Járosi Tamás, a tihanyi Malackrumpli étterem tulajdonosa azt mondja, a munkaerőhiányt már nem lehet jobb fizetésekkel orvosolni, szükség lesz külföldi vendégmunkásokra. A kormányzati támogatásokról is kifejtette véleményét.
A 24.hu készített interjút Járosi Tamással, a tihanyi Malackrumpli étterem tulajdonosával. A Malackrumpliról korábban mi is írtunk.
Mutatjuk Járosi legerősebb állításait a balatoni nyári szezon előtt.
Reális 1200 forintért árulni a lángost
„Nem a liszt árát fizeted meg, hanem a szolgáltatásét. Egy komplett, feldolgozott terméket vásárolsz, melynek előállítása során a mosogatót, a kiszolgáló személyzetet, a szakácsot, a tisztán tartott vécét, az eszközhasználatot, a bérleti díjat kell kifizetni, emellett fűteni és hűteni kell, plusz leróni az adókat és a járulékokat. Legutóbb 17 fajta különböző járulékot számoltam össze.”
A 720 forintos csapvíz legendája
Nemrégiben azon hökkent meg a magyar internet, hogy egy étterem állítólag 720 forintot számlázott ki egy pohár vízért. Járosi azt mondja, nem ismeri a történet hátterét, de „nem gondolom, hogy csapvizet kapott a vendég, még ha a számlán az is volt. Mi is felépítettünk egy kétmillió forintba kerülő ásványvíz-előállító, -hűtő, -csapoló berendezést… A boltokban kapható ásványvizek jelentős része is így készül… A gép üzemeltetési költsége egyébként évente félmillió forint.
Nem emelnek árat a Malackrumpliban. Megéri így éttermet csinálni?
„Nem feltétlenül éri meg, de ez nem erről szól. Szerintem a vendéglátásban már évek óta nem a profit, hanem a túlélés a cél.”
Nem drága a Balaton
Szerintem a Balaton nem drága, sőt tovább megyek, a Balatonnak mint szezonális üdülőhelynek, sokkal drágábbnak kéne lennie…
Egy főétel 20 dekagramm minőségi hússal, körettel, salátával ma 7 ezer forint Budapesten egy olyan helyen, ahová én is szeretek bemenni. Ezek polgári, középkategóriás, modern bisztrók. Ezt mi jelenleg 4-5 ezer forint között, bizonyos esetekben ez alatt adjuk. Egy közepesnél jobb helyen Budapesten ma már nincsen 3 ezer alatt pizza, de egy jobb feltéttel inkább 4 ezer forintról beszélünk.”
Osztrák bérért sincs új munkatárs
„A szezonra készülve séfhelyettest keresünk. 800 ezres nettó fizetésért – plusz szállás és étkezés – nem csörög a telefon, pedig ez 2200 euró, az osztrák bérezés szintje.
Azt látom, hogy mindenki ugyanilyen problémával küzd, mindegy, milyen kategóriában és hol dolgozik, azaz Budapesten pont ugyanez a helyzet.”
Mit lehet kezdeni a munkaerőhiánnyal?
„A nyugati üzleti kultúra mindig előttünk jár, külföldön vannak kulcspozíciók, amiket szépen megfizetnek, de a többiek gyakran jól betanított segédmunkások. Van pár fontos szakember, mellettük pedig az állástalan színésznő, a diák, a filippínó, az indiai dolgozik, és mindenkinek megvan a kitalált és betanított szerepe. Hosszú távon szerintem erre kell ráállni itthon is, kellenek egy csapaton belül profik és alkalmi vagy segédmunkások. Az persze más kérdés, hogy a mi kultúránk mennyire és mikorra tudja majd elfogadni, hogy az éttermek placcán pakisztáni segédmunkás jön-megy a tányérokkal.”
A turisztikai támogatásokról
„Nem az a lényeg, hogy ki mennyi pénzt kapott. Inkább az a kérdés, hogy lehet-e állandóan szelektíven szabályozni a piacot, be lehet-e állandóan avatkozni?… Van egy olyan csoport, akikkel közgazdaságilag nem tudunk mit kezdeni. Ezek másképp működnek, mint a vendéglátópiac 99 százaléka, a működésük nem piaci alapú, és sokszor a működés egyetlen célja a pályázás, vagy gazdag tulajdonosok hobbiéttermei végtelen elkölthető forrással.
Nagyon rossz látni, hogy sorban buknak el olyan vállalkozások, amelyek a teljesítményük alapján egy fejlettebb országban megbecsült és sikeres, pajzsra emelt vállalkozók lennének, és boldogan, tisztességben és jó anyagi körülmények között mennének el nyugdíjba. Sőt, ennél tovább megyek, mert az Olimpia, a Fricska, a Csalogány vagy Bíró Lajos bezárt éttermei kulturális és társadalmi változásokat jelentettek.”
A teljes interjú ide kattintva olvasható.
