A híresen közvetlen dollármilliárdos, Richard Branson argentin fociról és a magyar politikáról érdeklődik, unokái pedig azt hiszik róla, hogy ő az első kalóz, aki a világűrbe jutott. És ebből csak a kalóz nem igaz. A Virgin Group alapítójával az életéről szóló dokumentumfilm bemutatása alkalmából beszélgettünk könyörtelenségről, halálról, önzőségről, üzletről és arról, hogyan vert Jeff Bezosra kilenc napot, hogy ő legyen az első dollármilliárdos űrturista. Forbes.hu exkluzív.
Richard Branson könnyes szemmel sóhajt nagyot a Necker-szigeti villájának nappalijában. Elcsuklik a hangja, ahogy a stábtól sűrűn bocsánatot kérve a kamerába tekint – nem jönnek a szavak, arcán látszik, hogy ezernyi gondolat cikázik a fejében. Nagy útra készül, alig pár nappal később a világűrből, a Virgin Galactic Unity 22-es járatáról fogja köszönteni követőit. Persze ekkor még csak reméli, hogy minden sikerülni fog, a legrosszabb eshetőségre felkészülve épp a családjának – feleségének, két gyermekének és unokáinak – forgat videóüzenetet, ha meghalna.
Fotó: WarnerMedia/HBO
Még a legközvetlenebb dollármilliárdos hírében álló Richardtól is szokatlan módon őszinte, sebezhető pillanatokkal nyit a róla szóló négy részes HBO-s dokumentumsorozat, a Branson. Pedig még azt sem mondhatni, hogy távol állnak a ma már négyszáz céget közrefogó Virgin-birodalom alapítójától az extrém, életveszélyes élmények: a nyolcvanas években még szárnyakat bontogató légitársasága, a Virgin Atlantic márkaépítési gyakorlata gyanánt az Atlanti-óceánt szelte át először hajón, másodszor pedig hőlégballonon, hogy úttörő szerepével örökre beírhassa magát a rekorderek nagy könyvébe.
Talán ezért is ver kilenc napot Jeff Bezosra, hogy az űrben – saját vállalata hajóján – is ő lehessen az első milliárdos, aki erőt és innovációt fitogtatva a kozmoszból integethet.
Jelenetképek az HBO új dokusorozatából, a Bransonból. Fotó: WarnerMedia/HBO (10 kép)
Ezekről a nem mindennapi mozzanatokról – és többek között Branson üzleti sikereiről, a Virgin Records hőskoráról és az üzletember személyes tragédiáiról – szól a közel négy és fél órás, a magyar HBO Max-on is elérhető Chris Smith-rendezte doku, aminek alkalmából kerekasztal-beszélgetésen kérdezhettük a többszörös amerikai Forbes-címlapos Bransont.
Kíváncsian követi a magyar politikát
„Nem gondolom, hogy a könyörtelenség bárkinek is jól állna” – válaszol kérdésünkre az üzletember, akit a sorozatban egy hozzá közel álló partnere könyörtelennek, míg a felesége „csak nagyon okosnak” nevez. Nem gondolja, hogy a könyörtelenség a sikert hozzá hasonló magnitúdóban megélő, esetleg megélni vágyó üzletemberek szükséges tulajdonsága, vagy alapfeltétele lenne, és az is látszik, hogy kicsit bántja a partnere nyilatkozata. Szerinte ugyanis azok a legjobb vállalkozók, akik figyelnek az embereikre, és az üzleti életben is fontos a felek igazságos szerződéses kapcsolata, mert csak így építkezhetünk hosszú távon.
Fotó: WarnerMedia/HBO
„Független dokumentumfilm, így nem fogok mindenkivel egyetérteni. Fair képet festenek rólam, de az egyik ilyen megnyilvánulás, ami szerintem nem igaz, hogy én csak az utolsó sorra (bottom line, a vállalatok éves eredménykimutatásában a profit – a szerk.) koncentrálok. Szerintem inkább egy igazán jó, minőségi termék előállítására kell koncentrálni, és remélhetőleg ezzel több pénz folyik majd be, mint ki.
Diszlexiás vagyok, azt sem feltétlen tudom, hogy mi az az utolsó sor” – mosolyog.
A beszélgetés során Branson hozzá illő közvetlenséggel kérdez vissza, honnan jelentkezünk be. Amikor meghallja Budapestet, felcsillan a szeme. „Természetesen nagy érdeklődéssel követem a magyar politikát – mondja. Nem megy túl jól? – Hát nem. Meglátjuk, hogy az Ukrajnában zajló történések hoznak-e majd nagy változásokat. Remélem, mindkét fronton jól alakulnak a dolgok.”
Az űr is hamarosan a konfliktusok tere lehet
A Virgin Galactic alapítójaként Richard Branson Jeff Bezos Blue Originje és Elon Musk SpaceX-e mellett az űrkapitalizmus alapjait kiépítő privátszféra egyik „nagykutyája”. A 2010-es évek elejétől ismét felpörgő, kiújult űrversenyt a hatvanas évekkel hozzák párhuzamba, azzal a különbséggel, hogy
az országok helyett már inkább a nagyvállalatok között éleződik ki a verseny, a kapitalizmus mintegy utolsó csataterén ők alakítják a játékszabályokat.
Hiszen azok még tulajdonképpen kiépítetlenek, nincs egy uniform, nemzetközi szabályrendszer, és az „űr mindenkié” tézis a Hold-állomások és az aszteroidabányászat lehetőségének közel sem olyan távoli jövőjével egyre inkább megdőlni látszik. (Az űrkapitalizmus kihívásairól a 2021. decemberi Forbes Next melléklet címlapanyagában írtunk, míg a 2022. novemberi Forbesban Beleznay Mayát, az MIT asztrofizika hallgatóját kérdeztük Bezosék ténykedéseiről.)
Fotó: WarnerMedia/HBO
Arra a kérdésünkre, hogy mennyire tekinti ezt a hiányosságot a privátszféra térhódításának egyik legnagyobb visszatartó erejeként, az űrfanatikus Branson pár másodpercig némán mereng. „Eljön majd az idő, amikor már egyszerűen nem lesz több hely az űrben például a műholdak esetében, és a szatellitek egymás működését fogják zavarni. Ez egy olyan terület, ami már aggodalomra adhat okot, mivel a privátszféra jelentősen csökkentette az űrhöz való hozzáférés költségét, és nem csak a pénzköltségre gondolok, hanem mondjuk a környezet terhelésére is.”
„Egy nap talán valaki lelő egy műholdat, például az oroszok az ukránokét, és ebből ismét egy újabb probléma kerekedhet” – teszi hozzá a Virgin Galactic alapítója.
Hogy valójában kié is az űr és az űrben található javak, területek (az enyhén szólva kissé foghíjas nemzetközi jogi keretrendszer és annak egyik legfontosabb dokumentuma, az ENSZ 1966-os Outer Space Treaty-je szerint a világűrrel és égitestjeivel szemben egyetlen nemzetállam sem élhet szuverén vagy egyéb, az űr forrásait kisajátító követelésekkel), Branson szerint is a jövő egyik legforróbb témája lehet. „Nyilvánvalóan nagy vita tárgya lesz, hogy például kié a Hold, vagy a Mars.”
Vágj bele, ha meglátod a piaci rést
Branson pályafutását egy nemzeti diákmagazin megalapításával kezdte, utána fogott a Virgin Records megalapításába, amire ma már hőskoraként emlékszik a zenei szféra. Az ezt követő, a koronavírust azóta igencsak megszenvedő Atlantic légitársaság és a Galactic űripari vállalat hatalmas sikerének köszönhetően a sorozatvállalkozók ikonja lett – de nincs különösebb tanácsa, elérendő sikerkritériuma számukra. A Ring nevű tech cégről beszél, vezetőjével a napokban tárgyalt: szerinte rendkívül izgalmasan tölt be egy piaci rést. „Ha ti is láttok ilyet, vágjatok bele. Adjatok neki egy esélyt” – mondja.
Fotó: WarnerMedia/HBO
Saját vállalatainak indítását azonban nem mindig a piaci rés vezérelte. Nevetve részletezi, miért koncentrált az elmúlt két évtizedben ilyen jelentősen az űriparra.
Gyerekkora óta fel akar jutni a világűrbe, és már sikeres vállalkozóként eldöntötte, hogy egy orosz vállalatnak kifizetett hatalmas pénzösszeg helyett inkább saját űrhajót építtet, amivel az évek múltán az átlagemberekhez is közelebb hozhatja az űrutazás lehetőségét.
Ez sokkal kielégítőbb gondolat volt, mondja, hiszen imádja a kihívásokat.
„Életem legjobb napja volt – emlékszik vissza repülésére a Zoom-beszélgetésünk során. – Hihetetlen volt, és szerencsémre az unokáim is ott voltak. A hat éves lányunokámnak egyszer azt meséltem, hogy azért élünk a Necker-szigeten, mert kalóz vagyok, és itt dobtak ki engem. Még a titoktartásra is feleskettem. A kilövés előtt odajött hozzám, és azt súgta a fülembe: »Papa, ugye tudod, hogy te leszel az első kalóz az űrben?«”
Richard Branson, az igazi Vasember
A rocksztár, akinek mindenki szurkol – Branson évtizedek alatt őrült húzásaival, nyilatkozataival és a kamera előtt mutatott személyiségével egy olyan imázst hozott létre, amit még Musk is megirigyelne, főleg, hogy a technokirály élő Vasember-szerű bálványozása az utóbbi hónapok rendkívül ciki lépéseivel mintha alábbhagyott volna. A Virgin-alapító ráadásul úgy lett a britek popkulturális ikonja, hogy ha nem is feltétlen nagy hátrányból indult – szülei privát iskolába járatták, amiről a dokumentumfilmben is beszél, de saját bevallása szerint ennek ellenére sosem volt túl sok pénzük –, diszlexiásként lett a világ egyik leggazdagabb embere.
Mindezt szerinte nagy részben anyjának köszönheti. Hatásáról a kamerának is, és nekünk is beszél. „Úgy gondolom, hogy édesanyám fontosságának bemutatását Chris, a rendező nagyon ügyesen oldotta meg – mondja Branson, akinek épp egy bögre teát hoznak. A pillanat angolságán maga is jó nagyot nevet. – Bár azt hiszem, szinte mindannyiunkra nagy hatással vannak az édesanyák. Az enyém azt akarta, hogy megálljunk a saját két lábunkon, és hogy alkossunk, ahelyett, hogy mások alkotását néznénk. Elvárta, hogy jó életünk legyen, hogy jól bánjunk az emberekkel. Ő is vállalkozó szellem volt, és habár sosem volt túl sikeres, mindig újra és újra próbálkozott. Sokat tanultam tőle.”
Fotó: WarnerMedia/HBO
Nelson Mandelát és a dél-afrikai anglikán egyház vezetőjét, Desmond Tutut saját inspirációjaként emlegetve Branson társadalmi felelősségről, pénze jó célokra való felhasználásáról is beszél, miután kitárgyalja az argentin kollégával a katari futballvilágbajnokság eredményeit. Környezetvédelmi okokból és főként az adóparadicsomnak számító Necker-szigeti rezidenciája (ami a Virgin Group bejegyzett székhelye is) miatt rengeteg kritika éri a milliárdost és vállalatcsoportját, habár Branson kifejezetten aktív humanitáriusnak számít a legvagyonosabb emberek között. „Semmi nem indokolja, hogy a nagyon gazdag embereknek miért lenne szükségük ekkora gazdasgságra. A vagyont jó dolgokra kell fordítani – fel kell használnunk a tudásunkat és a forrásainkat arra, hogy a lehető legtöbbet segíthessünk” – mondja, bízva abban, hogy halála után gyermekei folytatják a munkáját, amit elkezdett.
A halál lehetősége, a meghalás közelsége mintegy keretes szerkezetként nyitja és zárja dokumentumfilmjét is, központi témaként pedig természetesen a kerekasztal-beszélgetés végén is sort kerítünk erre. Richard Branson száraz torkát köszörüli, elcsuklik a hangja. Alig jönnek a szavak, a sajtónapon már túl sokat beszélt, nevet, és a teájáért nyúl.
„Az életem extrém kalandjainak egyik hatalmas előnye, hogy be kellett látnom, hogy valamikor meg fogok halni. Sokan bele sem gondolnak ebbe, de nekem már többször el kellett simítanom a szálakat.”
„Például videóüzenetet forgatni a gyerekeidnek, unokáidnak… hát nem egy könnyű dolog. Ez a dokumentumfilm egyik nagy kérdése is. Hogy önző voltam-e, vagy valóban teljes egészében meg kéne élnünk az egyetlen életünk, ahogy azt hiszem, én is tettem?”
