Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]


Bővebben

Moldován András cápa: Miért lennék kíméletes? A pénzemet akarják! Ennél már csak az lenne több, ha a feleségemet akarnák!

Újságíró is, meg gazdag ember is akart lenni. Volt sportriporter, ékszerbolt-, illetve brókerház-tulajdonos, majd 2002-ben „az állatok ránézésre jobb fejek, mint az emberek” revelációval átnyergelt a sertéstenyésztésre. Nemrég maga is mint startupper pitchelt befektetők előtt az állattenyésztő-szoftverével. Moldován András a Cápák között legkíméletlenebb cápája, nem válogatja meg a szavait a műsorban, ha egy „kishal” felkészületlenül áll ki a befektetők elé, vagy irreálisan sok pénzt kér.

A májusi magazinban nem csak Moldován Andrással, a másik négy cápával is beszélgettünk

„Viccelsz? Nem beszélsz félre, ugye? Ez egy darab rongy, szívem! Te idejöttél egy darab ronggyal, a fejedre húztad, és mondtál egy olyan számot, amitől még Levente is kitér a hitéből, pedig a garázsában sokkal több áll!” Egy pitchelő startuppernek, egy fiatal divattervező nőnek mondta ezeket a kíméletlen mondatokat Moldován András az RTL Klub Cápák között című gazdasági valóságshow-jának első évadában. Úgy gondolja, aki eljön egy ilyen műsorba, különösen, miután már végignézett egy évadot, annak számolnia kell azzal, hogy őszintén megmondják neki a cápák a véleményüket. Nem csoda, hogy csak szókimondó sertésmogulként mutatják be a műsor második évadának beharangozójában és felvezető szövegében is.

Advertisement

„Ez egy gazdasági valóságshow, olyan, mint a Survivor, csak nekünk nem kell tengeri sünt ennünk, de ugyanúgy szórakoztatónak kell lennünk.”


Moldován András: „Nem tudom, milyen a »gazdagemberség«, én nem vagyok gazdag a szónak abban az értelmében, ahogyan Roman Abramovics vagy Tim Cook gazdag. ” Fotók: Orbital Strangers

Az 55 éves nagyvállalkozó keményen kritikus hangja persze korántsem azt jelenti, hogy nem élvezi a show-t, sőt láthatóan lubickol a megmondóember szerepében. Ragaszkodott hozzá, hogy írjam le: a műsorért nem kap gázsit, azt a maga örömére vállalta be, élvezi, hogy évente tíz napon át nem ugyanaz az élete, mint a többin, és hogy fiatalokat hallgat meg.

„Miért lennék kíméletes? A pénzemet akarják! Ennél már csak az lenne több, ha a feleségemet akarnák!”

Csempészett farmer, brókerház, mangalica

András végül is már a gimiben üzletelt: Levi Strauss farmereket árult iskolatársainak. Ez 1983-ban volt, „egy haver csempészte, én meg eladtam. De különben sem voltam az iskola dísze! A tanulás helyett inkább a lázadáson járt az eszem. Például fityiszt varrtunk az iskolaköpenyünk hátuljára, mert az volt a Hobo Blues Band jele, és nyilván nagyon egyetértettem a dologgal anyám és a igazgatóság nagy örömére. Ha nincs Gábos Adél tanárnő, aki negyedik félévben megmentett, és átvett az osztályába, biztos nem érettségizhettem volna a Radnóti Miklós Gimnáziumban.”

Néhány kereskedős év és némi készpénz felhalmozása után a Nemzetközi Bankárképzőben kitanulta a bankárságot, két lépésben megvásárolta a Dunaholding Brókerházat. „Ez volt az igazi szerelem! Minden kereskedési szekcióban van vizsgám, gyakorlatilag ma is köthetnék a tőzsdén. És egyébként tőzsdei befektetéseim is vannak, ha tehettem volna, biztos mindig brókerházas maradtam volna.” Csakhogy 2002-ben, néhány válság után a gazdasági helyzetet és a lehetőségeit átlátva inkább eladta a brókerházát a Buda-Cashnek.

„Azt hittem, ezután már nyugdíjas leszek, Marci fiammal sportolhatok, de aztán beleszerettem a disznókba” – nevet. És megjegyzi: „Ránézésre jobb fejek, mint az emberek.”

„Volt olyan időszak, hogy nekem volt a legtöbb mangalicakocám az országban” – mondja András, aki Mangold néven hústermékeket is készített, és ahogy teltek az évek egyre nagyobb lett cége, a Mangal Ilona Kft. húsipari részesedése.

Bár a koronavírus-járvány az élelmiszeripar minden szegmensére nagy terhet ró, András szerint először a vágóhidak és a vendéglátóipar került bajba, mert nem igaz, hogy amit a szállodában, étteremben elfogyasztanánk, azt megesszük otthon. „De azért elér majd ez hozzánk is. Én hagyományosan kockázatkerülő vagyok, ezért mindig éves szerződéseket kötök” – mondja András.

„Mint állattartó, én nem most látok először vírust, megtanultam együtt létezni vele. Vannak mentesítési programok, immunáthangolódás, zömmel az történik, hogy végigmegy az állatokon, de nem mind pusztulnak el, mert kialakul a nyájimmunitás. Nem lesz ez másképp velünk, emberekkel és a koronavírussal sem” – mondja meglehetősen optimistán, már az újraindulásra készülve.

Arról, hogy miért tért át Moldován András a mangalica-tenyésztésről a sertésbizniszre, hogyan pitchelt nemrég ő maga is befektetők előtt az állattenyésztési szoftverével, illetve hogy miként került a Cápák között öt cápája közé, a friss Forbesban olvashatsz. Itt pedig bele is lehet lapozni a magazinba:


 

„Tele vagyunk ötletekkel. Én a megoldásokat kedvelem.”