Balogh Petya befektető, cápa minden héten visszanézi az üzleti showműsor adásba kerülő részeit – amit ő maga is ilyenkor lát először -, és kielemzi, melyik sztoriban mi volt az izgalmas vagy éppen a kudarc oka. A harmadik adásban sok tanulság mellett (megint) kiderült, hogy nem mindenki vállalkozó, aki annak látszik (és ezzel semmi gond nincs). Petya most arról is ír, hogyan halad a múlt héten bemutatott elképesztő sztori, ültetnek-e majd együtt fákat a Marson a Genesis csapatával?
Harmadik adásához ért a Cápák között negyedik évada. Megint volt minden, mint a moziban. Apropó, mozi. Én mostanában álmaimban a marsi fák tövében vegán sonkát rágcsálok, vegyszeres gumikesztyűvel fertőtlenítve a baseballütőmet. De ébren töltött óráim is izgalmasan teltek, hiszen megkezdődtek a beszélgetések a Genesis-projekttel, elindult a legújabb tanfolyamom, a „Kilövés!”* közel 30 induló vállalkozóval és berobbantam a közösségi médiába, heti másfél milliós nézettséget elérve oktatóvideóimmal a Tiktokon. Őrület!
(* Nem összekeverendő a Forbes havi rendszerességű rendezvényével, a Kilövéssel, ahol az aktuális lapszámot mutatjuk be a megjelenés előtt egy nappal.)
Az innováció, ami nem old meg semmit
Első vállalkozónk Andor volt, aki amellett, hogy színész és szakács, most feltalálói oldalát mutatta meg az országnak. Néha azt érzem, hogy a Cápák között egyfajta huszonegyedik századi „Ki Mit Tud?” is egyben. Ahogy ő fogalmazott, egy világpiaci babérokra törő termék prototípusát hozta el nekünk, ez volt a tisztítókesztyű. Egy latex gumikesztyű beépített törlőkendővel és kis, vízben oldódó PVA-tasakokban a tisztításhoz szükséges vegyszerrel.
A világfájdalom, melyet orvosol, mindannyiunk rémálma: az ablaktisztítás.
Külön kesztyű, külön rongy, külön vegyszer, külön papírtörlő. Felspriccelő, elkenő, lehúzó, letörlő. Ki bírja ezt idegekkel? Andor megoldásával nem kell a vegyszert külön nyomni, helyette vizet kell ugyanúgy az ablakra és a csodakesztyűre spriccelni. Utána sikálni, majd végül papírtörlővel letörölni. És ablakonként egy újabb frissen keletkezett vegyszeres műanyagos latexet kidobni a kukába. Na jó, az hamar leesett, hogy igazából ez megint egy olyan innováció, ami nem old meg semmit, de közben lényegesen több hulladékot termel.
Fotó: RTL Sajtóklub
Hiába hangzott el, hogy „újrahasznosítható alapanyagokból előállítható”, az újrahasznosítható szó, akárcsak a „megfelelő eljárás mellett komposztálható” korunk új hazugságai. Mindenki pontosan tudja, hogy nem ez fog történni. Ahogy a mű-műanyag PLA sem lesz külön gyűjtve és 60 fokon harminc napig komposztálni, addig egy vegyszeres viledás kesztyűt sem fog senki külön darabokra bontva, vegyszert hatástalanítva külön gyűjteni.
Ha kevesebb műanyagot akarunk, akkor kevesebb műanyagot vegyünk.
Andor húszmillió forintot kért, tíz százalékért a leendő cégből és világsikerből. Ennyi pénzért viszont ő is érezte, hogy egy szál prezentációval mégsem állhat elénk, így készített egy prototípust. Egy latex gumikesztyűre egy törlőrongy darabot ragasztott és egy tisztítószerrel töltött PVA-kapszulát. A röhejesen egyszerű prototípus pont így nézett ki. Röhejesen. És ezen sajnos a Cápák fennakadtak, és nem volt tovább.
Amire rávilágított ez a szegmens, és általános tanulság lehet, hogy ugyan fontos a validálás, a prototípus elkészítése, de értsük, hogy miért fontos. A prototípus célja, hogy csökkentse a vállalkozó és befektető kockázatát azáltal, hogy bizonyít valamit, ami nem triviális. Ez a tákolmány viszont semmit nem bizonyított, amit én kockázatnak láttam ebben a vállalkozásban. Nem győzött meg arról, hogy ezért bárki pénzt fog fizetni. Sem arról, hogy hatékony és praktikus módja ez a takarításnak. De még arról sem, hogy a vállalkozó komolyan vehető terméket tud majd fejleszteni. De ha már ennyire gagyi volt a prototípus, akkor legalább tesztelte volna azt a célközönség is! Adott volna száz ember kezébe száz ilyet és felmérte volna, hogy mennyire voltak vele elégedettek.
Volt viszont egy másik tanulságos aspektusa is ennek a kabarénak. Az ötletre a vállalkozó szabadalmat szerzett sok éve. Amit aztán nem fizetett, így az lejárt. Azóta javított az ötletén, amit a pénzünkből újra szabadalmaztatna, így ha ez a termékkategória vele vagy nélküle, de beindul, akkor ő jogdíjat vasalhasson be a gyártóktól.
Viszont az új, szabadalmazásra váró találmányt nem oszthatja meg velünk és a világgal, mert amint az adásba kerül, elveszíti újdonságát, így többé nem lesz szabadalmaztatható.
Azaz egy olyan ötlettel jött, amit ha elmond, akkor közkinccsé válik. Ha nem mond el, akkor nem szállunk be. Sakk, matt.
Az ilyen jellegű, könnyen másolható „találmányok” nagy dilemmája, hogy ha nincs szabadalom, akkor senki nem fektet be beléjük. Találmányba nem is lehet igazából beszállni, csak cégbe, működésbe, csapatba. Ha pedig még csak lenne is szabadalom, akkor is kérdés, hogy a világ pont arra megy-e majd tovább, és ténylegesen olyan módon valósítják majd meg a világcégek a termékeiket, hogy a szabadalmunkat sértse. És még ha ezzel is szerencsénk van, akkor sem biztos, hogy a kis magyar feltalálónak lesz elég pénze világcégeket perelni külföldi bíróságokon. Ilyen perekre dollármilliókat lehet költeni, mielőtt bármi is lesz belőlük, és javarészt azzal végződnek, hogy a nagy cégek drága ügyvédei bebizonyítják, hogy a szabadalom érvénytelen volt, mert nem is volt akkora újdonság, amit a feltaláló levédetett.
Andor végül nem kapott befektetést, de szerintem ezen kevesen lepődtek meg.
Gyere milliárdos piac, hamm, bekaplak
Másodiknak két szemtelenül fiatal srác, Áron és Zsombor érkezett a Quantum Iskolaszövetkezettel. A diákmunka egy éves hetvenmilliárdos foglalkoztatási forma, amiben a munkaadó cégek diákszövetkezeten keresztül alkalmaznak diákokat, adómentesen. A törvényileg szabályozott működés előírja, hogy mit és milyen formában kell adminisztrálni. Szerződések, munkaidő-nyilvántartások stb.
Ez praktikusan azt jelenti, hogy az ilyen formában dolgozó diákoknak rendszeresen kell papírokat kitölteni, aláírni, nyitvatartási időben a diákszövetkezetek irodáiba bemenni. Azaz sok adminisztrációval jár, ezért bár adómentesen dolgoznak, de a diákszövetkezetek, vagy az azokat üzemeltető cégek jelentős adminisztrációs díjat számítanak fel, jellemzően 18 százalék körül. Ebből fizetik a több tucat alkalmazottat, akik a papírmunkát végzik. Ez egy jól kialakult piac, néhány hatalmas játékossal, akik több évtizede csinálják ezt.
Igen ám, de aztán jönnek a suhancok, akik egész életüket a telefonjukról szervezik, és meglátják a lehetőséget az iparág digitalizációjában.
Digitális szerződésekkel, online adminisztrációval szinte nullára tudják redukálni a kézi munkát és nincs szükség ennyi ügyintézőre, irodára, költségre. De nem csak olcsóbb az ügymenet, egyszerűbb is, hiszen a diákok és a cégek is mindent online tudnak intézni. Ennek köszönhetően a szokásos díjaknál olcsóbbak, mégis jó haszonnal tudnak működni. Gyere milliárdos piac, hamm, bekaplak. Erről szól a digitalizáció, aki lemarad, az kimarad.
Fotó: RTL Sajtóklub
2021-ben indultak, de már az idei évre milliárdos forgalom (megmozgatott bértömeg) mellett 90 milliós árbevételt terveznek a cégbe. A saját diákszövetkezetük mellett nagycéges ügyfeleknek akár saját diákszövetkezet létrehozásában is tudnak segíteni. Tele vannak tervekkel, ötletekkel és célokkal.
Bár kellett egy kis idő, mire átláttuk a diákszövetkezetek és kiszolgálócégeik viszonyát, de amint leesett a tantusz, hirtelen négy cápa licitált egymásra a cégért. Nekem elég gyorsan leesett, hogy ebben benne kell legyek. A szerződések automatizációját egyik friss befektetésem, az eSzerződés platformján csinálják, a munkaerőpiacon pedig feleségemmel alapított cégünk, a DreamJo.bs révén vagyok jelen.
Már csak emiatt a két szinergia miatt is nagyon akartam ezt. A srácok is értették, amiről beszéltek és a piac is kellően nagy ahhoz, hogy gyorsan tudjanak majd nőni. Végül Balogh Leventével közösen szálltunk be, összesen hét százalékot elkérve tizenöt millió forintért. De most is, mint olyan sokszor, igazából nem a pénzünkért jöttek. Persze annak is meglesz a helye, de a mentorálásunk valószínűleg többet ér majd.
Ami számomra a nagy tanulság volt ebből a szegmensből, az a digitalizáció ereje. Egész iparágak épülnek arra, hogy papírt gyártsanak és számtalan hazai KKV is foglalkoztat akár tucatnyi kollégát is arra, hogy nyomtassanak, aláírassanak, szkenneljenek, papírokat rendezzenek. Ez nem csak költséges, nem csak a profitot csökkenti, de lassítja is őket. Az eSzerzodes.hu csapat egyik legjobb sztorija az volt, amikor egy felnőttképzési szolgáltató vezetője egy délután alatt tízezer online szerződést küldött szét. Papírral és ügyintézővel ez sok ember több heti munkája lett volna.
Félszívvel tettem befektetési ajánlatot
Harmadik áldozatként a Budapest Wrecking Room érkezett. A két fiatal vállalkozó a Minner-en olvasott egy nyugati példából hozott vállalkozási ötletet, amit meg is valósítottak. Egy olyan szórakozási lehetőség, ahol jó pénzért törni-zúzni lehet. Használt, kidobásra ítélt elektronikai eszközöket rendeznek el egy szobában, ahová egy rövid oktatás és védőruhába öltözés után jut a játékos, kezében csavarkulccsal vagy éppen baseballütővel.
Pár tíz perc alatt ripityára zúz mindent, és boldog, kiegyensúlyozott emberként, a csakráit feltöltve lép ki onnan a való világba.
A romokat Bettina és Attila szelektíven szétválogatja, így akár hasznosnak is tekinthető a rombolás azon túl, hogy szórakoztató. A páros nagyon felkészülten pitchelt, összeszedetten mondták el a fontosabb tudnivalókat. Bárcsak mindenki ilyen tisztán kommunikálna!
Fotó: RTL Sajtóklub
Sajnos azért az is kiderült, hogy jelenleg egy 100 négyzetméteres félszuterénből 18 négyzetméter a „szoba”, a többi a raktár és a hulladékszétválogatás helye. Azaz nem helyhatékony a szolgáltatás. Ez azért probléma, mert ilyen jellegű szórakozási lehetőséget érdemes forgalmas, akár turistás belvárosi helyre tenni, viszont ott drága a bérelt terület ahhoz, hogy ennyire kevés vendéget tudjunk egyszerre kiszolgálni. A cég jelenleg havi egymillió forint alatti árbevételt csinál, ami az átlagos huszonötezres beugróval számolva nagyon alacsony kihasználtságot jelent. De nagyon felpörgetni nem is lehetne, hiszen több vendég több raktárt is igényel, több szemetet is gyárt. Még ha jó esetben meg is lehet duplázni a hely forgalmát, akkor is túl kicsi üzlet lesz ez, nem tud gyorsan sokat termelni.
Márpedig érdemes sietni, ugyanis mások is olvasták a Minner vállalkozási ötlet listáját, így nyílt is már konkurens szolgáltató, és ahogy az a szabadulószobák piacán is történt, ahogy telítődik a piac, úgy fogy el a profit. Azaz egy ilyen jellegű vállalkozásnak pár évente meg kell újulnia és új ötletből pénzt csinálni, mert a régi ötletekből elfogy a kraft.
Ahogy amerikaiul mondják: „You own a job, not a company.” Nekik nem cégük volt, hanem munkájuk. Ehhez képest az ötmillióért felajánlott három százalék tulajdonrész komolytalan volt.
Félszívvel tettem nekik egy ajánlatot, 25 százalékot kérve a befektetésért, de ezt elutasították. Jó volt ez így, ugyanis befektetőként van még egy fontos faktor, amit ilyen jellegű vállalkozásoknál érdemes figyelembe venni. Szinte mindenki feketézik, a számlatömb csak NAV-ellenőrnek öltözött farsangozóknál nyílik ki, a fizetés nagyja zsebbe megy. Elhiszem, hogy náluk nem így történik, de a szektorban a többségnél igen. Amivel az adóügyi büntetés rizikóján túl a probléma, hogy a befektetőt könnyű átejteni, hiszen ilyen esetekben a cég papíron veszteséges, felosztható osztalék vagy cégérték nem is keletkezik. A pénzből pedig annak és annyi jut, amennyit a vállalkozó éppen gondol. Mindenesetre arra jó volt, hogy először életemben ne megjavítani próbáljak egy elektronikai készüléket, hanem szétverni. És most már ország-világ tudja, hogy én egy vadállat vagyok. Mindenesetre élménynek ez jobb volt, mint befektetésnek.
Hiába vagy nagyon jó, ha nem áll össze a fókusz
A szalonvandalizmusom után kicsit nyugodtabb vizekre eveztünk, utolsó vendégünk Dalmadi Júlia, élelmiszer-futurista. Cége, az Ételmentő első terméke egy sörtörköly granola, aminek alapanyaga a sörgyártás egyik mellékterméke. A vállalkozás fejlesztéséhez kért 10 millió forint tőkét és mentorálást, melyekért 15% tulajdonrészt ajánlott fel.
Fotó: RTL Sajtóklub
De kezdjük az elején! Mitől lesz valaki élelmiszer-futurista? Júlia egy élelmiszer-innovációs mesterképzés keretében körbeutazta a világot és számos új, innovatív ötletet, megoldást látott. Célja az, hogy innovációval, termékek fejlesztésével csökkentse az ételpazarlást és környezetszennyezést. Első alapanyagként a tápanyagban gazdag sörtörkölyt választotta, mely a malátából a cefrézés után hátramaradó, rostokban és fehérjében gazdag anyag. És ez az a pont, ahol szegényre rászakadt András haragja, aki mondhatni páros lábbal szállt a vállalkozóba. Ugyanis a megmentett alapanyagot András szerint egyáltalán nem kell megmenteni, hiszen az az állattartók számára egy igen értékes takarmány, jó pénzért veszik meg a gazdák a sörfőzdéktől.
Ezen a ponton látszott, hogy a vállalkozó eddig szépen felépített történeti íve darabokra tört.
Pedig szerintem az, hogy ha másra nem tudjuk felhasználni, akkor a disznók szívesen megeszik, nem jelenti azt, hogy ne lenne környezetkímélőbb és hasznosabb az értéklánc és feldolgozottság magasabb fokán megtalálni a közvetlenebb hasznosulását egy alapanyagnak. A közelünkben lévő vadasparkban telente néha lazaccal etetik a disznókat. Gondolom, nem azért, mert szeretik a malacok, hanem azért, mert az eladatlan, lejárt szavatosságú fagyasztott lazacot inkább nekik ajándékozza egy üzletlánc, mintsem kidobja. De ez nem azt jelenti, hogy ennél hatékonyabban ne tudnánk a lazacot hasznosítani. És szerintem részben ez a gondolat áll a nyugaton egyre nagyobb trendnek számító „upcycled” élelmiszer trend mögött is. Ha kevesebb „szemetet” gyártunk, ha több minden hasznosul emberi fogyasztásban, akkor az hatékonyabb, ergo környezetbarátabb és akár még gazdaságosabb is. András arról mindenesetre meggyőzött, hogy ez a téma is sokkal komplexebb, mint elsőre hinnénk.
Viszont nem ez volt a fő dilemmám, amikor befektetői döntést kellett hozzak, hanem az, hogy az első évben még alig egymillió forintos árbevétel nem volt meggyőző, illetve azt éreztem a vállalkozón, hogy még ő sem pontosan tudja, hogy mit szeretne csinálni.
A szakmai tudása, az elkötelezettsége példaértékű volt. Viszont szó esett tanácsadói üzletágról, termékfejlesztésekről, saját gyártásról, alapanyag-viszonteladásról. Nem állt össze a fókusz, nem volt egyértelmű terv.
Júlia sokkal meggyőzőbb volt élelmiszer-futuristaként, mint vállalkozóként.
És ez sem feltétlenül baj. Szakértőkre, jövőkutatókra is szükség van, főleg, amikor ilyen mértékű változásokra van szükség az életünkben, ha el akarjuk kerülni a klímakatasztrófát. Hiába jutott pár hónap lélegzethez a bolygó a covid alatt, ahogy lehetett, minden visszaállt a pandémia előtti szintre – már ami a környezetszennyezést és ételpazarlást illeti. Egy másik szakmában, az orvoslásban is van egy világhírű magyar futuristánk, Meskó Bertalan, vagy ismertebb nevén The Medical Futurist. A világ legrangosabb konferenciáin ad elő, ezek tiszteletdíjából egyre nagyobb csapatot épít és idejét javarészt kutatásra, a jövő trendjeinek elemzésére fordítja. Lehet, hogy Júlia előtt hasonló út áll. De ehhez nincs szüksége befektetőre.
Szabina az összeg felét, 5 milliót ajánlott 22% százalékért cserébe, de nem talált befektetőtársra, így a vállalkozó üres kézzel távozott.
Időközben a Genesis (Marsra fákat ültető vállalkozás) vezetőjével, Mátyás Bencével is találkoztunk. Azt hiszem, hogy lépésről lépésre fogjuk tudni az ő üzleti elképzeléseiket feltérképezni, mert egyszerűen túl sok és túl komplex dologgal foglalkoznak már most. (A műsorban kötött üzletek valójában indikatív ajánlatok, a részleteket a felvétel után dolgozzák ki, ekkor még mindegyik fél elállhat az üzlettől – a szerk.)
Az első nagyobb találkozás végére kezdtem megérteni a microchip elektroforézist és az ezen alapuló kütyüjüket. Ennek kidolgozására azért volt szükségük, hogy a Marson telepített kapszuláikban folyamatosan tudják monitorozni a növényeket a fanedvek elemzésével. A készülék festőanyag és folyadék egyvelegéből tudja kimutatni molekulák koncentrációját, hajszálerek (kapillárisok) és lézerek segítségével. Engem igazából üzletileg ez érdekelt legjobban a projektből, mert bár a vörös bolygó erdősítése is izgalmas, de ebből már adtak el, méghozzá negyvenmillió forintért egy első példányt.
Most azt beszélem át a csapattal, hogy ezt hogyan lehetne hatékonyan piacra vinni, milyen (földi) problémákra lehet használni és mennyi pénzt lehet vele keresni.
Tudom, unalmasan hangzik, de engem, mint befektetőt ez hoz leginkább izgalomba.
A Cápák között új epizódja vasárnap 18.50-kor kerül adásba az RTL Klub műsorán, a korábbi részeket az RTL Most felületén lehet visszanézni.
