Egy teljesen átlagos cégeladásból kreált ügyet a kormánymédia, és klasszikus karaktergyilkosság az, amit ellene elkövetnek állami szervek bevonásával – állítja Varga Zoltán, a Central Médiacsoport tulajdonosa a Forbes.hu-nak adott nagyinterjúban.
Miről lesz szó?
- Varga elmondta azt is, hogy a lejáratással párhuzamosan kapott indirekt vételi ajánlatot is a cégére.
- Az inflációt szerinte csak recesszióval lehet megfékezni.
- Nem túl optimista a jövő év első felének tőzsdei kilátásait illetően.
- Továbbá sikeres és kevésbé sikeres befektetéseiről is beszélgettünk.
Forbes.hu: Újra címlapokra kerültél a kormánymédiában és gyanúsítotti kihallgatáson jártál a NAV-nál.
Varga Zoltán: Először is a legfontosabb, hogy maga az ügy az nem ügy. Ahogy megismertem a nyomozati iratokat, biztosan mondhatom, hogy ez egy karaktergyilkosság. Semmilyen bűntettet nem követtem el. Egy teljesen normál módon történő értékesítést csináltunk végig, ami másfél évig tartott.
A nem ügy részletei is érdekelnek, de előbb arról, hogy mit gondolsz, miért kerültél ismét célkeresztbe, és miért épp Varga Zoltán lett a kiválasztott?
Van egy verzióm erről, ami természetesen csak feltételezés. Van az országnak egy vitája az EU-val, aminek a két legfontosabb pillére a jogállamiság és a korrupció. Amit én megértettem ebből az elmúlt három-négy hétből, hogy azt próbálják felmutatni, nem csak fideszes korrupció létezik, hanem másféle is. Szerintem ez elsősorban a lakosságnak szól. Nem véletlen, hogy az elmúlt időszakban a cikkek jelentős része a vidékre összpontosított. Nagy címlapokkal, online és print verzióban is, fotókkal mutatják be, hogy szerintük ki is az a Varga Zoltán.
Amikor pár évvel ezelőtt jelentek meg hasonló cikkek, akkor ez nem így volt? Más volt a súlyozás?
Igen. Akkor elsősorban Tények és Origo volt, meg Magyar Nemzet. Most viszont az nagyon beszédes, hogy amikor kiléptem a NAV ajtaján, negyven perccel később megjelent a Magyar Nemzeten, majd 20 perccel később az összes megyei lap online felületén ugyanaz a cikk. Aztán másnap a Magyar Nemzet címlapja mellett az összes megyei lap címlapján ott volt a sztori. Tehát valamiért nagyon fontos volt, hogy az egész országhoz eljusson a történetük.
Én nem vagyok egy országosan ismert ember, üzletember vagyok. Egy szűk kör ismer, de egyébként vidéken nem tudják, hogy ki vagyok. És nem is kell, hogy tudják. De ha azt mondják, hogy van itt egy korrupciós ügy, és ezt keretezni lehet úgy, hogy lám, más is korrupt, nem csak a Fidesz, az üzenet a lakosság számára. Eladják nekik, hogy „minket piszkálnak, ezeket meg nem”. Deák Dániel kérdezgette is, hogy az OLAF ezt miért nem vizsgálja ki?
Elárulom: azért, mert nincs ügy.
Egyébként feljelentést tett Budai Gyula az OLAF-nál is.
Érdekes, kívülről nekünk más tippünk volt az elsődleges okra. Közismert, hogy a legnagyobb független magyar médiabirodalom tulajdonosa vagy, amelynek része a 24.hu is. A kormány részéről nem is titkolják, hogy noha a baloldali túlsúlyra már nem panaszkodnak, még mindig nem elégedettek a médiaviszonyokkal. Tehát mi arra tippeltünk, hogy jött egy vételi ajánlat is a lejárató cikkek mellé, viszont amikor egy éve beszélgettünk, azt mondtad, hogy már egy ideje nem kerestek ilyennel. Most igen?
Indirekt módon, de igen. Ahogy megjelentek a cikkek, egy barátom elhívott kávézni és azt mondta: Zolikám, ez neked nem kell. Az egészséged a fontos, meg a párkapcsolatod.
Ez a barátom idézőjelben volt?
Nem, valóban egy barátom, aki a NER része. Vannak oda kötődő barátaim is, és azt gondolom, hogy a NER-ben is vannak tisztességes emberek. Persze, mindenki megköti a maga kis alkuit, de ezt az embert én a barátomnak tartom. Azt gondolom, hogy ez az egész nem csak nekem szól. Ez húsz százalékban szól nekem, nyolcvan százalékban a független magyar elit minden tagjának. Aki nem állt be a sorba, aki protestál, azzal így fognak elbánni. És nem én vagyok az első, aki ellen ezt a karaktergyilkosságot bevetik.
Láttam olyan tranzakciókat, amikor visszautasíthatatlan ajánlattal szereztek meg cégeket. De nálam rossz helyen kopogtatnak.
Nekem nincs üzletem az állammal, teljesen a privát szférában mozgok. Nekem nem építőipari cégem van, ami alól holnap kihúzzák a szőnyeget, és nem közbeszerzésekből élünk. Semmi kapcsolatunk nincs az állammal. Persze, az adót tisztességesen megfizetjük, én is tisztességes magyar állampolgárként élek, de semmilyen módon nem függök a magyar államtól. Ezért is van az, hogy élvezettel és szándékosan fektetek be külföldön. Mindenkinek, akinek valamilyen módon komoly üzleti kapcsolata van a magyar állammal, annak van félnivalója, mert a magyar állam ezeket az eszközöket használja.
Akár az adóhatóságot is?
Most nagyon úgy tűnik. Azt már szinte megszoktam, hogy nálunk gyakorlatilag folyamatosak az adóvizsgálatok. Azt gondolom, hogy ez nem tipikus, hanem nekem szól. Egyébként nemrég volt egy másik feljelentés, szintén Budai Gyula tette azért, mert az egyik cégünk adott a másiknak forrást, ami teljesen szabályos. Tiltott hitelezési tevékenység miatt jelentett fel minket, mi megírtuk a válaszainkat és elaludt az ügy. De azóta se tudjuk, hogyan jutott az adatokhoz a cégeket illetően.
Nekem eddig nagyjából 10 ember mondott el hasonló történetet, de mindenki szigorúan „off the record, le ne írd, nem vállalom” felkiáltással.
Nagyon sokan érintettek, és van, aki vállalja, van, aki nem.
Én vállalom. Azt gondolom, hogy föl kell vállalni az igazságot.
Ahogy a tanárok kimennek az utcára és elmondják, hogy így nem lehet oktatni, szerintem ugyanígy nagyon sok embernek el kellene mondani, hogy így nem fogunk magyar jövőt építeni. Szerintem egy összeszerelő és építőipari társadalomból nem lesz se Észtország, se Finnország, se semmi. Ha megnézzük, a Pisa-tesztekben, digitális felmérésekben Magyarország nem szerepel túl jól. És ha megnézzük az EU versenyképességi rangsorát, szintén az utolsók között vagyunk.
Tehát az oktatáspolitika, az oktatásra szánt pénzek, illetve a tanárok kezelése és a magyar gazdaságpolitika között te is látsz összefüggést?
Igen, de ez egy nagyon hosszú beszélgetés lenne. Én azt gondolom, hogy az erőforrásainkat nem úgy használjuk föl, mint ahogy európai szinten kellene. Ha megnézzük a GDP egészségügyre vagy oktatásra fordított részarányát, az folyamatosan csökken. Ezek számok, a számok pedig nem szoktak hazudni.
Kanyarodjunk vissza a beszélgetésre a barátoddal. Mit válaszoltál, mivel váltatok el?
Azt mondtam neki, hogy egy életem van, és azt becsülettel szeretném leélni. Úgyhogy nem opció, hogy eladjam a Centralt. És mivel én pont nem függök senkitől, ha valakinek, akkor szerintem nekem kell példát mutatnom. Miért hátráljak meg? Nem tettem semmi rosszat, tisztességesen élem az életemet.
Szerintem ennek az országnak büszkének kellene lennie a hozzám hasonló befektetőkre. Mégis, ha megnézed a kormánysajtót, rengeteg cikk jelent meg rólam, és egy bűnözőnek vagyok beállítva. Miközben például matematikaoktatásra privát módon szerintem én költöm a legtöbbet Magyarországon, a Matematikai Tehetséggondozó Alapítványnak én vagyok a legnagyobb támogatója. De ez se jön elő soha, pedig szerintem fontos.
Ennek az országnak mérnökök kellenek, nagyon jó mérnökök. Beszélgettünk tanárokkal, akik elmesélték, milyen fantasztikus dolog, hogy egy fiú matematikaversenyt nyert és a Google-nél kapott állást. Akkor elgondolkodtam, mert ez a maga nemében szép, de ennek a fiúnak valójában kutatónak kellene lennie, majd onnan továbblépni és oktatni.
A mindseten kellene változtatni szerintem. Rengeteg tehetséges fiatal diák van, csillogó szemű gyerekeket látok, csak nem tudom, milyen a jövőjük.
Nézzük ezt a cégeladáshoz kapcsolódó feljelentést. Miért idéztek be gyanúsítottként?
Kezdjük ott, hogy többen kaptunk idézést. Soha életemben nem gyanúsítottak meg, ez volt az első. Nem is értettem, hogy ez mi. Csak a kihallgatásomkor tudtam meg pontosan, hogy mivel gyanúsítanak.
Kik a többiek?
A többiek neve nem fontos, nem is vagyok feljogosítva, hogy nyilvánosságra hozzam. Az egész egyébként arról szól, hogy 2020 áprilisában a cégünk egyik Jeremie-alapjánál volt egy testületi döntésünk a Nógrádi Vegyipari Zrt. eladásáról. A gyanúsítás lényege az, hogy mi olcsón adtuk el, miközben eladhattuk volna később drágábban.
Az világos, hogy Jeremie-alapokban uniós pénz is van, annak a költése más elbírálás alá esik, mint ha a sajátomat pörgetem és bukom el. Mégse értem, hogy lehet későbbi adatok alapján megítélni egy befektetési döntést? Utólag én is mindig okosabb vagyok.
Csináltak utólag egy igazságügyi értékbecslést, tehát 2022-ben, 2020 áprilisára vonatkozólag. Ez alapján azt mondták, szerintük ez a cég többet ért akkor, amikor eladtuk, ezért én megkárosítottam a költségvetést. Ilyen alapon az elmúlt tíz év összes private equity tranzakcióját elő lehetne keresni.
Mégis, mi volt a háttere ennek a tranzakciónak? Miért kellett eladni akkor a vegyipari céget?
Az értékesítési folyamat és maga az értékesítés is a törvényes előírásoknak mindenben megfelelt. Az alap 2020 májusában lejárt, és mi áprilisban döntöttünk az eladás mellett – meggyőződésem szerint helyesen. Utólag is mindent ugyanígy csinálnék, mint akkor.
Az alap lejárata eleve eladási kényszert jelentett?
Igen. Hiába kezdtük másfél évvel korábban a folyamatot, sokáig nem érkezett ajánlat. Számos tényező akadályozta az értékesítést, ne felejtsük el, hogy nyakig benne voltunk a covidban, és ember nem volt, aki meg tudta ítélni, mikor lesz újból megfelelő az üzleti aktivitás. Továbbá vegyipari cégről van szó és a vegyipari területen előfordulnak szennyezések, emiatt szavatosságot kér általában a vevő. Mi ilyen szavatosságot nem tudtunk adni, mert az alap 10 éves határozott futamidőre jött létre, amelynek a végén elszámolt a befektetőivel.
Mindent szabályosan csináltunk, a tranzakciót jóváhagyta az MFB, amely akkor az EU-s pénzeket kezelte, és jóváhagyta az MNB is. Miközben mi mindent törvényesen csináltunk, érkezett 2021 nyarán Budai Gyula, aki törvénytelenül, tudtom és engedélyem nélkül jutott az irataink birtokába, ugyanis azokat nem a NAV foglalta le.
Az egy másik vizsgálat tárgya lesz, hogyan jutott Budai a privát és ügyvédi levelezésem birtokába, és mit keresett Budai feljelentése a gyanúsításom előtt a Magyar Nemzet szerkesztőségében.
Budai feljelentése hemzseg a hazugságoktól és hemzseg a téves állításoktól. Nem vagyok arra felhatalmazva, hogy a nyomozati anyagról beszéljek, de azt állítom, hogy ami a sajtóban megjelent, azok hamis állítások. Teljesen mást fed le maga a gyanúsítás és a nyomozati anyag, mint amit a sajtó lehozott, amit nagy valószínűséggel Budai Gyulának a feljelentése alapján írtak meg.
Tehát azt állítod, hogy ez egy teljesen szokványos tranzakció volt, olyan, amilyet private equity alapok a futamidejük vége felé jellemzően végrehajtanak?
Igen. Tisztességgel és törvényesen vittünk végig egy értékesítési folyamatot. Pontosan azzal a profizmussal, ahogy azt a korábbi sok tranzakcióval csináltuk. Ebben az alapban is volt tizenvalahány befektetésünk, amiből ezt az egyet kiemelték és ügyet csináltak belőle. Egyébként azért az nagyon vicces, hogy az nincs kiemelve, ahol eredményesen zártunk.
Ez az egy mennyire volt veszteséges?
Picit egyébként. De nem szabad ebben az iparágban egyedi eseteket nézni, az alap teljesítménye számít. És eleve nonszensz lenne, ha bármi tiltaná, hogy veszteségesen adjunk el az elemekből.
Az idézés kézhez vétele előtt mennyi információd volt a problémáról?
Semennyi.
De 2021-es feljelentést említettél, erről sem értesültetek?
Nem. Ezt nem kommunikálta Budai Gyula se. Ami az újságban megjelent, arról persze tudtunk. De az egy másik feljelentés volt, amit az OLAF-nál tett, ám ahogy korábban is említettem, abból sem lett semmi.
Amikor a kormánysajtó lényegében abban a pillanatban részletesen megírta az ügyet, ahogy kiléptetek a NAV kapuján, az ügyvéded azt nyilatkozta, hogy többet tudtatok meg a gyanúsításról ezekből a cikkekből, mint amit ott a hivatalban ismertettek veletek az üggyel kapcsolatosan. Ez mit jelent?
A gyanúsítás összesen fél oldal volt, ennyit közöltek. Három héttel később viszont megkaptuk a nyomozói anyagot is.
Ez az, ami alapján a sajtóban a cikkek születtek?
Igen. Ez az, ami nekik már a kihallgatás napján megvolt. Konkrétan az történt, hogy kiléptünk az ajtón, és percekkel utána élesítették az előre megírt anyagot.
Mire gondoltál először, amikor még hazafelé tartva értesültél ezekről a cikkekről?
Arra, hogy ez csak egy borzasztó állapotban lévő országban történhet meg, és ez egy újabb támadás a független sajtó ellen. Szerintem ez egy üzenet, ahogy mondtam, nemcsak a magyarországi elitnek, hanem a médiának is.
Ez közelít már az orosz és a török úthoz. Ezekben az országokban börtönzik be a médiatulajdonosokat és az újságírókat. Szerintem ez egy óriási szintlépés, negatív irányba.
Amivel vádolnak, azért letöltendő járhat?
Igen. Kettő és tizenkettő év között, tehát ezzel fenyegetnek egy olyan ügy kapcsán, ami nem bűncselekmény, és ahol mindent a legnagyobb szakértelemmel és törvényesen csináltam.
De tartasz te is ettől? Nálunk azért eddig úgy tűnt, hogy a nyomás ellenére a bíróságok még megtartották függetlenségüket.
Az igazságszolgáltatást tekintve optimista vagyok. Mivel az egész egy nonszenszen alapul, szerintem el fog halni, de rengeteg időm és energiám fog elmenni rá. Bűnbakkeresés van, és egy olyan ügyet kreáltak, amivel be lehet engem sározni.
Változtatsz bármin az ügy miatt?
Nagyon rossz üzenet lenne, ha ezek után én bármit másképp csinálnék.
Az azt jelentené, hogy mindenkit meg lehet törni ebben az országban. Nézd meg, ott vannak a tanárok, akiknek nincs hátországuk, nincsenek anyagi tartalékaik, mégis ki mernek menni és teszik, amit tenniük kell. Mert fontos nekik az oktatás, fontosak nekik a diákok.
Nekem mint üzletembernek, felértékelődött a független média szerepe. Rengeteg más üzletem van, de azt gondolom, nagy felelősség, amit én viszek. Ami persze teher is, látszik, mit kapok érte. De azt gondolom, ez jutott nekem, amiért becsületes akarok lenni. Én alapvetően üzletember vagyok, de az ügy politikai térbe került.
A mai viszonyok között sokan azt gondolják, hogy magadat tetted a politikai térbe. Ha kritikus politikai tartalmat is tol az egyik terméked, akkor politizálsz. Azzal, hogy kiállsz a tanárok megmozdulása mellett, szintén politizálsz. Sőt, mivel ez nem esik egybe a kormány irányával, tulajdonképpen beálltál a másik oldalra.
Szó nincs erről. Én csak azt szeretném, hogy ezek a magyar gyerekek itthon tanuljanak a legjobb iskolákban és a tanulmányi versenyeken jó eredményeket érjenek el. Még emlékszem arra, amikor a magyar diákok a diákolimpiákon fantasztikus eredményeket értek el. Én magam is vettem részt, tudom, hogy milyen fantasztikus élmény, amikor nyersz, de ebből most egyre kevesebb van.
Ma a magyar gazdaság szempontjából az egyik legfontosabb kérdés, hogy jönnek-e majd az az uniós források, és ha igen, mikor. Jelen állás szerint sok területen kőkemény feltételeket kell teljesíteni a pénzek lehívásához. Sok mindent vissza kell csinálnia a kormánynak például az átláthatóság terén is, ami teljesen ellentétes a rendszer eddigi működésével. Szerinted visszatérnek arra a jogállami útra, amit az unió elvár?
Nem vagyok politikus, üzletemberként tudok megszólalni. Nekem a magyar érdekeltségeim miatt is az lenne a legfontosabb, hogy az európai uniós pénzek beérkezzenek. A magyar gazdaságnak is és a lakosságnak is ez az érdeke. Ha ez nem történik meg, akkor baj lesz a magyar gazdasággal, mert nem eléggé ellenálló.
Az elmúlt évek hibái meglátszanak a gazdaság struktúráján, szerkezetén és versenyképességén. Ugyanakkor azt gondolom, nem lehet 180 fokos fordulatot venni. Papíron igen, de amihez az államapparátusban az emberek hozzászoktak, amilyen módon élték az életüket, és amilyen módon nem kommunikáltak a médiával, vagy bármilyen más hatósággal, az nem tud egyik pillanatról a másikra megváltozni.
De ez azt jelentené, hogy nem teljesülnek a feltételek, és ha Brüsszel komolyan gondolja azt, ami most le van írva, akkor nincs pénz. Ez így most eléggé föloldhatatlannak tűnik.
Nekem is. És pont most, amikor leginkább szükség lenne ezekre a forrásokra. Az látszik ugyanis a forint árfolyamán is, hogy mekkora külkereskedelmi mérleghiányunk van.
El tudod képzelni, hogy lesz olyan pávatánc, hintapolitika, elégséges látszatintézkedések, amivel ezt át tudják hidalni?
Ezt nem tudom megítélni.
De ez alapvetően befolyásolja a forint árfolyamát, ez alapján kell, hogy tervezz a magyarországi befektetéseiddel is.
Igen, de ahogy régóta mondom, nem gondolom, hogy jelentős magyarországi beruházásaim lesznek az elkövetkezendő időszakban, mert magát a jogbiztonságot nem érzem jónak. Ezt most a saját példám is mutatja. Biztos, hogy lesznek olyan dealek, amik nagyon-nagyon jók és beleugrok,
de ahol jelentős beruházással kellene foglalkozni és jelentős pénzt kellene elkölteni, azzal nagyon óvatos leszek itthon.
Akkor megfordítom a kérdést. Ha ez abszolút pozitív irányba dől, tehát nagyon konkrét vállalások lesznek kimondottan az igazságügyi rendszert, illetve a jogrendszert illetően, és ha ezeket teljesíti is a kormány, akkor visszafordulsz Magyarország irányába?
Ha azt látom, hogy a jogrend jó irányba változik és maga az államigazgatás az új szabályozásnak megfelelően jár el, akkor igen, megfontolnám. De jelen pillanatban ennek nem látom reális esélyét. Ezért másra koncentrálok most.
Leginkább mire?
A WSIP-re, a lengyel oktatási cégünkre nagyon büszkék vagyunk. Kihoztuk például a legfelkapottabb lengyel történelem tankönyvet, amely nemcsak hogy bekerült a köztudatba, de a legtöbbet is adjuk el. Ez egy reális, a jelen körülményeket is jól leíró történelemkönyv.
Amúgy piaci részarányban is növekedtünk. A legnagyobb versenytársunk, a Nowa Era részesedése csökkent. Létrehoztuk Lengyelország legnagyobb online oktatási intézményét azzal, hogy volt egy Tutore nevezetű cég, amivel összeolvadtunk és megvettünk egy harmadikat. Ez nagyon szegmentált piac, nagyon kicsik a résztvevők. Van egy 10-11 százalékos piaci részesedéssel rendelkező online oktatási platformunk, ami havonta százezer diákot szolgál ki. De reményeink szerint jövőre ez 200 ezer lesz. Ez nagyon nagy érték, és gondolkodunk a Magyarországra való behozásában is.
Aztán van a Refresher, ami eredetileg egy szlovák cég, amiben jelentős tulajdonrészt vásároltunk. Egy partnerrel együtt többségi tulajdonba kerültünk. Azért vettük meg, mert egy növekvő cég, ami az Y és Z generációt célozza, tehát a 18 és 25 év közötti fiatalokat. És nekünk nagyon fontos, hogy az új és az eljövendő olvasókat megértsük. Ez a cég Csehországban és Szlovákiában van jelen, és pár héttel ezelőtt indultunk el idehaza. Szerencsére a Refresher első számai egész jók, van már árbevételünk, jönnek a hirdetők.
Tavaly beszélgettünk arról is, hogy nehéz fizetős online termékeket eladni a magyar piacon, küzdötök velük rendesen. Történt előrelépés?
Nemrég járt nálunk a Google, és ők is azt mondják, ez nagyon nehéz ügy Kelet-Európában. Van néhány kiugró, pozitív példa, de alapvetően nem nagyon lehet fizetésre sarkallni a kelet-európai előfizetőket. Kivétel a politikai lapoknál van, amikor a tét a fennmaradás támogatása. Ezen nehéz változtatni, még kell rajta dolgoznunk.
Van egy kudarcunk is, ezt be kell vallanom. A noklapja.hu-val sokkal nagyobb terveink voltak, de rájöttünk, hogy egyelőre női tartalomért nem fizetnek a digitális térben, ezért inkább a közösségépítésre fókuszálunk.
Ez tényleg úgy működött, mint egy startupnál: lehet, hogy tönkrement a cég, de rengeteget tanultunk belőle.
Lépünk tovább, vannak fejlesztések is a Centralnál, és vannak új ötleteink is. És például az, hogy a Refresherbe befektettünk, szerintem nagyon-nagyon jó döntés volt. Az pedig, hogy eladtuk a Citromailt, egy logikus lépés volt. A printpiacon a legutolsó számok alapján 53 százalékos a részesedésünk a hetilapokban. Ez azt jelenti, hogy a piaci részarányunk nőtt.
Viszont itt a költségek irgalmatlanul elszálltak. Bér- és alapanyagoldalon is. Tavaly említetted, hogy a papírbeszerzést fedeztétek. Ez jól jöhetett az árak elszállásakor, de mi lesz a közeljövőben?
Valóban nagyon fontos volt, hogy a piacon is ott vagyunk és látjuk a trendeket. Jól jön, hogy én trading oldalról jövök és folyamatosan rengeteg világpiaci elemzést, prognózist követek. Ez alapján a jövő évre már mást várunk. Épp most építjük le a papírkészleteinket, mert arra számítunk, hogy csökkenő árak lesznek. Idén viszont nagyon nagy papírkészlettel mentünk, ami óriási biztonságot jelentett. Az ellátásilánc-problémákon túl sztrájkok is voltak, ezért is volt nagyon nagy hiány a piacon.
Ezek a tényezők szerencsére mostanra normalizálódtak. Most arra számítunk, hogy a következő gondot a fogyasztóknál lévő jövedelem visszaesése jelenti, az infláció és a recesszió. Ebből a háromszögből kell majd valamit kihozni, ami nem lesz egyszerű. Alapvetően nehéz évre számítunk ’23-ban.
Biztos gyakran megkapod a kérdést, hogy miért kell ezt a nyomtatott sajtót ennyire erőltetni? Folyamatosan szűkülő piac, mi az izgalmas ebben?
Egyrészt a nyomtatott sajtó még mindig pénzt csinál, másrészt fantasztikus termékek vannak. A Nők Lapja például megcsinálta idén az Irodalmi díjat. Hatalmas terem, zsűri, mindenki boldogan olvasta a könyveket, ott voltak Magyarország legnagyobb kortárs írói, ott voltak a díjazottjaink. Óriási élmény volt ott lenni. A Nők Lapja egy nyereséges termék, és még ilyet is tud csinálni, amivel magát az olvasást is népszerűsíti. Szerintem egy ország abból épül, ha minél több ember olvas. Nekünk ez is egy hozzáadott értékünk az országfejlődéséhez.
Hogyha valami veszteségessé válik, azt rögtön kidobod? Vagy mennyi időt kap, hogy bizonyítson?
Mérlegeljük azt is, hogy mi a társadalmi haszna, milyen üzeneteket akarunk vele közvetíteni, ez nálunk nagyon fontos. De ha valamin azt látjuk, hogy semmiképp nem tud nyereséges lenni soha, azt elengedjük.
Hogyan alakul a Central osztalékpolitikája?
Nagyon egyszerűen. Mi alapvetően a társaság tőkestruktúráját optimalizáljuk, tehát van banki hitelünk, és a hitelek törlesztésére szolgál az osztalék. Tehát mindig az van, hogy veszünk ki pénzt, de az a banki hiteltörlesztésre megy el.
Most sem tudom kihagyni, hogy a légitársaságokról beszéljünk. Ezekkel kimagasló a bukásarány, neked viszont bejöttek. A vagyonodat is jórészt a rendkívül sikeres pályát befutott Wizz Air legnagyobb kezdeti magánbefektetőjeként alapoztad meg, de kiszálltál. Ma épp nehéz időszakát éli a cég. Tavaly azt mondtad, visszaszállnál, de nem árultad el, hol. Megtörtént?
Nem. Azt gondolom, hogy ma már a Wizz Air pénzügyi pozíciója nem olyan stabil, mint korábban, tőke kell bele. És ebben például a Ryanair sokkal jobban áll. Elhiszem, hogy újra lemennek majd a Ryanair költségszintjére (erről is beszélt Váradi József Wizz-vezér a decemberi Forbes magazinban megjelent nagyinterjúban – a szerk.), de addig is ki kell fizetni a számlákat. Nagyon sok pénzt vont be a Wizz Air az elmúlt években, nagyon olcsón, de ha újra be kell vonni a pénzt, az már jóval drágább lesz.
Benne vagy viszont az argentin fapados Flybondiban, amely még kicsi, de szépen fejlődik.
Igen, nagyon jók a foglalási számaink, új gépeket hoztunk be, úgyhogy szerintem ott egy-két éven belül lesz tranzakció.
Ennyire gyorsan ki is szállnál? Még csak nyolc gépnél tart a cég.
Konszolidálni kell a dél-amerikai piacot, és vannak, akik sok pénzzel rendelkeznek. Ebben érdemes részt venni.
Mekkora részed van benne?
Másfél százalék. Kis tétel, de már most sokszoros a megtérülés.
Ez az egyik legjobb befektetésed az elmúlt időszakból?
Érdekes, hogy a légitársaságok eddig mindig bejöttek. És még van egy Dominikában is. Az nem megy még annyira jól, de működik. Ott early investor voltam.
Nézzük a globális képet és a piaci hangulatot. A Wall Streetet mintha semmi más nem érdekelné, csak az, hogy most 75 vagy 50 bázispontonként emelkedik a kamatszint, illetve hova várják az emelési ciklus végét. Minél rosszabb egy adat, minél jobban lassul a gazdaság, annál jobb a részvényeknek, mert hamarabb lehet vége a kamatemeléseknek. Amikor egy éve beszélgettünk, még az infláció várható tartóssága volt a kérdés. Utána kiderült, és te is jól gondoltad, hogy totál tartós a pénzromlás. Most viszont ennek ellenére emelkednek a részvények a nyári mélypontok után. Erről mit gondolsz?
Az inflációt általában a recesszió szokta letörni. Tehát én nem gondolom, hogy az elmúlt időszak eseményei, vagy intézkedései le fogják törni. A fogyasztás és a kereslet csökkenése megteszi majd. Szerintem csak ez tud működni, de ezt még nem látjuk Amerikában.
Az az 5 millió ember, aki eltűnt a covidban a munkaerőpiacról, nem jött vissza, de az, hogy jövedelemben nem állnak olyan jól az amerikai állampolgárok, az már látszik a személyi hitelek, és a hitelkártyák állományából. De most év vége van, amikor az árak általában kicsit fölfelé mennek. A piacok éhesek a jó hírekre, és ilyen a kamatemelési ütem csökkentése. A pozícionáltság is nagyon fontos, mert nagyon sok volt a short a piacokon, és ezekre a jó hírekre az emberek zárták a shortokat. Már attól megnyugodtak, hogy a kamatpálya csúcsa csak 5 százalék lesz, pedig attól még messze vagyunk.
És ha csökkentjük a kamatemelési ütemet, még lassabban érünk oda.
Igen, és én azt gondolom, hogy a jövő év rosszul fog kezdődni. A mostani nagy fölpattanás után lesz egy kis kijózanodás. Szerintem Amerika van a legjobb helyzetben az egész világon, hogy ebből a helyzetből kijöjjön. Se Kína, se Ázsia más része, se Európa nem tud vele versenyezni. Ellentétben Európával, van olcsó energiájuk és van egy hatalmas belső piacuk. És rengeteg termelést visszavisznek Amerikába. Hatalmas pénzeket fektetnek az infrastruktúrába, a kutatásba és a csipgyártás fejlesztésébe. Ez szintén nagyon sokat fog segíteni Amerikának, ahova alapvetően fontos gyártási folyamatok fognak visszakerülni. Ez az ellátásbiztonságot segíti és munkahelyeket is teremt.
A csipproblematikát a világ szerintem alulbecsüli, pedig alapvető gondok lesznek abból, hogy ellehetetlenülnek kínai csipgyártók. Nagyon alacsony minőségű csipet fognak tudni gyártani, mert ahhoz, hogy a legmodernebb csipeket gyártsák, technológiára, emberekre és tudásra lenne szükség. És ezt nem fogják tudni felhasználni 2023-tól.
Európa pedig szenved a háború árnyékában.
Európa szerintem relatíve jól szerepel. Azt látjuk, hogy nagyon gyorsan reagált mind a lakosság, mind az ipar az energiafogyasztás-csökkenés tekintetében. Az alkalmazkodás egyelőre jobban sül el, mint ahogy egyébként nyáron ezt a politikusok és mi is gondoltuk.
Valóban baj lesz Európában, de szerintem nem akkora, mint egyébként ezt még szeptemberben láttuk. És ez vonatkozik Magyarországra is.
Most hirtelenjében mindenki nézi, hogy hány megawatt és joule. Mindenki rájött, hogy szigetelni is kellett volna korábban. Nagyon fontos lépés, ha az emberek elkezdenek ebben gondolkodni és a fölösleges fogyasztások csökkennek. Én azt gondolom, beruházni kell. Energiahatékonyságba, digitalizációba, oktatásba.
A háború kimenetelével kapcsolatban látsz valamit?
Nem igazán. Szerintem azt senki nem látja, hogy mennyire tudják lerombolni az oroszok Ukrajna kritikus infrastruktúráját, mennyire tudják fenntartani az alapellátásokat télen.
A másik kritikus kérdés a nyugati fegyverszállítás. Elbizonytalanodhat Amerika és Európa?
Szerintem az amerikai félidős választás ebből a szempontból is pozitívan alakult. Fantasztikus eredmény, hogy a szenátust ilyen körülmények között is meg tudták tartani a demokraták. Ezáltal egyébként szerintem az, hogy kétpárti támogatása van Ukrajnának, az továbbra is fennáll. Ez a létező legjobb kimenetele volt a választásnak. Nem gondolom, hogy az amerikai támogatás csökkenne, és szerintem az európai támogatás sem fog csökkenni. Az pedig, hogy elvágják az embereket az áramtól, víztől, hogy tönkreteszik sok millió ártatlan civil életét, szerintem háborús bűn.
Tavaly azzal fejeztük be, hogy te a magad kis világában boldog vagy. Azt mondtad, megteszed, amit a saját hatáskörödben tudsz, az ország állapotával meg nem bosszantod magad. Ez áll még most is?
Igen és most is azt érzem, hogy felelősségem van. Több mint kétezer dolgozó van a csoportban, én pedig felelősséggel tartozom ezekért az emberekért. Nem tehetem meg, hogy pont most elgyengüljek.
Sőt, ez az egész éppen hogy erőssé tesz. Szerintem az ellenkező hatást érték el ezekkel a lejárató cikkekkel.
Nem jó ezeket olvasni, főleg nem jó, amikor anyukám olvassa. De végső soron ez az egész engem erősít. A gondolkodásmódomban semmi nem változott.
A borítóképen Varga Zoltán, a Central Médiacsoport tulajdonosa az október 6-i Forbes Money Summit eseményen. Fotó: Fekete Csaba
