Legyőzi-e a somogyi kastély magtárából átalakított rendezvénytér a budapesti telefongyárból lett irodaházat? Az alig nyolcvan négyzetméteres szentendrei családi ház lesz a befutó, vagy a sok ezer négyzetméteres egyetemi tömb? A Média Építészeti Díja idén is izgalmas versenyt hozott, amit idén is a zsűripáholyból követtem végig. Élménybeszámolóval tarkított értékelés következik.
Először jöjjenek a tények. A díjat 18 évvel ezelőtt alapította az Építészfórum csapata, illetve egykori főszerkesztője, Pásztor Erika. Az első eseményt még egy belvárosi romkocsmában dideregték végig –
a rendezvény mára egy Európa-szerte egyedülálló, több száz főt megmozgató szakmai ünneppé fejlődött.
A 18. Média Építészeti Díjának finalistáit ezúttal is nemzetközi tekintélyekből álló zsűri válogatta ki, így jutott az az öt épület és öt terv a döntőbe, amiről szavaznunk kellett november 12-én az Uránia nagytermében. A gálaest egy jó hangulatú, könnyed, de mégis szakmai show, prezentációkkal, értékelésekkel, vitákkal tarkítva.
Pontoz a zsűri. Fotó: Építészfórum
Nemcsak az építészet területére igaz, de arra is: fájóan ritka az olyan verseny az országban, ahol nemzetközi zsűri válogat az induló pályaművek között. Pedig a külföldi szakemberek mindig új nézőpontokat tudnak behozni, aminek az eredménye idén is erős mezőny lett.
Szentháromság-templom Derekegyházon
Tervező: Váncza László, Ferenczy Kinga, Ránki Soma / Váncza Művek
Adott egy alföldi falu Szentes és Hódmezővásárhely között, ahol a tatárjárás óta nincs templom. A település többször elnéptelenedett, de aztán valahogy mindig újra benépesült. Nem túl nagy, nem túl gazdag, de mégiscsak falu, jelenleg 1500 körüli lakóval.
Ahol nincsen templom, ott identitásképzőnek, orientációs pontnak megmarad a focipálya és a kocsma – jelen esetben a maga műfajában parádés Kossuth Söröző. Miután a település központjában álló kastélyt Weiss Manfréd kártyán elnyerte Károlyi gróftól, kialakítottak egy kápolnát egy nyári konyhából. De ez nyilvánvalóan nem volt méltó a közösséghez:
a templom, a torony, a harangszó még akkor is fontos egy kis közösség életében, ha nem mindenki hívő.
Ide tervezett az egyházmegye megbízásából új templomot a Váncza Művek csapata, Váncza László, Ferenczy Kinga és Ránki Soma. Az épület alig lett nagyobb egy családi háznál, mégis pont megfelelő méretű. Hihetetlenül kevés pénzből, egyszerű anyagokkal építették meg, mégsem érezzük mindezt zavarónak. „Én ezeket már nem érzem bántó kényszereknek. Lehet, hogy ez még a javára is lesz” – mondja Váncza László a helyszíni bejáráson.
Tapinthatóan modern alkotás, mégis kifejezetten jól áll neki a zsindelyes tetőfedés. Fotó: Danyi Balázs / Építészfórum
Az épület alaprajza és tömege is szigorúan szerkesztett, mégsem érezzük ezt erőltetettnek. A aszimmetrikus épülettömeg minden oldalról más arcát mutatja, szinte már-már játékosnak is nevezhetnénk. Kívül, a világosra festett, vakolt falak egyszerűségét csak az alsó sávban végigfutó referenciasáv töri meg a kannelúraszerű bemélyedésekkel.
Jól látható az alsó sáv kannelúraszerű bemélyedései és a tető zsindelyes fedése. Fotó: Danyi Balázs / Építészfórum
A tető fazsindellyel fedett – ami egyrészt nagyon jól áll neki, másrészt mindez racionális döntés eredménye, mivel a falu testvértelepülése az erdélyi Farkaslaka, ahonnan kedvező feltételekkel tudtak alapanyagot szállítani.
A belső tér sem a barokk templomok túldíszítettségével vetekszik, ami érthető döntés egy olyan korban, amelyben folyamatosan képeket, grafikákat, videókat látunk, folyamatosak az ingerek. Az egyedileg tervezett keresztelőmedencét egy tömbből faragták. A bútorzat a lehető legegyszerűbb, lucfenyőből készült, szintén egyedi tervek alapján.
Lehet-e egy több ezer éves építészeti hagyományt, egy épülettípust innoválni úgy, hogy ezekből az épületekből ráadásul már csak elvétve épül új? Talán ez volt a legnagyobb kérdés a derekegyházi templom kapcsán. Számomra egy percig sem volt kérdés, hogy ez az épület nálam 10/10 pontos kategória, de hogy hogyan hat a többi zsűritagra, azt én is csak találgattam. És valahogy az történt, hogy azt is meggyőzte, aki kétkedett benne. „Aludtam rá egyet, és egyértelmű lett” – fogalmazott az egyik zsűritag.
A derekegyházi Szentháromság-templom alapkövét 777 évvel az előző templom lerombolása után fektették le. Fotó: Danyi Balázs / Építészfórum
Valahogy olyan ez a templom, mint egy építészeti szintézis. Abszolút kortárs épület, de zsindelyfedésével, félköríves záródású apszisával, tornyával visszanyúl a hazai templomépítészet örökségéhez, elsősorban az Árpád-kori hagyományokhoz, de a szentély falainak hullámformájában akár még a barokkot is fölfedezhetjük. Pontosan emlékszem, hogy milyen hatással volt rám, amikor az első képeket megláttam erről az épületről, a bejárás pedig csak hozzáadott az élményhez.
Váncza László épületei valahogy úgy vannak hatással az emberre, hogy messziről kerülik még a hatásvadászat látszatát is.
Nem zajos sztárépítész alkat, nem gigaberuházásokban akar villantani, munkái mégis osztatlan sikert aratnak szakmai körökben. Ehhez egy apró adalék, hogy budaörsi családi háztervét a nemzetközi előzsűri az előző évben is beválogatta a Média Építészeti Díjának döntősei közé. Tavaly néhány ponttal lemaradt a győzelemről, idén már ez is összejött: a zsűri nagyon magas pontszámmal ennek az épületnek ítélte meg a kategória fődíját.
Zárszóként pedig következzen egy idézet egy helyi lakostól: „Régebben csak reggel fél nyolckor és délben volt harangszó a faluban. Mióta van templomunk minden este hét órakor is felcsendül a harang hangja. A meleg nyári estéken, mikor sokáig kint vagyunk a szabadban egészen a házunkig elhallatszik az óraszó. Engem ez mindig nyugalommal, békességgel tölt el, azt jelzi, hogy itthon vagyok és nem vagyunk egyedül” – írja Pótári Tímea derekegyházi lakos, aki születése óta a falu lakója, és hatéves korában, az új templom közelében lévő kápolnában keresztelték.
A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar új épülete
Tervező: Bődi Imre, Frikker Zsolt / Studio Fragment
A Palotanegyed egyetemi épületekkel sűrűn teleszőtt szövetében, a századfordulós bérházak között sokáig állt üresen egy telek, a legutóbbi időkben parkolónak használták. Mellette, a Vas utca és a Szentkirályi utca között működött a város közepén az úgynevezett Pajor Szanatórium. A Hültl Dezső által tervezett, karakteres épület betegek helyett egy ideje már a Semmelweis Egyetem hallgatóit szolgálja ki, de jó ideje időszerű volt a bővítés. Csak hogy egy példát említsünk:
mivel nem volt megfelelő méretű auditórium, az elsősök anatómiaóráit hat vagy hét részletben tudták csak megtartani, ami nem épp a leggazdaságosabb megoldás.
A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar új épülete. Fotó: Danyi Balázs / Építészfórum
„Az volt a cél, hogy a két épületből egy legyen” – mondja Frikker Zsolt, a Studio Fragment építésze. Mint kifejti, szerették volna a befejezetlenség érzését eltüntetni, kortárs épületet létrehozni, de úgy, hogy minden döntésüket az előző épületből vezetik le.
A hozzáépítés talán legfőbb érdeme, hogy bár kötődik a Palotanegyed jellegzetes, zárt udvaros világához, mégis látszólagos lazasággal egészíti ki az épületegyüttes hiányzó sarkát. Tudatos, okosan tervezett, ahogyan lezárja az egységes térfallal rendelkező udvart, ugyanakkor körbejárhatóvá teszi az intézmény tereit. A terek szellősek, és élő kapcsolatban vannak az udvarral.
Bent finombeton és perforált fém felületek, csiszolt terazzo, faburkolatok, egyedileg kitalált bútorok fogadják a látogatót. Nincsen egy négyzetméter sem, ami sokszor az ilyen nagyléptékű beruházásokat kísérő maradékterekben ölt testet. A színvilág az eredetihez igazodik, az infotáblák tipója egyedi, az anyagtalálkozások részletekbe menően végiggondoltak. „Képzőművészetrajongók vagyunk. Rengeteg színt, felületet végignéztünk, összenéztük a fafelületekkel. A színpaletta összeállításakor viszonylag neutrális színeket használtunk” – mondja az építész.
Ilyen alaposan végiggondolt részletek még egy családi háznál is ritkaságszámba mennek, nem hogy több ezer négyzetméteren.
Látszólag egyszerű, mégis nagyon hatásos a kapu kialakítása. Az egyetem logója finoman jelenik meg a betonfelületen. Fotó: Danyi Balázs / Építészfórum
Mindezt a középkori templomok bélletes kapuit és a Palotanegyed kocsibejáróit játékosan megidéző, mégis kortárs kapu koronázza meg, ami nem véletlenül vált az építészeti fotósok – és egyben a zsűri – kedvencévé. A kapu melletti kis helyiségben egy kis gyógynövényboltot terveznek nyitni, ami kettős funkciót szolgál: egyrészt a hallgatók megismerhetik a gyógyításhoz használt növényeket, másrészt az utcáról is be lehet térni vásárolni.
Minőségi tervek, szép kivitelezés: és úgy tűnik, a magyar és a nemzetközi hallgatók is hamar megszerették az épületet, a megnyitás után néhány héttel belakták, és még a délutáni órákban is szívesen ücsörögnek a folyosók beugróiban kialakított ülőhelyeken.
Családi ház Szentendrén
Tervező: Valkai Csaba
„Azt szerettem volna elkerülni, hogy ez a ház egy manifesztum legyen” – mondja Valkai Csaba építész, aki magának és családjának tervezett házat a szentendrei Pismány-hegyen. Ez sikerült is neki. Olyan épületet rajzolt, aminek minden részlete a minőségről árulkodik, ugyanakkor sem a lépték, sem az anyagok, sem a gépészeti megoldások nem túlzóak.
Családi ház a szentendrei Pismány-hegyen. Fotó: Danyi Balázs / Építészfórum
A telek az utca szintjénél valamivel mélyebben van, egy kis átjárószerűségen keresztül tudjuk megközelíteni. A ház nagyon szépen ül a telken, a panoráma és a kert együtt nyugtatja az ember lelkét. „Ezek a fák kincset jelentettek nekünk, semmiképp sem szerettük volna őket kivágni. És nem csak azért, mert erről a hársfáról isszuk a teát” – mondja a házaspár.
A tömeg egyszerű alapformákra épül, ami
egyfajta kortalanságot is kölcsönöz neki:
ha csak fotókon néznénk, azt is simán elhinnénk elsőre, hogy mondjuk a hatvanas években épült. A vakolat egy kissé tejes hatást keltő, kurkumaszínű festést kapott. A nappali-konyha, valamint két kisebb szoba a földszinten, a szülők hálószobája a toronyszerűen kiképzett emeleti részen található.
A nappali egy hatalmas, tökéletesen eltolható, majdnem hatméteres ajtóval nyílik meg a terasz felé, ahol tavasztól őszig sok időt töltenek. Bár hatalmas konyhakertet nem művelnek, a terasz melletti földkazettában meglepően sok zöldfűszer és paradicsom megterem.
Ha csak egy mondatot kellene írni a házról, az biztosan az lenne, hogy jó ott lenni. Az egyedileg tervezett, beépített tölgyfabútorok, a világos terek, és mindenekelőtt a kerttel való közvetlen kapcsolat emberléptékűvé teszi a házat. Ami szerintem mégiscsak manifesztum lett, mivel bebizonyítja, hogy lejárt a fél hegyoldalt letaroló, pazarló épületek kora, és mindössze 82 okosan tervezett négyzetméter – és egy nagy terasz – bőven elegendő egy négytagú családnak.
Magtár rendezvényterem Alsóbogáton
Tervező: M. Miltényi Miklós / MM Művek
Alsóbogát egy alig kétszáz fős zsákfalu Somogy megyében, nagyjából a Balaton és Kaposvár között félúton. Az Árpád-kor óta létezik, és bár mindig megmaradt egy apró falunak, mégis két kastéllyal büszkélkedhet. A tájba szépen illeszkedő Festetics-Inkey-kastélyt a rendszerváltás után egy német tulajdonos vásárolta meg, de nem igazán hasznosította a birtokot.
Jelenlegi tulajdonosa másfél évtizeddel ezelőtt talált rá, és a fővárosban megkeresett pénzét tudatosan kezdte el befektetni a romosan álló épületegyüttesbe. Igényességére jellemző, hogy nemcsak az épületek felújítására fordít gondot,
a környező zöldterület felújítására még egy kertrégész szakembert is hívott.
Magtár rendezvényterem Alsóbogáton. A téglafalakra betonkoszorú került, erre fekszik föl az új tető. Fotó: Bujnovszky Tamás / Építészfórum
A birtok összesen 16 hektáron terül el, és az ősfás park mellett még egy halastó is tartozik hozzá. Először kisebb épületek felújításába kezdtek, ezek szálláshelyként már sok vendéget láttak vendégül az elmúlt években. Ezután kialakítottak egy rendezvényhelyszínt, végül a kastély felújításába is belekezdtek – ez utóbbi ottjártunkkor is folyt.
A kastély mellé az 1850-es években épült gazdasági épület, ami a II. világháború végéig működött eredeti formájában magtárként. Jelenlegi tulajdonosa már elhanyagoltan, beomlott tetővel vette meg. Ő és az építész azonban mégsem a bontás mellett döntött, hanem a vastag falakat és az eredeti fagerendákat megtartva, egy modern, acélszerkezetű tetővel látták el. A magtár eredeti faanyagát megtartották, letisztították, és felületkezelés után ismét felhasználták. A kastélykertben álló épület ma népszerű rendezvényhelyszín.
És hogy egy ilyen régi épületbe is befér egy kis innováció: a tető hőszigetelt biztonsági üvegtábláiba napcellákat lamináltak, ami egyben kellő árnyékolást is nyújt a legmelegebb nyári napokon. Ezt a megoldást ők fejlesztették ki a székesfehérvári Jüllich Glas-szal karöltve, eredetileg hét év megtérülési idővel számolva, ami a jelenlegi árakat elnézve radikálisan lerövidült.
Magtár rendezvényterem Alsóbogáton. A faanyagot az eredeti épületből mentették meg, és tisztítás, felületkezelés után újra beépítették. Fotó: Bujnovszky Tamás / Építészfórum
Az értékelés során a zsűri külön kiemelte, hogy
az egész alsóbogáti projekt remek példa arra, hogy milyen ereje van annak, ha valaki a megkeresett pénzét nem értelmetlen, új projektekbe önti vagy mondjuk külföldre viszi.
Az építkezésbe és az üzemeltetésbe ráadásul helybelieket is bevontak, így nemcsak az épületek menekültek meg, de a közösség identitása és anyagi jóléte is sokat erősödött.
Gizella Loft
Tervező: Dobos András, Erdélyi Linda, Korényi Balázs, Gáspár Virág Anna, Barta Fruzsina / LAB5
Az egykori Siemens telefongyár összesen három hektáros területen feküdt, összesen 35 épülettel. Ezek egy része már nem áll, és a gyártó funkció is megszűnt itt még 1998-ban, azóta leginkább irodák működnek itt. A terület közepén álló épület az Általános Épülettervező Vállalat (Fábián Árpád, Frádl Péter, 1967) tervei alapján épült a hosszhomlokzatokon végigfutó nagy sávablakokkal. A kilencvenes években a neves A&D Stúdió (Lázár Antal, Reimholz Péter, 1999) bővítette, és alakította át, így nyert iroda funkciót.
Gizella Loft. Fotó: Batár Zsolt / Építészfórum
Az időközben elavult irodaházat a LAB5 építészei úgy tervezték át, hogy közben megtartották az épület legfontosabb értékeit. Ahol nem volt rá feltétlenül szükség, kerülték az álmennyezetek alkalmazását, így az eredeti szerkezet és az új gépészeti installációk láthatóvá váltak, az épület – ahogy az új név is mutatja – olyan lett, mint egy nagy loft. Ebből a korszakból egyre kevesebb hasonló épület maradt meg, ráadásul
azzal, hogy a beruházó bontás helyett a meglévő struktúra megőrzése mellett döntött, óriási szén-dioxid kibocsátástól óvta meg a környezetet.
Gizella Loft. Fotó: Batár Zsolt / Építészfórum
Az építészek jeleket akarnak hagyni. Az, hogy egy építészcsapat lemond erről, lemond az újról, és meggyőzi a beruházót, hogy nem a bontás-építés a legjobb megoldás, szerintem önmagában is óriási tett. Nem látványos, nem lehet vele magazinok címoldalára kerülni, de a zsűri egyöntetű véleménye az volt, hogy ez már valamit felvillant a jövőből. Lejárt a gigaberuházások kora.
Gizella Loft. Fotó: Batár Zsolt / Építészfórum
Mi volt még?
Az épület kategória díjazottjai mellett a zsűri minden évben öt-öt tervet is értékel. Az idei évben egy zebegényi művésztelep, egy kőbányai bányagödör revitalizációja, az Építészet Ligete tervpályázat egyik induló csapata, az óbudai harisnyagyár területére tervezett kulturális központ tervei, és a palkonyai pincesor revitalizációja versenyeztek egymással.
Részlet Rátgéber László diplomatervéből, amellyel a palkonyai pincesorba lehelne új életet.
A zsűri végül ez utóbbit értékelte a legmagasabb pontszámmal, kiemelve azt, hogy a fiatal építész először egy modern borászatot akart tervezni a villányi borvidékre, majd fölfedezte a palkonyai pincesort, és kis beavatkozással az ottani léptékhez illeszkedő, funkcionális épületeket tervezett.
Az építész a környékbeli kis borászatok problémáira igyekezett választ adni egy közösségi palackozóüzemmel, illetve egy olyan kóstolóterasszal, ahol szintén a kisebb borászatok tudják eladni a termékeiket.
Részlet Rátgéber László diplomatervéből, amellyel a palkonyai pincesorba lehelne új életet.
A két díjról a zsűri döntött, ezenkívül három közönségdíjat is kiosztottak épület, terv és környezeti alkotás kategóriában. Ezeket az alábbi képgalériában mutatjuk be, érdemes végigböngészni!
A nyitóképen Krespel tanácsos háza, ami a közönségdíjért versenyzett idén. Tervező: Szederkényi József, Szederkényi Boldizsár, Szederkényi Bendegúz, Kustra Vencel, Füleky Dorka, Ghyczy Dénes Emil, Szederkényi Lukács, Zoltai András, Elek József, Elek Tamás / AU Műhely. Fotó: Zoltai András
