Három hónappal ezelőtt lett egy kutyám. Már régóta vágytam rá, és a világjárvány második-harmadik hullámánál alkalmasabb időt nem is találhattam volna arra, hogy belevágjak a több mint egy évtizedre tervezett kalandba. Mostanság olyan dolgokra költök, amiknek a létezéséről néhány hónapja még csak nem is tudtam, de a Pikk Dáma névre keresztelt dalmatám végtére is mindent pénzt megér, ahogy a család nyugalma és a ház épsége is – és ezzel újdonsült gazdik százezrei, akár milliói vannak még így szerte az országban és a világban. A kisállatbiznisz ma jobban pörög, mint valaha. Aki épp most lép be a kutyaklubba, annak mutatom, mire számíthat a kiadásait illetően.
A járvány miatt megváltozott munka- és életkörülmények, a sok otthon töltött idő, a szorongás és a magány, meg a lelassulás világszerte emberek százezreit motiválta arra, hogy háziállat tartására adják a fejüket. A kiskutyabummról, a globális pandemic puppy-jelenségről, azaz a világjárvány kutyakölykeiről tavaly óta cikkezik a világsajtó, de elég az utcán vagy az ismerősi körünkben körülnéznünk, hogy találjunk pár tipegő négylábút.
A jelenség abszolút nyertesei a szaporítókon (és a bizonyos esetekben mögöttük álló illegális hálózatokon) túl egyértelműen azok, akik háziállatoknak kínálnak eledeleket és kiegészítőket, ugyanakkor már a Spotify és az Amazon Prime is ajánl kifejezetten állatoknak összeállított tévéshow-kat. A kisállatboltok és webshopok legalább 50 százalékos növekményeket könyvelnek el, az amerikai állateledel-piacon 10 százalékos növekménnyel történelmi rekord dőlt meg.
