy október végi kép még a felújítást sejtet(het)i, ma már viszont az épületnek hűlt helyét találjuk. Szégyen a javából!!!” – írta Gunther Zsolt építész, a 3h Építésziroda alapítója a stúdió közösségi oldalán.
Fotó: Virág Csaba hagyatéka, Magyar Építészeti Múzeum
2020 nem Virág Csaba épületeinek éve. Az öt évvel ezelőtt elhunyt építész tervezte a Budai Vár egyik ikonikus épületét, az úgynevezett Teherelosztót is, amelyet szokatlanul heves viták után, tavasz végén radíroztak le a térképről. Kétlem, hogy egy láthatatlan erő vadászna az építész fennmaradt alkotásaira, de az, hogy a némi eufémiával fejlesztőknek nevezett ingatlancégek képtelenek a kiemelkedő értékek felismerésére, kérdéseket vet föl.
Milliárdosok mindenfelé
A területet elkerítő molinók tanúsága szerint szálloda, apartmanház és kikötői szolgáltató épület fejlesztését kezdte meg generálkivitelezőként a Bayer Construct, a Solum-Invest Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Kft. megbízásából. Egy szűk éve írtunk arról, hogy az egykor a Simicska Lajos-féle, ma már Szíjj László érdekeltségének számító Közgéphez tartozó cég többségi tulajdonrészét megszerezte az Appeninn Nyrt., a kisebbségi, 24 százalékos üzletrész pedig az építőiparban érdekelt Bayer Construct Zrt. egyik tulajdonosához, Balázs Attilához került. Az Appeninn egyik nagyrészvényese a Tiborcz István érdekeltségébe tartozó BDPST Group volt, a tavasz folyamán ez a csomag a reptérre pályázó Jellinek Dániel kezébe került.
Luxus ez is, csak nem úgy
Világos, hogy a Balaton partján nem maradhat minden olyan, mint ahogy harminc vagy negyven éve volt. Szükség van a fejlesztésekre, egy új színvonal megteremtésére. Ennek van is tere a tó partján, bőven van még fejlesztésre váró terület, még ha az egzotikus üdülőhelyeket imitáló koncepciók semmivel sem jobbak, mint a kilencvenes évek egyik mementószerű beruházása, az egyébként szintén balatonfüredi, gyakorlatilag üresen kongó görög üdülőfalu.
Fotó: 3h Építésziroda, Pataki Attila István
De az, ahogyan a valóban értékes természeti és építészeti örökséget pusztítjuk, példátlan. Másfelé már fölismerték ennek a korszaknak az építészeti értékeit, és az igazi remekműveket nem elpusztítják, hanem megmentik. Amit mi csinálunk, az az igazi luxus, csak nem teljesen úgy, ahogy az apartmanépítők értik.
Borítókép: Balla-Schottner Bence / Unsplash
