Tekintettel arra, hogy a Hell Energy mekkora cég már most, milyen hosszú távú kötelezettségekkel rendelkezik, és hogy vélhetően továbbra sem teljes mértékben organikus módon szeretne terjeszkedni, hosszú távon az átláthatóság akár részbeni hiánya is milliárdokba kerülhet a vállalatnak. Faluvégi Balázs véleménycikke.
A nyilvános adatok miatt meglepődéssel olvastam a Hell Energy tulajdonosainak lépését annak kapcsán, hogy ismét megtámadták a Forbes Magazint, amely az ország legértékesebb családi cégeinek listáján szereplő vállalat tulajdonosaiként hozta le az ő nevüket is.
A tulajdonos testvérek kiléte a Hell fő tulajdonosaiként nem titok, nyilvános cégiratokból megismerhető információról van szó, így valójában szó sem lehet valódi bújócskáról. Emiatt is nehezen érthető, hogy mit akarnak elérni a jogi lépésekkel a cégcsoport alapítói, főleg annak tudatában, hogy
ezzel az újabb akcióval saját maguknak árthatnak a leginkább.
Ebben a cikkben szándékosan nem írom le az alapító család nevét, egyrészt jogi oldalról nem látom át, hogy ennek milyen következményei vannak, és egyébként sem a provokáció, hanem a konstruktív kritika a célom. Az ügynek számos aspektusa van, például a sajtószabadság, a direkt és indirekt állami támogatások, a magánélethez való jog és még nem egy terület kapcsán. Ebben a cikkben ezek közül csupán az egyikkel szeretnék foglalkozni, amely az ESG-t, azon belül is a felelős vállalatirányítást, illetve ennek a pénzügyi eredményekre gyakorolt hatását érinti.
Mi lenne alapkövetelmény az ESG-ben?
Az ESG kapcsán sokan inkább csak a megújuló energiára vagy egy csapatépítő nap keretében önkéntes munkára asszociálnak, de a három betű ennél sokkal többet rejt magában. Főleg a harmadik, „G” betű esetén vannak kérdőjelek, ami a Felelős Vállalatirányítást (Governance) takarja. Amikor megemlítem, hogy a három pillérből ennek vannak a leginkább kimutatható, legerősebb hatásai egy vállalat pénzügyi eredményességére, sokan meg szoktak lepődni.
Minél jobb egy vállalat teljesítménye ezen a területen, annál inkább meglátszik hosszútávon a saját tőke- illetve eszközarányos nyereség alakulásán.
A Hell Energy pénzügyi eredményei a sok év távlatában így is lenyűgözőek, ebből a szempontból korunk egyik legnagyobb üzleti sikersztoriját építették fel Magyarországon. Az ESG ugyanakkor nem kis részben egy kockázatokat felmérő és kezelő keretrendszer, amelynek harmadik pillére nem kis részben az átláthatóságra épül.
A Felelős Vállalatirányítás lényege, hogy az adott szervezet mind befelé, mind kifelé etikusan jár el a stakeholderekkel szemben, és minimálisra szorítja a visszaélések esélyét. Ha ezt teszi, akkor jelentősen csökken annak a kockázata, hogy munkaügyi és egyéb üzleti jellegű perekbe bonyolódik, vagy komoly hatósági büntetést kap. Nem is beszélve arról, hogy így az érintettek motivációs szintje is magas maradhat, ami a hatékonyságban is tetten érhető.
Ahhoz, hogy ennek a rendszerét és kultúráját kialakítsa egy szervezet, az átláthatóság alapkövetelmény. Ennek alapos oka van: a résztvevő felek, legyenek azok munkavállalók, vevők, beszállítók, helyi közösség tagjai és adófizetők – nem tudhatják, hogy mi alapján hoznak meg velük kapcsolatos döntéseket, mik a felelősségi körök és ki áll mindezek mögött, ha valamilyen problémájuk van, akkor kihez fordulhatnak valódi megoldásért. Ezt pedig átláthatóság nélkül lehetetlen megvalósítani. És ennek az átláthatóságnak alapvető része, hogy ki áll a háttérben, ki a cég eredményeinek fő kedvezményezettje, és kinek a szava számít igazán a közgyűlésen.
Mit írtak le és mit tesznek?
Azért is kár a nehezen indokolható, transzparenciával szembemenő törekvésért, mert a Hell Energy szemmel láthatóan komoly erőfeszítéseket tesz az ESG folyamatok javításáért. Bár a Fenntarthatósági Jelentés részben egyértelműen PR célokat is szolgál (ritkán látni fekete-piros színektől dominált hasonló célú dokumentumot, amit a márka kézikönyv itt előírni látszik), vannak benne konkrétumok, és mind a környezetterhelés, mind – az S betűn belül – a munkavállalók megfelelő kezelése terén érdemi lépések történtek az italok egyébként nem tipikusan egészségesnek nevezhető meglétét enyhítendő termékfejlesztés mellett.
A vállalat nem kisebb célt tűzött ki a zászlajára, hogy ők legyenek a legzöldebb energia- és üdítőital gyártó a világon, és bár ez igencsak ambíciózusnak számít, valóban történtek akciók ennek érdekében.
Azonban a Fenntarthatósági Jelentés külön hivatkozik is a tulajdonosokra mint alapvető tényezőre, több helyen is. Például – egy hasonló hátterű cégnél nagyon helyesen – a Lényegességi Elemzés külön kiemeli őket, azonban még inkább látványos az említésük a Felelős Vállalatvezetés fejezetben, ahol szó szerint ezt írják:
„A Hell Csoportban a legfelsőbb döntéshozói felelősséget az alapító tulajdonosok és az ügyvezetők viselik, akiknek jogköre leányvállalatokon átívelő.”
Tehát saját maguk deklarálták, hogy milyen fontos a tulajdonosok szerepe, még ha a legfontosabbnak vélt formális, operatív pozíciókat nem is ők töltik be. A nevük mégsem kerül sehol sem említésre a dokumentumban annak ellenére sem, hogy nyilvánosan elérhető adatokból ez egyértelmű.
Minősítetten is hiányzik a transzparencia
A teljes transzparencia iránti igény hiánya pedig már az értékeléseknél és a finanszírozásnál is előjöhet, amelyben az ESG-elemzés ma szintén alapvetőnek számít. Erre pedig a Hell Energy kapcsán is van konkrét példa. A komolyabb ESG törekvések indulása értelemszerűen a zöld kötvény kibocsátástól indultak mintegy három évvel ezelőtt, és a finanszírozás jellege miatt adósságkockázati besorolást követelnek meg. Például a berlini központú Scope Ratings elemzőjének a kevesebb, mint egy évvel ezelőtti minősítést érintő frissítésében is érdekes, de manapság már nem is meglepő részeket is találunk.
A szakember az ilyenkor szokásos pár oldalas anyagban egy teljes oldalt szánt az ESG profilnak, ahol külön foglalkozott a Felelős Vállalatirányítási kérdésekkel. Külön megjegyzi, hogy a cégcsoport komplexitása közepes, és van olyan egység, amely bár kapcsolódik, mégsem került bele a konszolidációs körbe. Ez eleve felvethet kérdéseket vagy érdekellentéteket.
Miközben pedig dicséri a környezeti törekvéseket a Governance alterületek mindegyikét közepes, hitelkockázat szempontjából neutrális kategóriába sorolja, ami jelzi, hogy ezeknél azért egyértelműen van tér a fejlődésre. Ide tartozik a menedzsment felügyelet, a cégstruktúra és az átláthatóság is. Eközben a környezetvédelmi területek kapcsán viszont egyértelműen jelzi magában a szövegben: ezek hatása a hitelkockázatra pozitív.
Külön érdekesség egyébként, hogy az elemző is említi a tulajdonosok vezetéknevét és közvetett tulajdoni hányaduk magas mértékét, ismét csak aláhúzva a tényt: nem titok a kilétük, és teszem hozzá, hogy ily módon vagyonuk becsült nagyságrendje sem.
Milliárdokba kerülhet a cégnek
Az ESG egy stratégiába, működésbe, vállalati kultúrába mélyen beágyazott, integrált rendszer a sikeres vállalatoknál, amelynek elengedhetetlen része a transzparencia. Ha ez elmarad, az bárhol okozhat gondot a szervezeten belül és kívül – előbb vagy utóbb okoz is.
Ez pedig a jó elemzőknél még idejében megjelenik és ha nem is rontja automatikusan a hitelkockázati besorolást, de egyfajta plafont tesz fölé, megnehezítve, vagy meggátolva a további javulást. Az ezzel kapcsolatos rating pedig alapvető befolyást gyakorol arra, hogy mekkora tőkeköltség mellett tud egy vállalat a beruházásaihoz finanszírozást keríteni.
Az MSCI adatai például régóta kimutatták és kimutatják, hogy a legjobb és legrosszabb ESG minősítéssel, megítéléssel rendelkező vállalatok között közel 1,5 százalékos különbség is lehet a tőkeköltségnél, értelemszerűen az előbbieknek kell kisebb finanszírozási tételekkel számolnia.
Tekintettel arra, hogy a Hell Energy mekkora cég már most, milyen hosszú távú kötelezettségekkel rendelkezik, és hogy vélhetően továbbra sem teljes mértékben organikus módon szeretne terjeszkedni, az átláthatóság akár részbeni hiánya is milliárdokba kerülhet hosszú távon a vállalatnak.
Felelős Vállalatirányítási és így pénzügyi szempontból is kijelenthető, hogy az egyértelműen alapvető jelentőségű tulajdonosok azzal tennének a legjobbat saját magukak, ha a céges kommunikációban is vállalnák a nevüket.
Bőven elegendő, ha a Fenntarthatósági Jelentésben, Éves Jelentésében és a bemutatkozó anyagban csupán a személyazonosság vállalása megtörténne, továbbá nem támadnának meg senki jogi úton, aki ezt a tényt vagy becsült vagyonuk nagyságát egyébként leírja. Ezzel együtt ESG szempontból sincs szükség fényképes megjelenésre, vagy bármilyen családi háttér információ megjelenítésére, netán PR-akciókra, hiszen a lényeges adat közlése és a transzparencia ezen kritikus eleme így is megvalósulna, miközben a magánélethez való jog sem sérülne.
Ezzel pedig kihúznának egy fontos, sőt, alapvető „red flag-et” a finanszírozók árgus szemei előtt. Példájukból ráadásul sok feltörekvő hazai cég tudna tanulni.
