Teljesen biztos, hogy ha a kétezres évek elején–közepén lett volna Forbes Magyarországon, írtunk volna a Teveclubról. Ha a fél magyar internet nem is, több százezer ember látogatott el az oldalra hétről hétre, hogy megetesse és trükkökre tanítsa virtuális kedvencét, vagy datolyákat vásároljon emelt díjas sms-ekért cserébe. A Teveclub csapatát már nem egyszer keresték meg felvásárlási szándékkal, és úgy tűnt, nemcsak a magyar, hanem az európai és az amerikai piac is bevehető. Aztán jött a válság, néhány rossz üzleti döntés és az egyre több magyar nyelvű weboldal, a teveclubos keménymag pedig egyre kisebb lett. Az alapító, Juhász Balázs időközben kiszállt, hatodik éve él Németországban, de az oldal a mai napig működik. A Teveclub sztorija.
Az életem közel kétharmadát úgy éltem le, hogy volt tevém. Nyolcéves voltam, amikor először felmentem az oldalra: a betűket már ismertem, de a számítógép billentyűzete ismeretlen terep volt, édesanyám regisztrálta őt helyettem. Gyorsan tanult: az első lecke az álldogálás volt, később jött a síelés, viccmesélés, regényírás, és – az örök sláger – a rendőrködés; majd, ahogy az oldal is egyre jobban fejlődött, az elvadultabb dolgok (tökfejkedés, banánszüretelés és almadobálás).
A tevém végül tavaly feladta a küzdelmet, és vannak-dolgok-amiket-el-kell-engedni alapon úgy döntöttem, nem élesztem újra emeltdíjas sms-sel, viszont boldog-boldogtalannak beszámoltam a haláláról. Kétféle reakciót kaptam: a mai napig aktív teveclubos ismerőseim együttéreztek velem, mindenki más pedig megütközve nézett rám – nem azért, mert 17 évig viszonylag aktív felhasználó voltam, hanem mert azt hitték, a Teveclub már réges-rég eltűnt az éterben a Myvippel és az Iwiw-vel együtt.
***
Bár a Teveclub még bőven azelőtt indult, hogy a startup szót valaki kiejtette volna Magyarországon, egy hasonlóság mégiscsak van a húsz évvel később indított startupok és a kilencvenes évek végén létrehozott tevenevelde között: az a bizonyos koliszoba. A helyszín a BME egyik kollégiumi épülete, a Schönherz, a felület pedig, ahol a tevék először interakcióba léptek az emberekkel, az Impulzus nevű újság, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának lapja. A Tétova Teveclub rovatnak kétféle funkciója volt: vicces olvasói kérdésekre adott vicces válaszokat egy Dr. Tétova nevű rajzolt orvosteve karakter, illetve a lap olvasói részt vehettek az egyszámjáték nevű szerencsejátékban. (Az egyszámjáték lényege: mindenki leír egy számot, és a legkisebb olyan szám, amire csak egyetlen szavaz érkezett, nyer – egyébként Mérő László találmánya.)
A rovatot végül ez a játék terelte az internetre: az olvasók papíron adták le számtippjeiket, de a fecnik folyton elkeveredtek a kollégiumi folyosókon,
ráadásul egy idő után már nemcsak BME-s hallgatók, hanem tanárok és más egyetemek diákjai is játszani akartak.
Juhász Balázs, az akkor még papíralapú Teveclub alapítója átterelte a szavazást az annak idején még újdonságnak számító felületre: az emailfiókokba. „Eleinte csokit ajánlottam fel az egyszámjáték nyerteseinek – meséli. – Aztán rájöttem, hogy ugyan szeretek népszerű meg vicces gyerek lenni, de tudnám az ösztöndíjamat másra is költeni.” Elkezdett szponzorok után nézni. Az első a Hat reklámügynökség volt, ami kéthetente felajánlott nekik egy telefonkártyát. Jöttek volna mások is, Balázsnak viszont csak egy díjra volt szüksége, a többieket elküldte. „Semmi üzleti tapasztalatom nem volt. Amikor elmeséltem a főszerkesztőnek, Ebinger Norbinak, csak annyit mondott, teljesen hülye vagyok, szponzort nem küldünk el.”
Juhász Balázs hatodik éve él Németországban / Fotó: Joern Dudek
Közben a rovatot átköltöztették egy weboldalra, az egyetem viszont nem nézte jó szemmel, hogy az akadémiai felületeket üzleti célokra használják, felszólította őket, hogy vagy vegyék le a hirdetést az oldalról, vagy hagyják el az egyetem szerverét. Végül Norbert és Balázs létrehozták a Napfolt Bt.-t, hogy szervezettebb keretek között tudják menedzselni az egyre nagyobbra növekedő tevevilágot.
Benne voltak a köztudatban
Dr. Tétovához közben egyre több kérdés érkezett be, Balázs nem győzött válaszolgatni rájuk. „Ma úgy mondanánk, hogy nem volt skálázható az üzleti modell. Ki akartunk találni valamit, amit nem kellett naponta abajgatni. A Napfolt űrhajóját mindig a lustaság tolta.” A tevenevelgetés mellett döntöttek, az első verziót (az egyébként villamosmérnök végzettségű) Balázs kódolta le. „Egyszer a tevéket akkoriban rajzoló grafikus megjegyezte, szerinte akár ezer teve is lehet majd az oldalon. Azt gondoltam, teljesen hülye – mégis ki akarna online tevét nevelgetni? Ha kétszáz tevénk lesz, már boldog vagyok.”
A Teveclub azonban hamar átlépte a kétszázas határt, Balázs utólag azzal magyarázza, hogy nem volt túl sok magyar nyelvű kontent, a tevék viszont benne voltak a köztudatban. Az első látogatók az egyetemről jöttek, de később bővült a célközönség. „Teljesen mindegy volt, hogy fiú vagy vagy lány, idős vagy fiatal, szakmunkás vagy egyetemi docens. Ez volt benne a szép” – mondja Illovszky Viktor, a jelenlegi ügyvezető.
A nyomás egyre inkább nőtt a csapaton: az oldal még mindig kezdetleges volt, Balázsék épphogy csak végeztek az egyetemen, üzleti tudásuk nem volt, viszont már kopogtattak az első befektetők.
„Közel sem volt olyan a befektetői kultúra, mint most – mondja Balázs. – Az volt a mondás, hogy az internetbe be kell fektetni, de általában olyan emberek kerestek meg, akik előhúztak 5-10 millió forintot, és két hét múlva 20-at vártak vissza.”
Végül 1998-ban egy befektetési csoport „esernyőcége”, a Paletta Zrt. nevű cég szállt be, 10 millió forint körüli összeggel. „Sose volt annyi pénzünk, hogy úgy tudjunk költeni, mint a bolond. Mindig centizni kellett, de emiatt sosem kényelmesedtünk el.” Igyekeztek több lábon állni: ők csinálták a Suzuki Magyarország első weboldalát, de együttműködtek olyan cégekkel is, mint a Mercedes vagy az Elmű. A 2000-es évek elején közben csatlakozott hozzájuk Göndöcs Gergely grafikus is: a Teveclub tevéi neki köszönhetik a (mai napig változatlan) külsejüket.
Balázsék közben újragondolták az üzleti modellt. Csökkenteni akarták a reklámügynökségeknek való kitettségüket, így meglépték azt, ami ma, az okostelefonos játékok korában már evidens: a kontent egy részét fizetőssé tették. „Hasonló volt a rendszer, mint a mobilappoknál a prémium modell, azaz ingyen játszol, de az extrákért fizetni kell. Ez tűnt az egyetlen racionális megoldásnak. Nem volt egy nagy szellemi teljesítmény erre rájönni, de akkoriban úttörő ötletnek számított.” Ez utóbbit elsősorban a technikai megvalósításra érti, hiszen egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy hogy tudnak néhány száz forintot költéshatékonyan beszedni a felhasználóktól. Végül az emeltdíjas sms-ek mellett döntöttek: az sms-ekért cserébe a tevegazdák datolyákat tudtak venni, amit elkölthettek (virtuális) ételre, italra, szuperteveségre, trükkvásárlásra. Az ebből származó összeg a hirdetésekből származó bevétel többszöröse lett. „Ez tett minket pályára.”
Nyitottak egy online, majd egy offline boltot is, Balázs utólag elismeri, ez utóbbival kapcsolatban elbízta magát, nem jött be az ötlet. „Azt gondoltam, majd én megmutatom, hogy kell ajándéküzletet vinni és magazint készíteni. A világnak más véleménye volt, de ezek a kis kalandok belefértek.” Elindult a német Teveclub is, de igazán sosem indult be – részben talán azért, mert a lelkes magyar teveclubozók átözönlöttek a német oldalra, ahol a magyar nyelvű kommunikációjuk elriasztotta a helyi felhasználókat.
Szépségkirálynő a nyugdíjazása előtt
Egyre többen keresték meg őket felvásárlási ajánlattal, de
kivárásra játszottak. A válság hajnalán kaptak egy félmilliárd forintos
ajánlatot is, de erre is nemet mondtak: az oldal jobban pörgött, mint valaha, egy
német csatorna addigra megvette a rajzfilmjüket, és úgy tűnt, előkészítették az
amerikai piacra lépést is. (Itthon az RTL-en, a Kölyök Klub adásai előtt tűntek
fel az egypúpúak.)
Mire igent mondtak volna, már késő volt, beütött a válság. A Teveclubot a válság érzékenyen érintette.
„Könnyű volt visszavágni a családi büdzsét: online tevére nem költünk, ha válság van.”
Balázs közben apa lett, tíz év tevézés után úgy érezte, kiégett; az ügyvezetői pozícióban utána ketten is megfordultak, végül Balázs egyik munkatársa, Illovszky Viktor vette át a vezetést nagyjából tíz éve.
Illovszky Viktor / Fotó: Sebestyén László
A Teveclub a mai napig működik, és szinte pontosan ugyanúgy néz ki, mint az elmúlt két évtizedben. Viktorékban többször felmerült, hogy frissítik az arculatot, de végül mindig elvetették az ötletet: nem akartak erőltetetten megújulni, tudták, hogy az intenzív okostelefonos játékokkal nem vehetik fel a versenyt. Ma naponta körülbelül 10-15 ezer egyedi látogatójuk van. „Nem vállalhatatlan, de ahhoz képest, ami régen volt…” – mondja Viktor, és vállat von.
Jelenleg körülbelül 50 ezer teve él az oldalon – a csúcsidőszakban, 2005-2006 környékén körülbelül hatszor ennyien voltak, és átlagosan egy évig éltek.
Mindenesetre a mai napig vannak hardcore rajongóik. Viktorék nemrég kaptak egy levelet egy pártól, akik a Teveclubon ismerkedtek össze: szerettek volna két életnagyságú plüsstevét venni tőlük, hogy az esküvőjükön ott legyenek mint tanúk.
A Napfolt már rég nem az oldalból él, ma
adatbázis-specifikus fejlesztésekkel foglalkozik (együtt dolgoznak például a
Szépművészeti Múzeummal). A Teveclub.hu havonta átlagosan 8-10 munkaórát visz el,
és nullára kihozza magát.
„Van az a pont, amikor megtehetjük, hogy nem racionálisan gondolkozunk – válaszolja Viktor arra a kérdésre, miért éri meg nekik a mai napig üzemeltetni a szó szerint a múlt századból itt maradt oldalt. – Úgy gondolom, meg fogjuk kapni a jelet akkor, amikor már el kell engedni.
Minden példa sántít – folytatja –, de ez az interjú most olyan, mint amikor a szépségkirálynővel a nyugdíjazása előtt készítünk interjút: még mindig vonzó, komoly múltja van, de már nem az igazi.”
Göndöcs Gergely, a tevéket megálmodó grafikus jelenleg a Honfoglaló játékot fejlesztő THX Gamesnél dolgozik művészeti vezetőként, Juhász Balázs pedig Berlinben él, a Telefónica innovációs egysége, a Telefónica Next termékfejlesztési igazgatója. Balázs tevéje, I. Bill Clinton a cikk megírásának napján töltötte be 8421. napját (azaz több mint 23 éves), jelenleg épp egy hófödte fenyőerdő felett repül rénszarvasnak öltözve, ajándékdobozzal a kezében.
