Mint oly sok budapesti ingatlan, az 1927-ben épült Máriássy Ház épülete is kalandos múltat tudhat maga mögött. A fémszerkezetű tető alatt egykor az ország minden részéről ideszállított borjak várakoztak, a kereskedők pedig alkudozhattak rájuk. Ma egészen más típusú munka folyik a loft irodaterekben.
A Wing Zrt. az ország egyik legnagyobb ingatlanfejlesztője, mi is több projektjükről írtunk az elmúlt években, köztük a Telekom új székházáról, a mellette épülő új irodatömbről, a Wizz Air oktatóközpontjáról vagy a lágymányosi Duna-part új épületéről, amely az Evosoft központjának ad majd otthont. A Noah Steinberg által vezett és résztulajdonolt cég építette továbbá a repülőtér új (sőt, egyetlen létező) szállodáját, az Ericsson székházát és ők újították fel az 1890-es évekből származó, műemléki védettséget élvező Andrássy út 66. alatti palotát is.
Talán ebből a felsorolásból is látszik, hogy miért lehet érdekes egy ingatlanfejlesztő cég saját ingatlanja: kicsit olyan ez, mint az építész háza, ahol – ideális esetben – kompromisszumok nélkül megmutathatja mindazt, amit gondol a szakmájáról. A Máriássy Ház loft irodaterein a felújítással megbízott LAB5 architects építésze, Dobos András kísért végig.
Miközben a találkozó előtt várakozom, azon tűnődöm, hogy – bár ez a fotón kevésbé kivehető – miért vágta a kertész ennyire szabálytalanra a főbejárat előtti bokrokat. Hamarosan megérkezik András és a válasz is: a ferencvárosi pályaudvar felől vagonokban érkező borjúk ezen a kapun léptek be, a szabálytalan növényzet pedig az ő hullámzásukat próbálta visszaidézni a tájépítészet eszközeivel. Fotó: Wing
Később működött itt garázs és zenekari próbaterem is, a belső terek a rendszerváltás idejére az elmondások alapján leginkább egy termeszvárra emlékeztettek. Az épületet 2004-ben vásárolta meg a Wing, és Schüller Ferenc tervei alapján itt alakította ki székhelyét. Az időközben eltelt másfél évtized miatt időszerű lett a felújítás, amellyel a LAB5 architects csapatát bízták meg. Az egykori tágas csarnoktér egyszerre őrizte meg az eredeti szerkezet szépségét, miközben friss és mai loftirodaként is működik. Fotó: Batár Zsolt
A főbejáraton belépve a fogadórészbe lépünk. Az elforgatott lécek kék-fehér festése dinamizmust, egy kis op-artos játékot kölcsönöz a térnek. Fotó: Batár Zsolt
Múúú!!! Régen ez lehetett a legjellemzőbb hang a csarnok fémszerkezetei alatt, ma már csak a billentyűk leütését – vagy még ezt sem – hallani. A fémszerkezet között látható, bordó paneleknek nagy szerepe van az akusztikai szigetelésben, a zajok tompításában. A „pixelesen” elhelyezett növények meg csak simán jól néznek ki, a tartókon 116 növényvályút helyeztek el, az egész enteriőrben pedig összesen 357 ilyen kaspót szórtak el. Fotó: Batár Zsolt
Az átalakítás talán legfontosabb vizuális „trükkje” a képen is látható, kissé absztrakt rácsos tartó. Ez egyrészt reflektál az eredeti szerkezet fémtartóira, másrészt ide gyűjtötték össze a korábban szervetlenül szétszórt növényzetet. A vertikális szerkezet fölfelé vezeti a tekintetet, ezzel az adottságok miatt kissé nyomottnak ható lenti tér valamivel tágasabbnak tűnik. Fotó: Batár Zsolt
A folyosón akár futóversenyt is lehet rendezni, a szaknyelven „tárgyalónak” nevezett emberakváriumokban (jobbra) nyugodtan folyhat a megbeszélés, bent ebből nem hallatszik semmi. Fotó: Batár Zsolt
Az új teakonyha tényleg a társasági élet középpontja lett. A cég egyébként kitiltotta bent a PET-palackokat, helyette csatos üvegben szervírozott szűrt vizet kínálnak: mindez napi 100–120 megspórolt üres műanyag palackot jelent, lehet őket követni. Fotó: Batár Zsolt
Az ilyen növényfalak gyenge pontja az szokott lenni, hogy az átadás után két hétig mindenki örül neki, majd a locsolás elveszik a portás-takarítónő-titkárnő-gyakornok tengelyen. Itt ez nem fog előfordulni, a telepítés és a gondozás is egy kézben, a PlantArt szakembereinél maradt. Fotó: Batár Zsolt
A márványlapon az eredeti tervezők és kivitelezők nevei szerepelnek. Bár ilyen táblákat már nem divat kihelyezni, álljon itt (gyenge kárpótlásként) a LAB5 csapatának névsora: Erdélyi Linda, Dobos András, Korényi Balázs, Gáspár Virág Anna, Sipos Rebeka, Tóth Annamária. Fotó: Batár Zsolt
Fotó: Wing
Nem sok stáb megy el Budapestről úgy, hogy egyáltalán nem járt itt
