Egy Koppenhágában született magyar startup képes detektálni, ha egy videó hamisított, de a technológiájukra senki sem volt vevő. Egy ügyes irányváltással és a Colossyan márka felhúzásával most élre próbálnak törni egy alakuló piacon: maguk gyártanak manipulált videókat, de etikus célra. A szintetikus média piaca egyre nagyobb, de a rizikó így is óriási. Tudja ezt az a befektetői konzorcium is, ami a magyar Dayone Capital vezetésével beszállt a projektbe. Exkluzív részletek egy olyan üzleti sztoriról, ami mindennél többet mond a korról, amiben élünk.
Hongkongban kitörtek a diáklázadások 2019 végén, néhány egyetemen barikádot is emeltek, a fiatalok mind átérezték, történelmi időket élnek át. Olyan zajos káosz volt ez, amiből valódi lángok is felcsaptak. Nemcsak a kínai államapparátus és vele együtt annak katonai arzenálja állt az egyetemistákkal szemben – hanem az álhírekre épített propagandagépezet is.
Az akkor 22 éves Kovács Dominik hirtelen az események sűrűjében találta magát – és ez nemcsak személy szerint rá, hanem cégére is igaz volt. A Koppenhágában indított, eredetileg Defudger névre hallgató startupja ugyanis azt a missziót vállalta magára, hogy tényleg jobb hellyé teszi a világot: az interneten terjedő manipulált képek és videók detektálására fejlesztettek egy hatékony eszközt.
Több egyértelmű technológiai áttörés után üzleti modelljüket úgy verte le a korszellem, ahogy a kínai kommunista államhatalom gyűrte maga alá a hongkongi diákok ellenállását.
De ahogy Hongkongban, úgy Dominikék sem adták fel.
Cégük születéstörténete valóban tökéletes korrajz: a továbbtanulás miatt Koppenhágába költöző magyar mérnökök összeálltak és közel jutottak hozzá, hogy megoldják korunk egyik igen komoly problémáját.
Rendszerük képes arra, hogy kiszűrje a hamis fotókat és a vizuálisan manipulált videókat (deepfake videók) – a bravúros mérnöki megoldással összerakott technológiára mindenki elismerően csettintett, de amikor az üzletre terelődött a szó, az ajtók bezárultak.
„Hatalmas hiba volt, hogy nem azzal a kérdéssel kezdtük: ezért fizetnétek? Van ez akkora probléma, hogy ennek a megoldásáért fizettek?”
– mondja önkritikusan Kovács Dominik, a cég társalapítója, miközben egy budapesti közösségi iroda tárgyalójában ülünk.
Kovács Dominik Budapesten – a cég már most globális, vannak munkatársaik Ázsiában, Amerikában és Európa-szerte. Fotó: Sebestyén László
A 21. század elejének valósága, hogy noha az álhírek és az egyre nagyobb számban megjelenő hamis képek és videók igen komoly társadalmi feszültségeket képesek generálni, a nyugati üzleti elitet hidegen hagyta az ezeket detektálni képes magyar startup ajánlata. Az alapítók ettől még nem estek kétségbe, így jött létre a Colossyan.
A deepfake videók detektálásával összeszedett tudástőkét az alapítók ugyanis új területen használják fel: maguk kezdtek el manipulált videókat készíteni, de etikusan. A magyar Dayone Caplital vezetésével egy befektetői konzorcium meglátta bennük a fantáziát, úgy tűnik, hogy az új terméknek van is piaca – hogy ezt bebizonyítsák, kaptak 1 millió eurót (360 millió forintot). Mindannyiunk érdekében reméljük, hogy a technológiájuk elsődleges felhasználási területének pedig majd később lesz.
Tegyünk jót a társadalommal és alapítsunk rá egy céget!
A céget Kovács Dominik, Kovács Zoltán (csak névrokonok) és Szabó Kristóf alapította – Dániában. „Innovatív felsőoktatásra vágytunk” – foglalja össze Dominik, hogyan kerültek külön-külön utakon Koppenhágába. A Technical University of Denmark (DTU) az egyik legjobb a maga területén. Zoltán és Dominik 2017-ben költöztek ki és itt ismerkedtek össze. A náluk négy évvel idősebb Szabó Kristóf ekkor már a mesterszakos tanulmányait végezte, mellette pedig volt egy videós cége is.
A Defudger/Colossyan alapítócsapata: Szabó Kristóf, Kovács Zoltán és Kovács Dominik még Koppenhágában.
Dominik Elon Musk életrajzát elolvasva döntötte el, hogy mérnöknek tanul tovább. Erős technológiai alapokat kaptak a képzés során és egy motiváló, inspiráló közegbe kerültek.
„Megadták a kereteket ahhoz, hogy arra fókuszáljunk, ami érdekel minket. Kulcsfontosságú volt abban, ahol most tartunk.”
Dominikot – a családi példák miatt is – vonzotta a vállalkozói lét. „Hamar leszámoltam azzal az illúzióval, hogy a magam ura vagyok. A piac és az ügyfél a főnök.” Kint volt, hogy boltokban rakodóként dolgozott, közben beleásta magát a programozásba – amivel addig nem foglalkozott. „Korábban azt gondoltam, hogy nagyon unalmas lehet, de ebben a közegben folyamatosan fejleszteni akartam magam – és erre meg is hagyták az időt. Belevágtam.” Közben startupos rendezvényekre is eljárt, az egyik ilyenen találkozott Kristóffal, projekt alapon elkezdtek közösen dolgozni. Zoltánnal közben a mesterséges intelligencia és a tanuló algoritmusok felé vették az irányt a tanulmányaikban.
A fordulópont 2018 ősze volt, amikor az egész világ felkapta a fejét egy deepfake videóra, amiben Barack Obama szájmozgását cseréltek ki máséra. Az eredmény: olyan mondatokat adtak az egykori amerikai elnök szájába, amit sohasem mondott.
A szélesebb nyilvánosságnak ekkor esett le, hogy a technológia eljutott odáig, hogy nemcsak hogy tűpontosan képes megmutatni a valóságot – de képes teljesen újat alkotni helyette. Kristóf vetette fel, hogy detektálni kellene az álhír-videókat. Dominik kezdeményezésére bevették a csapatba Zolit is. Egy hideg koppenhágai estén a Coffee Industry Sweden bárban már hárman ültek össze. Aznap este megszületett a Defudger.
„Úgy voltunk vele, hogy ez elég fun projekt és van benne társadalmi felelősség, ami nagyon fontos nekünk.”
Hogy haladjon is a munka, Kristóf szinte azonnal benevezte a csapatot a neves Venture Cup ötletversenyre, a 2019 januárjában tartott döntőre is bejutottak, ami komoly visszajelzés volt.
Az alagsorban töltötték a hétvégéiket, hogy felépítsék a technológiát
A víziójuk az volt, hogy médiacégeknek adják majd el a technológiát.
„Mindenki azt mondta, nem fogjuk tudni megcsinálni, meg hogy ezt majd a Facebook úgyis összerakja. Csakhogy, ami egy nagy technológiai cégnek nincs érdekében, azzal nem fog foglalkozni.”
A Microsoft, a Google és a Facebook ugyan visz fejlesztéseket a területen, de nem haladnak valami látványosan. Ettől függetlenül Dominik szerint hosszú távon akár a nagy platformok reputációján is javított volna, ha megveszik a szolgáltatásukat, de hát a Szilícium-völgy az nem Jylland-félsziget.
Februártól Dominik és Zoli azon dolgozott, hogy meglegyen az első termékük – közben pályáztak állami forrásokra is (kettőt el is nyertek). A dán állam komoly stratégiát épített a startupok támogatására, az egyre pezsgőbb ökoszisztéma és a nemzetközileg is sikeres cégek vonzzák külföldről a tehetségeket és az innovációt – az így megtermelt szellemi tulajdon a tudásintenzív dán gazdaságot gazdagítja. Közben az induló cégek a legsérülékenyebb szakaszukat tudják úgy megfinanszírozni, hogy nem kell érte tulajdonrészt odaadni.
Nagy Imre (Head of Engineering) és Kovács Dominik Budapesten felel a termékfejlesztésért. Fotó: Sebestyén László
Ahhoz, hogy álvideókat tudjanak detektálni, adatra volt szükségük, ami alapján az algoritmusuk megtanulja, hogy mi az, ami valódi és mi az, ami nem. Mivel ilyenhez nem tudtak hozzájutni, képek detektálásával kezdték. Az ún. shallowfake képek is okoztak elég galibát – ez nekünk, magyaroknak sem ismeretlen –: jellemzően olyan fotók, amiknek a kontextusát változtatják meg. „A covid alatt sok ilyen került elő: filmből kivágott jelentekre írták álhíroldalak, hogy ez most Olaszország, ahol egymáson hevernek a holttestek” – magyarázza Dominik. Erre már tudtak olyan algoritmust írni, ami magát a képet és a környezetét vizsgálta, nem kellett hozzá egy tanuló adathalmaz. Számítási kapacitás viszont igen. A termék bölcsője a DTU egyik adatlaborja volt, ahol a nagy teljesítményű számítógépeket használhatják a diákok is, de nem mindenre.
Dominik szeme mosolyog, amikor rövidre zárja: „írtunk pár scriptet gyorsan, hogy tudjunk a gépeken dolgozni”. A csapat megérkezett szombat reggel 7-kor az alagsorban található terembe, és volt, hogy éjfélig dolgoztak. Tudták, hogy ilyenkor senki sem jár arrafele. „Klasszikus: munka, pizza és sör?” – vetem fel, mire Dominik a fejét rázza. Koppenhágában az egy kicsit drága lett volna.
Deepfake videók: hogy veszik észre egyszerűen, amit más alig?
Elkezdtek együtt dolgozni egy kép- és videóadatbázist kezelő céggel, az Indieframe-mel, akiknek májusra már le tudtak szállítani egy ún. API-t. 2019-re már mások is próbálkoztak hasonló megoldásokkal, de ehhez – a videókártyák miatt – iszonyatos számítási kapacitás kellett. „A mienk tipikus startupos megoldás volt, nem volt szép a kód, de működött.” A laikusoknak ezt úgy kell elképzelni, hogy a képadatbázis-kezelő ráengedte a fiúk megoldását a saját képeire, az pedig kiválogatta, hogy mely képeknél rossz a képaláírás vagy egyéb adat, de részletesen vizsgálta a pixeleket is. Dominik szerint az egyik erősségük a mai napig az, hogy a tudományos kutatások, az akadémiai szféra eredményeit nagyon jól tudják átültetni piaci alkalmazási területekre.
„A mi algoritmusunk a képeken belül inkonzisztenciát keresett. A pixeleket átfésülve szabályszerűtlenségeket keresett, vagy szabályosan ismétlődő részekből hiányzó elemeket.”
Ezek olyan apróságok, ahol a manipuláció tetten érhető – de hogy pontosan mik ezek a nyomok, azt szintén a tudományos eredményekből vették át, nem ők maguk találták ki.
Ettől függetlenül a Defudger-Colossyan egy deeptech cég volt már ekkor, ahol komoly kutatások támogatták meg a piacra vitt technológiát. „A startupok 90 százalékától ez választ el minket. Mi nem úgy dolgozunk, hogy van egy probléma és arra majd kitalálunk valamit. Mi azt mondjuk, hogy adott a technológia és megkeressük azt a felhasználási helyet, problémát, ahol a legjobban ki lehet azt használni.
Ebben hatalmas a rizikó, de ha jó helyre dobjuk le a technológiát, akkor azzal egy egész piacot képesek lehetünk modernizálni, előre vinni.”
Középtávon ehhez elsőosztályú kutató csapatra van szükségük, ami nem olcsó. A cég indulásakor a környezetükben kerestek olyan fiatal tehetségeket, akiknek a dán munkaerőpiac nem adott esélyt, lelkes, nemzetközi csapat formálódott. Abban, hogy a Colossyan idáig jutott, nekik is hatalmas szerepük van és a növekedési stratégiájuk fontos eleme, hogy a csapat a lehető legjobb maradjon.
A Colossyan csapata Budapesten. Kovács Dominik (CPO, társalapító), Szabó Kristóf (CEO, társalapító – az interjú alatt nem volt Magyarországon), Gál Dániel (Fullstack Engineer), Kovács Zoltán (CTO, társalapító – az interjú alatt nem volt Magyarországon), Nagy Imre (Head of Engineering). Hamarosan tovább bővülnek. Fotó: Sebestyén László
Jött az első komolyabb tőke, a csapat pedig szétszéledt a világban
Az első olyan befektetési körét, ahol már tulajdonrészt is odaadott, a berlini APX-szel zárta a Defudger, ez a Porsche és a Magyarországon is jelenlévő Axel Springer kiadóvállalat közös, korai szakaszra fókuszáló befektetési cége. A csapat ekkor még az egyik legnagyobb európai médiapiacra, a németre célzott.
2019 őszén ennek ellenére szétszéledtek: Kristóf, aki addig is a finanszírozási ügyeket intézte, Németországban maradt, Zoli Szingapúrba, Dominik pedig Hongkongba ment – mindketten továbbtanultak a mesterséges intelligenciáról a világ top egyetemein. Fókuszáltan dolgoztak tovább a startupjukon is, sőt, szeptembertől már szerény fizetést is adtak maguknak.
„Ekkor vittük be a cégkultúrába, hogy nem számít az országhatár, remote működünk ma is. Van kollégánk Amerikában, Europában és Ázsiában is.”
A csapatnak ekkor már volt két alkalmazottja is, a megbeszéléseket ázsiai idő szerint rendre este 11-kor tartották.
Az a támogató közeg, amivel Dániában találkoztak, nemcsak elindította a csapatot, de részben meghatározza a cég kultúráját is. Fotó: Sebestyén László
Hogy mekkora társadalmi hatása lehetne egy ideális világban egy olyan cégnek, mint amit építettek, azt Dominik Hongkongban megtapasztalhatta: kitörtek a diáklázadások. A legjobb kínai professzoroktól tanult a mesterséges intelligencia jövőjéről, közben a helyi médiacégeknél próbált házalni a megoldásukkal. „Senki sem fogadott, pedig még öltönyt is vettem. Dániában bezzeg gumicsizmában is bemehetsz a miniszterelnökhöz.”
Pedig Ázsia jelenleg a legnagyobbja annak a formálódó piacnak, ahova a dán–magyar startup is be akar törni: ez a szintetikus média.
Ennek lényege, hogy az audiovizuális tartalmakban már nem élő, hús-vér emberek, hanem digitálisan megalkotott, valósághű karakterek szerepelnek.
Híreket olvasnak fel, műsort vezetnek, influenszerkednek és van egy nagyon jó tulajdonságuk: semmi olyat nem csinálnak, ami miatt a humán munkaerő drága. Nem kérnek fizetést, nem betegszenek meg és nem okoznak botrányokat. Ez annak a technológiának a csúcsa, ami már ott van a chatablakainkban is, amikor robotokkal csevegünk élő emberek helyett.
A hongkongi tüntetéshullám miatt a DTU visszahívta a diákjait. Dominik egy kisebb ázsiai bolyongás után tért haza. Összekötötte a kellemest a hasznossal.
„Arra is volt példa, hogy bezárkóztam 5 napra egy vietnámi hotelbe és csak programoztam.”
Decemberre már négy algoritmusuk vizsgálta a képeket, sok mindent meg tudtak állapítani egy-egy eléjük rakott pixelhalmazból. A technológia működött, de egyre kínzóbb volt a kérdés: kell-e bárkinek? Európa legnagyobb médiacégeit járták végig – már volt mit az asztalra tenniük. Mindenkinek ingyenes tesztidőszakot kínáltak fel. „A vége az lett, hogy sose mondták, hogy oké, fizetünk.”
Így lesz etikus és nagy üzlet a manipulált videókból
A jogi környezet jelenleg sem a médiaszolgáltatókat, sem a platformokat nem szorítja rá arra, hogy komolyabb összeget áldozzanak a fake tartalmak kiszűrésére – miközben a technológia ezek gyártásában is előrelépett, egyre könnyebb manipulált, de élethű videókat, képeket gyártani, ehhez ma már nem kell feltétlen komoly szoftver.
„Ráeszméltünk, hogy amit mi építünk, az nem a csúcsfegyvere a most dübörgő kapitalizmusnak.”
Még a Facebook-kal is tárgyaltak: az általános válasz az volt, hogy „gyertek vissza 4–5 év múlva, mert ez jelenleg nem lenne kifizetődő nekünk”. A csapatnak pivotálnia kellett, bármennyire is fájdalmas volt.
Ahhoz, hogy a technológiájukat és tudásukat meg tudják mutatni a piacnak, a Defudger éveken keresztül maga is generált deepfake videókat – erről a területről komoly tudás halmozódott fel cégen belül. A pivot lényege is ez volt: nem detektálni, hanem gyártani kell a manipulált (szintetikus) videókat. „Nekünk startupként egy olyan niche piacot kellett találnunk, ahol gyorsan iterálható a termék, gyors a visszajelzés.”
Videókat gyártani alapvetően még mindig költséges, miközben személyre szabni azokat szinte lehetetlen. Egy teljesen új márkával a csapat ide helyezte át a fókuszt, így született meg a Colossyan. A cég ma már abban segít, hogy ügyfeleik bizonyos személyekre vagy célcsoportokra tudjanak szabni videós üzeneteket könnyedén és egyszerűen. Erre ugyanis egyre nagyobb az igény.
„Tulajdonképpen szövegből csinálunk videót. Amit eddig e-mailben küldtél ki, abból célcsoportra szabott videót tudsz készíteni. És minden kutatás azt mutatja, hogy a videós üzenetek hatása erősebb, több interakciót generál. Ez a mi hozzáadott értékünk.”
Jó, ha 10 olyan startup van, ami ilyen videók gyártásával foglalkozik ma – ugyanakkor Dominik szerint nagy versenyelőnyt jelent, hogy senkinek sincs olyan tapasztalata detektálásban, mint nekik. Úgy is mondhatnánk, hogy ezt a születőben lévő technológiát oda-vissza ismerik. „Egy új metódusát alkotjuk meg a kommunikációnak, amit mi úgy hívunk: video first.”
A Colossyan szerint ez a megközelítés az egész kommunikációs iparra hatással lesz. Az új irány mellett szólnak a formálódó trendek és főleg az, hogy akik a detektálásért nem is fizettek, videókat kértek tőlük. „Jó pénzt kaptunk ezekért az eseti megbízásokért.”
Egy gyógyszerész-konferenciára például „elvitték Angela Merkelt” nyitóbeszédet mondani, de volt, hogy a Világgazdasági Fórum felkérésére Davosban tartottak előadást arról, mire képes a technológiájuk.
Dominik szerint a piac egyértelmű visszajelzése az, hogy el akarják érni a millenial korosztályt, őket pedig csak videóval lehet, legyen szó céges belsős tréningről vagy személyre szabott reklámokról.
És mindenkit az érdekel, ki tud minél olcsóbban perszonalizált videós tartalmakat gyártani.
A Colossyan jövőképe az, hogy 5–10 éven belül átalakul a médiaszektor, teret nyer a szintetikus média. „Ez a kamionsofőrök dilemmája” – mondja Dominik arra, mi lesz a tartalom-előállító emberekkel, akiket robotok cserélhetnek fel (akárcsak az önvezető technológia a sofőröket). Az ő szerepük részben átalakulhat, de eltűnni nem fognak.
Nem akarjuk, hogy elszabaduljon a technológia
A cég fejlesztései nyár végére jutnak oda, hogyha egy eredeti videóra rávágnak egy másik szájmozgást, másik szöveggel, akkor arról egy laikus nem fogja megmondani, hogy manipulált az anyag.
Még ha céges megbízásra is, de a Colossyan épp azt gyártja, ami ellen küzdött. Rendben van-e, ha a befogadó nem tudja, hogy manipulált videót néz, még ha az etikus céllal is készült?
„Nem akarjuk, hogy elszabaduljon a technológia. Nem is egy B2C termék ez, nem végfogyasztókat akarunk elérni.” Szorosan szeretnének együtt dolgozni a céges ügyfelekkel, hogy a kontroll meg tudjon maradni a kezükben – az is igaz, hogy így a jogi és egyéb felelősséget a videókkal elérni kívánt célcsoport felé az ügyfél viseli nagyrészt.
A piacuk egyik nagy szereplője a Synthesia, amely belső céges videókra állt rá. A Colossyan a reklámok irányába indulna, hiszen ezek ma is konstruált valóságot mutatnak be, szerintük kulturálisan a fogyasztók itt ugorhatnak át a legkönnyebben arra, hogy a szereplők nem valós emberek.
„Ez lehet a piaci rés, amire szükségünk van, de meg kell találnunk azokat a felhasználási területeket, ahol az embereket ez nem zavarja. Ez lehet olyan terület is, ahol eddig nem volt videós technológia, mert drága volt.”
Mennyiért lesz a szövegből videó?
Kevesen ismerik olyan mélyen a deepfake videók mögötti technológiát, mint ők. Fotó: Sebestyén László
Kulcskérdés lesz az árazás. „A versenytársaink 50 videóig 20–30 eurót kérnek el, mi ennél olcsóbbak akarunk lenni. A cél az, hogy alacsonyabb darabáron, de akár 5000 vagy 50 ezer videót gyártsunk le.” Dominik szerint technológiailag ott vannak az érettebb versenyzők között. A Colossyan – a legtöbb magyar startuphoz hasonlóan – Software-as-a-service modellben igázná le a világot, ahol az előfizetési díjat fizető ügyfelek a megfelelő felületre behúzva módosíthatnák a videóikat a megfelelő cél szerint.
A pivottal együtt sem fogyott el a pénzük teljesen, részben az esetleges projektekből volt bevétel, részben a magvető körből, de 2021 nyarára kifutottak a finanszírozásból. A maguk területén ma már ott vannak a jegyzett szereplők között, de ahhoz, hogy szintet lépjenek, a legjobb koponyákat kell megnyerniük, hogy dolgozzanak együtt. Ehhez pedig már komoly befektetői tőkére volt szükség.
2021 januárjában a Dayone Capital vette fel a kapcsolatot Dominikékkal, a beszélgetésnek júniusra újraformált cégstruktúra és egy befektetési kör lett a vége. A vezető befektető a magyar Dayone Capital, mellette – bizalma jeléül – újabb tőkét tett be az APX is, ide csatlakozott még be több angyalbefektető is, részben a Dayone kapcsolati hálójából, részben Dominikék nemzetközi kapcsolatrendszeréből. Végül 1 millió eurós (360 millió forint) befektetési kört zártak le július elején.
Ez egy mindent vagy semmit sztori
„Tudatosan kezdtünk el felderíteni tehetségeket, akiknek van magyar kötődése. Ebben proaktívnak kell lennünk, mert jönnek be a nemzetközi alapok és lecsapnak a jó cégekre – erre a Craft-deal is jó példa” – mondja a forbes.hu-nak Weiszbart Zsolt, a Dayone Capital partnere a kapcsolatfelvételről.
„Kelet-Európában előnyben vannak a deep tech cégek, mert alacsonyabb árszint mellett építenek technológiát. Track recordja volt a csapatnak, bizonyították, hogy terméket tudnak építeni” – sorolja, miért döntöttek a befektetés mellett. A kockázatok ugyanakkor magasak.
„Ez egy fogadás, ezt mi is látjuk, mert ez a terület nagyon új. Viszont 5–10 éves távlatban meg kell lépni ilyen befektetéseket is.
Ráadásul ez egy tipikusan olyan iparág, ami nagyon el tud durranni, Dominikék pedig ott vannak most az élbolyban.”
„Azt hiszem, mára készen vagyunk” – mondja nyugodt hangon, hátra dőlve Dominik. A cégstruktúrával együtt a folyamatokat is átalakították, sőt, olyan is volt, akitől megváltak, mert úgy érezték, nincs készen az előttük álló szintlépésre. Az amerikai anyacég mellett magyar leánycég működik, a projekt csapat nagy része Budapestről dolgozik majd, de a cég globálisan van jelen és működik is, nem fogják elszívni a szürkeállományt, minden új munkatárs maradhat ott, ahol van.
„Klasszikus seed árazást vittünk, a nemzetközi standardoknak megfelelő részt kaptunk a befektetésért” – mondja Weiszabart Zsolt. Nem lenne meglepetés, ha az eddig vitt konzervatív üzletvitel mellett a most bevont tőke kitartana a következő, Series A körig. Dominik 12–18 hónapos runway-jel számol.
„Jövő év végéig oda akarunk eljutni, hogy legyen meg az a niche piac, ahol globálisan, igen magas minőség mellett oldunk meg ugyan csak egy problémát, de azt nagyon jól” – mondja Dominik. A most 9 fős cég duplázni akarja a létszámát jövő ilyenkorra, de nem a számra, a minőségre mennek az emberek esetében is.
Kell egy jól belőtt niche piac, hogy üzletileg felskálázzák azt az unikális tudást, amit eddig összeszedtek a deepfake videókról. Fotó: Sebestyén László
Weiszbart szerint a megfelelő tehetségek és agyak megszerzése mellett fontos lesz, hogy a csapat tudjon fókuszáltan tovább dolgozni, mind a termék, mind pedig az üzletfejlesztés oldalon. „Se idő, se pénznyomás nincs most a csapaton, van idejük kitalálni, hogy pontosan milyen irányba menjen a sztori.”
Egy–két éves távlatban az emberiség győzni fog a covid ellen, a két hullám közti nyári időszakot pedig hiába jellemzi a személyes találkozásokat övező eufória, minden jel arra mutat, hogy a világ még több videóra vágyik.
Ahogy a korszak emblematikus cégévé emelkedő, nemrég egy nagy felvásárlást is bejelentő Zoom árfolyama sem esik, úgy a videós technológiákba is megállíthatatlanul ömlik a befektetői tőke.
Nézzük a videókat, akkor is, ha igaz, amiről mesélnek, akkor is, ha hamis.
Weiszbart így is optimista, szerinte 3–4 éven belül a kamuvideó-detektálás mint termék is érdekes lehet majd a piacnak. De nem tagadja, mint minden korai fázisú befektetés, ez is egy „mindent vagy semmit” sztori. Ha az általuk várt megatrend beüt, az nemcsak a Colossyan, hanem a mi életünkre is komoly hatással lehet.
A még mindig csak 23 éves Dominiknak és hasonlóan fiatal alapítótársainak pedig még van ideje megtapasztalni, hogy milyen, amikor ők diktálnak a piacnak – és nem fordítva.
Borítókép: Sebestyén László
