Magyarországon sajátos módon egyszerre van tartós, szisztematikus munkaerőhiány és munkanélküliség. Ez ritka, de nem egyedülálló jelenség, bőven lehet ellen tenni szakpolitikai intézkedésekkel. E témában tartott kerekasztal-beszélgetést az Egyensúly Intézet, amire meghívták Magyarország egyik legnagyobb munkáltatóját és a világ egyik legnagyobb HR-szolgáltatóját is. Rövid- és hosszútávú javaslatokat is adtak és eloszlattak pár tévhitet is.
Egyszerre van munkaerőhiány és munkanélküliség – elsőre feloldhatatlan ellentmondásnak tűnik. Hogy lehet valamiből egyszerre hiány és felesleg? Hogyan lehetnek tízezerszám betöltetlen állások az országban, miközben magyarok tömegei vannak munka nélkül?
Hogy is lehet egyszerre a kettő?
A feloldás kulcsszava a munkaerő-illeszkedési probléma: piaci kifejezéssel élve a kereslet és a kínálat nem találkozik egymással.
A munkáltató nem ott és nem olyan munkavállalót keres, mint ahol és amilyen szabad munkaerő lenne. Heiszler Gabriella, a SPAR Magyarország, mint Magyarország egyik legnagyobb foglalkoztatójának igazgatója ezt úgy fogalmazta meg, hogy minőségi és mennyiségi problémáik is vannak, nincs elegendő szakképzett munkaerő, másrészt régiós problémáink vannak. „13 ezren dolgozunk a cégnél, 286 betöltetlen álláshelyünk van. De az üres pozícióink vagy egyes szakmacsoportokban vagy egyes régiókban összpontosulnak. Hentest, kamionost vagy targoncást sokat keresünk, illetve a Budapest-Sopron-Győr-Szombathely vonalon finoman szólva sem egyszerű felölteni a helyeket.”
Kozák Ákos, az Egyensúly Intézet üzleti kapcsolatokért felelős igazgatója (balra fent), Heiszler Gabriella és Baja Sándor.
Baja Sándor, a Randstad Hungary, a világ egyik legnagyobb HR-szolgáltatójának hazai igazgatója csuklóból sorolta a problémákat. Szerinte a hazai munkaerőpiacnak vannak tartalékai, amik feltáratlanok, ezzel az államnak kezdenie kellene valamit.
„Több százezer magyar dolgozik feketén, az ő munkájukat ki kell fehéríteni, ez mindenki érdeke.
Az ötven év felettiek foglalkoztatottsági rátája drámaian alacsony. Volt egy 7600 fős kutatásunk – a megkérdezettek 12 százaléka elvesztette a munkáját a járvány alatt s több hónap, mire újat találnak.” Ráadásul volt a járvány miatt egy komoly eltolódás: sokan nem akarnak visszamenni korábbi szakmájukba. „Nálunk is sokan dolgoznak, akik a vendéglátásból, turisztikából jöttek.”
Mi rá a megoldás?
Az Egyensúly Intézet egyik legfontosabb megállapítása, hogy a munkaadók legtöbbször magasabb képzettségű munkavállalókat keresnek, mint amilyen az álláskeresők képzettségi szintje. Tehát a munkanélküliek többsége egyszerűen azért nem talál munkát, mert nem elég képzett ahhoz, mint amit a pozíció elvárna. Ez a képzettségbeli elcsúszás az első fő probléma, amit csak a képzés javítása oldhat meg.
És ez nemcsak a magas képzettségűek körében probléma, hanem s szakmunkásoknál is: ma Magyarországon a legtöbb szakmunkás nem használja a végzettségét, hanem betanított munkásként dolgozik. Pedig a legtöbb szakmunkás végzettséget igénylő területet komoly munkaerőhiány van. A megoldás ugyanez: a képzési szint emelése.
A másik fontos illeszkedési zavar földrajzi eredetű. Sokan a Kelet-Nyugat felosztást ismerik, Nyugaton van munka, Keleten nincs. Pedig az adatok azt mutatják, hogy ennél sokkal lokálisabb a gond:
sokak számára a rövidtávú, 10-20 kilométeres ingázás is problémát jelent. Erre még rájön a város-kistelepülés ellentét: előbbiben jóval több a szabad munkahely, mint az utóbbiban – ha az utóbbiban van egyáltalán.
A javaslatcsomag megállapítása szerint a rövidtávú mobilitás javításával, jobban szervezett tömegközlekedéssel gyorsan orvosolható lenne a probléma egy jelentős része.
Heiszler Gabriella is rámutatott erre: „mi is sokat buszoztatunk, sokmindent meg tud oldani.” De mindent bőven nem, a helyzet pedig öngerjesztő lehet.
„Kereskedőként oda szeretnénk menni üzletet nyitni, ahol sokan élnek és dolgoznak, hiszen ott van fizetőképes kereslet. De a leszakadó kis térségekben üzletileg egyszerűen nem is éri meg boltot nyitni.”
Baja Sándor még hozzátette, hogy sokszor találkozik külföldi befektetőkkel és mindig hangsúlyozza nekik a leszakadó területeket. „Nógrád, Szabolcs, Zala, Somogy – leszakadó térségek, ahol kevés a munkalehetőség.”
A külföldiek behívása lehet megoldás?
Nyilván szóba került a külföldi munkaerő behívása az országba, mindkét vállalati képviselő tudott nyilatkozni a témában. A SPAR próbálkozott külföldről, főleg Ukrajnából származó betanított munkásokkal, de nem igazán jöttek be: vagy nem tudtak beilleszkedni vagy csak ugródeszkaként használták a hazai céget. Viszont szerinte ez a rendszer nagyon sokat segíthet – ahogy Nyugaton működik is.
„Az osztrák SPAR nem működne magyar munkavállalók nélkül. A járvány alatt nagyon sokszor hívtak Ausztriából, hogy lezárják-e a határokat, hogyan tudnak jönni a magyarok dolgozni. Szinte jobban érdekelte őket ez, mint az, hogy a magyar cég hogyan működik. Szóval nem hiszem, hogy Magyarországon lehetne más, gyors megoldás.”
Baja Sándor ugyanerről beszélt: kellenek a külföldi vendégmunkások. „Alá tudom támasztani, hogy nagyon sokan jönnek vissza Nyugatról, de még nem elegen. Tudom, hogy tabu, de a határon túli magyarságnak is nagyobb számban kellene jönnie.” Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a külföldi munkaerő egyszerűen drágább: ugyanazt a fizetést kapja itthon, viszont az utaztatása és elszállásolása nagyobb költség.
Mik a rövidtávú javaslatok?
Az intézet azonban nemcsak azért hívta össze a beszélgetést, hogy a problémákat sorolják, hanem konkrét javaslataik is vannak, amik szerintük rövidtávon is képesek enyhíteni a problémákat. A legfontosabb az lenne, hogy támogatni kell a munkavállalók rövid távú mobilitását, segíteni kell az ingázást. Ehhez akár adókedvezménnyel kell támogatni azokat a cégeket, amelyek segítik a munkavállalóik ingázását, hozzá kell igazítani a tömegközlekedést a munkarendhez.
A konkrét javaslatok. Forrás: Egyensúly Intézet
Szintén óriási lépés lehetne az álláskeresési járadék reformja. Boros Tamás, az Egyensúly Intézet agytröszt igazgatója hangsúlyozta, hogy az átlagos álláskereső 10 hónap után jut újra munkához, miközben a járadék csak három hónapig jár – az is olyan szinten, ami a létminimumot súrolja. Szerinte az álláskeresési járadék folyósítási idejét fel kell emelni 10 hónapra. „Ez nem segély, hanem arra az időtartamra, amíg munkát találsz, a létminimumot biztosítani kell.”
A járadék összegét is emelni kell: most 60 százalékot kapják az álláskeresők a korábbi járulékalapjuknak. „Ami a rosszabbul keresőknél nem éri el a létminimumot.” A mindenkori nettó minimálbér 90 százalékának kellene lennie a járadék minimum, 150 százalékának a maximum összegének. Még egy konkrét javaslat, hogy a korábbi tartós munkaviszonnyal nem rendelkezők is kapjanak 5 hónapos időtartamra járadékot. Ugyanakkor a többletjuttatás többletkötelezettséggel kell járjon: szigorítani kell az álláskeresők együttműködési kötelezettséget a hivatalokkal.
Mik a hosszútávó javaslatok?
A többi javaslat a képzési szintekhez kapcsolódik, de ezek már hosszútávú szakpolitikák a munkaerőpiac javításához. A SPAR és a Randstad képviselői is beszéltek erről. Heiszler Gabriella annyit mondott: az állam feladata lenne, hogy ne funkcionális analfabéták kerüljenek ki az iskolákból.
„A kereskedelemben dolgozunk, mindent megtanítunk a frissen felvetteknek. De írni, olvasni és számolni nem nekünk kell őket megtanítani.”
Baja Sándor a nyelvtudást emelte ki, szerinte egy középiskolának legalább egy középfokú nyelvvizsgáik el kell tudnia vinni a gyerekeket.
Kozák Ákos, Boros Tamás és Filippov Gábor.
Az Egyensúly Intézet erre azt mondja, hogy csökkenteni kell a középiskolákban a lemorzsolódást. 18 évre kell visszaemelni a tanktelezettséget, csökkenteni kell a különbségeket a térségi iskolák színvonala között. Növelni kell a felsőoktatásban való részvételt is: az első diploma legen ingyenes. „Szeretnék eloszlatni egy tévhitet” – magyarázta Filippov Gábor, az Egyensúly Intézet kutatási igazgatója.
„Ma Magyarországon nincs olyan, hogy diplomás túlképzés. A diplomások körében elenyésző a munkanélküliség, cserébe óriási bérprémium van. Aki diplomás, óriási előnyből indul a munkaerőpiacon.”
Szintén hosszútávó javaslat a szakképzés modernizálása és a kismamák munkaerő-piaci visszatérésének ösztönzése. Az intézet szerint ők, a kisgyermeket nevelő anyák jelentik a magyar munkaerőpiac legfontosabb tartalékát. Heiszler Gabriella mondott jó példát a kismamák faramuci helyzetére. „Mi egy elnőiesedett iparág vagyunk. Sokszor látjuk, hogy egy családban a papa kijár Ausztriába ingázni, míg a mama a helyi SPAR-ban dolgozik. De ez szülhet feszültségeket. Hogyan fogadják például a kollegák, amikor visszajön két kismama dolgozni, de mondjuk az esi, éjszakai műszakokban nem akarnak szerepet vállalni, így a többieknek kell többet dolgozniuk.
Vagy ha visszajön részmunkaidőben dolgozni, de a részmunkaidős állásáért alig kap többet, mintha otthon maradna? Szinte nem is érdemes visszajönnie.”
Az intézet teljes javaslatcsomagját ide kattintva elolvashatod.
Borítóképünk illusztráció. Forrás: Brian Lundquis
