A vendéglátóhelyek kevesebb ennivalót dobnak ki a nap
végén, az egyetemista olcsóbban eszik, a családanya megveszi másnapra az ebédet
és megússza a főzést, ráadásul a rászorulók is jóllakhatnak, ha érkezik elég
felajánlás – erre talált ki mobilalkalmazást egy magyar startup. A Munch.hu-n
már reggel le lehet foglalni az ételeket, de csak annyit, amennyi amúgy nem
kelne el teljes áron, hiszen éppen az ételpazarlást akarja kordában tartani
Wettstein Albert, Zsoldos Botond, Perepelica Kirill és Zwecker Bence vadiúj
cége.
„Érdekes evolúció volt, ahogyan összesodort minket az élet. Én a vizsgaidőszakban kezdtem agyalni azon, hogy valamit ki kellene találni, mert egyetemistaként a legnagyobb költségem az étkezés. Ráadásul jó ideje zavart a sok pazarlás, amit magam körül látok” – meséli Wettstein Albert, a Munch.hu négyfős alapítócsapatának 23 éves rangidőse a kezdetekről. Ő korábban alapítótag volt a Smartkosár nevű, a Cápák című tévéműsorban is bemutatkozó, élelmiszerár-összehasonlító startupban, amely később, a pandémia idején villámgyorsan alakult át netes bevásárlási csatornává Roksh néven.
Miután kilépett a Smartkosárból, Albert a Google Creative Campus programjának keretében a cég központjában vett részt egy ajándékképzésben. Valamikor a tavasszal felhívta az Angliában egyetemista, ám egy cserediákprogram miatt éppen Malajziában tartózkodó barátját, az alig 22 éves Zwecker Bencét, akinek hamarosan amúgy is haza kellett utaznia a Covid miatt.
Ők ketten korábban is sokszor beszélgettek világmegváltó tervekről: hogyan tudnának valami olyat csinálni, aminek társadalmi értéke van és üzletileg is fenntartható vállalkozás lenne?
„Korábban rendezvényeket szerveztem, így volt néhány
étteremkontakt a telefonomban. Felhívtam őket, hogy közvéleményt kutassak:
mennyire probléma a nap végén megmaradó étel? Kiderült, hogy a
koronavírus-járványban még nagyobb, mint korábban valaha, hiszen most végképp
nem tudják kiszámolni, mennyi lesz a napi forgalom” – meséli Albert, aki hamar
rájött: hogy ezzel a kérdéskörrel most végképp érdemes lesz foglalkozni.
Hiszen épp mi is ilyenen agyalunk!
Mindeközben két másik barát, a 21 éves Zsoldos Botond és a 22 éves Perepelica Kirill is törte a fejét valamiféle ételmentő szolgáltatáson. Ők ketten már történelemfelkészítőre is együtt jártak a Corvinus előtt, és azóta jó pár egyetemi kurzuson dolgoztak együtt. A koronavírus-járvány első szakaszában Botond egy pékség- és cukrászdamentő appot fejlesztgetett, amelynek az lett volna a lényege, hogy megszervezik a házhoz szállítást számos effajta vendéglátóhelynek – a nagy siker azonban elmaradt.
„Még gimnazista koromban láttam szinte mindennap, hogy a szomszédos pékségben esténként több zacskónyi kenyeret és péksüteményt hajítottak a szemétbe, ha épp nem tudták elajándékozni. Ez ihletett meg, ezzel hívtam fel Kirillt, éppen úgy, ahogy Albert hívta Bencét” – meséli Botond.
Aztán ők négyen egy társaságban találkoztak: Albert egyik
barátja a pandémia alatt elkezdett kondicuccokat árulni, és olyan gyorsan
felpörgött az üzlet, hogy pár hónap alatt húszmilliós forgalmat bonyolított –
tartott is róla egy kiselőadást, hogyan kell pár nap alatt webshopot
létrehozni. Albert megmutatta a társaságban az akkor még kezdetleges állapotban
lévő ételmentő applikációját – amire Kirillék felkapták a fejüket: hiszen ők is
épp valami ilyesmin agyalnak Botonddal.
„Nekem az a minimális funkcionalitással bíró, kezdetleges app nagyon nem tetszett – de nagyon hamar készítettünk egy újat. Így született meg a Munch.hu” – mondja Botond, aki lényegében megtanult programozni a közös munkában. „Én meg kiképzett jogász lettem, hogy a Munch.hu-val kapcsolatos minden ügyet elintézzek” – nevet Bence (aki amúgy business szakra jár Angliában, nem jogra).
Ők négyen nap mint nap olyan problémákat oldanak meg, amiket korábban sosem próbáltak.
Lelkesedésüket jól példázza, hogy miután valamikor a nyár elején együtt leültek a részleteket megbeszélni, a háromórás egyeztetés után Albert és Bence azonnal elmentek együtt saleselni. „Elsőként egy gíroszoshoz állítottunk be együtt, aztán rögtön utána egy pékségbe és egy fánkozóba.”
Meglepetéscsomag vs. rántott hús
Mindössze négy hónappal később, egy szép őszi délelőtt a Szabadság téren ücsörögve készül velük az interjú, ugyanis a négy egyetemista közös cége, a szeptember végén bejegyzett Munch Europe Szolgáltató Kft. egy közeli közösségi irodában van.
Az első hónapokban ugyanis még cég sem volt az app és a
weboldal mögött, egyszerűen egyéni vállalkozóként működtette azt Albert.
„Mindennel így vagyunk, amit csinálunk: előbb kipróbáljuk, aztán megtaláljuk
hozzá a formát” – mondja.
Az első ételkínálatot, vagy ahogy ők hívják, muncsokat (magyarra leginkább majszolásnak fordítható az angol munch szó) július 8-án tették fel a weboldalukra, az árengedmény jellemzően 40-70 százalék. Ekkor három-négy étteremmel működtek együtt, de már az első hónapban majdnem elérte a 100 ezer forintot a megmentett ételek értéke. Július végéig további 15 partnerrel kötöttek szerződést, aztán augusztusban már 28 étterem, pékség, bolt, szálloda és kávézó csatlakozott, szeptemberben pedig újabb 40 hellyel bővítették a kínálatot, a havi forgalom ez idő alatt 2,5 millió forint közelébe nőtt, a felhasználók száma pedig ötezer fölé. Igaz, naponta ennél azért jóval kevesebb, 100-200 körüli adag étel – vagyis ennyi munch, vagy ahogy ők magyarosították, muncs – talál gazdára.
„Ha jól becsülünk, decemberre meglesz a 350-es napi átlag” – mondja Botond.
A szolgáltatás úgy működik, hogy a Munch.hu-ra nem konkrét fogások, hanem meglepetéscsomagok kerülnek fel minden éjszaka, leginkább éjfélkor vagy másnap kora reggel. A vendéglátóhelyeknek nem kell konkrétan megmondaniuk, hogy mi marad meg a másnapi ebédből – nyilván nem is tudnák, vagy ha tudnák, akkor nem főznének felesleget. Tehát aki mindenáron rántott húst akar enni rizzsel, annak nem a Munh.hu lesz a kedvenc ebédlelőhelye.
Mert például ha egy étterem délben menüt kínál, méghozzá szokott lenni mondjuk A, B és C menüje, amikből összesen lefőz 200 adagot, és stabilan 170 adag el szokott fogyni, de nyilván nem tudja előre, hogy aznak melyik menüből – akkor feldob reggel húsz adagot a Munch.hu-ra. Ha napközben azt látja, hogy jóval több fog megmaradni, egy gombnyomással növelheti a kínálatot. Sőt csökkentheti is az adagszámot, de ez nem igazán jellemző. A fogyasztó lefoglalja, kifizeti, aztán a megadott idősávban érte mehet. Utóbbi jellemzően az ebéd utáni, három körül kezdődő időszak, illetve van egy második, esti „csúcs” is, például a megmaradt pékárukra. „Egy ideig így láttam el az egész irodát péksütivel” – mondja Bence.
Fontosnak tartják, hogy az éttermek a muncsolók miatt egyetlen adaggal se főzzenek többet, hiszen ők épphogy ételmentésre specializálódtak.
„Arra szoktuk kérni őket, hogy inkább alulról lőjék be, ne rakjanak fel túl sokat. Mi arra törekszünk, hogy ne veszélyeztessük az üzletüket, vagyis adjanak el minél több ételt teljes áron, és tényleg csak a maradék kedvezményes árú eladásával csökkentsék a veszteségüket” – mondja Albert.
Az újlipótvárosi Mimié Reggeliző például tudatosan csak napi egy csomagot ajánl fel az oldalon, és azt az esti 7 órai zárás előtti félórában lehet átvenni. A pakkban általában egy szendvics és némi édesség van, de előfordult, hogy egy szerencsés vásárlónak három adag tejberizs is jutott féláron.
A vegán büfétől a menüztető kifőzdéig
Jelenleg a partnerhelyek mintegy 50 százaléka étterem, 30 százaléka pékség, a többi kávézó, delikátesz és egyéb üzlet. „Arra törekszünk, hogy minél nagyobb legyen a változatosság, szerencsére van már amerikai édességeket és orosz különlegességeket árusító boltunk a portfólióban, továbbá háztáji-falusi élelmiszereket kínáló üzlet, sok-sok kifőzde, meg persze menüztető vendéglők” – teszi hozzá Albert.
Az újlipótvárosi Sarki Fűszerestől az újbudai Gellért Pékségen át a gluténmentes portékákat kínáló Free pékségig a város szinte minden kerületét becserkészték. Különösen jól mennek a speciális diétára szakosodott helyek, mint például a gluténmentes pékségek vagy a vegán ételsorokat kínáló büfék – ezek vendégei különösen örülnek, hogy az általában az átlagnál drágább kedvenceiket diszkontáron szerezhetik be.
„Meg az is jó, hogy ki lehet próbálni így különlegességeket, én például egyetemistaként biztos nem mentem volna be a Falu Delikátba, amihez közel lakom, de most rendszeresen odajárok” – mondja Bence.
A Szent István körúti Falu Delikát a Munch.hu indulása óta kínál jellemzően 40-50 százalékos árengedménnyel meglepetéscsomagokat. A magyar kistermelői portékákat árusító üzlet leginkább tartósítószermentes élelmiszerekkel kereskedik, amiknek a szavatossági ideje gyorsan lejár, ezért Kovács Ádám tulajdonos naponta átlagosan négy-öt csomagot felrak az oldalra. Ezekben néha Túró Rudi van pékáruval, máskor házi kolbász vagy például fürjtojás.
„Az a tapasztalatom, hogy a muncsolók jellemzően ezer forintot hajlandók adni, így igyekszem összeválogatni a csomagokat” – mondja Kovács Ádám, hozzátéve, hogy így legalább a termékek beszerzési árából visszajön valami és nem kell kidobni az ételt.
Megúszható a másnapra főzés
A muncsolók leginkább egyetemisták, illetve fiatal felnőttek, akiknek a környezettudatosság fontos szempont. „Az is célunk, hogy aki kipróbálja a muncsolást, annak főzéskor vagy a legközelebbi bevásárláskor is eszébe jusson, hogy ne pazaroljon.”
És meglepődve tapasztalták, hogy családanyák is előszeretettel veszik meg az alkalmazásunkkal a családnak a másnapi ebédet – így már megengedhetik maguknak, teljes áron ritkábban tehetnék.
Alberték tisztában vannak vele, hogy limitált a vendéglátóhelyek száma, de azért jócskán vannak helyek, amelyek ma is elég sok ételt dobnak ki esténként. „Szóval szerintünk ez az üzlet jól skálázható” – mondják. Sőt regionális ambíciójuk is van: először egyetemi városokban tervezik a megjelentést – heteken belül ott lesznek Győrben és Szegeden –, majd jöhetnek a határon túli magyar települések.
Éppen e hét elején pedig jótékonysági kampányt is indítottak a Máltai Szeretetszolgálattal közösen: bárki megvásárolhat az appban egy adag meleg ételt 590 forintért – de akár tíz adagot is 5900-ért –, és azt rászorulónak fogják eljuttatni a Hajléktalanok Világnapján, október 10-én, szombaton.
„Olyan megkeresésünk is volt, hogy valaki felajánlotta: hetente szeretne anonim módon egy nagyobb összeget arra szánni, hogy amire a muncsolók nem csaptak le, azt mentsük meg és vigyük el rászorulóknak. Az a jó, hogy így meleg ételhez juthatnak a hajléktalanok is – ha bemennek egy hajléktalanszállóra, inkább zsíros kenyeret kapnak, főtt ebédet ritkán vesznek magukhoz.”
A négy egyetemista alapító mögött ma már komoly csapat van,
de inkább társadalmi vállalkozásként működnek, mintsem klasszikus cégként. A
vendéglátós partnerhelyeket nagyjából tucatnyian cserkészik be, Kirill
irányítása alatt. „Van, aki nagykövetként viszi az éttermeknek a Munch.hu hírét
és ezért jutalékot kap, más önkéntesként szállt be a munkába” – mondja.
És hogy mi az egészben az üzlet a tulajdonosoknak? Jutalékot kapnak a vendéglátósoktól az eladott, pontosabban megmentett ételek után. A százalék mértéke egyedi, a helytől függ, de annyit elárultak általánosságban, hogy kétszámjegyű. „Ma már nemcsak a profitmaximalizáló üzletek korát éljük, minden vállalkozásnál fontos, hogy a hármas fenntarthatóság (gazdasági, szociális és környezeti) megjelenjen” – hangsúlyozzák Alberték.
Az ő generációjuknak már egészen mások a munkahelyválasztási szempontjai: ha nem találnak céget, ahol szívesen dolgoznak, akkor egyszerűen alapítanak egyet maguknak.
Azt mondják, mostanság napi tíz órát dolgoznak a vállalkozáson, Kirill éjfélkor csekkolja, mi az aktuális muncsállás, Bence pedig reggel hatkor néz rá a kínálatra. Hamarosan elkészül az applikáció új verziója – emiatt most Botondnak vannak álmatlan éjszakái.
„Azért volt könnyű a célcsoport meghatározása, mert azok mi vagyunk” – nevetnek, és kezdődnek a muncsos szóviccek. „Együtt építjük a MunCsodát” – szól a szlogen, és szeretnék, ha a muncsolásból hamarosan olyan ige lenne, mint például a guglizás vagy a xeroxolás.
Borítókép: Sebestyén László