2021 második negyedévében az európai régióban csúcsra ért a vállalat, globálisan pedig az Apple-t is megverve a második. Hogy jutottunk idáig? Mi a Xiaomi sikerének titka?
2019 tavaszán jó eséllyel senki egy lyukas garast nem adott volna azért, hogy a Xiaomi belátható időn belül az okostelefonos piac vezető gyártója lesz. Most pedig, bő két évvel később mégis itt tartunk. Hogy jutottunk idáig? Mi a titka ennek az elképesztő sikernek? És hova lettek a többiek? Ennek jártunk utána.
LG, Sony, Motorola, HTC, Nokia… Csak néhány név azok közül, akik mindent megtennének azért, hogy a régi szép időkhöz hasonlóan újra a mobilszektor meghatározó szereplői közé tartozzanak. Helyettük azonban az iparág (egyik) csúcsán egy olyan cég üldögél, amely még csak nem is létezett, mikor e vállalatok a legnagyobb sikereiket aratták. Az alig egy évtizede alapított Xiaomi egyike a feltörekvő kínai konszerneknek, de a története több szempontból sem szokványos.
A Xiaomi atyja Lei Jun, aki egyszerű informatikusként csatlakozott a Kingsoft nevű fejlesztőcéghez 1992-ben, hogy onnan 2007-ben már vezérigazgatóként távozzon. Időközben, egészen pontosan az ezredforduló évében, volt ideje egy online könyváruház, a Joyo megnyitására is, amelyet aztán 75 millió dollárért adott el az Amazonnak.
2010-ben pedig úgy határozott, hogy létrehozza saját cégét, amellyel megkísérli alapjaiban felforgatni a technológiai szektort.
Kapcsolatait felhasználva megállapodott tíz nagy befektetővel, akik között megtalálható a processzorfejlesztéssel foglalkozó, mára óriásira növő Qualcomm, a pekingi székhelyű IDG Capital és a szingapúri állam tulajdonában lévő Temasek Holdings is, hogy segítsék a kitűzött célok elérésében.
Kínai figura komoly módosításokkal
Így született meg a Xiaomi. Azzal nem lehet nagyon vitatkozni, hogy a cég vezetése az első időszakban ugyanahhoz az alaprecepthez nyúlt, mint annyi más kínai vállalat, de tény, hogy ezt teljesen szokatlan módon fűszerezte.
Erős hátország
A legtöbb kínai elektronikai céghez hasonlóan eleinte kizárólag a hazai pályára fókuszált a Xiaomi. A cél az volt, hogy kiépítsenek egy stabil hátországot, nevet szerezzenek, viszonylag komoly eladásokat produkáljanak, ami megteremti az alapokat a határokon túli expanzióhoz. Egészen 2014-ig kellett várni, hogy a márka termékei megjelenjenek egy másik országban, nem túl meglepő módon Szingapúrban.
Olcsó dömping
Nincs mit szépíteni a dolgon, az első időszakban alapvetően a kifejezetten olcsó, belépő, illetve alsó-középkategóriára koncentrált termékeivel. Ez szintén alapfigurának számít a távol-keleti ország vállalatainál, és a Xiaomi tökéletesen felmondta a leckét. Egy dologra fókuszáltak, hogy kicsit jobb áron kínálják a többiekéhez nagyon hasonló tudású készülékeiket. Nem engedtek a kísértésnek, az első időszakban elengedték a trükköket, a szexi, formabontó modelleket és megoldásokat.
A Xiaomi modellek hozták a kötelezőt, nem kínáltak semmi extrát, de azt igen jó áron tették.
Fókuszban az okostelefon
Lei Jun jól vette észre, hogy a jövő az okostelefonoké, és kezdetben az erőforrások nagy részét erre a termékcsaládra fordította. Sőt, az is megfigyelhető, hogy mind a mai napig a mobilok vannak a középpontban, hiszen bár a gyártó kínálata mostanra iszonyatos mértékben kibővült, szinte csak olyan eszközökkel foglalkozik, amelyek kisebb-nagyobb mértékben kapcsolódnak a telefonokhoz. Ez a filozófia szintén nem mondható különlegesnek, hiszen számos más kínai holding van, amely az okostelefonokat állította középpontba.
Android + MIUI
2010 környékén még kifejezetten kaotikus volt a helyzet mobiloperációs fronton. A Google által fejlesztett Android mellett ott volt a Symbian, az iOS, a Windows Mobile, a Meego, és az Intel, illetve a Samsung is foglalkozott saját platformmal.
A Xiaomi azonban az első pillanattól kezdve az Androidra koncentrált, és az idő utólag a céget igazolta,
hiszen mára a Google rendszere mellett csak az iOS maradt életben, de az csak az Apple termékek számára elérhető.
A vállalat igen korán, az alapítás évében előrukkolt egy saját, Android alapú rendszerrel, jó eséllyel Lei Jun fejlesztői múltjának is köszönhetően. Ez a MIUI, amelyet mind a mai napig fejlesztenek: gyors, stabil, és számos olyan kis extra szolgáltatást tartalmaz, amelyek befolyásolhatják egy-egy vásárlói döntés meghozatalát.
Forradalmi marketing
Az első években a vállalat hagyományos marketingkommunikációs eszközöket nem is nagyon használt. A trendteremtő fiatal korosztályt lőtték be elsődleges célcsoportnak, és őket elsősorban a közösségi médiafelületeken keresztül próbálták megszólítani.
Már akkor influenszerekkel dolgoztak, amikor ez a fogalom még nem is létezett.
Nagyon intenzíven tartották a kapcsolatot a (potenciális) vásárlóikkal, igen komolyan támaszkodtak a visszajelzésekre, és többször is előfordult, hogy bizonyos termékeket vagy szolgáltatásokat ezek miatt módosítottak. Ennek köszönhetően a cégről Kínában az terjedt el, hogy tényleg foglalkozik a vevőivel, ami nyilván igen jót tett a márka megítélésének.
Formabontó értékesítés
A Xiaomi abban is újat mutatott, hogy az első években alapvetően az online csatornákra fókuszált az értékesítés során. Nem voltak hagyományos boltjaik egyáltalán, a webáruházakat részesítették előnyben, és ezzel is alaposan megelőzték a korukat.
A második lépcső
2014-ben véget ért egy szakasz a Xiaomi életében, és kezdetét vette a máig tartó második korszak, amely alapvető változásokat hozott az első érához képest. Jöjjenek a fontosabb mérföldkövek!
Expanzió
A cég hírneve viszonylag gyorsan terjedt globálisan, és szürke importon keresztül már 2012-ben több amerikai és európai országban megvásárolhatóvá váltak a termékeik. Papíron azonban 2014-ben kezdődött meg az expanzió, amikor is a Xiaomi első, Kínán kívüli országként, Szingapúrban is elérhetővé tette készülékeit. Ezt követően a Flipkart nevű gigantikus regionális kereskedelmi lánccal történő megállapodást követően azonnal megjelent Indiában is. Ma már világosan látszik, hogy ez a másik hatalmas lélekszámú ország milyen kiemelt fontossággal bír a kínai cégek számára, de
akkoriban meglepetést okozott, hogy az USA és néhány nyugati-európai ország mellett-helyett India meghódítását tartotta fontosnak elsőként.
Brutális termékválaszték
Jelenleg a Xiaomi az egyik legsokoldalúbb elektronikai cég a piacon. A telefonok mellett a kínálatban az elmúlt években megjelentek a tévék, hangcuccok, projektorok, notebookok, monitorok, fejhallgatók, okosotthon-rendszerek (pl. biztonsági kamera, mozgásérzékelő, lámpa stb.), táskák és egyéb lifestyle termékek, háztartási és szépségápolási készülékek, akkumulátorok, de még az e-rollerek és az autók is többek között.
E termékek legtöbbje valamilyen úton-módon kapcsolódik az okostelefonhoz, és a lehetőségek teljes körű kiaknázásához szükség van a Xiaomi fiók használatára.
Értelemszerűen ez akkor a legegyszerűbb, ha már az embernek amúgy is ilyen mobilja van, mert jó eséllyel egyébként is regisztrálna vállalati profilt.
Magyarán egy olyan ökoszisztémát építettek ki, amely akkor a legkényelmesebb, ha valaki Xiaomi telefont és termékeket használ. Én a 2016-os vegasi CES kiállításon találkoztam először a márkával komolyabban. Ott és akkor már hatalmas standjuk volt, tele irgalmatlan mennyiségű különféle eszközzel. A telefonok, smart boxok és más mindenféle szokványos mellett például mobillal vezérelhető, programozható, Lego-kompatibilis dinoszauruszokat meg robotokat is kiállítottak, ami jól mutatja, hogy tényleg elég nyitottak mindenfélére.
Almárkák
Manapság nagy divat az almárkák elindítása, és ebből a Xiaomi sem maradt ki. Az elmúlt hét évben egy rakat brandet indítottak el, amelyek kapcsolódnak a már említett ökoszisztémához, és így végül is a nagy Xiaomi márkát segítik. Ilyen például a Black Shark (gamer mobil), Redmi (nagyon olcsó mobil), QIN (nagymama mobil), Pocophone (fiatalos mobil), Mijia (okosotthon), Yunmai (okosotthon), Viomi (víztisztító), iCHUNMI (okoskonyha), dreame (okos tisztítószerek).
Viszont sok más kínai céggel ellentétben egyáltalán nem láttak fantáziát a „régi nagy” márkák névhasználati jogainak megszerzésében.
A TCL például behúzta a Thomsont, az Alcatelt, a Blackberryt; a Hisense a Sharpot (Észak-Amerikában), a Toshibát, az Onkyot és a Gorenjét; a Skyworth a Metzet, a Lenovo a Motorolát, hogy csak a legsokkolóbb példákat említsük. Ezekben egyébként mind közös, hogy igazán nagy eredményt nem hoztak, a kínai cégek egyszerűen nem tudnak igazán mit kezdeni ezekkel a márkákkal.
Elit osztag
A Xiaomi sokáig az olcsó telefonjairól volt híres, de aztán belátták a döntéshozók, hogy ha igazán nagyot akarnak gurítani, akkor muszáj nyitniuk a prémium kategória felé is. Az Mi 10 volt az, ami e téren az áttörést jelentette, hiszen ez már tényleg egy elitligás, de ezzel együtt kegyetlenül drága készülék volt. Emiatt volt egy kis hőbörgés is, hiszen
a népek nem a gyilkos árakhoz voltak hozzászokva a Xiaomitól, de hát a tudást meg kell fizetni. Ez egy logikus és elkerülhetetlen lépés volt, még akkor is, ha rövid távon kicsit rombolta a cég nimbuszát.
A Huawei örökség
Van még valami, ami nélkül jó eséllyel nem beszélhetnénk most arról, hogy a Xiaomi komoly esélyekkel pályázik a globális okostelefonos piac trónjára. A Counterpoint piackutató cég kimutatásai szerint 2019 tavaszára úgy fordult rá az iparág, hogy az első helyet a Samsung birtokolta, őket követte kicsit lemaradva a Huawei, az Apple és az Oppo. Mögöttük viaskodott egymással a Vivo és a Xiaomi az ötödik-hatodik helyen. Ekkor nagyon úgy tűnt, hogy a Huawei megállíthatatlan, azonban májusban a Trump adminisztráció ledobta az atombombát, és kereskedelmi tiltólistára tette a céget. Ez többek között azzal járt, hogy az újabb modellek nem kapták meg a Google támogatást, és alkatrészhiánnyal is meg kellett és kell küzdeniük mind a mai napig.
Ezt követően a Huawei mobilpiaci részesedése gyakorlatilag összeomlott. A vállalat pillanatok alatt elveszítette nehezen kiépített pozícióinak jó részét, és még a vérrel és verejtékkel felépített Honor brandtől is meg kellett szabadulnia.
Azt jó eséllyel sosem fogjuk megtudni, hogy pontosan mi állt a Huawei elleni támadás hátterében,
de az biztos, hogy két kínai konszern, a BBK Electronics (Vivo, Oppo, Realme OnePlus, IQOO) és a Xiaomi varázslatosan gyorsan kitöltötte az így megnyíló piaci rést.
És abban is egészen biztosak lehetünk, hogy bár lehet, hogy ez a hivatalos tulajdoni szerkezetben nem látszik, ám e két társaság élvezi a kínai állam, és így a kommunista párt támogatását, mert enélkül egyszerűen esélyük sem lenne a boldogulásra, legalábbis ezen a szinten.
Hol tartunk ma?
A Canalys piackutató vállalat jelentése szerint
2021 második negyedévében a Xiaomi 17 százalékos részesedéssel, 83 százalékos éves növekedéssel az Apple-t lehagyva a globális piac második helyén állt a Samsung mögött.
A Strategy Analytics felmérésben pedig arra jutott, hogy ugyanezen időszak alatt a cég az eladott termékek számát tekintve 25 százalékos piaci részesedést szerzett Európában, amivel az összes riválisát megelőzte. Indiában évek óta stabilan az első, a latin-amerikai piacon 300 százalékos bővülést produkált, Afikában 150 százalékost, és a cég telefonjai jelenleg a világ száz országában kaphatóak. A vállalat nevéhez fűződik a világ legnagyobb kereskedelmi AIoT (AI+IoT) platformjának kialakítása, amelyhez – az okostelefonokon és laptopokon kívül – 351,1 millió okoseszköz kapcsolódik világszerte.
A telefonos univerzumban nehéz a csúcsra jutni, és iszonyú könnyű onnan villámsebesen lezuhanni. Erről a Motorola, a Nokia, az LG vagy akár a Huawei is mesélhetne szépeket. Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, de az tény, hogy a Xiaomi megdolgozott a sikerért, az alapok stabilnak tűnnek, úgyhogy nem lennénk meglepve, ha még jó darabig az élbolyban találkoznánk a vállalat nevével.
Forrás: Facebook // Xiaomi