Isten selejtet nem teremt

 Böjte Csaba tud valamit, amit az eddig Forbes-címlaposok nem tudtak. Megérkezett, beállt a kamera elé (a kettő között 30 másodperc, ha eltelt) és 15 perc múlva távozott. Sokan szerettek volna […]

Bővebben

Munka, munka, munka és a józan paraszti ész – két magyar topmilliárdos arról, hogyan lettek önerőből sikeresek

Szabó Miklós, a 23. leggazdagabb magyar, és Emőri Gábor, a 32. leggazdagabb milliárdos beszélt csirkékről (a pincében), takaróról, ameddig lehet nyújtózkodni és a zuhany alatti inspirációról.

Szabó Miklós és mezőgazdasági érdekeltsége, a Tranzit csoport a 2018-as év egyik legnagyobb üzletét hozta össze: a családi cég 70 százalékát  megvette a Forbes becslése szerint 35-40 milliárd forintért a francia LDC csoport, úgy, hogy a menedzsment maradt a helyén.

Először is Szabó Miklós véleménye a listákról:

A listák nem mindig a valós tartalmat mutatják, a tudás és a munka az, ami igazán számít.

Arról, hogyan kezdték a rendszerváltás környékén a libabizniszt:

Mi magunk őrködtünk a libákra, a kocsiban aludtunk a szárnyastelep mellett.

Hogyan építették fel a céget úgy, hogy sosem vettek fel hitelt, és mindig nyereségesek voltak:

óvatos duhajok voltunk, mindig addig nyújtózkodtunk, amíg a takaró ér. Sosem vettünk ki pénzt a cégből, a nyereséget visszaforgattuk.

Miért álltak össze a francia baromfivállalattal:

Eljött a tőkekoncentráció ideje, a felvásárlásoké, összeolvadásoké, nemzetkzi szinten, terjeszkedni akarunk a szomszédos országokban, a további bővülésért össze kellett állni egy megfelelő szakmai befektetővel. A magyar baromfiipar 180 millió csirkét vág le egy évben, a francia LDC egymaga 400 milliót. Nekünk erre a tudásukra van szükségünk.

És hogy hogyan engedi át lépésről lépésre a gyerekeinek a céget:

Ákos fiam és Dóri lányom is vezető beosztásban van a vállalatcsoportban, ők viszk az operatív ügyeket. Nem járok be mindennap az irodába okoskodni, inkább amolyan supervisor vagyok.


Emőri Gábor informatikai üzletemberként szerezte vagyonát, még a Forbes-ban sem írtuk meg a sztoriját. Elsőként fejlesztett ki cégével Magyarországon mobilfizetési rendszert, a legnagyobb dobása az i-Cell informatikai vállalat.

Ő is csirkékkel kezdte, igaz, egészen máshogy:

Még a kommunizmus alatt a szüleimnek kellett az extrajövedelem, édesanyám kiadta a parancsot jóapámnak, hogy csirkéket fogunk tartani a lakótelepen. Így történt, hogy az volt az első munkám, hogy hétvégenként tyúkszart kapartam a pincében.

A pályaválasztásról:

Én mindig is autószerelő akartam lenni, szakiskolába készültem menni. Édesapám mondta, felejtsem el, én gimnáziumba fogok járni és kész. Végül közgazdász lett belőlem.

A maszekolásról és a katonaságról:

A 80-as években papír-írószer-játékbolttal próbálkoztam, amikor bevonultam katonának, és Farkas Bertalan sofőrje lettem. Ez a műfaj most divat a Youtube-on, de én már akkor híres emberekkel beszélgettem vezetés közben. Annyira meg voltak velem elégedve, hogy még két hónapig nem engedtek leszerelni.

Az első nagy dobásának, a mobilparkolás kitalálásának folyamatáról:

Álltam a zuhany alatt, és azon gondolkodtam: a feleségemnek szokása, hogy a nadrágomból mindig kiüríti az aprókat, de hogy fogok így parkolni? Internettel és mobilhálózatokkal dolgoztam, egy hét alatt összeraktuk a prototípust, aztán 4-5 év kellett, mire élesben elindulhatott.

Borítókép: Fekete Csaba

Olvasd el Pénz rovatunk további cikkeit!
Ezeket láttad?
Címkefelhő