1895 óta rendezik meg, 128 éve ugyanaz a missziója, és be is tölti: az is hallhassa a világ legjobb komolyzenekarait, aki amúgy nem jár koncertekre. Hogy tudnak nyolc héten át minden este ezreket bevonzani a szimfonikus zenére? Mit gondol London a Budapesti Fesztiválzenekarról? Interjú David Pickarddal, a BBC Proms igazgatójával.
Forbes.hu: Kezdjük kicsit távolról. Mi a Proms szerepe ma?
David Pickard: Nem sokban más, mint 1895-ben, amikor Henry Wood kitalálta – közel hozni a színvonalas komolyzenét minél több emberhez. Valójában most is ezt csináljuk, legfeljebb a fogalmak változtak. Zenében valószínűleg szélesebb spektrumon mozgunk, van fado, filmzene, Bollywood Prom is a műsoron, de azért a fókusz változatlanul az igazi komolyzene. Az, amit a Budapesti Fesztiválzenekar is hozott, a klasszikus szimfonikus zene.
A célközönség is ugyanaz, mint Henry Wood idejében. Legyen a lehető legszélesebb, jöjjön be az is, aki amúgy sose jár komolyzenei koncertre. Az eredeti elgondolás arról szólt, hogy London parkjaiban sétálva, a promenádon vonulva lehessen minőségi komolyzenét hallgatni.
Ezért vannak ma is 8 fontos állójegyek (ún. promming ticketek) a küzdőtéren. Ennyi pénzért a világ legjobb zenekarait lehet megnézni és meghallgatni.
És tényleg jönnek meghallgatni. 2023-ban szerintem elég döbbenetes, hogy napról napra, estéről estére nyolc héten át ezrek vesznek jegyet azért, hogy komolyzenét hallgassanak.
Tényleg óriási. Kedvenc szórakozásom, hogy a Promsról hazafelé a metrón hallgatom az embereket. Valamelyik nap beszélgettem is valakivel, kiderült, hogy soha nem volt még az Albert Hallban, nem szokása koncertre járni. Nem biztos, hogy ez az általános, de ilyen is van.
Mi az a Proms?
Más néven The Proms vagy BBC Proms, teljes hivatalos nevén Henry Wood Promenade Concerts Presented by the BBC. Nyolchetes komolyzenei koncertsorozat, amit – Jiří Bělohlávek cseh karmester jellemzése óta – a világ legnagyobb és legdemokratikusabb zenei fesztiváljának tartanak. 1941 óta a koncertek többségét a londoni Royal Albert Hallban rendezik, de az ötletgazda és alapító Henry Wood idejében még szabadtéri fesztivál volt, promenád koncertek sorozata. A közönség sétált a promenádon, pontosabban London parkjaiban, és közben ingyenesen hallgathatta a szimfonikus és kamarazenekarokat. Ezt a tradíciót ma az Albert Hall földszinti arénájában olcsó állójegyekkel ápolják, őket ma is prommers vagy promenaders névvel illetik. Idén július 14-től szeptember 9-ig tart a Proms, koncertjeit a BBC Radio 3 is közvetíti.
Esténként 5–6 ezer ember
Mennyire jellemző, hogy telt házzal mennek a koncertek, mint ahogy például a Fesztiválzenekar első koncertje is?
Az elmúlt harmincöt koncertünkből legalább húsz telt házas volt. Ami ahhoz képest, hogy mennyi ember fér be az Albert Hallba, nagyon magas szám.
Én nagyjából hatezerről tudok, pontosan hányan férnek be?
Valahol öt- és hatezer között, attól függ, éppen milyen az elrendezés, hány helyet alakítunk ki.
A ma estire jön? (Az interjút augusztus 12-én, szombat délután vettük fel, a BFZ első londoni koncertje előtt – a szerk.)
Persze! Nem hagyom ki egyiket sem
Tömény nyolc hete van…
Van, hogy másnap nem emlékszem, mit láttam, de nem hagynám ki.
Mit gondol London a Budapesti Fesztiválzenekarról?
Tudom, hogy ön jól ismeri a Fesztiválzenekart, de mit gondol, Londonban vagy a Proms közönsége körében mennyire ismertek Fischer Ivánék? Mennyire közönségmágnes a nevük?
Nagyon komoly rajongótáboruk van, és ezt teljesen meg tudom érteni. Ismerem Ivánt majdnem harminc éve, tudom, milyen fantasztikus egyéniség és milyen csodálatos zenész.
Olyasvalaki, akinek a szótárából ki van húzva az a szó, hogy rutin, ő minden koncertet különlegessé akar tenni. És erre a mi Proms-közönségünk hihetetlen fogékony.
Ezt rögtön érezni, ahogy Iván kimegy a színpadra, a közönség azonnal ovációban tör ki. Sokszor lépett már fel a Fesztiválzenekar a Promson, minden alkalom különleges volt, az ő szereplésük mindig az egyik fénypont.
Vasárnap két koncertet is adnak, az egyiken a közönség választhatja ki és szavazhatja meg több mint 270 zeneműből, mit játszanak (beszámolónk a koncertekről itt). Tud más zenekarról, aki ilyesmit szokott csinálni?
Nem, szerintem más nem lenne ilyen merész. Egyszer egyébként csinálták már, még 2011-ben, de akkor én még nem voltam itt, én is most fogom először átélni, és nagyon várom. Mert ez nemcsak arról szól, hogy jópofa ötlet, hogy a közönség azt hallgathatja, amit ő választott, hanem arról is, hogy ez legalább olyan izgalmas a zenekarnak is. Improvizálhat egy kicsit. Olyat kell játszania, amit egyáltalán nem gyakorolt előtte, ott a koncerten dől el egy csomó minden. Hogy milyen tempóban játszanak, milyen stílusban, és ez rengeteget hozzátesz az élőzene élményéhez. Van benne veszély, de ettől lesz még inkább élő.
Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar a londoni Proms augusztus 12-i koncertjén / Fotó: Mark Allan
A közönségről
Vannak arról adataik, hogy honnan jön a közönség? Vagy hogy milyen korúak?
Nincs minden statisztika a fejemben, de érzésre a helyiek súlya a döntő. Hiába vagyunk a turistaszezon közepén, hiába jöhetne rengeteg külföldi turista, ez mégis olyan igazi londoni dolog. Olyanokat is ismerek, akik nem Londonban laknak, de pár napra bejönnek kvázi nyaralni a városba, csak hogy elmehessenek a Promsra. És fiatalok is jönnek, más-más koncertek más-más közönséget vonzanak. Nyilván a Bollywood Prom óriási indiai közönséget ért el, de amikor majd Stevie Wonder adja elő az Innervisionst a Jules Buckley Orchestrával (augusztus 21-én – a szerk.), arra szinte biztosan sok fiatal jön. És szervezünk Family Promot is operadarabokkal, arra aztán kisgyerektől nagymamáig tényleg mindenki jön.
Ha ez itt ennyire sikeres, és ráadásul 128 éve az, el tudja képzelni, hogy exportálni lehessen a modellt? Más országban is működne?
Ez érdekes kérdés. Vannak rá kísérleteink. Országon belül például Észak-Angliában, Gatesheadben szerveztünk már Promst. Ugyanaz volt a modell, mint az eredeti koncepció, több héten át parkokban rendeztünk szimfonikus koncerteket, kamarazenét, családi promot. De Japánban és Ausztráliában is kísérleteztünk már vele, sőt Dubajban is. Mindenhol az is a célunk, hogy kevéssé ismert kortárs zeneszerzőket is bemutassunk.
A csapatról és a programról
Mekkora csapat dolgozik a Promson, hogy áll össze egy ilyen nyolchetes koncertparádé?
Állandóan, az év során 20–30 ember, nem több, de van egy időszakos stáb is. És van külön csapata az Albert Hallnak és a BBC-nek is. Ami a program összeállítását illeti, ami idén 72 eseményből áll, azt két–három, vagy akár négy évre előre tervezzük meg. Figyelve arra, hogy zeneileg izgalmas legyen, hogy mindig be tudjunk mutatni új vagy kevéssé ismert zenészeket, és közben el is lehessen adni rá a jegyeket.
A Fesztiválzenekar programjánál például nagyon sajnáltam volna, ha Ligeti Györgytől nem játszanak semmit, aki épp száz éve született. És hát ki játszaná, ha nem egy magyar zenekar?
De kellenek mindig népszerű darabok is, amire tudjuk, hogy biztosan bejönnek az emberek, és akikkel aztán megismertethetünk olyanokat, akiket talán sose hallottak.
Ezt egyébként Henry Wood is pont ugyanígy gondolta. Ma már vicces, de az ő idejében Strauss és Csajkovszkij voltak az ismeretlen zeneszerzők, akiket meg kellett ismertetni, később Sosztakovics, Rachmaninov műveit is úgy játszották a Promson, hogy a közönség még alig hallott róluk. Idén például a horvát Dora Pejačević az, akit szeretnénk jobban megismertetni. (A horvát zongorista, hegedűművész, zeneszerző gróf verőczei Pejácsevich Theodóra néven Budapesten született és éppen száz éve halt meg – a szerk.)
Hogy élték túl a covidot?
Mivel hosszú évekre előre terveznek, nyilván óriási törést okozott a covid. Kívülről nézve viszont úgy tűnik, mostanra sikerült mindent visszaépíteni. Hogy élték túl a járvány éveit?
Katasztrofális volt. Minden meg volt tervezve a komplett 2020-as szezonra, minden egyes program fixálva, és mindent le kellett mondani egytől egyig. Aztán persze azt csináltuk, amit más fesztiválszervezők, mi is megpróbáltunk mindent átütemezni, amit tudtunk. És közben láttuk, hogy milyen elképesztő kreatívok voltak a művészek. Koncertet adtak otthonról, kamarakoncerteket a hálószobából, és ehhez hasonlók.
Mostanra helyreállt a rend, de egy életre meg kellett tanulnunk, hogy a rugalmasság és az alkalmazkodás mekkora érték. A közönség pedig? Egy darabig még vonakodott koncertre járni, de mostanra visszatértek. Igazi boldog, covid előtti hangulat van.
Kiemelt kép: David Pickard, a BBC Proms igazgatója // Fotó: BBC Proms
