„A Frittmann Auróra nevű borát keresem mindenhol, de egy boltban sem találom. Nem tudsz segíteni?” – írt rám egy borértő ismerősöm, akit Hajnalkának hívnak, és saját névnapja alkalmából kereste a bort, leginkább csak mert az auróra szó hajnalt jelent. „Nézd, ezt a bort megrendeltem neked!” – írt rám ugyanazokban a napokban egy borkereskedő barátnőm, és egy spanyol vöröset mutatott, aminek a címkéjétől azonnal elolvadtam. Egy dögös, menő, elegáns nő sétáltatott rajta egy dalmatát – dalmatagazdaként tudtam vele azonosulni. Sőt! Teljesen rákattantam. De vajon én magam adtam volna érte pénzt? Ördögtől való random, csinos palackokra költeni vagy mindenki ezt csinálja, aki nem ért magasabb szinten a borokhoz? Esetleg a borszakértők is ezt csinálják? Hogyan lehet kivédeni, hogy kukába dobjuk a pénzüket? Adok pár tippet, és a végén azt is elmondom, milyen volt végül is a dalmatás spanyol vörös.
A szép boroscímkék végigkísérték boros pályafutásomat, teljesen függetlenül attól, hogy értettem-e már bármilyen szinten is az italokhoz, és függetlenül attól is, hogy minimálbéren élő egyetemista voltam-e még vagy már tisztességesebben kereső alsó-középosztálybeli. Esetleg épp én is a borpiacból éltem.
Én – spoiler – imádom a szép grafikákat, a megkapó dizájnt, és főleg azt, ha az ízén túl egyéb dimenziókban is azonosulni tudok egy borral.
A jó élet – A jó bor. Bánlaki D. Stella sorozata borokról és más italokról
Egyetem elején, bő 10–13 évvel ezelőtt például rákattantam a Nyakas Borászat boraira, csak mert egy lófej a logójuk és olyan klassz borneveik vannak, mint az Aligvárom. Később a felsőfokú bortanfolyam végén, amikor megkérdezték, melyik bor volt a legemlékezetesebb a féléves kurzusról, rögtön egy tartalmas portugál vörös jött elő a lovas címkéjével, és egy legutóbbi grúziai utazásomról is egy családi organikus borászat bora ugrik be, amit szintén a lovacskás címke miatt próbáltam ki.
A tanulság: nyilván le sem tagadhatnám, hogy lovas ember vagyok, sem azt, hogy érzelmes és befolyásolható. Másrészt viszont mertem kísérletezni, és ezekben az esetekben nem fáztam rá.
Azért vannak határok. Spanyolországból nem hozattam volna ide egy 11 dolláros, 88 pontra értékelt (tehát felső-középkategóriás) bort csak azért, mert dalmatás csaj van a címkéjén. De ha előttem állt volna egy bolt polcán – különösen, ha mondjuk egy spanyolországi nyaralás felfokozott állapotában talált volna meg – valószínűleg komolyabb összeget is hajlandó lettem volna kifizetni érte. Csak mert megtetszett a címkéje. Akkor is, ha fogalmam sincs, milyen a bor.
Készítők, fogyasztók, trendek
A világ leghíresebb borászatai között is vannak, akik extra különleges címkével mennek. Az ausztrál Yellow Tail például alapvetően annak köszönheti világhírét, hogy amikor még mindenki a franciákat mímelő, komolykodó nevekkel és címkékkel futott, ő bátran bevállalta a címkéjén és a nevében a kedves sárga kengurut. De az egyébként, a borai miatt is világhírű, nagy presztízsű bordeaux-i Mouton-Rothschild palackjait egymás mellé rakva sikeres művészek kollekcióját is kapjuk. Itthon az egri Bolyki Jánost Ipacs Géza címkéi tették ismertté, a móri Miklós Csabi pedig vicces borneveivel futott be. De jótékonyság és összefogás eszköze is volt már a magyar borospalack.
A Hold túl messze van ahhoz, hogy ne igyál – afrikai állatok mesélnek az egri borász címkéin
Miközben vártam, hogy légipostán megérkezzen a dalmatás bor, egyre többször gondolkodtam el azon, hogy vajon hogy áll a címkealapú impulzusvásárláshoz a nagy átlag, és hogyan a magyar profik. Utánanéztem, és nem egészen azt találtam, amire számítottam.
A magyarok 22 százaléka minden héten legalább egyszer iszik bort, ők fogyasztják el a kereskedelembe kerülő bormennyiség háromnegyedét – legalábbis egy hazai reprezentatív felmérés szerint (pdf). Az esetek 94 százalékában magyar bort vesznek, és az esetek 53 százalékában otthon, „mindennapi fogyasztás” céljából isszák. 80 százalékban kisebb vagy nagyobb élelmiszerboltban szerzik be a zsákmányt, de ahogy a vásárlók életkora és vagyona nő – az eredményekből jól látszik –, úgy egyre szívesebben járnak inkább borszaküzletekbe vagy borászatokhoz vásárolni. De a téma szempontjából a legfontosabb, hogy mi alapján vásárolnak.
A felmérés szerint az íz a döntő (nyilván ehhez előzetesen ismerni kell adott bort), de nagyon fontos a szín is (feltételezem, ez inkább csak a fehér-rozé-vörös trió közti alapvető különbségekre vonatkozik), a fontossági sorrendben a harmadik helyen pedig a bor ára áll. Borvidék, szőlőfajta, minőség, ajánlás, alkoholtartalom, évjárat, borász csak ezt követően jönnek, ebben a sorrendben. Az, hogy milyen a címke, már csak csekély mértékben számít a válaszadóknak.
Amik egyáltalán nem érdeklik őket: a palack formája, a borversenyen elért eredmény matricája, a reklám és a szakértők ajánlása (és akkor ezt a sorozatot abba is hagyom. :)).
De azért nem kell mindent elhinni. Ha ez ilyen egyszerű lenne, a világ összes mosóporát fehér zacskóba csomagolnák, a könyvek borítójára meg csak a címet írnák rá Times New Romannal.
A címke és a reklámok sokszor csak a tudatalattinkra hatnak, hát még a tipológia és az egyéb elemek. Egy kaliforniai felmérés például kimutatta,
hogy az y-generációsok szívesebben vesznek élénk színű címkékkel ellátott borokat, előnyben részesítik a rajzos címkéket és a kreatív neveket, sőt még az is kiderült, hogy a Sans Serif betűtípus fogja meg őket leginkább.
Egy másik kisebb kutatásból pedig az derült ki, hogy a grafikus címkékkel ellátott borok 94 százalékára tudunk visszaemlékezni, de a hagyományos, feliratos borok közül csak 68 százalékra. Így ragadtak meg bennem is lovacskás választásaim, szemben több száz feledésbe (és a jegyzetfüzeteimbe) merült tétellel.
De vesz-e bort a címkéje miatt egy igazi borszakértő?
Mit csinálnak a magyar borszakértők, akiknek az egész élete a borok körül forog? Megkérdeztem közülük ötöt, hogy vesz-e bort vagy egyéb italt címke alapján.
Herczeg Ágnes, nemzetközi borakadémikus, borkereskedelmi- és kommunikációs szakember
„Igen, veszek – de nem túl gyakran. Nyilván műfajtól is függ. Kb. a kategória közepéig vagyok hajlandó elmenni. Ha nagyon drága és brutál jó a dizájn, akkor mindenképp utána megyek, olvasok róla, mielőtt megveszem. Ha nagyon olcsó, vagy nagyon nem az én stílusom, ami benne van, akkor csak lefotózom.”
Fiáth Attila, nemzetközi borakadémikus, Master of Wine-aspiráns
„Én bort nem veszek így, Mert bármilyen jó a címke, megnézem, hogy mi van benne, és az alapján döntök. Engem nem mozgat meg, még az sem jellemző, hogy látom a polcon és csak azért veszem le, mert jól néz ki. Max. ha tényleg nagyon igényes dizájn, de akkor sem az alapján veszem.
Viszont úgy látom, hogy ez egyre fontosabb. Most különösen a spanyoloknál láttam ezt, hogy egyre érdekesebb és igényesebb címkéik vannak, és működik. Vonzza szemet, érzelmet generál és ez egyre fontosabb. A klasszikus régi letisztult címkék egyre kevésbé mennek. A fiataloknál szerintem különösen működik ez, lásd a kézműves sörök dizájnjai. És azt gondolom, hogy ezáltal hajlandóak többet költeni.”
Vancsik Ivett, nemzetközi borakadémikus
„Talán a marketinges hátterem, talán a természetes kíváncsiságom miatt kifejezetten keresem az izgalmas, újszerű megoldásokat. Egy jó dizájn nekem azt üzeni, hogy a termelő nem állt meg ott, hogy elkészítette a terméket, de fontosnak tartja azt is, hogy megszólítsa a fogyasztót. Ezt az extra erőfeszítést mindenképp értékelem, illetve dolgozik bennem az érdeklődés, hogy vajon a címke, a csomagolás által közvetített üzenet és az adott termék összhangban vannak-e.
A párlatoknál nagyon tetszenek az egyedi, (nem öncélúan) látványos palackok, lezárások, amelyek kifejezetten hozzáadnak a fogyasztási élményhez, kiteljesítik azt. Ahogy egy étteremben a tálalás is hozzátartozik a teljességhez.”
Ő a magyar borgyűjtők és a gazdagok borkereskedője, és ez itt a pince, ahol rendel
Kézdy Dániel, borbíra és szakíró, kereskedő
„Abszolút veszek [bort a címkéje miatt], kimondottan fontosnak tartom a dizájnt. Sok olyan kedvencem van, amit üres üvegként eltettem. E tekintetben árban, kis túlzással, nincs felső határ. Két kitétellel. Az egyik, hogy olyan dolgot, amit amúgy nem szeretek/iszom (pl. vodka vagy édes merlot) nem fogok csak azért megvenni, mert szuper a címkéje. Illetve a piaci árhoz képest nem lennék hajlandó lényegesen többet fizetni (mondjuk max. +20 százalék), csak azért, mert extra jó a címke.”
Angerman László, az Onyx Étterem vezető sommelier-je, Magyarország Sommelier Bajnoka 2018
„A funky boroscímkék nagyon hívogatóak, néha szívesen kísérletezek 3-4 ezer forintokért. De dizájn alapján egyre kevésbé választok, inkább csak, ha kollégák vagy szaklapok is ajánlják.”
A verdikt és 5 tipp a borvásárláshoz
- Bort venni dizájn alapján nem bűn! Miért ne tennéd? Adott esetben a minőség védjegye is lehet, például a Szekszárd borvidéki egyenpalackba csak olyan borok kerülhetnek, amik egy szakmai zsűri tesztjén már bizonyítottak. (De azért csak akkora összeget szánj külcsín alapján behúzott borokra, amit nem sajnálsz adott esetben elvesztegetni.)
- Kísérletezz! Nagyon jó, ha megvannak a jól bevált kedvenceid, a hagyományaid, a biztonsági játszmáid, de ne ragadj le egy ponton, hiszen nagyon sok új kedvenc vár még rád.
- Tanulj! Minél többet olvasol a borokról, vagy gyakorlod tudatosan a kóstolást, annál inkább változnak majd az igényeid, és hidd el, ezzel kinyílik a (bor)világ előtted. És akkor ott fogsz állni, hogy már nem csak a félédes érdekel.
- Tájékozódj vásárlás előtt vagy közben! Nyugodtan olvasd a borszakértők ajánlásait és a bormagazinok tesztjeit. Ha van szakértő ismerősöd, időnként kérd meg, hogy ajánljon valami jót. De ha csak a boltban állva rántod elő a telefonodat és keresel rá egy-egy konkrét borra, mielőtt megvennéd, az is nagyon hasznos tud lenni. (Pro tipp: általában adott bor évjárata is számít, a 2017-es száraz tokaji furmint értékelése jó eséllyel nem lesz teljes egészében érvényes adott borászat 2015-ös száraz tokaji furmintjára.)
- Használj applikációkat! Sok van már, de a Vivino nevű applikáció a legnépszerűbb, sok magyar borász és borszakértő ismerősöm is ezt használja. Beírod a borászat és a bor nevét és évjáratát, vagy csak beszkenneled a telefonod kamerájával a címkéjét, és az app már mutatja is, hogy a többi felhasználója hány pontra értékelte adott tételt korábban, milyen kommenteket írtak róla, és hogy a tétel ára hogyan változott az utóbbi időben a nemzetközi piacon. (Magyar borok csak csekélyebb számban szerepelnek rajta.)
És hogy milyen volt a dalmatás spanyol vörös?
Bodegas San Valero Celebrities Syrah 2018
Klassz, felső-középkategóriás. Nem egy nagy rámájú bor, sok réteget és nagy mélységeket nem találtam benne, de nem volt rossz élmény. Üres palackja már a polcomon áll, és ha találkozom vele egy spanyol utazás során, újra meg fogom kóstolni. És talán sohasem fogom elfelejteni.
