Az év második legnagyobb exitjét hozta tető alá az IT-biztonsággal foglalkozó Tresorit. Az emblematikus magyar startupot júliusban vásárolta fel a Svájci Posta kommunikációs szolgáltatások üzletága, az októberi exitlistánkon 23,7 milliárd forintra becsültük a felvásárlást. Szilágyi György, a cég termékfejlesztési vezetője a Startup Hungary eseményén mesélt a tízéves sztorijuk magas- és mélypontjairól.
A Tresorit sztoriját 2011-es indulásuk óta nyomon követjük, beszámoltunk a befektetéseikről, a mérföldköveikről és a júliusi felvásárlásuk részleteiről is. Szilágyi György, a cég termékfejlesztési igazgatója a Startup Hungary First Monday nevű eseményén azonban olyan személyes sztorikat osztott meg az egyetemi kutatásból nemzetközi, exitelt céggé válásuk hátteréről, amelyek kivételesen nemcsak a cégépítés szakmai kívánalmairól szólnak,
hanem arról, is, hogy pontosan milyen megélni azt a tíz évig tartó lázálomszerűséget, amit más néven startupépítésnek hívnak.
Lám István, a Tresorit társalapítója a BME-s tanulmányai alatt a felhőalapú szolgáltatások biztonságáról több évig írt kutatása idővel szabadalommá, majd egy kft-vé nőtte ki magát. Neki és szintén BME-s társának, Szebeni Szilveszternek olyasvalakire volt szükségük, aki ért a pénzügyhöz, ekkor Gyuri épp a Duna túlpartján fejezte be pénzügy és számvitel alapképzését. „Csinálunk egy céget, kéne egy pénzügyes, nyugi, van öt órád dönteni” – így kereste meg István Gyurit, aki addig azt gondolta, egyszer portfóliómenedzser, esetleg magántőke-befektető lesz, és miután elolvasta Bojár Gábor Graphi-sztori című könyvét, a vállalkozás sem tűnt rossz lehetőségnek. Egyszer, majd, talán. De a lehetőség akkor volt ott, és miután látta, hogy
István nem csak egy milliomodik egyetemi projektet szeretne, hanem felépíteni a világ legbiztonságosabb felhőalapú kollaborációs platformját, elcsábult, és igent mondott.
A First Monday eseménysorozat a Záboji B. Péter által megteremtett havi találkozók hagyományát viszi tovább a Startup Hungary szervezésében, itt találkozhatnak egymással a startupépítés iránt érdeklődők. Fotó: Draskovics Ádám
Azt hitték, őrült vagyok
A 2011-es startupközeg még nem igazán látott sem követendő példát, sem állatorvosi lovat a cégépítésre. A kockázatitőke-finanszírozás szinte egyetlen pénzügyi instrumentuma a JEREMIE-program volt, aktív angyalbefektetőket (ezáltal kisebb, seed vagy pre-seed méretű befektetési köröket) alig lehetett felhajtani. A néhány kivétel azonban aktivizálta magát, eseményeket, meetupokat szerveztek, hogy a hasonló érdeklődésű vállalkozók elkezdjék megismerni egymást. Az eredeti First Monday alkalmakat Záboji B. Péter indította (a sorozat újraindításával a Startup Hungary a 2015-ben elhunyt befektető emléke előtt is tiszteleg), és az ilyen alkalmak a Tresoritnak is nagyon sokat segítettek a kapcsolatépítésben, tudásmegosztásban.
„Tudtuk, miben vagyunk jók, miben nem vagyunk jók, de ami a legfontosabb: már akkor is globális bizniszt akartunk építeni és tudtuk, mi kell hozzá: idő, erőforrás és lemondások”
– mondja arra a kérdésre, nekik miért sikerült kiemelkedni a számtalan egyetemi projekt közül. „Amikor el kellett magyaráznom az egyetemi barátaimnak, hogy azért romlanak a jegyeim, és azért nem alszom szinte semmit, mert startupot építek, komolyan aggódtam, hogy azt hitték, megőrültem” – mesél Gyuri a személyes lemondásairól. Persze hajtotta őket a szenvedély. A csapat minden este együtt vacsorázott, együtt gondolkoztak a korsó sörök fölött. Akkoriban kiemelkedőnek számító szerencsével 2012-ben még egy 1,3 millió dolláros befektetést is kaptak a Euroventures-től és nyolc angyalbefektetőtől, amiből eljuthattak a végpontok közötti titkosításra épülő termékük első, életképes prototípusáig. „Bár két perc alatt megette a memóriád felét, és Valentin-napi indulásból halloweeni indulás lett, azt gondoltuk, a mi termékünk a legjobb a világon, és ez elég a sikerhez.”
Srácok, ott vagyunk a CNN-en!
A Euroventures befektetése mérföldkövezve volt, és a következő adag lehívásáért el kellett volna jutniuk bizonyos számú felhasználóig. Bár ők azt hitték, a hírük futótűzként fog terjedni, két hónappal a határidő előtt kétszáz felhasználójuk volt, ami sokkal-sokkal kevesebb volt, mint elég a következő összeg lehívására. A hírverés felpörgetésére egy hekkerverseny köré építettek nagyszabású kampányt: tízezer dollárt ajánlottak annak, aki feltöri a rendszerüket. Az összeget később ötvenezer dollárra emelték, és várták, hogy a Harvard, az MIT, a Stanford és a világ összes patinás egyetemének diákjai nekimenjenek a rendszerüknek.
„Ez több pénz volt, mint ami volt akkor a bankszámlánkon, de nem volt időnk arra gondolni, mi lesz, ha nem sikerül.”
Sikerült. A Tresorit-hackathon híréről a CNN is beszámolt, egy nap alatt tízezerre, egy hónap alatt ötvenezerre ugrott az ügyfélszámuk. A Tresoritot 468 napig ostromolták, de senkinek sem sikerült feltörni.
Szilágyi György Biás Csongorral, a Startup Hungary ügyvezetőjével beszélgetett.
Fotó: Draskovics Ádám
A céggel együtt nőttek fel
A monetizáció ideje 2013-ra jött el, és a közvetlenül felhasználókat célzó előfizetések nehézkessége miatt ekkor jöttek ki a vállalati ügyfeleket célzó termékükkel. A cég nőtt, az irodában hajnalig dolgozó haveroknak 2015-re már ötvenfős céget vezető tulajdonosokká kellett válniuk. „Minden létező hibát elkövettünk. A felvételekkor azt hittük, a tehetség a fontos, a tapasztalat megjön idővel, de rájöttünk, hogy ez nem mindig van így. A céggel mi is felnőttünk.” Gyuri időközben pénzügyi vezető és operatív vezető kombójából termékfejlesztési vezetővé avanzsált, miután komolyan érdekelni kezdte a felhasználói élmény és a termék, ami kikerül a kezük közül. A piac, aminek az élén járnak látható fejlődésnek indult körülöttük.
Amikor kezdték, az egyórás pitchük fele azzal telt, hogy elmagyarázzák, mi az a végpontok közötti titkosítás és egyáltalán a felhő technológia. Aztán a korszellem melléjük állt:
a 2013-as Snowden-botrány, a 2014-es Icloud-gate, amikor hírességek meztelen fotói szivárogtak ki és az FBI-Apple-vita, amikor az Iphone-ok titkosításának feloldását kérte a cégtől a hatóság a súlyos bűncselekmények utáni nyomozásban, mind a nyilvánosság szintjére emelték az addig niche területet. A Tresorit az Apple-lel, a Dropboxszal és a Microsofttal versenyzett a felhasználókért. A növekedésük egy pontján valós veszély volt, hogy túlságosan elkényelmesednek. „Rá kellett jönnünk, hogy amit addig niche terméknek gondoltunk, többé már nem az. Bátrabbnak, előremutatóbbnak kellett lennünk, hiába vagyunk a legjobbak a végpontok közötti titkosításban, nem fogunk tudni eljutni az emberekhez, ha irrelevánsak leszünk.” A meghódítandó piac a DACH-régió lett Németországgal, Ausztriával és Svájccal, Münchenben és Zürichben irodát is nyitottak. Nem kerültek az irrelevánnsá válás közelébe, sőt: a Wuala nevű francia cég, ami anno 2011-ben követendő példaként szerepelt a Tresorit pitch anyagában, megszűnt, miután az őt felvásárló Seagate profiltisztításának áldozata lett. A cég több tízezer felhasználójának adatvédelmével a Tresoritot bízta meg. “Elég jó visszajelzés volt azt, hogy a cég, amiről egykor példát vettél, elismeri a munkádat azzal, hogy átadja a felhasználóit” – mondja Gyuri.
„Ha megkérdeznek, ki lehet potenciális felvásárlója a Tresoritnak, 200 céget fel tudtam volna sorolni, és a Swiss Post nem lett volna köztük. De még egy évvel ezelőtt sem.” A világ egyik leginnovatívabb állami cégeként számontartott Swiss Post a teljes befektetői kört és némi tulajdonosi részt is felvásárolt. „Tudtuk, hogy egyszer vége lesz, ezért nem fájt annyira. És továbbra is van szavunk abban, mi történik a céggel” – mondta Gyuri, hiszen a menedzsment kezében továbbra is van némi tulajdonrész.
Az októberi magazinban Balogh Leventével a címlapon mindent megtalálsz az év legnagyobb 20 felvásárlásáról a 2021-es exitlistán.
Borítókép: a Tresorit csapata. Fotó: Sebestyén László
