Egy hónapja ért véget a Cápák között első évada az RTL Klubon, ahol a nézők főműsoridőben nézhették, hogyan fektetnek be komoly befektetők különböző magyar vállalkozásokba. Az, hogy a műsor még új, érződött az első évadon: a vállalkozók nem tolongtak, hogy szerepelhessenek, de azok többsége, akik bekerültek a műsorba, elégedetten távozott. Az elmúlt egy hónapban lassan körvonalazódott, hogy a műsorban kötött szóbeli megegyezések közül melyek azok, amikből tényleges üzlet lett, és az is, mik a tanulságok az esetleges következő évadra. Interjú Rubin Kristóffal, az RTL Klub kreatív producerével.
Nemrég ment le a Cápák között utolsó, kilencedik része. Látjátok már, hogy a műsorban kötött üzletek mekkora része az, amiből valóban lesz valami?
Az első évadban összesen tizenhét befektetés született a stúdióban, ezeknek körülbelül 70 százaléka az, amiből a felvételek után szerződéses megállapodás is született a cápák és a vállalkozók között. Ez a formátum sajátossága, a műsor amerikai verziójában, a Shark Tankben nagyjából ugyanez az arány, ebben nem tér el a magyar verzió a nemzetközi trendektől.
A vállalkozók fél-egy órát töltöttek bent a cápák előtt, akik meghallgatták a pitchet, kérdéseket tettek fel, egy kicsit „megkínozták” a vállalkozókat, majd a helyben összegyűjtött információk alapján eldöntötték, hogy beszállnak-e vagy sem. Mivel ez nem egy hagyományos üzletkötés, tehát a vállalkozóknak nem kell írásos bizonyítékot magukkal hozniuk az állításaik alátámasztásához, a cápák abból indultak ki, hogy minden, ami elhangzik, igaz.
Ha forgatás után a tényleges szerződéskötés időszakában kiderült, hogy valamelyik állítás mégsem állja meg a helyét, a cápák visszaléphettek.
Olyan nem történt utólag, hogy valamelyik cápa azt mondta, hogy visszalép, mert mégsem tetszik neki a vállalkozás. Ha úgy is gondolták utána, hogy ez kár volt, akkor is belementek. Az utólag meghiúsult befektetések között volt, ahol kiderült, hogy igazából a háttérben van egy csendestárs, olyan is, ahol a vállalkozás bevétele kevesebb, mint ahogy ezt a stúdióban az üzlettársak állították, de olyan is történt, ahol azzal szembesült a befektető, hogy nem is a vállalkozás tulajdonosával, hanem egy alkalmazottal állapodott meg a stúdióban, aki erről a főnökét nem tájékoztatta.
De ezeket előzetesen azért ellenőrzitek, nem? Gondolom néztetek cégadatokat.
A cégadatokat igen, de mást nem. Mi matchmakerek vagyunk ebben a helyzetben. Összehozzuk a befektetőket az üzletrészüket értékesíteni kívánó vállalkozókkal, de egyáltalán nem szólunk bele az üzletkötésbe. Felkészítünk mindenkit, és várjuk, hogy megtörténik-e a befektetés. A cápák és a vállalkozók saját felelőssége, hogy lesz-e üzlet vagy sem.
Mekkora összegeket fektettek be átlagosan?
A cápák 1 és 60 millió forint között vásároltak maguknak üzletrészeket különböző vállalkozásokból. A 9 rész alatt nagyjából 350 millió forintot fektettek be összesen.
Mekkora volt a merítés? Hány céget kerestetek meg, és hányan kerültek be a műsorba?
Szinte kizárólag direkt castinggal körülbelül 500–600 céget kerestünk meg. Az utolsó, negyedik körre 70 vállalkozás maradt, közülük választottuk ki végül azt az 54-et, akik a stúdióban a cápák előtt pitchelhettek. 9 forgatási nap alatt napi hat vállalkozás mutatta be magát, végül a felvett anyag kétharmada került adásba.
Nem volt könnyű a casting, nem álltak sorban a vállalkozók, hogy bejussanak a műsorba.
Még nagyon érződött, hogy ez az első évad, tulajdonképpen a direkt casting során győztük meg őket, hogy jöjjenek el.
Rubin Kristóf, az RTL Klub kreatív producere / Fotók: Sebestyén László
Miért, mitől féltek?
Leginkább attól, hogy a befektetők ki fogják őket használni. Olyan félelmeket osztottak meg velünk, hogy majd jön egy pénzes, befolyásos ember, aki diszkontáron megveszi az évek keserves munkájával beindított vállalkozásukat, és a végén ők csak rosszul járhatnak majd. A vállalkozók nagy része inkább begörcsölt a befektetés lehetőségétől, mint örült neki. A Shark Tankben a vállalkozók tudják, miről szól a műsor, azzal is tisztában vannak, hogy a stúdióban összejött üzletek jelentős részének jót tett a befektetés, hogy egy ilyen szituáció vége win-win helyzet is lehet. A casting időszak alatt a magyar vállalkozók egy jókora része azt gondolta, hogy a befektető azzal, hogy beleteszi a pénzt az üzletbe, kisajátítja a vállalkozást és lefölözi a hasznot.
A másik érdekes jelenség az előkészületek alatt az volt, hogy a vállalkozók nagy része brutálisan túlértékelte a saját cégét, általában 50, de legtöbbször 1000 százalékkal.
Nagyon kevesen voltak, akik reálisan meg tudták becsülni, hogy jelen időben mennyit ér a cégük. A forgatás során egy visszatérő motívum volt, hogy a vállalkozók alig látható profit mellett is több tíz vagy akár több százmillió forintra értékelték a cégüket, miközben megközelítőleg sem értek annyit.
Ez azért van, mert romantizálják a saját üzletüket, vagy inkább egy alapfokú üzleti tudás hiányzott?
Romantizálják a saját üzletüket és hiányzik az edukáció.
Nem szeretnék nagyon kritikusnak tűnni, de sok magyar vállalkozónak jót tenne egy komolyabb üzleti edukáció.
Ráadásul az sem segíti a reális cégértékelést, hogy kezdő startup körökben terjengenek legendák a magyarországi befektetőcsoportokról, akik könnyen beszállnak 9, vagy akár 30 millió forinttal is induló startupokba.
A Hiventuresre gondolsz?
Például. Több olyan startup utasította vissza a lehetőséget, aki már tárgyalt, vagy tárgyalni fog befektetőcsoportokkal, és biztosra veszik a sikerüket. Azt tapasztaltuk, hogy a fiatalok által alapított startupoknál gyakran eltorzult a valóság, és a validálatlan ötleteiket százmilliókra becsülik. Ez most nagyon menő, olyan, mint youtubernek lenni. Sokan közülük azt éreztetik, hogy a siker elkerülhetetlen, pedig elkerülhető. Magyarországon kevesen váltották meg a világot startupokkal és kerestek többszáz millió forintot.
Igen, de a Hiventures esetében van opciós joguk a startupoknak, legalábbis a magvető és a növekedési befektetések esetében mindenképp, a cápák viszont elmondták a műsorban, hogy őket nem lehet kivásárolni. Miért éri meg a vállalkozóknak mégis szerepelni?
Három okot tudnék mondani. Egyrészt a cápák kapcsolatrendszerével, tudásával és tapasztalatával a vállalkozók nagyobb esélyt kapnak arra, hogy felfuttassák a cégüket. Másrészt egy csomó termék esetében jól jött a nyilvánosság, a műsor egy jó reklámfelület volt az adott termék bemutatásához. A harmadik, hogy itt a vállalkozók nemcsak pénzt, a cápák pedig nemcsak üzletrészt kaptak, hanem valóban üzlettársakká váltak a felek. A vállalkozók egy profi üzlettársat kaptak, akinek segítségével át tudják alakítani a vállalkozásukat egy jól működő céggé.
Visszatérve a vállalkozók kiválasztására: mi alapján döntöttétek el, hogy ki kerüljön be végül a műsorba?
Két fontos szempontot tartottunk szem előtt: egyrészt azt, hogy valós vállalkozások legyenek, nagyon kevés ötletet engedtünk be.
Ez nem a Feltalálom magazin, hanem a Befektető magazin.
A cápák nem ötletekbe fektetnek be, például robotkarba vagy kutyaetető robotba, hanem létező, működő, az ötletből a megvalósításba már átlépő cégekbe. A másik szempont az volt, hogy a vállalkozók televíziós szempontból izgalmas, impulzív karakterek legyenek. Hiába volt valakinek jó üzlete, ha ezt a castingok során nem tudta érdekesen bemutatni.
A kamerától izgultak jobban, vagy a befektetőktől?
Felkészítettük őket, hogy személy szerint kik lesznek a cápáink, kaptak egy írásos anyagot, hogy mit kell róluk tudni. A felkészüléstől függetlenül a legtöbben kifejezetten izgultak a befektetők miatt, hogy megtörténik-e a befektetés vagy sem. Ebből látszott, hogy sikerült felépíteni azt a pszichológiai állapotot, ami a műsort működteti. A cápákban is volt feszültség, hiszen az ő kezükben volt a döntés. Mi ezt úgy hívtuk, hogy cápáztak: keresték a jó üzleti lehetőséget, és nagyon sokszor kőkeményen alkudtak, vagy egymásra ígértek.
Ez kőkemény üzlet. A cápák üzletelnek, mi meg nézhetjük – biznisz főműsoridőben
Hagytátok, hogy menjen, vagy volt leállás?
Nem volt, hagytuk, hogy menjen. Minden vállalkozónak 3–5 perce volt pitchelni, prezentálni a céget és az üzleti ajánlatát. Ezután nagyjából 30 perc kérdezz-felelek (Q&A) jött, a folyamat a tétrakással vagy kiszállással ért véget. Ezt a körülbelül egyórás eseménysort vágtuk meg 10–15 percre.
Miután a vállalkozó belépett a cápák elé, már nem álltunk meg, viszont én végig a cápák fülén voltam, kívülről figyeltem a történetet. Figyeltem arra, hogy ki hol tart, miben van, behívtam embereket a sztorira, figyelmeztettem, hogy mit mond a másik, kiemeltem részleteket, amit esetleg nem tudtak, háttérinformációt adtam, amire érdemes rákérdezni. Fontos stratégiai elem volt, hogy a cápák a stúdióban találkoztak először a vállalkozókhoz. Ebben kicsit olyan, mint az X-Faktor. A cápák semmit nem tudtak a vállalkozókról.
Shortlistet se kaptak?
Minden reggel a forgatás előtt elmondtam nekik, hogy milyen lesz a nap, de csak hangulatra. Például mondtam nekik, hogy lesz két egészségügy, három gasztro, lesz egy tech cég és lesznek fura emberek, de megható történet is. Ezért nevezzük az ilyen típusú műsorokat realitynek, mert a sztori abban a pillanatban születik meg a stúdióban. Konkrétumokat nem árultunk el előre.
Ilyen tekintetben a Cápák között a legnehezebb műfaj, mert A konyhafőnökben meg az X-Faktorban legalább főznek vagy énekelnek az emberek. Ez sokkal statikusabb: itt a cápák ülnek, és egy órán keresztül beszélgetnek a vállalkozókkal.
Milyen szempontok alapján választottatok cápát?
Sok mindennek meg kellett felelniük. Egyrészt hiteles üzletembernek kellett lenniük, másrészt mindenképp exhibicionistának is, és kell, hogy legyen dramaturgiai, pszichológiai érzékük, hiszen, a nap végén, ez egy televízióműsor. Fontos az is, hogy legyen annyi szabad tőkéjük, hogy évadonként képesek legyenek 50 millió forintot befektetni.
Erőteljes, de különböző karaktereket kerestünk, akik között mégis jól működik a kémia. Moldován András teljesen más karakter, mint Fehér Gyula; Balogh Péter is teljesen eltér habitusában és befektetői attitűdjében Balogh Leventétől, de Apró Anna sem az a tipikus magyar üzletasszony. A különböző karakterek különböző módon reagálnak. Mind önmagukat adják, de tudod, hogy nagyjából mit fog mondani Balogh Péter vagy Moldován András. Nem véletlen, hogy majdnem fél évig tartott, mire megtaláltuk a cápákat. Egyébként nem fizettünk nekik egy fillért sem. Megkapták a platformot, a lehetőséget, hogy exponálják magukat mint befektetők. Ez egy nagy lehetőség számukra, az
ő arcukhoz kötődik majd az üzlet.
Fehér Gyula otthagyja az IBM-et, milliárdosokkal és ismert startuparcokkal indít befektetőcéget
Olyan emberekről van szó, akik tudják, mit akarnak. A saját világukban ők irányítanak, itt viszont mi. Azt mondtuk nekik, hogy jöjjenek el, üljetek be ingyen, és higgyék el, hogy ez a műsor egyszer jó lesz. A gazdag embereknek azért van némi félelme Magyarországon. Két okból: egyrészt a magyar kollektív archívban a vállalkozóra egy kopasz, kigyúrt figura ugrik be. Másrészt Magyarország nem teljesen kapitalista ország, nem színtisztán üzleti alapon működik. A cápáknak az, hogy a műsorban költsék a pénzüket, egy komoly vállalás volt.
Közben viszont tényleg befektethetnek jó üzletekbe. Az amerikai példát alapul véve: ott se kapnak pénzt a cápák a szereplésért, de az üzletekből bőven visszajön a befektetett összeg – bár ott más volumenről beszélhetünk, nekik az összeg, amit befektetnek, bagó.
Milyen értelemben bagó?
Hát, nem vagyok pontosan tisztában azzal, hogy mekkora vagyona van a cápáknak…
Balogh Leventét például lehet tudni, mi is kiszámoltuk.
Nyilvánvalóan mindenki gazdag, senkinek sem kenyérre kell a pénz, de az amerikai formátumtulajdonostól tudjuk, hogy azt az összeget, amit az amerikai befektetők beraknak az üzletekbe, nyugodtan nevezhetjük marketingköltségnek. A magyar sorozatban a cápák sokkal komolyabban befektetettek, nem csak a show kedvéért. A Shark Tank főleg arra megy ki, ami nem baj, de a mi cápáink valóban nagyon komolyan gondolkoztak azon, hogy mi éri meg és mi nem. A show kedvéért vagy karitatív jelleggel nem fektettek be, csak akkor, ha valóban láttak az adott vállalkozásban üzleti potenciált.
Új márkanévvel megy tovább a magyar ásványvízkirály és partnerei
Mennyire vettétek mintának az amerikai verziót?
Televíziós szempontból nagyon erőteljesen minta volt, hogy mit hogyan, milyen módszerrel oldottak meg. Két alapvető stílus van, az angol meg az amerikai. Az angol egy ridegebb, voice-overesebb, drámaibb műsor. Mi az amerikait követjük, mert nagyon jó a premisszája, a felütése: az, hogy feltűnnek halálosan menő, milliárdos amerikai figurák, akik a 8. évadra befektető-szupersztárcelebekké váltak, a műsor miatt. Az itthoni műsorban is nagyon jó üzenet volt, hogy a cápák nem lefelé beszélnek, hanem egyenrangúak a vállalkozókkal, megszólítják, kérdezgetik őket, kíváncsiak rájuk, kialakul egy partnerkapcsolat, aminek a végén vagy beszállnak, vagy nem. Lehet, hogy helyrerakják, vagy kioktatják a vállalkozókat, de a felütés az, hogy de jó, hogy itt vagy, mondd, miért jöttél.
Ebben az országban megszoktuk, hogy a pénz sokszor meghunyászkodással jár, itt pedig partnerviszonyt alakítanak ki veled olyan emberek, akiktől nem szoktad meg.
Nem titok, hogy többen mentek el megsértődve, de olyan is volt, aki viszont nagyon elégedetten, más pedig rengeteget tanult a helyzetből.
Mekkora volt a műsor rizikója? Hol bukhatott volna el?
Leginkább ott, hogy lesznek-e befektetők, akik elvállalják a szereplést, de nem láttuk előre azt sem, hogy érdekes lesz-e a nézők számára, hogy a tévében, főműsoridőben emberek üzletelnek egymással.
Nem vagyunk startupperország: még a keleti régióhoz képest is el vagyunk maradva, nincs benne az emberek fejében a téma. A Konyhafőnök benne van, mert mindenki főz otthon, mint ahogy azt is mindenki el tudja dönteni, hogy ki énekel jól, és mindenki tudja azt mondani otthon a Survivor előtt, hogy ő ezt sokkal könnyebben túlélné, nem igaz, hogy rinyálni kell, mikor még csak 30 napja éheznek. De az, hogy az üzlet működni fog-e, hogy érdekli-e az embereket, vagy pedig bonyolult, összetett és sok, ez kérdés volt. Nem lenézve a nézőket, hanem egyszerűen attól tartottunk, hogy nem elég izgalmas a téma.
Mik a tanulságok az esetleges következő évadra?
A cápák szempontjából a tanulság az, hogy a befektetés mellett a történetet is szem előtt kell tartani. A vállalkozók számára pedig az, hogy mérd fel jól a céged értékét és tegyél jó ajánlatot, mert könnyen pórul járhatsz. Ha irreális az ajánlat, a cápák azonnal a szemedbe mondják, hogy ez zöldség.
Ebben tereltétek a vállalkozókat?
Ez egy matchmaking. Nem mondjuk meg egy vállalkozónak, hogy figyelj, a céged a tizedét éri. Ez majd megtörténik bent, a cápáknál. Volt, hogy utaltunk rá, de nem szóltunk bele az üzletbe. Ha a vállalkozó azt mondja, hogy márpedig ez a sál 380 millió forintot ér, akkor azt mondtuk, hogy hajrá – ez egy konkrét történet a műsorból.
Voltak nagyon nagy sértődések. Senki nem akarta utólag letiltani a róla szóló részt, idáig nem jutottunk el, de voltak, akik komolyan megsértődtek a cápákra. Ilyen volt például Joe, aki négymillió dollárért jött, az 1200 felhasználóval rendelkező Allyos nevezetű applikációjához. Miután lement a róla szóló rész, kitett egy videót, amiben elemzi a műsort, hogy miért szalasztották el a cápák életük legnagyobb üzleti lehetőségét, amikor nem fektettek be. De a vállalkozók jelentős része jó szájízzel távozott.
Pitchelő startupokból készít műsort az RTL Klub
