Példát vehetnénk Musk, Tesla és Edison szüleiről, mondja Gyarmathy Éva, aki szerint semmi mást nem kell tenni a különlegességekkel, mint megadni az elfogadást és megszabni a kereteket – ezek a gyerekek így is, úgy is szabaddá teszik magukat. A Prima-díjas klinikai és nevelés-lélektani szakpszichológus szerint a tehetség nem képesség, hanem egy belső hajtóerő, egyszerre van meg benne az alkotás és a pusztítás lehetősége. Interjú Elon Musk Asperger-szindrómájáról, „furiságról”, a természetes/normális fogalmáról és arról, hogyan segíti a diszlexia a vállalkozókat.
Forbes.hu: A tehetség szó nagyon sokféleképpen értelmezhető, általában automatikusan összekötjük a sikerrel. Az ön definíciója mi erre?
A tehetségre sokan úgy gondolnak, hogy ez egy top, nagyon szűk réteg, ők azok, akikből Nobel-díjasok lesznek. A másik gondolkodásmód pedig az a szlogen, hogy mindenki tehetséges – pedig ha mindenki tehetséges, akkor senki sem az. A tehetségnek van egy ritkaságkritériuma, de nem annyira ritka, mint gondoljuk: nagyjából a populáció 20-25 százalékát írják le tehetségmezőnek. A legtöbben képességként tekintenek a tehetségre – az én meghatározásom alapján viszont inkább egy belső hajtóerő, egy sajátos attitűd. Nem azzal foglalkozik a tehetség, hogy valamit meg lehet-e csinálni, hanem azzal, hogy hogyan lehet. Ezzel az attitűddel rengeteg energiát megspórol, mert nem azzal foglalkozik, hogy mennyire nehéz valami, hanem megy a saját útján, és akkor sem hagyja magát, ha már mindenki más leállt volna.
