Inkább beszálló, mint kiszálló, írtuk tavaly májusban, miután Szabó Miklós, Magyarország huszadik leggazdagabb embere eladta családi vállalkozása, a Tranzit csoport 70 százalékát Európa legnagyobb baromficégének, a francia LDC csoportnak. Azóta eltelt egy év, és úgy tűnik, a milliárdos biztosabb döntésében, mint valaha. Szabó Miklóssal Galambos Márton főszerkesztő beszélgetett a Forbes Country Tour debreceni állomásán.
A Tranzit csoport tavaly ilyenkor jelentette be, hogy eladja 70 százalékát a francia, 3,6 milliárd eurós forgalmú LDC csoportnak, Európa legnagyobb baromficégének – a Forbes becslései alapján legalább 35 milliárdos üzletről lehetett szó. Szabó az új vállalati struktúrára „vegyes vállalatként” hivatkozik; ahogy a június 5-i, debreceni Forbes Country Touron mesélte, a döntésnek a pénzhez semmi köze, a cél az volt, hogy utat törjenek a nemzetközi piacok felé. „A magyar baromfiipar kicsi: körülbelül 60 ezer ember dolgozik a szektorban, de ez a világpiacon és Európában nem számít. Ha holnaptól kezdve Magyarországon egy darab csirkét nem vágnának le, nem tűnne fel senkinek, ugyanúgy lenne csirkehús a boltokban. Ha nem lépünk előre, ha nem vesszük fel a versenyt a nagy világpiaci szereplőkkel, lemaradunk.”
Gyorsmérleg a milliárdos kacsabizniszről: inkább beszálló, mint kiszálló
Szabó szerint a Tranzit Magyarországon „kicsinek nagy, nagynak kicsi”, az európai piacon viszont egyértelműen kisméretű vállalat. Úgy látja, a közös tulajdonlás gondolata a magyar vezetők körében elég idegen; a milliárdos viszont már 4–5 éve fontolgatta az ötletet.
„Azt a döntést kellett meghoznunk, hogy akarunk-e nagy európai vagy nemzetközi vállalat lenni.
Úgy döntöttünk, hogy igen. Mindenki szeret kakas lenni a saját szemétdobján, de ha elérsz egy bizonyos szintet, ezt már nem teheted meg.”
A Tranzit csoportot 1990-ben alapították, idén lesz 29 éves. Teljesen a nulláról indult, piaci alapon, nem privatizáltak állami vagyont. „Eddig is volt külföldi jelenlétünk, mert ott adtuk el a termékeinket, de most, hogy a nemzetközi termelési rendszerben is részt veszünk, gyakran keresnek bennünket Lengyelországból, Németországból és Franciaországból, hogy nem mennénk-e ki pár napra, vagy nem jöhetnének-e ők ide szakmai tapasztalatcserére. Ilyenkor érzed azt, hogy nem volt hiába a munkád, letettél valamit az asztalra, van valami lábnyomod – remélhetőleg nem környezetvédelmi.”
„Azt mondtam magamban: végre megtaláltatok itt Debrecenben is.” Szabó Miklós viccelődve válaszolt Galambos Márton legelső kérdésére, hogy vajon Debrecenben most a Forbes vagy a milliárdos-e házigazda / Fotók: Fekete Csaba
Szabó beszélt a magyar és a francia ág közötti különbségekről is. Míg Magyarországon a telepeket kerítéssel és kamerarendszerrel védik, addig a franciáknak ilyenekre nem kell költeniük. Különbség van az alvállalkozókkal való munkakapcsolatban is. „Az LDC-nek nincs saját nevelőterülete, az évi 400 millió csirke mind francia farmerektől jön, több mint hétezer szerződésük van.
Kérdeztük, hogy mi történik, ha valaki nem tartja be a szerződésben foglaltakat. Azt felelték, ott ilyen nem fordul elő – aki nem tartja be, amit ígér, azzal később senki sem fog szerződni. Nálunk 70 szerződésből 69-et nem tartanak be.”
Az automatizáció-digitalizáció vonalon is van hova fejlődnie a magyarországi ágnak, példának a vágóhidakat hozza: egy olyan vágóhídon, ahol Magyarországon 260-an dolgoznak, Franciaországban csak 140-en, hiába egyforma a kapacitásuk.
Az elmúlt évek legnagyobb eseménye nem feltétlenül a franciákkal kötött üzlet volt, a Szabó család közben szép csendben lebonyolított egy sikeres generációváltást is, erről a milliárdos láthatóan büszkén beszél. Fia, Szabó Ákos öt éve viszi a céget, édesapjára az elnöki és a felügyelőbizottsági teendők hárulnak.
Az összeolvadás után alapvetően minden döntés Magyarországon maradt, az egymillió euró feletti beruházásokat és az éves terveket a felügyelőbizottság jóváhagyja, de a franciák nem szólnak bele semmibe, sőt kifejezetten kérték, hogy maradjon olyan a cég gazdálkodása, amilyen eddig is, „nehogy ezen rontson valaki”. Szabó azt mesélte, különösebb véleménykülönbség az eddigi „együttélés” során még nem volt, minden fontos döntést százszázalékos konszenzusban hoztak meg. Ezt részben a közös értékekkel magyarázza: az LDC szintén családi tulajdonban van, egész pontosan négy francia család kezében (bár az egyik kiemelkedik a többiek közül a maga 42 százalékos tulajdonrészével).
A Szabó család vagyona januári becslésünk alapján 64,8 milliárd forint
Bár vannak irigyei, Szabó nem foglalkozik velük. „Voltak, akik gratuláltak, de közben legszívesebben kést dobtak volna a hátamba. A célunk, hogy tovább fejlődjünk ugyanezzel a dinamikával. Ha több embert fogunk foglalkoztatunk, nagyobb eredményt érünk el, ami pedig azt jelenti, hogy magasabb adót fogunk fizetni. Ha valaki ezt überelni tudja, akkor rendben van.”
A milliárdos röviden mesélt arról is, mit hoz majd a következő néhány év. Azt biztos, hogy a semmittevést nem neki találták ki, de azt el tudja képzelni, hogy kissé visszább lépjen. Ez részben már megtörtént, a generációváltás óta nem szól bele az operatív dolgokba. „Fogalmam sincs, mi van a cég pénzügyeivel. Azt tudom, hogy rendben mennek a dolgok. Természetesen vannak havi értékelések, amikre beülök, és sok olyan dolog hangzik el ilyenkor, amit nem így csinálnék. De nem szólok bele semmibe, sok esetben a véleményemet sem mondom el.
Olyan nincs, hogy két vezető.”
Munka, munka, munka és a józan paraszti ész – két magyar topmilliárdos arról, hogyan lettek önerőből sikeresek
