Összehangolt és erős fellépés – összecseng a nyugati vezetők véleménye az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban. De számíthat-e Ukrajna a legfontosabb segítségre, a nyugati katonai beavatkozásra, vagy az orosz gazdaságot összeroppantani célzó gazdasági szankciókkal és humanitárius segítséggel kell beérnie, amíg a keleti szomszédja idővel térdre kényszeríti? Utánajártunk a lehetséges forgatókönyveknek, a NATO és az USA mozgásterének.
Vlagyimir Putyin, Oroszország elnöke magyar idő szerint csütörtök hajnalban megindított „demilitarizációs” támadássorozata előtt figyelmeztette a globális szereplőket: ha valaki kívülről beavatkozik az ijesztően elmérgesedő ukrán konfliktusba, annak csúnya vége lesz. Eddig nem látott következményeket ígért azoknak, akik az útjába állnak, beszédében pedig az orosz nukleáris fegyverekre, és számos haditechnológiai előnyre hivatkozott, írja a The New York Times.
„Kétségtelen, hogy bármely potenciális agresszor vereséggel és bajlós következményekkel néz majd szembe, ha közvetlenül megtámadja az országunkat” – mondta Putyin.
A kijelentések hatására a tőkepiacok is reagáltak, a rubel zuhanásba kezdett, de a Budapesti Értéktőzsdét is érzékenyen érintették a hírek. A Nyugat határozott kiállást ígér: az Egyesült Államok a provokálatlan és indokolatlan támadásokról ír, egységes és határozott retorziókat belengetve; az Egyesült Királyság szintén határozott reagálásról és szankciókról beszélt, mivel Putyin a „vérontás útját választotta,” a németek és a franciák a hadműveletek azonnali leállítására szólította fel az oroszokat. Orbán Viktor is reagált: szintén elítéli az orosz katonai fellépést.
A súlyos gazdasági szankciók rendkívül megnehezíthetik Oroszország sikerességét az ukrán területeken. De számíthat-e Putyin arra, hogy a nyugati erők konkrét fegyveres beavatkozással segítsék Ukrajnát? Vagy a közös, NATO-n keresztüli, esetleg akár egy amerikai akció csak az ukránok álma, a nemzetek az ország mellett való kiállása a gazdasági szankciókon túlmutató tettek helyett pedig csupán szép szavak maradnak?
Miért kell Ukrajnának a közvetlen katonai segítség?
Ahogy azt korábbi anyagunkban írtuk, közel sem olyan védtelen Ukrajna, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Habár a 200-250 ezres aktív hadi erejük eltörpül a közel egymilliós orosz hadsereg mellett (és ebbe a keleti szomszéd tartalékait nem számoltuk bele), valamint az oroszok dupla-tripla mennyiségű tankkal és légi bombázóval rendelkeznek, a puszta matekot valamelyest árnyalja az elmúlt években főként nyugatról érkező, pénzügyi és eszközöket is biztosító hadi támogatás. Csak az Egyesült Államok közel 2,5 milliárd dollárral, valamint számos technológiai vívmánnyal segítette az országot, miután 2014-ben a Krím-félszigeten alakult ki konfliktus az ukránok és az oroszok között. Ezzel pedig ha paritásba nem is hozta a két ország haderejét, azt szinte biztosította, hogy fájdalmasabb legyen az oroszoknak egy ukrán invázió, mint amennyire azt Putyin szeretné.
Ennek ellenére is az ukránok egyedül sokáig nem fogják tudni megvédeni magukat, az orosz túlerő hamar kivéreztetheti az országot. A képletben az sem segít, hogy közvetlen szomszédról beszélünk.
Az ukrán védekezés emiatt sosem arról szól, hogy vissza tudják-e verni az orosz támadásokat: sokkal inkább arról, hogy képesek-e addig ellenállni, amíg meg nem érkezik a külső segítség. Ezzel pedig elérkeztünk a legfontosabb kérdéshez: számíthatnak-e egyáltalán komolyabb külső segítségre az ukránok, vagy a beígért gazdasági szankciókkal kell beérniük, hátha az orosz gazdaságot összeroppantani célzó kísérletek megfutamodásra kényszerítik Putyint?
Milyen döntést hozhatna a NATO?
Jens Stoltenberg főtitkár csütörtök délutáni sajtótájékoztatója alapján az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) nem vezényel csapatokat Ukrajnába. Azt már a sajtótájékoztató előtt tudni lehetett a szervezet hivatalos közleménye alapján, hogy aktiválták védelmi terveiket, melynek értelmében további szárazföldi, légi és vízi erőket telepítenek a tömb keleti határaihoz, és megkezdték a 4. cikkely kapcsán néhány kelet-európai ország által kezdeményezett konzultációkat is. A sajtótájékoztatón Stoltenberg azt mondta, az orosz támadás semmivel nem igazolható, és Joe Biden amerikai elnök csütörtök reggeli szavaival összhangban ő is az orosz vezetők felelősségét hangsúlyozta. A NATO katonai reakcióit firtató újságírói kérdésre a főtitkár azt válaszolta, nincsenek NATO-csapatok Ukrajnában, és nincsenek olyan tervek sem, miszerint csapatokat vezényelnének oda.
Az 1949-ben alapított NATO-nak meg van kötve a keze egy együttes katonai fellépéssel kapcsolatban. Habár az orosz-ukrán konfliktus jelentősen a katonai egyesülés által az utóbbi évtizedekben felállított status quo-t is fenyegeti, nem offenzív, hanem defenzív szervezet: amíg saját határait nem fenyegeti külső támadás, gyakorlatilag nem léphet.
„A NATO alapvetően egy védelmi jellegű tömb, a mechanizmusai a tagországokat érő támadásokra korlátozódik – mondja Bartók András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos munkatársa. – Egy politikai közösségről is beszélünk, de ahhoz, hogy ezen a korláton túllépjen, iszonyatos mennyiségű egyeztetés és konszenzusra jutás szükséges, emiatt nagyon nehezen látom azt a helyzetet, hogy fegyveres támadással reagáljon az ukrán helyzetre.”
Köti a NATO kezét a struktúrája: csak defenzív, nem offenzív szervezetről beszélünk. Fotó: Wikimedia Commons
A NATO struktúráját nézve ez a legnagyobb gátja a konkrét fegyveres segítségnek, így szinte bizonyos (már amennyire egy háborús konfliktus hajnalán bizonyosnak lehet nevezni), hogy a következő napokban sem fog ilyen szintekre eszkalálódni a helyzet. A NATO kezét továbbá a tagállamok eltérő véleménye is gúzsba kötheti. Az már bizonyos, hogy tagállamként Magyarország például nem ért egyet a konkrét katonai válasszal.
„Szó sem lehet arról, hogy akár katonákat, akár katonai eszközöket telepítsünk Ukrajnába” – mondta Orbán Viktor csütörtök délután.
„Ami a leginkább elképzelhető, hogy valami módon a NATO légiereje támogatja az ukránokat – de ez is nagyon meredek forgatókönyv” – tette hozzá Bartók András. Ehhez be kéne lépni a rémisztően elcsendesedett ukrán légtérbe, amit jelenleg az oroszok ellenőriznek. Az eszkalációs félelem miatt a nyílt konfliktust pedig mindenki el akarja kerülni.
A közelség azonban más megvilágításba helyezi a feszültséget. A NATO korlátozott felderítési képességeivel korlátozottan beláthat az ukrán területekre, az ott szerzett információkat pedig célpontkijelölések gyanánt megoszthatja az ukránokkal –, de hogy ők mit hajtanak végre ezen információk tudatában, az már az ő dolguk.
Oroszország Afganisztánja is lehet
„Amire az ukránoktól számíthatunk az ellenállás terén, az talán a városi hadviselés – mondja Bartók András, a közel-keleti, afganisztáni konfliktusokhoz hasonlítva a helyzetet. – Irakban az Egyesült Államok a reguláris erőket rövid időn belül térdre kényszerítették, utána a városokban ragadtak bent ők is.”
A városi hadviselést pedig egyes gyanúsítgatások szerint külföldi milíciák támogathatták – az efféle szóbeszédek általában Iránt szokták gyanúsítani, aki különböző proxykon keresztül nehezíthette az amerikaiak iraki jelenlétét. A proxy milíciák támogatása a NATO számára is technikailag lehetséges –
„de ez a NATO stílusától, struktúrájától, hagyományától és stratégiai kultúrájától is nagyon távol áll” – tette hozzá a szakember.
Ha valaki reszortja, akkor már az Egyesült Államoké lehet ez a feladat. Az USA-ról tudható, hogy mint szuperhatalom, jelentős forrásokat költ a különleges műveleti erőkre, és tapasztalata is van különböző milíciák támogatására. De azért az orosz-ukrán konfliktus számára is nagyon ingoványos lehet, még ilyen téren is.
Joe Biden megfontoltabb döntéseket hozhat, mint ahogy azt vele szemben Afganisztánban, vagy Irakban tették ellenfelei. Fotó: Joe Biden // Facebook
„Technikailag el lehet képzelni, hogy az ukránok lesznek az oroszok Afganisztánja, és az USA az ukrán felkelőket az oroszokkal szemben támogatja – mondja Bartók András. – De azért ne felejtsük el, hogy egy Oroszországgal határos, orosz lélekhez közel lévő területről beszélünk. A nagyhatalom a szomszédban van, máshol húzódnak a vörös vonalak.”
Emiatt pedig nem biztos, hogy az afgán és iraki párhuzam már megállja a helyét. Az Egyesült Államok a távolság miatt is még el-elnézhette, hogy a közel-keleti irreguláris erőket támogathatták, Putyin azonban ezt nem biztos, hogy olyan könnyen lenyelheti. „Emiatt lehet, hogy az Egyesült Államok óvatosabb lesz, mint a nyugattal szemben álló, irreguláris milíciákat támogató más hatalmak a harmadik világban” – teszi hozzá Bartók.
Az eszkalálódástól való félelem, a közvetlen politikai megindokolhatóság hiánya még sokáig távol tarthatja mind az amerikaiakat, mind pedig Nyugat-Európát az ukrán frontvonaltól: így az ország kénytelen-kelletlen a humanitárius támogatásokra és az oroszokat fenyegető gazdasági szankciókra támaszkodhat még egy jó darabig.
De ha mégis… mennyi katonát küldhetnének elméletileg?
Ha mégis az (egyelőre) eléggé valószínűtlen, közvetlen fegyveres támogatásról biztosítaná az ukránokat az USA és a NATO, a viszonylag gyorsan mobilizálható erőket tekintve hamar kiegyenlíthetnék az oroszok jelenleg csak Ukrajnára koncentráló erejét. (Oroszország természetesen nem a teljes hadsereget, annak csak nagyjából nyolcadát mobilizálhatta, mivel más, stratégiai fontosságú pontokon kell védelmet biztosítania.)
- Az Egyesült Államok Lengyelországban 4 700 főt mobilizált február eleje óta, Németországba pedig háromszáz katonát küldött, amikkel körülbelül 85 ezer főre növelhette a kontinensen lévő aktív katonai létszámát,
- A NATO Észtországban, Litvániában és Lettországban 3 900 főt állomásoztat, ehhez Lengyelországban további 1 000, Romániában 4 000, valamint a bolgár-magyar-szlovák területen még 4 000 fő mozgósítható,
- A NATO Reagáló Erő (NRF) pedig még 40 ezer katonát tud szolgáltatni.
Borítókép: Wikimedia Commons
Kapcsolódó, az eseményeket összefoglaló anyagaink:
Orosz agresszió: a délelőtt eseményei röviden
