Az eddigi kapacitását megduplázva, egy új, nyolcemeletes Duna-parti épületben megnyitott az első olyan budapesti magánkórház, amelyben intenzív terápiás részleget is kialakítottak. Igor Iankovszkyi, Ukrajna egyik legvagyonosabb családjának sarja 2014-ben saját igényei és a környező országok példája láttán vágott bele az eddig legalább 13 milliárd forintot felemésztő gigaberuházásba, amiről sokan megpróbálták lebeszélni. A Budapesthez régóta szorosan kötődő befektető reméli, hogy a vaskos veszteségek után idén először esetleg profittal zárhatja az évet a Duna Medical Center, de abban biztos, hogy az idő majd igazolja, hogy egy komplex magánkórház nálunk is lehet sikersztori. Beszélgettünk családi szálakról, üzleti környezetről, orvos- és nővérhiányról, állami és magánegészségügy szimbiózisáról, de szó esett drága autókról, ritka borokról és az ukrán filmiparról is.
Forbes.hu: Igaz, hogy egy tűzpiros Rolls Royce-t vezet?
Igor Iankovszkyi: Tűzpirosat biztosan nem, legfeljebb szürkét, de az igaz, hogy vannak autóim. Több is, mert több városban élek, több garázsom van.
Forbes.hu: Alig fordul elő a magyar sajtóban, egyáltalán nem köztudott, hogy régóta Budapesten is van egy bázisa, és elég szorosan kötődik Magyarországhoz. Hogy kezdődött?
Először 1994-ben jöttem Magyarországra. Akkor még teljesen más szektorban dolgoztam, a vegyiparban, Kelet-Ukrajnában volt egy műtrágyagyárunk, Kijevtől körülbelül másfél óra repülőtávolságra.
Igor Iankovszkyi, a Duna Medical Center alapítótulajdonosa régóta él Budapesten (is), a lánya is itt született / Fotók: Sebestyén László
Forbes.hu: Ez volt a Stirol, igaz?
Igen, ez most háborús övezetben van, de volt, hogy 7000 ember dolgozott nekünk, és a világ minden táján voltak üzleteink. Értékesítettünk Magyarországra is, dolgoztunk például a Bábolnával, volt is itt egy irodánk. A lányom is Budapesten született.
Forbes.hu: Ez hogy történt?
A Stirol exporttevékenysége rajtam keresztül ment, nagyon sokat utaztam a világban. Volt, hogy évente 200 napot is külföldön töltöttem, mert Indiáért, az Egyesült Államokért, Törökországért, Brazíliáért és Európáért feleltem. Budapest ideális bázisnak tűnt a családomnak, hiszen a feleségem nem utazott mindenhová velem, ő közben itt élt Budapesten, részben itt telepedtünk le. Ezért született itt a lányom is, és itt járt aztán nemzetközi iskolába. Magyarul is tökéletesen beszél.
Forbes.hu: A Stirolnak még dolgozik?
Nem, azt a céget 2010-ben eladtuk, csak a Stirolbiofarm maradt meg, de az az apámé, az ő üzlete, nekem ahhoz nincs közöm. Mint ahogy neki meg nincs köze a Duna Medicalhez, mi teljesen külön utat járunk.
Forbes.hu: Ha jól tudom, akkor a területet, ahol aztán a Duna Medicalt megépítették, annak idején Demján Sándortól vásárolta meg. Ismerte őt korábban?
A Trigránittól vettük igen, de nem, nem ismertem előtte Demján Sándort, és ha jól tudom, már meghalt (2018-ban – a szerk.). Járt nálunk vizsgálatokon, amikor már működött a Duna Medical. Amikor mi ezt a területet megvettük, akkor itt egy épülettorzó állt, elkezdett és befejezetlen falak, senkinek nem kellett, régóta árulták.
Igazából sokáig nem is gondoltam arra, hogy bármilyen befektetésem legyen Magyarországon, és ilyen nagy volumenben beruházzak, de mivel itt élt a családom, és én is sokat voltam itt, rá kellett jönnöm, hogy ha egészségügyi ellátásra van szükségem, akkor Svájcba vagy mondjuk Németországba kell mennem, mert az állami egészségügyön kívül nem volt itt rendes magánellátás.
Jó orvosok vannak és mindig is voltak az állami kórházakban, de azt láttam, hogy az eszközöknek és az infrastruktúrának elég sokat kellene fejlődnie.
A budapesti magánkórház a legfontosabb projektje, sok milliárd forintot ölt már bele
Forbes.hu: Jól értem, hogy a saját személyes igényei motiválták, hogy a magánegészségügybe befektessen?
Igen, és az, hogy évekkel ezelőtt a környéken utazgatva láttam, hogy Budapest az egyetlen főváros a régióban, ahol senki nem épített még magánkórházat. Olyan volt, hogy egy-egy állami kórház bázisán kínáltak magánszolgáltatásokat, de hogy valaki a nulláról megépítsen egy komplett magánkórházat, arra Budapesten nem láttam példát. Holott Romániában, Csehországban, Lengyelországban, sőt Ukrajnában is azt láttam, hogy ez egy hatalmas és nagyon fejlődő üzlet, és nem értettem, hogy Budapesten miért ne lehetne az.
Egyébként az itteni barátaim is azt mondták, hogy itt ez soha nem fog működni.
Forbes.hu: Mivel érveltek?
Az emberek általában azt látják, amit látni akarnak. Aki például irodafejlesztésben volt, az azt mondta, csináljak itt A kategóriás irodaházat, az remek üzlet, abból majd jön a cash flow, és próbálkozzak a kórházzal valami olcsóbb helyen. De én erre mindig azt mondtam, hogy ha belevágok, és ez lesz a zászlóshajóm, akkor azt a legjobb helyen akarom.
És nem a kilátás miatt, mert az itt a Duna-parton tényleg pazar, hanem mert könnyen megközelíthető, nagyon jó a tömegközlekedés, és bent van a városban, mindenhez közel, például állami kórházakhoz is. Ami számít, mert 160 ember dolgozik nekünk teljes munkaidőben és további 240-en szerződéssel, orvosok, ápolók, akiknek közlekedniük kell, fontos, hogy gyorsan elérjék a kórházat.
A kilátás is pazar, de nem ezért gondolta jó helynek a 9. kerületi Duna-partot
És az élet inkább engem igazolt, a barátaim irodaházai, a körülöttünk lévő épületek is félig üresen állnak, mert mindenki otthonról dolgozik, de az egészségügyet nem lehet távmunkában csinálni. Bizonyos dolgokat igen, de azért alapvetően mégiscsak kell egy kórház infrastruktúrával és személyzettel.
Forbes.hu: Azért volt, aki korábban belevágott, a Telki Magánkórház kudarcát biztos ismeri.
Ismerem, hogyne, a lányom is ott született. Ott szerintem pont az volt a probléma, hogy nem a városban volt. Akkor működik jól egy kórház, ha 20-30 perc alatt megközelíthető villamossal, busszal, ez az orvosoknak éppolyan fontos, mint a betegeknek. Nem véletlenül akartam én is a város közepén építkezni. Idősek otthonának, amivé azóta a Telkit alakították, tökéletes. És persze az is lehet, hogy meg kellett érnie a helyzetnek ahhoz, hogy a magánellátás Magyarországon meghonosodjon. Tíz éve is más volt a hozzáállás, ez mára sokat változott.
Forbes.hu: Az alapötlet pontosan mikor fogalmazódott meg?
2012 tájékán kezdtük el tervezni, és 2014-ben indult a beruházás. A járóbetegrészlegünket 2015-ben nyitottunk meg, és 2016 és 2019 között az átlagos éves növekedésünk 48 százalékos volt. Akkor még két háztömbbel arrébb voltunk, ahonnan tavaly év végén költöztünk át, mert közben felépítettük a rendes nagy kórházat, amit én kezdettől fogva terveztem. Mindig egy komplett kórház volt a célom, csak ahhoz előbb fel kell építened a brandet és a betegkört. Mostanra ez megvan, a hat legnagyobb magánszolgáltató között vagyunk, és anélkül, hogy eltúloznám a szerepünket a magyar magánegészségügyi piacon, azért azt látom, hogy ma már nagyon sokan követnek minket és fektetnek ebbe az üzletágba.
Intenzív osztállyal magyarországi magánkórházban még senki nem próbálkozott. Ez a részleg még itt sem működik, a járvány után nyitják meg, ha az orvosok és ápolók egy része már nélkülözhető lesz az állami ellátásból. De a szobák már kulcsrakészek.
A teljes kapacitásunk ma 80 ezer járóbeteg és körülbelül 20 ezer fekvőbeteg ellátása, amit persze sose fogunk elérni, mert egy kórház sosem működik százszázalékosan, kell az üresjárat takarításra, fejlesztésre. De idén január 11. óta dolgozunk ebben az épületben, és sose kezdtük olyan erősen az évet, mint most. Volt olyan hónap, hogy 200 műtétünk volt és hatezren jöttek szakrendelésre, és csak nő a számuk, a következő hónapra már a foglalásaink kétharmada megtelt. Óriási keresletet látunk.
Forbes.hu: Mi a legfőbb húzóerő? Az állami egészségügy állapota, a speciális covidhelyzet, ami a magánszolgáltatók malmára hajtja a vizet, az egészségbiztosítások piacának fejlődése, vagy a lakosság fizetőképességének javulása?
A legtöbbet a gondolkodásmód változott. A magánellátás ma már teljesen elfogadott, és az emberek sokkal többet hajlandóak áldozni az egészségükre. Ez nem volt így tíz évvel ezelőtt. A kormány hozzáállása is változott, látszik, hogy szeretnék megtisztítani az egészségügyet, harcolnak a szürkegazdasággal, és ez nekünk jó. Nekünk a legfőbb konkurensünk ugyanis nem a magánszolgáltató versenytársak, hanem a szürkegazdaság. És az állami egészségügy sem konkurensünk, a magánnak és az államinak szimbiózisban kell élnie egymással.
Ez egyébként így is működik a gyakorlatban, nekünk is szoros kapcsolatunk van például a háttérintézményeinkkel, ahová szükség esetén – például, ha intenzív terápiára van szükség, amit egyelőre mi nem tudunk nyújtani, mert azt a részlegünket még nem nyitottuk meg – át tudjuk vinni a TAJ-számmal rendelkező betegekeinket. És működik a szimbiózis a covidjárványban is, hiszen miközben az állami egészségügy küzd a pandémiával, mi meg tudunk csinálni egy csomó más vizsgálatot vagy beavatkozást a legújabb, legjobb eszközökkel, és ezzel terhet veszünk le az állami kórházakról.
Én ezt az egészet egy fantasztikus projektnek élem meg. Üzletileg is izgalmas, és közben embereken segítünk, vagy akár életeket mentünk meg.
Forbes.hu: Azért nagyon nem olcsó üzlet ez. Mennyi pénzzel kalkulált a legelején?
Nem volt Magyarországon igazán benchmark, nem volt viszonyítási alap, így nehéz volt kalkulálni, de körülnéztem a környező országokban. Megnéztem Bulgáriát, Törökországot, Romániát, Szlovákiát, Csehországot, még Ukrajnát is, ahol vannak barátaim ebben az üzletágban, őket is megkérdeztem. És azt láttam, hogy ez mindenhol sikersztori volt, sehol nem fordult elő, hogy valaki belevágott és nem jött össze, be kellett zárni a kórházat. Tulajdonosváltások esetleg történtek, de hogy hosszú távon ez egy jó üzlet, afelől nem volt kétségem.
A Duna Medical Center egyik műtője
Forbes.hu: De mégis, mennyi pénzzel és milyen hosszú távú megtérüléssel számolt?
Nehéz pontos számot mondani, mert körülbelül hathavonta kijön valami új, jobb és drágább eszköz, és amikor fejlesztünk és elkezdünk tárgyalni a gyártóval a beszerzésről, akkor folyton azzal szembesülünk, hogy lehet, hogy érdemes 2–3 hónapot várni, és már egy újabb, de persze drágább gépet megvenni. És egy kórház belső tereinek a kialakítása sem olyan egyszerű, magam sem gondoltam volna, hogy mennyivel komplexebb és bonyolultabb, mint egy átlagos épületé. Ezért is csúsztunk egy kicsit a kórház megnyitásával, ahhoz képest ahogy terveztük. De a második kórház megépítése már biztos könnyebb lesz.
Forbes.hu: Lesz második is?
Hát nem most, de nézzük a bővülési lehetőségeket. Előbb itt kell kihasználni a kapacitásokat, és ha az megvan, akkor lehet erősíteni például az országos lefedettségünket, vagy meg lehet próbálni külön épületekbe kivinni bizonyos ellátási területeket, mondjuk a szülészetet. Ilyen modellt több helyen láttam a világban, ez jól működhet. Vagy elmehetünk a krónikus betegségek irányába, amit most nem fedünk le, tehát, hogy hosszabb ideig kezeljük a betegeket. Ilyen irányokon is gondolkozunk, de ez sem a közeljövőben lesz.
Szoba az intenzív osztályon. Először az újszülöttintenzív-részleget tervezik megnyitni
Forbes.hu: Jól értem, hogy vidéken is terjeszkednének?
Vidéken partnerintézményeket keresünk inkább, járóbeteg intézményeket, például azért, hogy műtétre hozzánk küldjék a betegeiket, ha szükség van rá. És Budapesten is jó lenne még kisebb rendelőket nyitnunk, hogy az egyszerűbb vizsgálatokat könnyebben, helyben el lehessen végezni a város több pontján. De ez is hosszabb távú terv.
Forbes.hu: És mi történik a régi épülettel, ami itt van két házzal mellettünk? Még kint van a cég logója és a neve.
Épp ma jár le a bérleti szerződésünk (az interjút április 30-án vettük fel – a szerk.), de egyébként már kiürítettük az épületet, kiköltöztünk onnan, holnaptól már nem mi béreljük.
Forbes.hu: Térjünk vissza a kezdeti befektetési összegre. Hány milliárd forintot kellett invesztálni?
Mondhatom inkább euróban?
Forbes.hu: Persze, hány tízmillió euróról volt szó?
Az elején 40 millió euróval számoltam (ez 2014-ben, a beruházás indításakor 13 milliárd forint volt – a szerk.), de ezt mostanra már meghaladtuk.
Forbes.hu: Soha nem érezte azt menet közben, hogy csak önti bele ebbe a projektbe a pénzt, és hogy ez túl sok, és még mindig nem jön belőle a profit?
Kezdettől meg vagyok róla győződve, hogy ez egy jó üzlet, és ahogy mondtam, máshol is azt láttam, hogy legfeljebb valaki más átvette a projektet, de sehol nem kellett feladni. Az idei számokat látva meg végképp azt gondolom, hogy ez jó üzlet, nagy a kereslet, és ez igazolja az eredeti várakozásaimat, hogy ennek működnie kell. A friss számaink már jobbak, mint amit terveztünk.
20 ezer négyzetméter, 45 szakterületen járóbeteg-ellátás, diagnosztikai részleg, 28 ágy a fekvőbetegeknek, 2 műtő. A tervek további 5 műtőről és újabb 102 ágyról szólnak.
Forbes.hu: A Duna Medical egyik specialitása, hogy intenzív részleget is terveztek bele, ez egyáltalán nem átlagos a magyar magánkórházak körében, hiszen önmagában is nagyon költséges és nehezen megtérülő beruházás. Ebbe miért vág bele?
Kialakítottunk egy újszülöttintenzív-részleget, ami terveink szerint még idén elindul és van egy teljesen felszerelt felnőtt intenzív osztályunk is, de ennek elindítása szintén a szakemberhiány miatt még várat magára. A legnagyobb akadály az, hogy ma nagyon nehéz szakorvost és szakápolót találni.
Az intenzív részleg valóban önállóan is nagy befektetés, és nem is profitcenter. Önmagában nem hoz nyereséget, viszont megteremti annak a lehetőségét, hogy bizonyos komplex, kockázatosabb műtéteket is bevállaljunk, amiket intenzív osztály nélkül nem vállalhatnánk.
Ha el tud indulni az intenzívünk, akkor tényleg új irányt, új távlatokat tudunk megnyitni a magyar magánegészségügyben, ami jóval túlmutat az egynapos sebészeten vagy a laporoszkópián.
Forbes.hu: Már a járvány előtt is orvos- és nővérhiány volt Magyarországon. Most mekkora a probléma és kiből van kevesebb? Orvosból vagy ápolóból?
Ez óriási probléma, egyértelműen a legnagyobb most, és főleg nővérből, ápolókból van kevés. Hozzánk szerencsére szívesen jönnek dolgozni az orvosok, és főleg szívesen maradnak is, már több éve. De nagyon sokan elmentek Németországba, Ausztriába, Angliába, és csak abban bízhatunk, hogy sikerül őket visszacsábítanunk.
A magánnak van ilyen húzóereje, rendes, fehér jövedelmet tud adni, és esélyt arra, hogy az orvosok hazatérhessenek és ne bevándorlóként éljenek egy másik országban. Én már csak tudom, én is az vagyok itt hosszú évek óta, érzem a különbséget turizmus és migráció között.
Próbálunk kapcsolatokat kiépíteni az egyetemekkel, iskolákkal, hogy így is magunkhoz vonzzuk az embereket, de hát alig van nővérképző Magyarországon, hogy az intenzív szakápolók utánpótlásáról már nem is beszéljünk. Mindenesetre az biztosan segít, ha az emberek jól meg vannak fizetve, ezt mi próbáljuk is megtenni.
Az idei április minden idők legnagyobb bevételét hozta
Forbes.hu: Hova fejlődhet még fel a Duna Medical, és mi az, ami biztosan nem lesz ebben a kórházban akár szabályozási akadályok, akár üzleti racionalitás, gazdaságosság miatt?
Onkológiai ellátással például nem fogunk foglalkozni, azon túl, hogy onkológiai műtéteket persze ma is végzünk. De kemoterápia vagy ehhez hasonló kezelés nem lesz, és a közeljövőben nem lesz sürgősségi ellátásunk sem. Az egy teljesen más működtetést igényel, 0–24-ben, az év 365 napján. Nálunk tervezett dolgok vannak, egy diagnózis után megtervezett műtétek.
Nem zárom ki, hogy később, ha közel teljes kapacitással működünk, és amúgy is mindig itt lesznek az orvosok, és éjjel-nappal tele a kórház, akkor elgondolkodjunk rajta, de egyelőre nem ez az irány. És valószínűleg nem lesz nálunk agysebészet vagy ehhez hasonló, nagyon ritka, nagyon összetett beavatkozás sem, mert az ilyesmi máshol sem magánkórházakban, hanem inkább egyetemi klinikákon történik.
Forbes.hu: Hogy sikerült a tavalyi év? Tud már mondani bevételi vagy eredményadatokat?
Hát, nem volt profitunk, veszteségünk volt, hiszen három hónapig zárva is voltunk. Pedig azt reméltük, hogy 2020 lehet az első nyereséges év, de sajnos nem így történt. Nagyon bosszantó volt látni, hogy már egész közel vagyunk hozzá, de mégsem tudjuk elérni.
Forbes.hu: 2021-ben ezek szerint már lesz profit?
Most sokkal jobban állunk, mint a terv, szóval tényleg megvan rá az esély, de legalábbis a nullszaldóra. De ezért mondtam már az előbb is, hogy nehéz itt a számokat belőni, mert amint az ember belekezd valami újba, fejleszteni akar egy újabb részleget, azonnal megnőnek a költségek is, be is kell fektetni gépekbe, emberekbe, és ezek a tételek húzzák egymást.
De az biztos, hogy az idei április minden idők legnagyobb bevételét hozta.
Forbes.hu: Fáj, amikor minden év végén azt látja, hogy veszteség van? Itt nem kis számokról van szó, több százmillió vagy milliárd forintos tételekről évente, az indulás óta.
Persze hogy fáj, amikor az ember azt látja, hogy fogy a pénze, vagy ha azt látja, hogy nem teljesíti a tervet, amit kitűzött.
Az orvos- és nővérhiány a járvány előtt is nagy probléma volt, most különösen az
Forbes.hu: Ön a többségi tulajdonos, de amikor tőkepótlás kell, további pénzeket kell betolni, azt mennyire nehéz átvinni a tulajdonostársán? Ha jól tudom, Amir Nahumi a kisebbségi partner.
Igen, ő, és még más kisebbségi tulajdonos is van, de nekik nagyon kis részük van.
Forbes.hu: Mennyire kicsi?
Több mint 90 százalék az enyém, tehát ezekről leginkább én döntök, miután meghallgattam a kórház vezetőit, és nekem is kell betennem a pénzt.
Forbes.hu: Tavaly változás történt a vezetésben, Bartók János távozott a kórház éléről. Ennek mi volt az oka?
János eredendően más üzletágból jött, a biztosítási szektorból, és tavaly úgy döntött, hogy el akar menni. Anita (Gurney Anita – a szerk.), hat éve dolgozik velünk, ő vette át a pozíciót, nagyon jó menedzser.
Forbes.hu: Milyen más befektetései, érdekeltségei vannak Magyarországon vagy máshol a világban? A Duna Medical hol áll prioritásban?
Ez a legfontosabb most nekem. Van egy kisebb informatikai cégem Ukrajnában, és más kisebb érdekeltségeim, de egyértelműen ez a legfontosabb projektem. Ezzel foglalkozom a legtöbbet. Nem járok be mindennap az irodába, de minden héten vannak mítingjeink.
A Telki Magánkórház kudarcát ismeri, ott született a lánya is. Szerinte ott az volt a legnagyobb probléma, hogy nem a városban volt.
Forbes.hu: Milyennek látja az itteni üzleti kultúrát? Mennyire stabil, kiszámítható vagy átlátható?
Stabilnak látom, jó itt üzletelni. Persze vannak néha változások, amikhez alkalmazkodni kell, de sose érzem, hogy attól kellene tartanom, hogy a következő héten valami másképp lesz.
Kiszámíthatóan mennek a dolgok, bár az is igaz, hogy az én viszonyítási alapom Ukrajna és nem Nyugat-Európa.
Forbes.hu: Az ukrán Forbes körülbelül tíz évvel ezelőtt 200 millió dollárra becsülte a családjuk vagyonát, más lapok szerint ezt rendesen alábecsülték, és legalább 500 millió dollár. Mit gondol ezekről a számokról?
Nem szeretném ezt kommentálni, de az tény, hogy eladtunk egy nagy céget, ami az ukrán műtrágyapiac 30 százalékát uralta.
Forbes.hu: Időnként megfordul jótékonysági eseményeken. Van valamilyen előre meghatározott irány, ami mentén adakozik? Vagy egy meghatározott arány, amit követ?
Nem, ezek általában egyedi megfontolás alapján történnek, amikor valaki megkeres valamivel és megfog az ügy. Általában kulturális ügyekre áldozok, az ukrán filmipart például több százezer euróval évek óta támogatom, mert az ukrán mozinak van az egyik legnagyobb múltja Európában, nagyon nagy értékek vannak ott. Két éve Budapesten is szerveztünk ukrán filmfesztivált, engem is meglepett, mekkora érdeklődés volt rá, nagyon sokan eljöttek.
Részben saját igényei miatt szánta rá magát öt évvel ezelőtt a kórházberuházásra
Forbes.hu: A ritka borok költséges hobbi vagy jótékonykodás? Egyszer azzal került be a hírekbe, hogy 270 ezer euróért vett egy hordó ritka francia bort egy aukción, ami után együtt ebédelt Nicolas Sarkozyvel és feleségével, Carla Brunivel.
Igen, de a történet második része már sosincs benne a hírekben!
Forbes.hu: Mert, mi a második része?
Az, hogy ez egy dupla jótékonysági akció volt, mert miután megvettem az aukción a bort, vállaltam, hogy tíz éven belül újra elárverezem, és a bevételt újra jótékony célra fordítjuk. És így is történt, epilepsziás gyerekek kezelésére fordítottuk a pénzt. De amúgy igen, szeretem a bort, vannak is barátaim a francia borvidékeken. Ritkán iszom, különleges alkalmakkor. Ma például (amikor megmutatták a sajtónak az új magánkórház épületét – a szerk.) ittam pezsgőt.
Nyitókép: Igor Iankovszkyi, a Duna Medical Center frissen megnyitott kórházában egy intenzíves ágy mellett 2021. április 30-án // Fotó: Sebestyén László
