A klímaszempontból rossz szokások és a kormányzati „ej, ráérünk arra még” magatartás ádáz ellenségei nemcsak a 2050-es klímasemlegességi törekvéseknek, hanem annak is, hogy a lakosság komolyan vegye a problémát. Pedig ők lesznek az elsők, akik megérzik az energiafordulatot, már ha az eljön egyszer.
Képzeljük el azt, hogy az autópályákon mostantól 130 helyett 110 kilométer/óra lenne a sebességkorlátozás. Alig érzékelhető, könnyen kommunikálható változás, amit (többnyire) könnyű betartani és betartatni is. Mégis körülbelül 15 százalékos benzinmegtakarítással járna, ami a továbbra is veszélyt jelentő üzemanyaghiányban nem elhanyagolható többletet jelentene országosan.
Vagy képzeljük el azt, hogy hajnal 2 és 3 óra között egyszerűen kikapcsol a fűtés a lakásunkban – igen, a téli hónapokban is, és mindenki más lakásában is az országban. Valószínűleg semmit sem érzékelnénk belőle, hiszen az esetek túlnyomó többségében ilyenkor alszunk. De országos szinten szemmel látható százaléknyi energiamegtakarítást jelentene.
Ennél sokkal nagyívűbb szakpolitikai javaslatokat is tartalmaz az Egyensúly Intézet új kiadványa, hogy 2050-re valóban elérjük a klímasemlegességet. Új kutatásukban az energiaszektor, az ipar és a közlekedés fenntarthatóságával foglalkoztak, a bemutatást követő sajtóeseményen pedig arra is kitértek a kutatáson dolgozó szakértők, hogy a lakossági felhasználásban milyen változások lennének szükségesek a fenntarthatóbb jövőért.
Ez nem mindent vagy semmit
A fenti két példa egészen triviális módon mutat rá arra, a 2050-es klímacélokban milyen gyorsan ütemezhető, kivitelezhető, a lakosság életét számottevően nem felforgató intézkedések is helyet kapnak.
„A jelenlegi energiapolitikát is évtizedek alatt építettük fel, ugyanennyi időbe telik átalakítani, ráadásul nagyon drága lesz”
– mutatott rá Perger András, a Greenpeace klíma- és energiakampányának felelőse az átállás nagyobb, hosszú éveket és több ezer milliárd forintot igénylő feladataira. De ezeket kiegészítve gyors változtatásokra is lehetőség van, amelyek legnagyobb része a lakosságai felhasználást célozza.
A beszélgetés két legfontosabb konklúziója:
- kormányzati ciklusokon átívelő elköteleződésre van szükség, ami a fogyasztóknak és a piacnak is azt mutatja, hogy most is van és 10 év múlva is lesz értelme erőfeszítéseket tenni,
- a politikai kommunikációnak pedig világos üzenetekkel kell közvetítenie a teendőket, hogy leszámoljanak a klímacélok egyik legnagyobb ellenségével, a megszokással.
Boda Tímea, Bart István és Csernus Dóra az Egyensúly Intézet sajtóreggelijén
Borzasztó állapotban vannak a magyar lakóépületek
Magyarország gázfogyasztása 2021-ben mintegy 9,5 milliárd köbméter volt, ebből a lakossági felhasználás aránya 40 százalék. A magyar háztartások 73 százaléka használ gázt valamilyen formában, az elmúlt évek gázfelhasználási adataiból kirajzolódik, hogy a gázpiac nagy és növekszik, mind a lakossági, mind az ipari felhasználást tekintve – írja az Egyensúly Intézet kutatása. Magyarország orosz gázfüggésének politikai következményei mellett azért is van szükség a gázstruktúra átalakítására, az elosztóhálózat leépítésére, mert csak így érhetők el a 2050-es klímasemlegességi célok, és az átalakítást a lakossági gázfelhasználással kell elkezdeni.
- Le kell szigetelni évi 100-150 ezer ingatlant!
Az Egyensúly Intézet kutatása szerint borzasztó állapotban van a magyar épületenergetika. Bár nagy vállalás, mélyfelújítást kell elvégezni évi 100-150 ezer ingatlanon, aminek eredménye egy minimum 60 százalékos energiamegtakarítás. A menet közben felmerülő munkaerőhiányt rövid távon közfoglalkoztatással, hosszú távon a szakképzés megújításával lehet orvosolni, az alapanyaghiányt pedig a piac kondicionálásával, hogy az igény hosszú távon is fennmarad.
- Fel kell mérni a magyar villamosenergia-hálózat pontos állapotát, hogy a gázról történő leválás ne terhelje meg váratlanul!
Ez önmagában sem kis feladat, Csernus Dóra, az Egyensúly Intézet klíma- és környezetpolitikai szakértőjének tapasztalatai szerint a magyar szolgáltatók nem szeretik nyilvánosságra hozni a rendszereik helyzetét, pláne nem megosztani azt a versenytársakkal.
- Vegyük végre komolyan a bérlakásprogramot!
Az uniós nagyvárosok bérlakásállományának átlagos aránya 60 százalék, ez Budapesten 5 százalék, vidéki nagyvárosokban pedig alig 3.
Nem látszik az ingatlanárak növekedésének vége, ezért várhatóan egyre kevesebben fognak saját tulajdonú ingatlanban élni. Egy átfogó bérlakásprogrammal nemcsak emberek milliói jutnának megfizethető lakhatáshoz, de a korszerűsítési költségek a tulajdonos önkormányzatot terhelnék, nem a magánszemélyt, így ez jobban tervezhető.
A rezsicsökkentés épp a gázfelhasználásra buzdít
„A rezsicsökkentés miatt még mindig ott tartunk, hogy a kormány a gázfelhasználást állítja be jobb alternatívának az energiatakarékosságnál” – mondta Perger András. A szakértő szerint arról kellene meggyőzni az embereket, hogy nem ördögtől való 20 fokra felmelegíteni a lakást télen, és felvenni egy gyapjúzoknit, hiszen a politika befolyásolja azt, hogy az emberek mit érzékelnek realitásként, és mire legyintenek. Hollandiában már elkezdték a lakossági földgáz kivezetését, és ott sem volt egyszerű feladat a lakosok felvilágosítása. Gyakorlatilag utcánként kell felmérni, hogy hol milyen energiamix válthatja fel a gázt, milyen ütemezéssel, de a holland kormány hosszú távon elköteleződött a projekt mellett.
„Az, hogy nem csináljuk, nem lehet alternatíva”
– jelentette ki Perger.
A gázfüggőség felszámolására az alábbi javaslatokat tette az Egyensúly Intézet a legújabb kutatásában:
- konkrét határidőkkel, folyamatos kommunikációval ösztönözzük a gázról való leválást,
- 2026-ra szűnjön meg a gázszolgáltatás ott, ahol csak sütésre és főzésre használják, járjon vissza nem térítendő támogatást elektromos főzőlapok beszerzésére,
- 2034-re az összes háztartásban vezessék ki a gázt a konyhából,
- 2025-től legyen tilos a gáz bekötése az új épületekben,
- valamint 2030-ig válasszanak le 200 ezer háztartást a gázhálózatról.
