A mobilon szocializálódó és a munkaerőpiacra most belépőknek épít – dokumentumkezelő és produktivitást segítő – platformot a magyar Craft. Már összesen 20 millió dollárnyi (8 milliárd forint) befektetést vontak be – a friss tőkét most arra, hogy szembemenjenek a piaccal. Az előző cége árának tízszeresét is ajánlották már a Craftért, de nem adja el, mert a csapata biztos csalódott lenne.
Az újgenerációs munkavállalókat célzó Craft újabb, 12 millió eurós befektetési kört zárt, a meglévő befektetők mellett ezt a kört egy új szereplő, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD ) kockázatitőke-alapja vezette. Interjú Orosz Bálint alapító-CEO-val a tőkebevonásról, a Saas-piacról, lehetőségekről és kockázatokról.
Forbes.hu: A befektetés összege euróban érkezik. Át fogjátok váltani forintra?
Orosz Bálint: Jó kérdés. A pénzügyi igazgatónk most érkezett a LogMeIn-től, ő is sokat gondolkozik ezen (nevet). Ez a helyzet mindenkinek új, hiszen a nulla százalék közeli inflációhoz szoktunk. A költségeink nagy része euróban van, de szignifikáns bevételünk van dollárban, euróban és fontban van. Folyamatosan nézzük, mit kellene tenni, hogy a pénzünk ne veszítsen ilyen inflációs és devizakörnyezetben sokat az értékéből.
A fizetéseket forintban adjátok, az euró fel sem merült?
A hivatalos fizetőeszköz a forint. De az árfolyam miatt augusztus 1-jétől mindenkinek 10 százalékot emeltünk a fizetésén egységesen. Annak nem akarjuk kitenni az alkalmazottakat, hogyha például születik megállapodás az EU-val és emiatt visszaerősödik az árfolyam, akkor a – forintban kifejezett – fizetésük emiatt csökkenjen. Voltak, akik amúgy a korábbi munkahelyükön euróban kapták, nem szerették, folyamatosan nézni kellett az árfolyamot. Részvényt viszont mindenki kap, a cégérték pedig euróban vagy dollárban van kifejezve.
A Craft-sztori
Az alapító
Orosz Bálint a Distinction mobilapp-fejlesztő startup társalapítója, a céget a Skyscanner vásárolta fel, ahol Bálint egy ideig a mobildivíziót vezette majd egy kisebb pihenő után belekezdett új projektjébe.
Az alkalmazás
A Craft az újgenerációs munkavállalóknak kínál egy könnyen használható, de komplex platformot, ahol a munkával, gondolkozással, a mindennapok tervezésével kapcsolatos valamennyi teendőjüket elláthatják – hiszen az ő elsődleges digitális szocializációs terük már az okostelefon és nem a számítógép. Hogy a sztori hogy indult, arról itt írtunk részletesen.
A céges ügyfeleknek fejlesztett terméküket, például, az Office Suite csomag kiváltására alkalmazzák a legtöbben, de a Craft nem akarja eluralni a mobilunkat. Egyrészt nem kereskedik az adatainkkal – ezért Németországban, ahol erre különösen ügyelnek, nagyon népszerű –, másrészt széleskörű átjárást biztosít más alkalmazásokba is. A fő piacaik a már említett Németország mellett az USA és Japán, jelenleg Magyarország mellett Angliában tartanak fenn irodát, a csapat harmada külföldi (ezt tartani is akarják).
Így dolgoznak
A fejlesztés alapja, hogy mindenben a legmagasabban akarják kiszolgálni az ügyfeleket, hogy azok minél könnyebben tudják megtanulni az app használatát. Ez a szemlélet a B2B terméknél is kifizetődő volt. „Hiába old meg egy szoftver komplex problémákat, ha az alkalmazottak nem tudják megtanulni, vagy nem szeretik használni. Mi olyan visszajelzéseket kapunk, hogy nagyon szeretnek a Crafttal dolgozni – így már mérhető egy szervezet hatékonyságnövekedése.”
A következő nagy dobás
Szeptember 5-én jelentik be Windows-ra fejlesztett megoldásukat, amivel már csak az Android ökoszisztéma marad ki. Mivel a cél a szinte tökéletes alkalmazások felépítése, az Android is akkor kerül majd sorra, ha megütik azt a szintet, amit az Apple-nél már elértek.
Top befektetők
A 2019-ben indított startup eddig 8 millió dollárt húzott be olyan neves befektetőktől mint az Inreach vagy a Creandum – de a befektetők között van Bálint több egykori kollégája a Skyscannertől, így annak alapítója, Gareth Williams is. A Craft szerepelt a magyar Forbes által legutóbb összeállított legforróbb startupok listáján, az általuk fejlesztett appot pedig az Apple is díjazta, Tim Cook Apple-vezér személyesen gratulált a csapatnak.
Az EBRD vezette a kört. Meglepő, elfogyott a piacról a pénz?
Attól, hogy az „european” szerepel a nevükben, még nem rosszak (nevet). Az alapjuknak elég jó befektetései vannak egyébként, de elég sok mindenkivel beszéltünk és több befektetővel is eljutottunk a végső fázisig. Mindent összevetve – term-ök, hozzáállás – azt láttuk, bármily meglepő is, hogy ők a legattraktívabbak.
Mi volt az a plusz, amit más nem tudott nektek adni, de ők igen?
Hogy őszinte legyek, jelen helyzetben a pénzügyi feltételek voltak a legmeghatározóbbak. Növekedés (growth) és szakmai oldalról is nagyon erős a meglévő befektetői csapatunk, ebben nem volt hiányérzetünk. Nagyon nagy piaci bizonytalanságok előtt vagyunk, sokan leépítenek, visszavesznek a fejlesztésekből, kevésbé agresszívak.
Mi viszont azt mondtuk, csináljunk mást, mint a piac, most kell agresszívabbaknak lennünk és lényegében ehhez kerestünk extra tőkét.
Ez persze egyfajta biztonsági háló is, de tudjuk tolni előre a szekeret – még agresszívabban.
Előre menekülés?
Mondhatjuk. Egyrészt elképzelhető, hogy lesz még ennél is rosszabb a helyzet, de azt sem tudjuk, hogy mennyi idő, amíg rendeződik a piac. Előttünk adódott most egy arbitrázs lehetőség: sok cég fog belassulni, embereket bocsátanak el, adódik egy remek bővítési lehetőség, sok tehetséges és nagyon jó embert vehetünk fel – adott esetben olyat is, akikről korábban nem gondoltuk, hogy elérhető. Lehet, hogy erre nem is a menekülés, hanem a lehetőség a legjobb szó.
Ebben a helyzetben úgy láttuk, jobb, ha több van a bankban, mint kevesebb még akkor is, ha egy-másfél év múlva magasabb értékelésen tudtunk volna tőkét bevonni.
Mekkora értékelésen kaptok most pénzt – és maradsz-e ezután többségben?
Annyit mondhatok, hogy a korábbi körhöz képest többszörös értékelés mellett zártuk ezt a kört. Piaci standardok szerint kaptak részt a befektetők, a munkavállalók és én továbbra is többségben vagyunk a Craftban.
Az anyabank missziója miatt kedvezőbbek is voltak esetleg a feltételek?
A kockázati tőke részleg teljesen külön mozog, ez egy abszolút piaci alapú befektetés volt. A Sequioa-val, az Accellel és a Softbankkal együtt fektetnek be, komoly portfóliójuk van – ez nem egy állami alap, piaci alapon áraznak. Annyi a különbség, hogy az EBRD Venture Capitalnak egyetlen limited partnere van, maga az EBRD.
Orosz Bálint – a 100. magyar Forbes címlapján is szerepelt, mivel bekerült a 100 selfmade magyar összeállításunkban. Fotó: Forbes archív / Krasznai Zoltán
Ez a pénz tehát főleg emberekre megy majd?
Igen. Jelenleg 35-en vagyunk, az a reális, hogy jövő év végéig 60-ig felmegyünk, de ez nem cél.
Milyen mérföldkövek vannak most a fejedben?
Bármilyen meglepő is, annak ellenére, hogy van pénzünk, profitabilissá szeretnénk válni a következő években.
Szeretnénk a költéseinket olyan területekre fókuszálni, ahol extrém növekedési lehetőségek vannak. Úgy vagyunk vele, hogy attól, hogy van puskaporunk, nem feltétlenül kell ellőni. Nehéz is lenne elkölteni, mert ugye ez a pénz, ami most bejött – úgy hogy még nagyrészt az előző kör is benne van – akár 7-8 évre is elegendő lenne.
Nincsenek headcount-céljaink, folyamatosan nézzük, hogyan integrálódnak az emberek, hogyan használják a terméket, hova szükséges extra kapacitás, ez alapján növekedtünk eddig is.
A fizetéseket már átbeszéltük. Felkészültek rá a befektetők lelkileg, hogy a pénzük a magasabb rezsiszámlára is elmehet? Az energiaválság miatt gyorsabban fog égni a pénzük?
Az irodaház üzemeltetője épp most jelezte, hogy emelni fognak a költségeken – de az összes kiadásunkat tekintve ez még mindig marginális. A magasabb energiaárak a szerverköltségekben csapódhatnak majd le.
Mennyire látod borúsan a következő két évet?
A technológiai szektorban sok minden elszállt az elmúlt években: irreális értékeléseken vontak be cégek irreális pénzeket, ez nem volt fenntartható. Sokan örülnek most, ha tudják tartani a korábbi értékelésüket egy újabb befektetési körben.
Hogy érhet egy veszteséges cég több milliárd dollárt? Hogy lehet ilyen szinten árazni, ha az sem látszik, hogy milyen úton lesz valaki profitábilis?
A Distinction-t 2009-ben, a válságban indítottuk. Később sokat tanultam a Skyscannerben is, ők sok embert kényszerültek elküldeni 2008-ban, ezután nagyon fókuszáltan költötték a pénzt. Mi eddig is nagyon költséghatékonyan működtünk: az eddig bevont tőke 15-20 százalékát költöttük el és abból jutottunk ilyen messzire – ellentétben más cégekkel, ahol nagyon nagy volt a növekedés, de még nagyobb volt annak a költsége. Ezért is tudtunk most jó feltételek mellett tőkéhez jutni.
Kevésből sokáig jutunk, ebben nagyon jók vagyunk.
Biztos, hogy nehezebb időszak jön, ez igaz a technológiai szektorra is. Az is egy kihívás, hogy ilyen környezetben hogyan tudod a cégkultúrát és a növekedést fenntartani. San Franciscóból könnyebb több 100 millió dollárt bevonni, mint innen, de hatékonyan működni innen ugyanúgy lehet, ha nem jobban, mint ott. Ez a piac fekszik nekünk. Ebből a szempontból nem félek, bár sajnos sok sokaknak – főleg az alacsony keresetűeknek – most biztosan nehezebb időszak jön.
Bevételi oldalról milyen kockázatokat látsz? Korábban azt mondtad, olyan jó terméket kell építeni, hogy szerelmes legyen a felhasználó. Ekkora infláció mellett is kitart a szerelem?
Februárban indítottuk el az üzleti termékünket, a cégek működéséhez ez egy erős hatékonyságnövelő eszköz. Az elmúlt 5-10 évben a Saas-piacon nem nagyon kellett árat emelni, alig volt infláció, most már azt látjuk, hogy a Slack és több nagy is emelni kezdett – azaz lassan itt is normális lesz, hogy a cégek időszakonként árat emelnek. Egyelőre nem vagyunk akkora szereplők, vagyis
ha azt feltételezzük, hogy a globális piac fele megmarad – és reméljük, hogy így lesz – akkor még mindig marad tér arra, hogy növekedjünk.
Nem ezen fog múlni, hogy bukunk vagy sem. Viszont ha a piac visszaépül, akkor lesz tér akár az extranövekedésre is, mivel lesz olyan versenytársunk, aki nem fogja túlélni ezt az időszakot.
Fotó: Forbes archív / Krasznai Zoltán
Ez eddig csupa szép és jó. Mi volt az elmúlt időszak legnehezebb pillanata?
Talán inkább egy két-három hónapos időszak volt, február-március környékén. Sokan covid-osak is lettünk, eleve a járvány miatt mindenki mélyponton volt, összevissza jártunk be, egy év eltelt a tőkebevonás után és mintha elfogyott volna a lendület. Nagyon nehézkesen tudtunk innen kilépni, minden kis sikerélménybe tudatosan bele kellett kapaszkodni. Hullámzó időszak volt, amikor sokszor feltettük a kérdést: jó-e az irány?
Azt mondtad, 7-8 évre elegendő pénzetek van, de reálisan mikor jöhet el a következő tőkebevonási kör ideje?
A piacon eddig az volt a sztenderd, hogy a működésedet finanszíroztad kockázati tőkéből. Akármilyen nagy voltál. Most ez arra változott, hogy a növekedésedet finanszírozod kockázati tőkéből.
Nekünk majd akkor lesz érdemes új kört nyitni, ha olyan skálázható monetizációs eszközt, fizetett hirdetést vagy bármilyen sales csatornát találunk, amire azt mondjuk, hogy ebbe megéri rengeteg pénzt beleölni, mert jó lesz rajta a hozam. A következő egy-két évben ez nem várható, de két év múlva szeretnék oda eljutni, hogy láthatóak azok a nagyon erősen skálázható csatornák, ami alapján azt tudjuk mondani, hogy nem fejlesztésre meg napi szintű működésre kell a tőke, hanem arra, hogy ezeket a csatornákat rendesen megtoljuk.
Szóval azt mondod, hogy a kockázati tőkét elkezdi a piac arra használni, amire való?
A magvető fázisban természetes, hogy a fejlesztésre költöd a befektető pénzét, de mostanában erős trend lett, hogy a befektetők pénzéből éltek a cégek – akár elenyésző árbevétel mellett is. Képzeld el, hogy mostanában már nem csak azt kérdezik meg, mennyi az árbevétel, hanem hogy mennyi annak a költsége! (Nevet.) Eddig ez senkit sem érdekelt. Most mintha hirtelen észrevették volna, hogy a matematikai egyenletnek két oldala van.
Az értékelésetek most többszörösére nőtt – hányan hívtak fel, hogy megvennék a céget?
Bőven el lehetne adni, ha ez lenne a cél. Tényleg elképesztő, hogy a Crafton keresztül, hány olyan példaképpel, nagy cég vezetőjével találkoztam, aki meg akarta venni. Meglepő volt azzal szembesülni az elmúlt egy évben, hogy mennyien figyelik a munkánkat és hogy milyen kaliberű emberek érdeklődését keltettük fel.
Ki akarta megvenni?
Nyilván nem mondhatok semmit. (Nevet.)
Mi volt a legmagasabb ár, amit ajánlottak?
Számot nem fogok mondani, de volt ajánlat, ami a Distinction eladási árának tízszerese felett volt, és volt, ami jóval meghaladta a most kapott értékelést is.
Anyagilag biztos mindenki nagyon jól járt volna a cégben – de biztos vagyok benne, hogy mindenki nagyon csalódott is lett volna.
Egy exitnek akkor lenne értelme, ha azt látnánk, hogy megragadtunk egy szinten, a piac csökken. Dinamikusan nővünk, látjuk a lehetőséget magunk előtt – és élvezzük a munkát, mert rengeteg a sikerélmény.
