Médiavállalkozásnak mondható-e ma, amit csinálnak? Hogyan lesz üzlet a szinte végtelennek tűnő videójátékozásból, és miért örülnek, hogy kiszivárgott, mennyit kapnak a Twitch-platformtól? A hazai e-sportra azt mondják, fenevad, száguldó ingyenpénzvonat – és örülnek, hogy ebből kimaradnak. Interjú a TheVR alapítóival.
„Komzsik Jani – aki szemüveges és lassabban beszél – és Fábián Pisti – akin általában nincs szemüveg és egyáltalán nem beszél lassan – az ország egyik legnézettebb Youtube-figurái” – emeli ki a debreceni TheVR-ról 2018-as 30 sikeres fiatal 30 alatt listánk. Ez máig nem változott. Sok minden más igen. Pláne amióta magukra hagytuk őket a 2019-es Forbes Country Tour debreceni állomásán, ahol azt mondták, a tévének hamarosan vége. Ezt továbbra is fenntartják.
Ha a tévében nem is, egyre több platformon jelen vannak. Igaz, a fő fókusz ma már nem a Youtube-on, hanem a videójátékos streamekről ismert Twitchen van, ahol több mint 500 ezer követővel ők a legnagyobbak itthon (még ha 2020 őszén pár napra le is tiltották őket szerzőijog-követelés miatt). 2019 végén kettőről háromra, majd idénre négyre nőtt a csapatlétszám, szintén ezévben pedig új stúdióba költöztek. Bázisukon beszéltünk a két alapítóval a folytatásról, játékipari botrányokról, a hazai e-sportról, a friss Twitch-szivárgásról, hogy lehet-e még itthon játékstreamelésből karriert építeni – tehát arról, hogy mi újság.
Kiszivárgott bevételek
Forbes.hu: A pár héttel ezelőtti Twitch-kiszivárgás kapcsán képben van a közönségetek? (2021 őszén a platform teljes forráskódja kiszivárgott, vele az elmúlt 26 hónap streamer-kifizetései is, a TheVR neve mellett átszámolva több mint 84 millió forint szerepel – a szerk.)
Fábián Pisti: Volt, aki tőlünk tudta meg. Próbáltunk elébe menni, már amennyire lehetett, mert este történt. Amikor kijött a hír, hogy kiszivárgott minden, már láttuk, hogy a magyar srácok gyorsan számolnak. Az egyikük ki is írta Twitterre, hogy néz ki a magyar lista, még tweeteltünk is alá, hogy milyen király, hogy megcsinálta. Mert mi amúgy jónak találtuk, hogy ez megtörtént. Mi nyilvánosan nem beszélhetünk ezekről a dolgokról a szerződés miatt, egyik streamer sem, hogy mennyi pénzt kap.
Forbes.hu: Ehhez képest elébe mentetek, sőt innen kapcsolnék át a transzparens működésetekre, merthogy ti folyamatosan tájékoztatjátok a nézőket szinte mindentől, a studio tour is ennek egy ékes példája.
Pisti: Mi tényleg próbáltunk nem dugdosni semmit, minden legyen a nézők előtt. Nekik óriási részük van benne, hogy ezek a dolgok létrejönnek, sokan közülük szerintem nem is tudják, mekkora.
Komzsik Jani: Sokan emiatt amúgy hülyének néznek minket, hogy ennyire transzparensen működünk.
Pisti: Hallunk olyan streamerről, akit zavar ez, mivelhogy ezt másoktól is elvárják. Én azt gondolom, nem kell ezt elvárni más streamerektől, ez egy döntés.
Mi felelősséget érzünk a támogatás mértéke miatt, hogy minden évben fejlődjünk, és érezzék a nézők azt, hogy a folyamatos támogatásuk az nem belekényelmesedés, hanem mindig igyekszünk minden évben felülmúlni az előzőt.
És ehhez ez kell, hogy átláthatóak legyünk. Csak ezt a Twitch-izét konkrétan nem tudtuk megbeszélni, mert nem beszélhetünk róla.
Szemből a TheVR alapítói: Komzsik János és Fábián István, azaz Jani és Pisti. Háttal: Vaszkó Iván, a Forbes újságírója. Fotó: Sebestyén László
Forbes.hu: A kiszivárgott számokból kiderült: folyik be pénz a Twitch-streamelésből, de azt ti is kontextusba raktátok, hogy a mindennapi működéshez önmagában ez nem elég. A szivárgás előtt is tisztában voltatok a hazai viszonylatokkal, hogy mekkora az a kör, aki jelentős összeget keres a platformmal?
Jani: Nagyjából igen. Onnan tudtuk mi is, hogy ahol a feliratkozószám ki van írva, az alapján ki lehet matekozni.
Forbes.hu: És szerintetek a számok mit mondanak, lehet itthon karriert csinálni a Twitchből?
Jani: Szerintem csak a Twitchből nem lehet. Még egyedül sem.
Pisti: Kevesen vannak, akik csak a Twitchre bizniszt tudnak alapozni. Persze, vannak óriási streamerek, de a globális platformot nézve ez nem a felső egytized százalék, hanem talán még annál is kevesebb, aki tényleg működő médiagépezetet tud létrehozni alkalmazottakkal.
Jani: A Twitchből egy dolog hiányzik, ami a Youtube-on nagyon jól működik, az pedig a kereshetőség. Egész egyszerűen nem tudsz rátalálni emberekre a Twitchen, hogy ha nem nézegeted az 1-2 nézős streamereket, a Youtube-on viszont sokkal hamarabb feldobja az algoritmus az adott témájú tartalmat, és így sokkal hamarabb megtalálsz egy adott embert.
Pisti: A másik, hogy nem sokan operálnak VOD-jelleggel a Twitchen (video-on-demand, azaz hogy a streameket visszanézhető formában is publikálják – a szerk.). Ha nem láttad élőben, akkor elveszett, és nem is tudod meg, hogy valakinek volt egy olyan jó műsora, ami alapján a végtelenségig követnéd, hiszen mást néztél éppen helyette.
Forbes.hu: Ezek alapján hogy látjátok itthon a belépési korlátot? Ha érdekelnek a játékok, megvan a technikai hátterem, adok rá 1-2 évet és elkezdek streamelni, milyen esélyeim lennének?
Pisti: Nagyon nehéz dolgod lenne, ez egész biztos. Az az 1-2 év, amit mondtál, megy a levesbe, és reménykedj abban, hogy 2 éven belül találkoznak azok a varázsvonalak, amiknek kell. Hogy pont meglátnak egy olyan címmel, ami nagyon népszerű, vagy pont megtalál valaki, vagy valakivel együtt játszol. Jön valami kis szikra, ami kiemel, de
ehhez az kell, hogy addig rohadt konzisztens legyél, ne érdekeljen, hogy nincs ott senki.
Jani: Én ezt legjobban az előadó-művészethez tudnám hasonlítani. Kell hozzá egy személyiség, egy karakter, különben nem működik. A játék nem elég.
Pisti: Ezt lehet, hogy mi sem tudtuk volna megcsinálni. Nekünk nagyon könnyű dolgunk volt a Twitchen, mert ugye a Youtube-ról jöttünk nagy csatornával, és ugyanazt látták az emberek, csak hosszabban. Ha a nagyon nagy külföldi streamerekre gondolok a Twitchen, van köztük olyan három, aki úgymond self-made Twitch-streamer, aki a nulláról építkezett.
Volt, akinek 6-7 év volt 50 nézővel, hogy napi 10 órát streamelt. Gyakorlatilag semmit nem csinálsz, miből élsz? És akkor utána történt valami. Na, ezt az időt százezerből egy ember, ha kivárja, vagy van akkora gyökér, hogy olyan fát vág, amit nem lehet kivágni.
Ilyen van, de azért a nagyon sikeres streamerek között e-sportjátékosok vagy korábbi nagy youtuberek vannak, akiknek volt alaptáboruk. Ahogy telik az idő, elkezdeni és csak a Twitchből nagynak lenni, itthon… Szerintem ne vesztegesd az időd!
Forbes.hu: Megfogadom a tanácsot.
Pisti: Csak akkor, ha te ebből bizniszt akarsz csinálni. Ha imádsz streamelni, akkor streamelj. Ha egy embernek, anyukádnak, barátnődnek, akkor neki. Ez nem a bizniszről szól. Ha azt akarsz belőle csinálni, szerintem az nagyon nagy feladat.
Kevesen vannak, akik csak a Twitchre bizniszt tudnak alapozni. Fotó: Sebestyén László
A hazai e-sport
Forbes.hu: Érintettétek az e-sportot. Néhány éve volt egy sikeres PUBG-rendezvényetek (Playerunknown’s Battlegrounds, egy battle royale műfajű, többjátékos cím – a szerk.) az ESL e-sportvállalattal. Már beszéltetek róla, hogy miért maradt abba ez a vonal: akkor úgy éreztétek, hogy ez a hazai szcénát nagyon nem rúgta be. Ahhoz képest beindult az itthoni szcéna is.
Pisti: Be, történnek dolgok.
Forbes.hu: Nem érzitek úgy, hogy ebből végső soron kimaradtatok?
Pisti: De, és jó, hogy kimaradtunk.
Jani: Nem hiányzik.
Pisti: Egész egyszerűen olyan az e-sport, hogy mindenki meglátta, ez egy fenevad, amit le kell vadászni. Gyakorlatilag egy száguldó ingyenpénzvonat. A külföldi rendezvényeket mutogatták, hogy mennyi embert vonzanak a videójátékok, és úgy érzem kicsit, hogy egy alap nélküli ház épült ebből.
Forbes.hu: Az állam azért ráépítette a házat.
Pisti: De alapja akkor sincs. Elmondtam akkor is: mi olyan rendezvényt csináltunk, ahol a nézőkből verbuválódtak csapatok, ők játszottak. Igyekeztünk, hogy a verseny egy utazás legyen. Az egész battle royale eleve egy utazás, elindulsz a tömegből és te maradsz a végén az egyetlen. Ez kell ahhoz, hogy kialakuljon egy e-sportszcéna.
Ha nincs kinek szurkolni, ha azt se tudom, ki kicsoda, akkor mit nézzek?
Forbes.hu: Itthon nem lehet kiért szurkolni?
Pisti: Nem is azt mondom, hogy nem lehet kiért. Csak mi azt reméltük, hogy először a csapatok verbuválódnak össze, utána lesznek e-sportszövetségek meg óriási nagy rendezvények, nem az, hogy egy e-sportfesztiválra meg van hívva külföldi csapat.
Jani: Szerintem a nézői hiánnyal van főleg gond. Itthon nagyon kevesen fogyasztanak hazai e-sporttartalmat. Ha megnézzük, hogy egy hazai rendezvényt hányan néznek élőben, nagyon el van maradva a külföldi rendezvények szintjétől.
Pisti: Nyilván nem is elvárható, hogy akkora legyen. Vannak próbálkozások nemzetközileg, de még mindig úgy érzem, hogy nincs player, nincs csapat. Nem azt mondom, hogy egy sincs, hanem hogy ennek nem alakult ki az a része, amivel be lehet vonzani a nézőket. Hogyan vonzod be az új nézőket? Mert az, amikor leírják valahol, hogy egymillió e-sportoló van Magyarországon, azért az ember elkezd mosolyogni. (Az Enet, az Esport 1 és az Esportmilla közös, 2020-as kutatására céloznak, ami szerint 540 ezer fő az e-sportközösség hazai bázisa – a szerk.)
Jól hangzik nyilván azoknak, akik úgy adnak rá pénzt, hogy nem tudják, mire. A valóság nem ez.
Mi azt láttuk belülről, hogy nem ez lesz, amit támogatni szeretnénk. Ez egy döntés volt a részünkről. Tök jó, hogy vannak itthon rendezvények, legyen minél több, minél nagyobbak. Talán most van az, hogy lassan építkezik a dolog. Ezelőtt két évvel nem így nézett ki: akkor sokan azt mondták rá, hogy már most nagyon nagy. Aztán nem volt semmi igazából, csak ugyanazok a dolgok, amik 10 évvel ezelőtt. Most már alakul, vannak sikeres magyar csapatok. Ezt az egészet abban a kontextusában mondtam, hogy mi 2017-ben miért mondtuk azt, amit.
Azt akartuk megmutatni, hogy nem kell egy stadionnyi embert ígérni és megpróbálni úgy csinálni. Ez hülyeség, nem így kell építkezni. Mi azt akartuk megmutatni, hogy „élőben, kis hely, ezer fő – de dugig, hangzavar, meccshangulat”. Nem „nagy hely, ami üres”. A live stream legyen nagy. Legyen az a tartalom, hogy megszeretnek emberek másokat. Ez működött így akkor, csak utána azt láttuk az állami oldalon, hogy a nagy rendezvények voltak a célok. Mi nem láttuk, ennek hol van az alapja, hol van emögött a háttérország, és inkább azt mondtuk, hagyjuk a francba az egészet. Mi bíztunk abban, hogy a mi koncepciónk alapozza meg, ők viszont úgy döntöttek, hogy nem, mi pedig csináltuk tovább a hülyeségeinket.
Jani: Őszintén, borzasztó idegesítő, hogy ebben a kis országban is több e-sportszövetség van már, hogy egymással megy a háború, egymást szívatják. Ebből inkább kimaradunk. Az e-sportvonalat elengedtük, de majd lehet, hogy 20 év múlva visszatérünk, ha megint menő lesz.
Pisti: Vagy nem lesz elég a nyugdíj. (nevet)
Hogyan tovább?
Forbes.hu: Eltelt nyolc év az indulásotok óta, új, impozáns stúdió, a Twitch 500 ezer követő felett, a TheVR nagyobb mint valaha. Innen hova tovább?
Pisti: Ez nehéz ügy, igen. Jelenleg inkább backend terveink vannak, amik a jelenlegi légkörnek a fenntartását próbálják erősíteni. Szeretnénk kicsit stabilizálni magunkat a stúdió szintjén, hogy például ne csak bérlemény legyen, hanem meg tudjuk alapozni, hogy minél függetlenebbül tudjunk üzemelni. Azt a részt akarjuk bebiztosítani a közeljövőben, ami számunkra nagyon látványos lenne, a nézők számára kevésbé. Ez a terv.
Műsorszinten, hogy hogyan tudnánk továbblépni: ugye vannak fixek, ez általában még mindig a gameplay stream és a reggeli műsor (a Happy Hour – a szerk.), ami megvetette a lábát jó négy évvel ezelőtt. Nemrég hoztuk be a podcastot – vagy igazából vissza, ez már elég régen, a reggeli műsorral elkezdődött nálunk –, illetve a techcsatornát gyúrjuk, keressük az útját.
A TheVR a Happy Hour reggeli műsor legfrissebb háttere előtt. Fotó: Sebestyén László
Forbes.hu: Pedig a techcsatorna relatíve régi terméketek.
Pisti: Igen, csak hosszas vívódás után abban sikerült kiegyezni, hogy sokkal komolyabban kellene azt venni minden szempontból, időben és emberállomány szempontjából is.
Jani: Rájöttünk, hogy tényleg nem működik techcsatornaként. Inkább csinálunk belőle funcsatornát, olyan termékekkel és dolgokkal, amik számunkra fontosak és kedvesek. Olyan szempontból is szerettünk volna függetlenedni, hogy ne csak szinte szponzorált tartalom legyen a csatornán.
Forbes.hu: Pedig a techcsatornás szponzorációk fontos bevételi lába a vállalkozásotoknak.
Pisti: Fontos bevételi láb volt…
Jani: Változott azóta. Hála az égnek azért is tudjuk megtenni, hogy a techcsatornát függetlenítsük a cégektől, mert a többi dolog ennyire megerősödött, és annyi bevételünk van belőle. Nagyon sok félreértésbe ütközünk amiatt, hogy úgymond „szponzorált” volt a teszt.
Pisti: Az merül fel az emberekben, hogy ha ez egy fizetett teszt, akkor nyilván a jót mondjuk el róla, holott nem erről van szó. A techgyártók a csatornán való megjelenésért fizetnek, onnantól kezdve relatíve szabad kezet kapunk, úgy bíráljuk a terméket, ahogy szeretnénk.
Nyilván mi is találkoztunk a piacnak annak a részével, ahol elvárták volna, hogy ne beszéljünk rossz dolgokról.
Ez is egy kicsit belerúgott a techcsatorna régi állapotába. Előfordultak olyan szituációk, hogy a készülő videót szinte reklámként kezelték, elvárták, hogy szinte csak a brosúrába kerültek hangozzanak el, elkészült nehéz munkával a videó, de sosem került ki.
Médiavállalkozás, új emberek
Forbes.hu: Az elmondottak is abban erősítenek meg, hogy a csatorna rég kinőtt már abból, hogy két streamer mondja a magáét. Az elmúlt évben növeltétek a platformok számát, bele is álltatok jobban például a Tiktokba, a podcastgyártásba. Mennyire érzitek, hogy a TheVR elkezdett egy kisebbfajta médiavállalkozás felé mutatni, ami akár új tevékenységeket is képes ellátni?
Pisti: Ott érződik ez a legjobban, hogy mit akartunk csinálni, és mi lett belőle – habár kicsúszik az ujjaink közül néha-néha –, hogy most már nincs elég ember a kamera előtt. Háttérmunkás lehetne ötször ennyi, de ők csak alapanyagból tudnak dolgozni, az pedig nem lesz több.
Forbes.hu: Új embereket szeretnétek a kamera elé pakolni?
Pisti: Nem szeretnénk…
Jani: …de a következő lépés ez kellene, hogy legyen, ha többet akarnánk csinálni.
Pisti: Érezzük mi is azt, hogy nagyon sok platformon jelen tudnánk lenni amiatt, hogy a brand már nem azt jelenti, amit régen jelentett. Hátha mondhatom azt, hogy most már jelent egy stílust felismerhető jegyekkel. Mindegy, hogy Tiktok-videó vagy hangalapú podcast, felismerik a tartalmainkat a stílusunkról, nem csak a Jani hangjáról vagy az enyémről.
Forbes.hu: És elbírna most több háttérembert a TheVR?
Jani: Egyébként simán. Azt vallom, simán tudnánk több tartalmat készíteni, abból is, ami most készül.
Pisti: A jelenlegi háttéremberek abból a tartalomból csinálnak még többet, amit mi készítünk, montázsok készülnek, kivágások, legjobb pillanatok. Ebből lehetne még gyártani, meg egyébként ha 2-3 ember plusz ember lenne még nálunk, akkor valószínűleg a TheVR Tech is egy jelentőségteljesebb csatorna lehetne sokkal több, most már lifestyle jellegű tartalommal is.
Forbes.hu: Ha már ti is érzitek, hogy ember kell a kamerák elé, mi annak az oka, hogy nem igazán szeretnétek újakat keresni? A TheVR névvel jár egyfajta presztízs is, aminek meg kell felelni?
Pisti: Nem biztos, hogy így fogalmaznék. Ez több mint egy munka. Most felveszel valakit a kamera elé, aki fél év múlva azt mondja, kapott egy jobb ajánlatot. Ilyen nincsen.
Vagy itt vagy, vagy nem vagy itt. Ez egy bizalmi kérdés.
Nem kereskedelmi televízió vagyunk, aki cserélgeti az arcát.
Forbes.hu: Ott is komoly szerződések vannak.
Pisti: Nyilvánvalóan, de én még talán azt se tudnám elviselni. Ennél sokkal materiálisabb ember vagyok: ami megvan, az legyen meg. Ilyen embert szerintem nem lehet találni.
Forbes.hu: Ilyen szempontból Dani idei csatlakozása szerintem rímel is a magyar médiapiaci viszonyokra, bizalmi alapú volt, és nagyon régóta dolgozik veletek.
Pisti: Igen, időszakosan dolgoztunk vele, ismertük őt. Lehetetlen ide embert találni, akibe megbízol. Egész egyszerűen hosszú távon gondolkodunk, mert mi is hosszú távon lettünk azok, akik. Még csak az kéne, hogy azon is agyaljunk, mi van, ha valaki jövőre felmond. Hagyjál már!
A TheVR teljes csapata jelenleg: Pisti, Dani, Bazsi és Jani. Fotó: Sebestyén László
A streamer felelőssége
Forbes.hu: Most, négyen is ugyanannyira leterheltek vagytok, mint amikor még csak ketten voltatok?
Jani: Hogy több szabadidőnk van-e? Nincsen.
Pisti: Relatíve sokat dolgozunk, napi tíz órában, nem nyolcban. 8 körül megérkezünk az irodába, körülbelül este 6-kor megyünk el, Jani otthonról is szokott dolgozni.
Forbes.hu: Munka-magánélet egyensúly szempontjából ez mit jelent?
Jani: Egy dolog változott, aminek én nagyon örülök, hogy a hétvégék azok most már megvannak. Régebben ugye hétvégén forgattuk a tartalmakat és hétköznap vágtunk. Gyakorlatilag nem volt semmilyen magánéletünk.
Pisti: Amikor úgymond teljes munkaidősök lettünk, ez volt az első határ, amit meghúztunk. Túl régóta tartott az, hogy mindenkinek meg kellett értenie körülöttünk, hogy „ez kurva fontos dolog, bekapjátok mind”.
Forbes.hu: Otthon volt valaha ebből konfliktus?
Pisti: Ha konfliktus nem is volt, de néhányszor csak szóba került, hogy „nem igaz, hogy legalább csak egy napig…”
Jani: Borzasztóan megértők alapvetően. Főleg az elején, amikor még nem volt ennyire népszerű ez a dolog, és nem látták a megtérülés oldalát, akkor néztek erre furán, nálam a szülők. Néha nem értették, miért töltök a csatornával ennyi időt.
Pisti: Meg akkor szinte semennyire nem látszott ennek a hozadéka. Másrészt: azt még megértik, hogy a saját dolgodat jobban nyomod, mint másét, mert akkor több pénzed lesz. De azt nem tudják megérteni, hogy magad osztod be az idődet: „Nem igaz, hogy nem tudsz eljönni akármikor!” De, akármikor el lehet jönni, csak az már egy rossz zárás. Úgy kell ezt felfogni, mint bármilyen munkahelyet: dolgozni kell, ha nincs elvégezve a munka, akkor nem jó.
Forbes.hu: Van-e bármiféle felelőssége ekkora követőtáborral rendelkező streamereknek olyan problémákat tematizálni nézőinek a platformjain, mint az említett munka-magánélet balansz vagy a videójáték melletti mentális és fizikális egészség ápolása?
Pisti: Biztos tudod, ha láttad már a csatornát, hogy nagyon nyíltak vagyunk a nézőkkel. Szoktunk magunkról is beszélni, elég sokat, és ez gyakran szóba kerül. Sokan letudják azzal, hogy rinyálás, amikor az ember megosztja azt, fizikailag mennyire megterhelő a streamelés, hogy érzi magát, vagy hogy az online világ súlya, ami rá nehezedik, mentálisan milyen hatással van rá. Ez nem mindig rinya, hanem tapasztalatok, amiket az ember összeszed és megoszt másokkal, hogy tudjanak róla. Van felelősségünk abban, hogy megosszuk az élményeinket, különösen ha azokat nézzük, akik ezzel akarnak foglalkozni.
Forbes.hu: A nézők a streamelt játékokhoz is megkapják a kontextust? Itt főképp az elmúlt évek történéseire utalok, akár a Blizzard vagy a Ubisoft szexuális zaklatási ügyei kapcsán, kontextualizáljátok ezeket az ügyeket?
Pisti: Játéknál nem. Beszélünk ezekről, a beszélgetős műsorokban tárgyaljuk. Játékoknál azért nem szoktuk, mert itt többféle álláspont van.
Én hiszek abban, hogy a művészetet el kell választani a személyektől, ezzel lehet egyetérteni meg nem egyetérteni. Ez egy álláspont.
Valaki úgy érzi, azon keresztül tud tiltakozni az ilyen magatartás ellen, hogy teljesen elzárja magát. Mi fontosnak érezzük, hogy ne támogassuk ezt a magatartást, sőt beszéljünk róla. Meg is tesszük, de nem azonosítjuk a tartalommal.
Nehéz ügy, ez sekély víz. Nagyon sokan dolgoznak egy videójátékon, 5-6 ember betegsége vagy elborultsága nem akarom, hogy rányomja a súlyát ezekre. Voltak ilyen jellegű megszólalások a közösségben, hogy miért foglalkozunk a Diablo II: Resurrecteddel (a Blizzard 2000-es fejlesztésű Diablo II-jének felújított változatával – a szerk.), mikor most ez folyik a Blizzardnál. Hiába mondtam, hogy egy külső fejlesztő újította fel ezt a játékot (a Vicarious Visions – a szerk.), szegénynek a munkája megy a kukába, hogy ha te azt mondod, bojkottálod ennek a játéknak a vásárlását azért, mert az anyacég egy igazi gonoszság. Nem látunk bele olyan mélyen ezekbe a dolgokba, hogy tudjuk, kik a felelősek és kik nem, de beszélünk róla. Csak nem mossuk össze a játékkal.
Forbes.hu: Hogy érzitek a követőtáboron, mennyire edukáltak ezekben a külföldi botrányokban, reális kép van a fejükben velük kapcsolatban?
Pisti: Vannak, akik tájékozottabbak. A közönségünkben, aki úgy gamer, hogy ez a vére, ezt issza, ezt lélegzi, az foglalkozik vele. De nálunk rettentően sokan vannak, akik nem így állnak a gaminghez, csak szeretnek minket nézni és tőlünk tudják meg ezeket a dolgokat.
Új emberek a kamera előtt? A több tartalomhoz ennek kellene lennie a következő lépésnek. Fotó: Sebestyén László
„Mi csak két évvel vagyunk lemaradva”
Forbes.hu: Öt éve azt mondtátok egy interjúban, Magyarországra minden öt év késéssel jön. Ez most is fennáll?
Pisti: Fenn. Gyártói oldalon, hirdetői oldalon most lehet látni az elmúlt két évben, hogy ébred a világ a Youtube-ra.
Forbes.hu: Ezt a covid nem fokozta?
Pisti: Nem egészen. Mi egy végtelen küzdésen vagyunk túl, hogy áttoljuk azt, a Youtube-ra kontentet gyártani ér valamit itthon. Most, hogy sikerült megérteniük és sokan dolgoznak már youtuberekkel, mi már a Tiktokot, a Twitchet próbáljuk áttolni. Megkeres minket valaki, mikor mi már régen átrendeződtünk ezzel kapcsolatban – beszéltünk a techcsatornáról is –, és az van, hogy „de hát egy Youtube-videó az kell”. Mi mondjuk, hogy nem kell, hidd el, inkább ezt meg ezt megcsináljuk, ez sokkal hatékonyabb, és nagyobb az elérés. „Nem, Youtube-videó kell…” Most ez van.
Forbes.hu: Mi kell ahhoz, hogy leredukáljuk ezt az öt évet?
Pisti: Nem tudom. Ezt nem úgy kell venni, hogy azért van, mert bénák az emberek vagy azok, akik marketinggel vagy PR-ral foglalkoznak. Azt gondolom, lassan őrölnek ezek a kerekek. Lehetőségeikhez mérten próbálnak dolgokat elérni.
Jani: Ez cégfüggő, ha ezt az oldalát nézzük. Vannak olyan cégek, akik nagyon nyitottak az új dolgokra meg szeretnek kísérletezni. Őket nagyon szeretjük. De változó.
Pisti: A tartalomfogyasztás-beli lemaradás ugyanaz.
Forbes.hu: És ti le vagytok maradva öt évvel?
Pisti: Próbálunk nem lemaradva lenni. Mi megpróbáljuk mindig időben elkezdeni a dolgokat, de később, mint külföldön.
Jani: Mi csak két évvel vagyunk lemaradva. (nevet)
