A harmincas évei derekán sokakban megszületik az érzés, hogy hosszú évek taposómalma vagy megfeszített munkája után ideje lenne a megállásnak, a test és lélek pihenésének, egy mélyebb lélegzetvételnek, esetleg teljesen új utak keresésének. Magyarországon sokáig szinte ismeretlen szó volt a sabbatical, ma is túl sokan vannak, akik nem ismerik nemhogy a kifejezést, de magát a mögötte rejlő fogalmat sem. Csuport László sabbatical-coach segítségével és két, a hosszabb ideig tartó, tudatos pihenést választó interjúalanyunkkal jártuk körbe, mire kell figyelni, milyen előnyökkel, nehézségekkel jár a munka világából való ideiglenes kilépés.
Amikor a Jóbarátok Ross Gellerjét egy rosszul végződő munkahelyi konfliktus után alkotói szabadságra küldik és unalmában már a hűtőt is átrendszerezi, mérgesen közli Joey-val: ő nem munkanélküli, hanem sabbaticalon van! A visszafogott tudással bíró szívtipró hangjában jogos felháborodással reagál: hagyja őt békén ezekkel a vallási dolgokkal.
Már a Bibliában is
A sabbatical szó ugyanis a héber shabbat, azaz nyugalom szóból ered. Az Ószövetség szerint a sabbatnapon arra a napra emlékeztek, amikor Isten a teremtés végeztével megpihent. A szombatévben a földet hat évnyi használat után parlagon kell hagyni, hogy pihenhessen és termőföldje megújulhasson, a héber rabszolgát pedig hat évnyi szolgálat után minden váltságdíj nélkül szabadon kellett bocsátani. Ha uránál akart maradni, akkor örökre rabszolga maradt.
A mai modern jelentéshez mindezeknek köze van, mégis talán az utóbbi szemlélteti leginkább azt, amit a saját ismeretségi körömben is sokaknál észrevettem: most kell egy kicsit kilépni, különben talán sohasem teszem meg és benne ragadok egy olyan negatív körforgásban, ami már nem okoz örömet.
Van, hogy csak a mókuskerékből kiszállás segít. Fotó: Elisa Ventur
Az alkotói szabadság alapvető célja az átmeneti leállás és feltöltődés. Sokak a rajtuk eluralkodó fáradtságtól, a mindennapok stresszétől szeretnének egy időre megszabadulni, gyakran az időhiány miatt örökké félretett álmok megvalósítása felé megtenni a konkrét lépéseket – megírni azt a könyvet, elvégezni azt a tanfolyamot, megtanulni végre azt a nyelvet, megmászni azt a hegyet.
Sabbatical vs. carreer break
Csuport László coach szerint különbséget kell tenni a sabbatical és a career break (karriermegszakítás) között. Klasszikus értelemben véve a sabbatical során az alkalmazott munkaviszonya nem szűnik meg, csak szünetelteti azt és a megbeszélt idő után visszatér a munkahelyére. A cég és munkavállalója között kötött megállapodás szerint a sabbatical lehet fizetés nélküli vagy fizetett szabadság is, utóbbi esetekben általában a cég valamilyen feltételhez, önképzéshez, eredményhez köti a munkavégzés szüneteltetését.
A career break viszont általában egy felmondással, közös vagy egyoldalú megegyezéssel történő távozással veszi kezdetét, itt nagyobb a szabadság, de a bizonytalansági faktor is.
„Az utóbbi tíz-húsz évben viszont nagyon sok mindenre mondtuk azt, hogy sabbatical és messze eltértünk az eredeti bibliai és a klasszikus jelentéstől. A lényeg az, hogy valamilyen módon feltöltődjünk, kikapcsolódjunk, mást csináljunk, mint korábban.”
„Nagy különbség van azonban aközött, hogy az ember csak elmegy egyet nyaralni néhány hétre vagy tudatosan vállal egy sabbaticalt” – mondja Csuport László, aki mérnök-közgazdászból lett az Inspiráló Coaching vezető tanácsadója és sabbatical-coachként is segíti a hozzá fordulókat.
Csuport László, sabbatical-coach Fotó: Facebook
Nem veszik észre
Magyarországon még nem annyira népszerű a sabbatical, mint mondjuk az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában, Csuport László szerint ennek ahhoz is köze lehet, hogy az emberek nem ismerik fel, ha már probléma van. Természetesen bizonyos fokú stresszre szükségünk van az életben, ahogy Selye János stresszkutató is megírta: „a stressz az élet sava-borsa”.
„Mindenféle feszültebb szituáció nélkül az életünk roppant unalmas lenne, tehát a kezelhető szintű stressz fontos. Sokszor tapasztalom azonban azt a személyes tanácsadásokon, hogy kialakul egy olyan helyzet, amely a béka és a forró víz tipikus esete. Sokszor nekem kell szólnom, hogy lassan forrni kezd valaki alatt az a víz, már 70 Celsius-fokos!” – mondja László.
Horváth Enikő egy bank középvezetőjeként tavaly, 36 évesen érezte azt, itt az ideje, hogy kiszálljon a mókuskerékből. „Unatkozni akartam, újra szemlélődő figyelemmel nézni magam körül a világot”. Mint mondja, egy ideje már nem csillogott a szeme egy-egy kihívás előtt, a munka csak elvégzendő feladatok összességévé vált, nem élvezte.
Enikőnek a sabbatical-éve előtt már nem csillogott a szeme a munkahelyi kihívások láttán. Ma már újra szenvedélyesen dolgozik.
„Régóta készültem erre anyagilag is, hogy tudjam fizetni a költségeimet. Az is hozzásegített a döntéshez, hogy kiégtem két év home office után. Éreztem, mennyire túldolgoztam magamat, amikor összemosódtak a határok munka és magánélet között. Tudtam, milyen vagyok, amikor szenvedélyesen csinálom a munkámat, és annak már nyoma sem volt. Tudtam, hogy valami más kell.” Végül felmondott és egy évet adott magának a pihenésre.
Nyitrai Zoltán Balázs központi közigazgatásban, osztályvezetői munkakörben dolgozott 2014-ben, amikor „időt kért” magára a munkahelyén, több mint tíz év után pihenni akart. Öt hónapig tartó fizetés nélküli szabadságra engedték el, hogy ösztöndíjjal Dániában nemzetközi kapcsolatok témakörében tanulhasson. De már az iskolapadban töltött hónapok alatt rájött, nem akarja ugyanott folytatni. Aztán amikor visszatért, kiderült, hogy részlegét és ezzel pozícióját is megszüntették. A munkahelyi reorganizáció segítette végül döntése meghozatalában.
Teljesebb életet élni
Csuport László szerint nevezzük akárhogy és tartson akármeddig, az alkotói szabadság vagy a carreer break egyik fő célja, hogy az ember teljesebb életet éljen.
„Ez egyáltalán nem csak munka nélkül töltött hónapokat jelent. Ez alatt az idő alatt főszerepbe kerülhet a család, az utazás, a kalandok, a regenerálódás és az egészség helyreállítása vagy egy új képesség elsajátítása”.
De ha csak a két munkahely közötti időszakot nézzük, akkor is fontos lehet, hogy több időt hagyva magunknak átgondoljuk, minek lett vége és mi vár ránk a jövőben.
László tapasztalatai szerint tízből kilenc ember egy hosszabb szabaddá váló időszakot utazással töltene el. Ekkor fontos a tervezés, az itthon maradók – család, ingatlan, háziállat – sorsának elrendezése, az utazás mikéntjének alapos átgondolása, az anyagiak rendszerezése. A szakember szerint sokszor már maga az utazástervezés is a konkrét megéléshez hasonló relaxáltabb állapotot idéz elő és „az utazásnak a földrajzi helyzetváltoztatáson kívül messze túlmutató jelentősége van”. A travel therapy által a megszokott környezetből való kilépés, új kultúrák, impulzusok megélése mind hozzátesznek a személyiséghez, az élet teljességének megéléséhez.
Tízből kilenc ember utazna az alkotói szabadság alatt. Fotó: Roberto Nickson
Enikő a két évnyi home office után szintén úgy érezte, eleget volt már otthon, ám ő az egy évre tervezett sabbaticalnak csupán az első hat hetét töltötte külföldön: először Spanyolországba, majd Olaszországba utazott. „Alapvetően Magyarországon akartam lenni, otthon akartam újra megtalálni azt, amit elveszítettem magamból az évek során”.
Miután a munkájában rendkívül hatékonyság-, eredmény- és célorientált volt, csak olyan dolgokra vágyott, amelyek nem ilyenek: improszínházas kurzuson vett részt, masszázsra, jógára járt, elment egy zsonglőrworkshopra is, kerámiázott, contact-táncolt, megtanult lovagolni. Kreatív dolgokat csinált, melyeknél nem fontos az eredmény, csak az élvezet. „Nem volt konkrét időbeosztásom, de ugyanúgy ébredtem reggel az ébresztőórára, normális időben keltem. Olyan programokra mentem, melyek szembejöttek velem. Kíváncsi voltam, mi az, ami hív” – sorolja Enikő.
Zoltán beiratkozott egy grafikusi képzésre, mellette egy színházban segített be kellékek készítésével, beszerzésével. A grafikusi képzés során rájött, nem ez az ő útja, de a színházi munkát nagyon élvezte. „Ha ebből meg lehetne élni, talán még ma is azt csinálnám. Így később is megmaradt hobbinak”. A sabbatical hónapjai alatt több időt tudott fordítani olyan dolgokra, melyek korábban háttérbe szorultak: mindennap járt sportolni, kihasználta az All You Can Move kártyáját – egy idő után tudta meg, naponta csak egyszer használhatja. Visszatért egy hétre Dániába, utazgatott Európán belül, többet találkozott a barátokkal, a családdal.
Zoli számára a sors utólag igazolta, hogy az akkori nem az ő karrierutja volt.
Értelmesen megtervezni
László szerint is fontos egy vázlatot, keretet adni a pihenésre vagy egyéb úton-módon feltöltődésre szánt időnek. Egy szakember segíthet a cél megtervezésében, annak átgondolásában, hogy az illető mit szeretne elérni, mit csinálna legszívesebben, ehhez mennyi időre van szüksége.
„Az egyetlen negatívum így utólag, hogy a vártnál gyorsabban fogyott a pénzem, jobban is megtervezhettem volna azt az időszakot” – vallja Zoli.
Fontos kérdés, hogy egyedül vagy mások társaságában járná-e végig ezt a tulajdonképpen önismereti utat. A tervezés időszakában az anyagiak, a finanszírozás kérdésének megoldása is kiemelt jelentőségű.
Maga a lebonyolítás szakasza is lehet konfliktusos: tudjuk-e tartani a magunk által megszabott kereteket, változik-e közben a fókuszunk, tudjuk-e ezt rugalmasan kezelni.
A szakember szerint egy gyakrabban elhanyagolt szakasz a sabbatical lezárásakor az értékelés. Segíti a pozitív énképet a tanulságok levonása, annak végiggondolása, elérte-e az illető a kitűzött célját, miben változott a fókusza, az életszemlélete, hogyan változott a helyzete.
Fontos előre tervezni és utólag értékelni. Fotó: Green Chameleon
Enikő számára a munka nélkül töltött egy év kemény önismereti út volt. Megtapasztalta, hogyan tud szembenézni a bizonytalansággal, hogyan tud kockázatot vállalni, milyen a viszonya a változással, a spontaneitással. Rájött, hogy sok helyzetbe bizony bele kell állnia ahhoz, hogy megismerhesse önmagát és a környezetét.
Enikő Hamvas Bélát idézi: „Csak akkor kezdődik az élet, ha az ember nem tudja, mi lesz”.
Zoli szerint is életre szóló megtapasztalás volt az, hogy igenis merni kell meghozni bizonyos döntéseket akkor is, ha sokan le akarnak beszélni. „Ezt te érzed, neked kell dönteni és merni kell nagyot lépni, aztán az idő általában igazolja a nagy döntéseket.” Mint mondja, a sabbatical után olyan lehetőségek jöttek vele szembe, melyeket enélkül talán nem vett volna észre és most nem is ott tartana, ahol.
Mi lesz így belőled?
A környezete reakciójáról Enikő és Zolinál is hasonló tapasztalatokkal rendelkezik. A közeli család, Zoli szülei kezdettől fogva aggódtak, amiért otthagyja a „nyugodt, megbízható, biztos” állását a bizonytalanért. Enikőnél eleinte mindenki támogató volt, a szülők nagyjából fél év után kezdték jelezni: féltik és talán itt az ideje annak, hogy munkahely után nézzen, „mi lesz így belőle”. De Enikő ellenállt, úgy érezte, megdolgozott azért, hogy egy évet önmagára fordíthasson. „Más lehet, hogy egy év alatt utazásra költötte volna ezt a pénzt, én viszont magamra. A távolabbi ismerősökben lehetett irigység is, az idősebb korosztály pedig talán csak nem érti, hiszen számukra az élet normális kerete az, hogy bemész, dolgozol, hazamész a családodhoz. Számukra a flexibilis munka is értelmezhetetlen lehet”.
Zoli szerint barátai egy része hülyének nézte őt, csak 1-2 ember volt, aki teljes mellszélességgel kiállt a döntése mellett. Szerinte is benne van az irigység-faktor, amiért ő meglépheti, amire más csak vágyik, illetve tényleg gyakori jelenség, hogy a társadalom nem érti, miért nem elégedett azzal, ami van.
”Nem akartam, hogy ha 50-60 éves koromban visszanézek erre az időszakra, megbánjam, hogy nem léptem ezt meg, amikor megtehettem volna. Egyelőre nincs gyerekem, talán soha nem lesz még lehetőségem erre” – mondta Enikő.
Munkaalapú társadalomban élünk és a magyarok jelentős része kockázatkerülő, ezt sok különböző szociálpszichológiai felmérés is bizonyítja – fejtette ki Csuport László. És természetesen egy ilyen döntés meghozása, hogy valaki hónapokig fizetés nélkül maradjon vagy kilépjen a megszokott, stabil életéből, az hatalmas rizikót jelenthet. Nemcsak egzisztenciális szempontú kockázatokról van szó: nyilván más egyedülállóként nyakunkba venni a világot vagy otthagyni egy stabil munkahelyet és más akkor, ha egy család, már gyerekek életét is befolyásolja ez a döntés.
Nem csak a munkavállaló számára előnyös
Azt, hogy milyen előnyökkel jár a sabbatical, amikor a munkahelyi kötelezettségek helyett olyan tevékenységekkel tölthetjük a napjainkat, amik igazán érdekelnek és melyek során megtapasztaljuk a flow élményt, nyilvánvaló. „Ez egy megújulási folyamat, melynek során megvalósulhat egy belső fejlődés, javul az önismeret és az önértékelés – hiszen megtettem valami bátor dolgot – sőt növekedhet a motiváció és az inspiráltság érzése. Nem egy vezető pozícióban lévő ügyfelem mondja azt, hogy a legjobb ötletei a sabbatical alatt születtek” – László szerint az utazással egybekötött sabbatical emellett a világ megismerése által segíti önmagunk megismerését, társas utazás esetén kapcsolatainkat is erősítheti.
A munkaadó cég szempontjából is van pozitív hatása annak, ha biztosítja munkavállalója számára a hosszabb idejű pihenés lehetőségét. „Egészen másként tér vissza a pozíciójába az, aki esetleg fél évet Afrikában önkénteskedett, megírta élete regényét, vagy csak megismert egy egészen más kultúrát. Növekszik a hatékonyság és a produktivitás, és a cégeknek látniuk kellene azt is, hogy az innovatív készség nem múlik el, egy ilyen élmény hatására növekedhet” – hangsúlyozza a szakember.
A munkaadó is profitál abból, ha a dolgozója elégedett, lojális, kreatív és innovatív marad. Fotó: Johnny Cohen
Ráadásul kialakul egy pozitív szervezeti kép a cégről, növekszik a szervezet hatékonysága, az iránta való lojalitás, a csapatmunka javulhat az innovativitás fokozódásával. A sabbatical-program elérhetővé tételével elkerülhető a munkatársak kiégése, a munkavállalók kreatívabbak, egészségesebbek és elégedettebbek lesznek. Ráadásul az így színesített juttatási csomag vonzóbbá teszi az adott céget a munkaerőpiacon.
„Ebben is látom az okát, hogy Magyarországon kevésbé terjedt el ez a lehetőség, mert itt azért van szükség a munkavállalóra, hogy megoldja a feladatokat. Az emberi erőforrásra nem feltétlenül tőkeként tekintenek. Viszonylag rövid távú gondolkodás jellemző, a jelen problémáinak és feladatainak megoldása a fontos, nem az, hogy mi lesz három vagy öt év múlva” – véli László.
Mint mondja, erre is negatívan hatott a covid, a cégek elsősorban válságot kezelnek. És ha felteszik a munkavállalónak a kérdést, hogy „épp most akarsz elmenni három hónapra, amikor itt ég a ház?”, akkor elbizonytalanodik és előtérbe kerülnek az aggályok. Az egzisztenciális bizonytalanság, a szakmai fejlődés megtörésének kockázata, a szakmai nyüzsgésből való kiesés, a visszatérés nehézségeitől való félelmek.
A cégek emellett főként attól tartanak, hogy a sabbatical csak egy elnyújtott felmondás, vagy hogy abban az időszakban nem tudják megoldani a helyettesítést és az túl sok energia- vagy költségtöbbletet jelenthet.
Bátorság!
Enikő egy év, Zoltán több év távlatából mondja ugyanazt: bátorság és ha ezen gondolkozol, tedd meg! Jellemző módon mindketten harmincas éveik közepén hozták meg ezt a döntést, független felnőttként. Zoltán – akinek azóta megszületett a kisfia, Bálint – úgy látja, sokat hozzátett az önismeretéhez az, hogy bevállalta a bizonytalanságot cserébe azért, hogy megtalálhassa azt, ami igazán érdekli. „A sors utólag igazolta, hogy az akkori nem az én karrierutam volt.” A közigazgatás után a versenyszférába került, nemzetközi csapatban és közegben dolgozik, a Johnson&Johnson senior site contract managere lett. A korábbi jogi munka volt, most viszont napjai 5-10 százalékát tesz ki ez a rész, a többség projektmenedzsment: klinikai kutatásokra irányuló nemzetközi projekteket menedzsel és jogilag támogat.
Enikő, aki az elmúlt egy évben elvégzett egy tréner- és coachképzést, művészetterápiás foglalkozásokat tart és kisebb kreatív projektekben vesz részt szabadúszóként. Azt mondja, nem érzi úgy, hogy a jövőben szüksége lehet még egy hasonló kikapcsolódásra, mert amit most csinál, az sokkal szabadabb, kreatívabb, sokkal több teret enged számára.
„Régen sokszor éreztem, hogy megérdemlem, hogy elmenjek három hétre mondjuk Ázsiába, mert rengeteget dolgoztam. Most már itthon is megteremtettem magamnak a nyugalmat, a biztonságot és megtanultam azt a kifejezést, hogy elég: nem akarok már topvezető lenni, elég az, ahol most vagyok, a lényeg, hogy kényelmesen és jól éljek.”
