A cseh főváros szép, bár kissé álmos városból a rendszerváltás után színes, nemzetközi cégeket és művészeket vonzó központtá vált.
Nem, nem minden jó ott sem. Kezdjük a legfontosabbal, vagyis azzal, hogy a sör sem 30 korona többé. Hiába magasabbak a fizetések, de mindezt alaposan beárazta az ingatlanpiac is, a lakhatási válság az adatok alapján még a budapestinél is nehezebb döntés elé állítja a családokat, fiatal pályakezdőket. Hajszálnyival, de egy kicsit még többet is kell dolgozni egy saját lakáshoz, mint nálunk, az állami óvodákba bekerülni pedig nehezebb, mint az egyszeri városlakónak úgy átjutni napközben a Károly-hídon, hogy ne vágnák fejbe négyszer egy szelfibottal.
A rendszerváltás után a teljes belvárost renoválták, az köztereket pedig egységesen macskakövezték. De Prága ma sem ül ölbe tett kézzel, új gyalogoshídat építettek, az összes pályaudvart felújítják, és új koncertterem is épül a Moldva partján. A közterekhez pragmatikusan állnak, sok év szélmalomharc után betiltották a várost játszótérré alacsonyító elektromos bérrollereket. És ha már rollerek: budapesti szemmel az is szemet szúr, hogy alig látni ételfutárt, mert
a helyiek nem műanyag dobozból táplálkoznak, hanem étterembe járnak.
A főpályaudvar előtti tér egyelőre egy nagyvárosi autópálya, az alatta fekvő közpark sem épp a város legrendezettebb pontja. Mindet teljesen megújulhat néhány éven belül. Forrás: Henning Larsen Architects
Két várost sokféleképpen össze lehet hasonlítani. Prágában elég sokszor jártam, legutóbb egy kifejezetten inspiráló, világszínvonalú rendezvényen. A Pulse Fesztivált egy fiatal csapat hozta létre, és a cseh, szlovák, lengyel és osztrák mellett magyar építészeket, belsőépítészeket és designereket is várja.
Itt, a Forbes színpadán nagy cseh ingatlanfejlesztőkkel és építészekkel beszélgettünk elsősorban prágai fejlesztési projektekről. Maga a fesztivál tényleg elképesztő, elég, ha csak annyit mondok, hogy olyan neveket képesek Közép-Európába vonzani, mint Sir David Chipperfield, Kengo Kuma, Daniel Liebeskind vagy épp Piero Lissoni.
Sir David Chipperfield építész a Pulse Fesztivál színpadán Prágában. A berlini Neue Nationalgalerie újratervezését irányító brit 2023-ban kapta meg az építésznek elérhető legrangosabb elismerést, a Pritzker-díjat.
A lista hosszan folytatható, mégsem róluk szeretnék most írni, hanem a cseh ingatlanpiacról és a helyi fejlesztőkről, akik ambiciózusak, merészek, kooperatívak, keresik a minőséget és építészeti értelemben nyitottak. Öt pontban gyűjtöttem össze, hogy mi lehet a sikerük titka.
Nemzetközi építészirodák
Még oda sem kell utaznunk, hogy lássuk a helyi fejlesztők minőség iránti igényét, és azt, hogy topligás nemzetközi építészirodákat vonzanak az országba. A rendszerváltás óta eltelt évek alatt dolgozott itt Frank Gehry (a mára már minden útikönyvben megtalálható Táncoló házak épületén), a Zaha Hadid Architects (a Masaryk pályaudvar melletti Masaryčka épületén), a Henning Larsen Architects (a főpályaudvar átépítésével) vagy épp a Bjarke Ingels Group (az új, folyóparti koncertterem, a Vltava Filharmónia épületén).
A Zaha Hadid Architects által tervezett Masaryčka épülete, a pályaudvar szomszédságában. Forrás: masarycka.com
Ezek az építészek aztán mágnesként vonzzák a sajtó figyelmét, ezen keresztül a nemzetközi vásárlókat, és inspirációként szolgálnak a fiatal helyi építészek számára. Irigylésre méltó helyzet ez, amit lehetetlen nem abból a perspektívából nézni, hogy Budapesten még az évtizede bezárt Közlekedési Múzeum sem tud megépülni a világhírű, New Yorkban, a The High Line tervezésével már bizonyított Diller Scofidio + Renfro tervei szerint, mert valamiért jobb ötletnek tűnik megépíteni egy debreceni autópályalehajtó mellett.
Tehetséges helyi építészek
