Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]


Bővebben

Forbes Fuckup sztorik: Egész jó, hogy csak ennyit buktunk

Komoly versenynek indult, mára kiderült, hogy teljes bukta volt az on-demand futárkodás magyar úttörőinek próbálkozása. A FleetYou alapítóival beszélgettünk a kudarc tanulságairól.

Fiatal, lelkes csapat, külföldön már működő ötlettel, pont időben indulva ahhoz, hogy úttörők legyenek Magyarországon. A FleetYou egyike volt annak a három magyar startupnak (FleetYou, RidRoll, Sendee), akik 2017-ben szinte egyszerre szálltak ringbe az on-demand ételkiszállítás piacán. 

Megfenyegettek, ez jó jel! – megindult a verseny a közösségi futárkodás piacáért

Kiszállítás akkor, amikor kell

A probléma adott volt: amikor nincs csúcsidő, az étterem futárai nem dolgoznak, csak várják, hogy jöjjön a megrendelés, lényegében azért fizeti őket az étterem, hogy várakoznak. Csúcsidőben meg borul minden, a rendelések száma sokszor több, mint amennyit az étterem futárcsapata kezelni tud. A megoldás nyugaton már ismert volt, a futárokat egy kifejezetten erre szakosodott cég biztosítja, az étterem úgy inti le a futárt, ahogy egyszeri gyalogos az Ubert. A rendszer a win-win-re épül: az étterem spórol a saját költségein azzal, hogy nem foglalkoztat teljes állásos futárt, a közvetített futár pedig akkor dolgozik, amikor akar, és annyit, amennyit akar.  

Időhúzásnak bukta lett a vége 

„Annak, aki még nem csinált ilyet, nagyon nehéz dolga van, hiába van meg adott esetben a technikai háttér, ha a menedzsmenttudás nem elég jó” – ezt már a Wolt magyarországi General Managere, Tajta Ákos mondja. A finn ételkiszállító startup több mint egy tucat országban van már jelen, Magyarországra nagyjából egy évvel ezelőtt törtek be, és velük szinte egyszerre indult el a Netpincér Go is, hirtelen mindenhol kék-piros hátizsákos futárok jelentek meg a városban, rövid úton padlóra küldve a konkurens startupokat. 

„Mi voltunk a legelsők Magyarországon, akikben a közösségi házhozszállítás gondolata megfogalmazódott, így szinte garantált volt a siker. Úgy láttuk, hogy 2 évvel a piac előtt járunk, ami azt jelentette számunkra, hogy gyorsan piacot tudunk hódítani” – mondja Balog-Farkas Dávid, a FleetYou egyik alapítója. Az ötletet egy angyalbefektető is felkarolta, adott nekik tízmillió forintot.  „A sors fintora, hogy épp ez az a pont, ahol az események elkezdtek kisiklani. A siker előszelét megérezve és a tízmillió forint biztonságában Tamással (a másik alapító, Rátkai Tamás – a szerk.) hátradőltünk és az ég világon nem csináltunk semmit. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy fogalmunk sem volt arról, hogy miként kéne elindulni. Egyéni vállalkozókként értünk már el sikereket az életünkben, viszont céget még egyikünk sem épített fel. Mit csinál a legtöbb ember akkor, ha nem ért valamihez és azt nem akarja bevallani magának? Semmit!” – ismeri  be Dávid. A FleetYou kétéves hibernációba merült, mert azt hitték, hogy ráérnek. 

„Ezt a »tevékenységünket« addig tudtuk végezni, amíg egyik reggel az ismerősünk át nem küldött egy cikket, amiben arról volt szó, hogy megjelent hazánkban az ételházhozszállítás Ubere, aki most le fogja tarolni az egész piacot.

Tisztán emlékszem arra, ahogy Tamással egymásra néztünk, egy szót sem szóltunk, de legbelül mind a ketten tisztában voltunk azzal, hogy ezt borzasztóan elcsesztük.”

A házhozszállítás Ubere a Sendee nevű startup volt, majd rá pár napra a RidRoll is megjelent a piacon. 

Sendee: Itt a futárkodás Uberje

A FleetYou-s srácok arra alapoztak, hogy jó eséllyel fognak tudni exitelni, ha egy Delivery Hero méretű óriás kiszállító szemet vet Magyarországra, mert nyugaton rengeteg kis, már meglévő futár-és felhasználóbázissal rendelkező futárcéget felvásároltak jó pénzért – ám ez nem történt meg. 

Az angyalbefektetőtől kapott pénz 3 hónapnyi aktív működésre volt elég. „Persze láttuk, hogy baj lesz, így még az előtt leállítottunk mindent, hogy tartozásokat halmoztunk volna fel. Tisztességesen kifizettünk mindenkit az utolsó forintig, majd ültünk és néztük Tamással a cég bankszámláját, amin körülbelül 25 000 forint volt.” A legatyásodás ellen új befektetőt kerestek, de itt is beleszaladtak egy pofonba.  „A mi fejünkben az volt, hogy egy kockázati tőkebefektetőtől néhány hét alatt újra pénzhez fogunk tudni jutni és minden mehet tovább. Persze, ez így utólag elég viccesen hangzik, de nekünk ez volt a tapasztalatunk, hiszen az első angyalbefektetőnkkel való első beszélgetést követő harmadik héten már a számlánkon volt a pénz.”

Nemhogy nem jött azonnal a pénz, de kénytelenek voltak ráébredni, hogy lehet, már hiába várnak befektetésre, mert egy tetszhalott állapotban lévő startupot nem biztos, hogy jó ötlet megtömni pénzzel, miközben a bokorból is konkurens vállalkozások bukkannak elő. 

Dávidék nem adták fel, sok helyen az arcukba vágták az ajtót, végül egy féléves procedúra után kaptak egy ajánlatot 250 millió forintról. 

Let it go, let it go! 

A kezdeti öröm a negyedmilliárdos befektetés ígéretéről rövid ideig tartott csak. „A  FleetYou megalapításakor a célunk a gyors exit volt. Arra építettük fel az egész cég üzleti modelljét. Ez egy teljesen reális és megvalósítható elképzelés volt 2015-16-ban, amikor még egyedül voltunk a piacon. Ám rá 2-3 évvel, amikor már hárman vagyunk és a nagyok is a küszöbön kopogtatnak, már esélytelennek látszott. Tamással tisztában voltunk azzal, ha a nagyok megjelennek és mi nem tudunk nekik olyan értéket adni, hogy felvásároljanak, akkor elsöpörnek minket. Hiába több száz millió forint, nem fogunk tudni versenyezni velük.” 

A fiúk végül úgy döntöttek, hogy fel sem veszik a pénzt, és bedobták a törölközőt, viszont visszafizették az angyalbefektetőtől kapott tízmillió forintot. “Egész jó, hogy csak ennyit buktunk” – teszi hozzá Dávid.

Kellettek volna? 

„A unit-alapú növekedés mindenhol veszteséges – árnyalja a képet Tajta Ákos. – Azzal, hogy valaki bekebelez egy már működő vállalkozást, egy csomó költsége van, nagyon nagy a lemorzsolódás.” A Wolt nem szorult rá a kis startupok felhasználói bázisára, a finn IT-csapat egy combos marketingbüdzsével elégnek bizonyult ahhoz, hogy terjeszkedjen. Az, hogy a hazai piacon meg tudja-e vetni a Netpincéren és a Wolton kívül egy új szereplő a lábát, Tajta szerint nem kizárt, hiszen nyugaton erre is van példa. Mindenesetre nem lesz könnyű dolguk. A Wolt és a Netpincér Go mögött álló komoly informatikai rendszer, mely lehetővé teszi a futár útjának valós időben történő követését,  a folyamatos tőkebevonás (a Wolt legutóbb 160 millió dollárt kapott) elég keményen fogja a szelet más vitorlák elől. 


 

"Különös szervezetem van. Nem emlékszem rá, hogy munka közben valaha is elfáradtam volna, csak a semmittevés merít ki végképp."