Kapitalista lábnyom

Mécs Imre felpattan az asztaltól, a terem méretű tárgyaló végébe siet és kimutat az ablakon. Ott épül majd az új városrész. Évek óta nézik a telket, most végre eljött az […]

gattyan

Bővebben

A borítóképen KAtona Bence, az állami hátterű Hiventures befektetési alap vezérigazgató-helyettese beszél egy korábbi startup-rendezvényen Budapesten. Fotó: Sebestyén Tamás (Flow PR).

Hippik, perverzek és az állam öntik a pénzt a magyar startupokba

Oszd meg!

Több mint 150 milliárdot készül startupokba önteni a magyar állam – úgy tűnik, tanultak a korábbi hibákból. 800 cégnek adnának 9 milliós induló befektetést.  

Miért, megéri? – kérdezett vissza Oszkó Péter, mikor a Drukka Startup Studió azzal fordult hozzá, hogy “Megéri-e startupokba pénzt fektetni?” címmel tartson előadást.

A Ferenciek tere fölötti Impact Hub nagytermében 20-30-an még ülőhelyet sem találtak, annyian voltak kíváncsiak a Drukka Progress Bar nevű rendezvénysorozatának tegnap esti eseményére. Az érdeklődés érthető: többek között a most rajtoló 50 milliárdos állami befektetési alap egyik vezetője is a meghívottak között volt. A Hiventures csak inkubációra 10 milliárdot szán.

drukka_06

Négy projekt bedőlt, kettő stagnál, négy jól fut – így pörög a startupgyár

Érdemes kicsit áttekinteni a magyar startuphelyzetet mielőtt tovább haladnánk a tegnap esti előadásokkal. A magyar startup ökoszisztémának hatalmas lökést adott az EU 2009-ben elstartoló programja, a Jeremie (a konstrukció lényege, hogy az MFB által kiválasztott 28 alapkezelő kockázatitőke-befektetéseket hajtott végre úgy, hogy az alapok 70%-a EU-s forrás volt, 30% magánbefektetőktől érkezett). Azóta csak egy nagy állami és néhány magánbefektető volt aktív a piacon. Az Eximbank meglehetősen furán és gyorsan lezavart alapkezelői tenderén 16 milliárd forintot kapott a GB & Partners – ezenkívül a Jeremie források kiszáradásával a már növekedésnek indított vagy a rajtra készülő innovatív cégek az egyelőre igencsak szerény magánforrásokra voltak rászorulva. A legnehezebb finanszírozási szakasz az indulás utáni: a korai fázisú befektetéseknél hullik el a legtöbb ígéretes cég.

Mivel a startupok finanszírozása a legtöbb piaci szereplő számára nagyon kockázatos, és a magyar cégek és magánszemélyek nem rendelkeznek annyi likvid tőkével, hogy ezeket a kockázatokat bevállalják, egyáltalán nem ördögtől való, hogy az állam aktív ezen a területen. Számos európai országban van rá példa, hogy az állam beáll az innovatív kis- és közepes cégek mögé. Ugyanakkor ez nemcsak üzletileg nagyon kockázatos ebben az esetben, hanem politikailag is – ha nem jönnek az elvárt hozamok, nincsenek sikersztorik, a választók joggal kérdezhetik majd, mi lett a pénzükkel? Akkor mégis mi értelme az egésznek? A startupok jellemzően gyors növekedésre képesek, nagy bennük az üzleti potenciál és eleve a globális piacra lőnek. Ez azt jelenti, hogy a befektetésért kapott tulajdonrész értéke is gyorsan növekszik, vagyis, ha a startup sikeres, a befektető a piaci átlagot jóval meghaladó hozamot érhet el. Az állam pedig korábban is finanszírozott innovációt, ez jól felfogott érdeke, hiszen lökést adhat ezzel a gazdaságnak, megoldást találhat társadalmi problémákra, és jó befektetést is csinálhat. Az alapkutatás finanszírozása eddig sem csak a piaci szereplők dolga volt, ez jellemzően közpénzből történt, nemcsak Magyarországon. A startuplázzal együtt az innováció kikerült a multiktól és az akadémiai laborokból a lakásirodákba és a közösségi irodákba. Sőt, a nagy cégek is kezdik belátni, startupok nélkül már ők sem tudnak hatékonyan innoválni (legutóbb a Siemens mutatta meg nekünk Münchenben, hogyan álltak át a bimodális működésre)

Az állam Magyarországon most újra megnyitja a pénzcsapokat a startupok előtt – és ez jó hír a magánszektornak is.

A kérdés az, a közpénzt befektető állami szereplő tanult-e a korábbi állami, EU-s programok hibáiból?


Nézzük, a Drukka vendégei hogyan látják a mostani hazai helyzetet.

Az eseményen három felkért előadó beszélt, az első Oszkó Péter volt. A Deloitte volt partnere, a Bajnai kormány pénzügyminisztere a politika után az OTP Jeremie-alapját vezette, majd saját vizekre evezett, jelenleg az OXO Csoport és a Power Angels vezetője (és alapítója is egyben).

Oszkó szerint a startupok jelenleg nem jelentenek vonzó alternatívát: sok projekt dől be, a hozam egyáltalán nem garantált. Utóbbi nem magyar sajátosság, ez tényleg nagyon kockázatos biznisz. Oszkó szerint ennek ellenére ma már nemcsak a sikeres egykori vállalkozók fektetnek be a saját területekre, hanem egyre több a kalandvágyó befektető Magyarországon is (egy részük “világmegváltási vágy” miatt fordul a startupok felé). Eddig jellemzően a tech vállalkozók fektettek be.

Kik fektetnek ma be Magyarországon?

  • Angyal – és magánbefektetők: jobb, ha a befektetett pénzt el is felejtik, kezeljék úgy, mintha elégették volna, nem is létezne,  a korai fázisú befektetések a legkockázatosabbak (de ha bejön, itt a legjobb a hozam). A magyar szereplők emiatt jellemzően kisebb összegeket fektetnek be, de egyre jellemzőbb, hogy az angyalbefektetők összefognak és nagyobb összegekkel is be tudnak szállni egy ígéretes cégbe. Ezen a szinten a befektető a saját pénzét kockáztatja, a döntésbe (számok híján) sokat nyomhatnak az emberi tényezők is.
  • Intézményi – és kockázati befektetők: utóbbi eddig is főleg az állami/EU-s programoknak köszönhette létét. Az intézményi befektetőkkel együtt ne lepődjünk meg, ha ők – Oszkó szavaival élve – “seggfejek”. “A befektetők itt nem a saját pénzükkel ruletteznek, nekik egy dolog számít, hogy hozamot érjenek el”. Ezen a szinten a befektetésekről befektetési szakemberek döntenek, és a befektetők pénzét forgatják meg (Magyarországon a gyakorlat szerint a két szerep nemigen válik el, ami gond). Itt a hozamelvárás diktál – eszerint is tárgyaljunk velük. “Az intézményi befektető nem gonosz, csak az a szakmája, hogy hozamot érjen el” – mondja Oszkó.
  • Impakt akcelerátor: a kedvező társadalmi hatásokért fektet be (fenntartható fejlődés, mélyszegénység csökkentése, stb), ezért cserébe lemond a hozamelvárásokról. Itthon egyelőre kevésbé jellemző.
  • Állam: jelenleg a startup-finanszírozásban erőteljes túlsúlyban van, az ökoszisztéma fenntarthatósága szempontjából mindenképp cél kell, hogy legyen, hogy erre a szintre felérjenek a magánforrások is. Az lenne a jó, ha a startupjaink a világpiac meghódításában jeleskednének, nem az állami pénzek behúzásában.

Baj-e, ha az állam befektet? 

Egyáltalán nem, de értenünk kell az állami oldal motivációit. “Az államnak meg kell küzdenie azzal, hogy fel tudja vállalni a befektetési döntések kockázatát. Az állam ugyanis nem akar hibázni, biztosra akar menni” – világított rá a volt pénzügyminiszter az állami szerepfelfogás sajátosságaira.

“Az állam forrást helyez ki, neki nem feladata, hogy okos legyen!”

Oszkó szerint az állam mindig fejlesztéspolitikai célokat tűz ki, iparági tudás híján egy piaci, pénzügyi hiátust tud csupán ellensúlyozni – aki okos pénzt akar, az ne egy állami szereplőnél keresse. Ez nem jelenti azt, hogy az állami tőkealapok ne tudnák jól elkölteni a pénzüket. “A hippik és a perverzek viszik a pénzüket startupokba, ők azok, akik segíthetnek az állami szereplőknek is, hogy minél jobban költsék el a pénzüket.” Az állami források pedig képesek lehetnek megmozdítani a magántőkét. Így fejlődik az ökoszisztéma.

drukka_07

Oszkó Péter visszakérdezett.

Egyelőre 50-100 milliárd megmozdítható forint nincs a magánszereplőknél (ez ellensúlyozhatná az állami befektetéseket). “Éppen ezért sikersztorikra van szükség, hogy a külföldi befektetők is lássák, hogy itt vannak megtérülési lehetőségek.” A régióban is aktív Oszkó szerint egyelőre nem vagyunk ott a külföldi befektetők térképén. “A mostani gyakorlat nagyon kiegyensúlyozatlan, az állam ma a piac 90%-át finanszírozza, fordítva kellene lenni. Ha jó hozamokat tudunk csinálni, ez meg fog változni.”

Forgási sebesség

A rendezvényt szervező Drukka Startup Stúdió azon kevés perverzek egyike, akik startupokba fektetnek. A stúdió modellt bevezetve a Drukka viszonylag gyorsan validál ötleteket, és gyorsan is hoz döntést arról, hogy azokat tovább inkubálják-e vagy sem. A céget Bohner Tamás ingatanpiaci befektető hozta létre, aki a 2000-es évek előtt is szívesen kalandozott el a saját területéről, például Magyarországon elsőként indított ingyen telefonszolgáltatást, ahol hirdetések szakították meg a beszélgetést.

“Startup-tömegtermelést folytatunk, hogy ne akassza meg a folyamatot egy-egy bukás”

– mondta az alapműködésről a stúdió operatív vezetője, a startupperkedéssel korábban maga is próbálkozó Szigeti Attila. A Drukka igyekszik trendekre ráállni, nyugati piacokon már jól működő ötleteket itthon elindítani, nem feltétlenül akarják feltalálni az új Facebook-ot. Szigeti szerint a csapatukban megvannak a cégépítéshez szükséges kompetenciák, társalapítóként csatlakoznak induló vállalkozásokhoz – így például a már általunk is bemutatott Rendihez. A porfóliócégeik fele már külföldre kacsintgat, egy részük stagnál, és volt, amit benéztek. 30-40 további befektetést terveznek a következő években. További forrásszerzésben is segítik a cégeiket, így Jeremie-alapokkal is dolgoztak együtt és a most induló állami alapokkal is van kapcsolatuk. A Forbes.hu kérdésére az előadásokat az első sorból hallgató Bohner elmondta, 330 millió forint áll rendelkezésre a cégben befektetésekre.

 

drukka_05

Szigeti Attila előadása az Impact Hubban.

Az állam még több pénzt nyom a startupokba 

Sokan várták, hogy az állam kiír egy újabb Jeremie-pályázatot, a korábbi kockázati tőkeprogramot azonban rengeteg kritika érte. A Forbes közel két évig pereskedett a győztes pályázatok megszerzéséért az Magyar Fejlesztési Bankkal (jogi képviseletünket a Társaság a Szabadságjogokért látta el), ezek alapján írtunk tavaly a Morando alapkezelő kétes befektetési gyakorlatáról, ami után az MFB feljelentést is tett (a Jeremie-aktákat terveink szerint márciusban nyitjuk ki újra – ismét a nyomtatott lapban). Miközben rengeteg kiváló cégbe fektettek a Jeremie-alapok (ezekről is sokat írtunk, írunk), a megvalósult befektetési gyakorlat az alapok egy részénél távol állt attól, ami a program célja volt, és ami a piaci standardokhoz közel állna. A Jeremie-programban közel 130 milliárd forint mozdult meg (30 milliárd volt az önrész), ezt 28 alapkezelőre terítették szét. A program folytatása helyett a kormány úgy döntött, 150 milliárdot oszt szét (erről tavaly a Figyelő írt először), aminek első felvonásaként elindult a Hiventures tőkealap 50 milliárd forinttal (ez a korábbi Corvinus Kockázati tőkealap). A maradék 100 milliárdot szintén alapkezelőkre bízhatják majd. A startupokat azonban most leginkább a Hiventures izgatja, a kezdeti fázisú cégekbe fektető állami alap februártól indítja el inkubációs programját.

Így próbál okosan befektetni az állam 

drukka_04

Katona Bence (Hiventures) hozott 50 milliárdot.

A Hiventures vezérigazgató-helyettese Katona Bence elmondta, hogy a szektor forráshoz juttatása mellett kifejezett céljuk, hogy felrázzák az ökoszisztémát és minél több magánszereplőt aktivizáljanak. A kihelyezésre váró 50 milliárd forintból 30-at ad az EU, 20 milliárdot az MFB tesz hozzá – utóbbiból a központi régióban is lehet befektetéseket végrehajtani.

A portfóliót három részre osztották.

Inkubáció: 3+6 millió 

Az inkubációs szakaszban lévő startupokra 10 milliárdot szánnak, itt standard lesz az eljárás, 3 hónap alatt egy cég a jelentkezéstől eljuthat odáig, hogy tőkét kap, mindenki egységesen 9 milliót (3+6 milliós ütemezésben), a Hiventures pedig ezért 9% tulajdonrészt kér. “Nincs alkudozás, nincs üzletelés, ezektől nem fogunk eltérni az inkubációnál” – mondta Katona. A jelentkezőknek mentort vagy akcelerátort is kell magukkal hozniuk, akikkel aztán egy évig együtt dolgoznak – ezeket a szereplőket a Hiventures átvilágítja és akkreditálja. Nem elvárás a részükről sem az ingyen munka, a külsős mentorok, inkubátorok tanácsadási díjért vagy tulajdonrészért cserébe dolgoznak. “Kifejezett célunk, hogy ezeket a szereplőket is motiváljuk” – mondta el előadásában Katona. Örvendetes, hogy itt megszabják, mennyit kérhet egy tanácsadó, mentor maximum, Katona nem titkolta, szeretnének a visszaélések elébe menni. Tulajdonrészben 9% alatt lesz a plafon, tanácsadói díjban pedig a befektetési összeg 18%-a (inkább a tulajdonszerzést preferálják majd).

A modell egyszerű: a Hiventures adja a pénzt, de igyekszik minél több tudást megnyerni a piacról, aktivizálni az angyalokat.

Összesen 800 induló cégbe fektetnek be – itt lesz a leginkább standardizált a jelentkezés és az elbírálás. Évente 80-100 tranzakció a cél – ezek alapján a forgási sebességre itt sem lesz panasz.

Magvető cégek: átlag 60 millió 

A következő finanszírozási fázis a magvető lesz, átlag 60 milliós befektetést akarnak kiszórni 180-240 cégbe, a keret 16 milliárd forint. Természetesen az inkubált cégek közül, akit lehet visznek tovább, de ez nem lesz kötelező. A Hiventures nem tart majd igényt arra, hogy a következő körös befektetésnél elsőbbsége legyen.

Startupok: 150 millió felett 

150 milliós tőkeigény felett már startupnak hívja a cégeket a Hiventures is, átlagosan 350 milliós befektetésekkel számolnak, 50-100 cég megfinanszírozása a terv, a teljes keret erre a szakaszra 24 milliárd forint.

“Az állami szerepvállalás nem lehet kérdés, ezt a kockázatot vállalnia kell az államnak” – mondta Katona Bence. Szerinte szomorú, hogy a legtöbb fiatal nem tudja magát vállalkozóként elképzelni, ezen változtatni kell. A Hivnetures-nek éppen ezért a hozamelvárás mellett fontos célja, hogy változtasson ezen a hozzáálláson:

legyen a saját startup is karriercél.

A Hiventures gyors és transzparens befektetési folyamatot ígér, az inkubációra már most 61-en jelentkeztek előre, de februártól él majd a honlapjukon a jelentkezési felület. Ha ezen a szűrőn átjut valaki, akkor a mentorával együtt pitchelnie is kell majd (a meghallgatás 10 percnél nem lesz több). A magvető és startup fázisú cégeknél már egyedi döntés lesz, hogy a Hiventures milyen értékelés mellett és mennyivel száll be, de itt is gyors ügymenetet (4-5 hónap) ígérnek.

drukka_01

Előremutató az a nyitottság is, ahogy a Hiventures a piac szereplői felé fordul, mint mondják, hosszú távú finanszírozási struktúrát akarnak kialakítani. “Mindenkivel együtt akarunk működni” – mondta Katona. A szervezet idén 53 fősre duzzad, az állomány fele lesz befektetési menedzser, rajtuk keresztül igyekeznek minél több piaci tudást felszívni. “Igyekszünk smart money szerepet felvenni.”  Bár ez utóbbi nem elvárás.

Mire lehet elég 9 millió forint?

Az inkubációs szakaszban a prototípus fejlesztéséig el lehet jutni, a cél az lenne, hogy derüljön ki, a csapat víziója, elképzelése mögött van-e valós piaci igény – innen aztán könnyen tovább léphet a Hiventure-ön belül is a következő finanszírozási szakaszba. Számos nemzetközi programot tanulmányoztak a mostani konstrukciók kialakításánál. Katona optimista az inkubáció kapcsán, a mintának tekintett Enterprise Ireland-ben például az induló cégek 40%-a túléli az első kört, ami ebben a műfajban elég kiemelkedő.

Katona a Forbes.hu kérdésére elmondta, nem kell politikai kockázatokkal számolni. 2022-ig akarják kihelyezni a forrásokat, addig – normál esetben – két választás is lesz Magyarországon, egy állami befektetési alap pedig könnyen lehet kampánytéma is akár. Katona ugyanakkor elmondta, hogy a program mögött kormányhatározat áll, és már a döntés-előkészítéskor felhívták rá a kabinet figyelmét, hogy komoly kockázatai vannak az ilyen befektetéseknek.

“Be kell bizonyítanunk a kormányzat számára, hogy ebben komoly potenciál van.”

A másik kényes kérdés a transzparencia. Az állam ugyan uralja most ezt a piacot, de ha a magántőkét valóban sikerül felébreszteni, könnyen versenytársai akadhatnak. Katona szerint a megtérülést nemcsak hozamban fogják mérni, hanem abban is, hogy mennyire nő a vállalkozási hajlandóság, helyben maradnak-e a fiatalok, csökken-e a szegénység, stb. Éppen azért nyitott és transzparens szervezet építése a céljuk – az eredményeik bemutatása az épülő ökoszisztémának is fontos tudás lehet. “Egy elismert és nem egy bezárkózó céget akarunk itt létrehozni, bármilyen fórumon szívesen beszélünk az eredményeinkről.”

A program betudható annak is, hogy az MFB-ben komolyan vették a Jeremie-programot ért kritikákat. A megfelelő kontroll és szakmaiság mellett ez az 50 milliárd már tényleg megmozdíthatja a magántőkét is. A kezdet biztató, amit az is jól mutat, hogy a legtöbb kérdést a nézőktől Katona kapta. Közülük is a második egy ismerős hang volt: Nyíri József, az IND társalapítója volt a lelkes érdeklődő. Márpedig nála van mit befektetni: 2014 elején társaival több tízmillió dollárért adták el banki informatikai cégüket a Misys-nak.

A fotókért köszönet Sebestyén Tamásnak (Flow PR). 

Olvasd el Üzlet rovatunk további cikkeit!
Ezeket láttad?
Címkefelhő