Minden megvan Budapesten, ami a luxushotelek sikerességéhez szükséges lehet – három fontos dolog azért mégis hiányzik. Gasztronómiáról, a világ legjobb bárjairól, és persze a Fehér Lótusz HBO-sikersorozatról is beszélgettünk Thibaut Drege-zsel, a Four Seasons Hotel Gresham Palace újonnan kinevezett ügyvezető igazgatójával.
Fine dining, burzsoázia, hedonizmus – ez a Martin Deluxe, a Forbes luxusrovata.A neves École hôtelière de Lausanne alumnusaként Párizsban olyan ikonikus hoteleknél dolgoztál, mint a Shangri-La, vagy a Four Seasons koronaékszerének is tekinthető, öt Michelin-csillaggal dekorált Hotel George V. Ilyen lenyűgöző önéletrajzzal mit keres egy francia szakember Magyarországon?
Thibaut Drege: Vicces, milyen gyakran kérdezik ezt tőlem. Párizs a szülővárosom, a családomhoz, barátaimhoz fűződő kötelékek miatt rendkívül ragaszkodom is hozzá – ráadásul egy olyan városról beszélünk, ami csodálatosat nyújt mind a művészet, mind pedig a gasztronómia és stílus tekintetében.
Ezzel szemben Budapestet csak tavaly nyáron fedeztem fel. Ekkor jártam itt először turistaként, nem tudva, hogy hamarosan az otthonommá válik. Már akkor azon kevés városok közé tartozott, ami valóban nagy hatással volt rám.
Thibault Drege a párizsi Hotel George V-ból érkezett a budapesti Four Seasons élére. Fotó: Sebestyén László/Forbes
Szerencsésnek tartom magam, hogy egy olyan gyönyörű hotelben nyílt lehetőségem ügyvezető igazgatóvá válni, mint a Gresham Palota. Ez nem csak egy „sima” ötcsillagos szálloda. Úgy gondolom, hogy Európában és világszerte is az egyik legszebb a vállalat portfóliójában, és hasonlóan nagy hatást gyakorol azokra a vendégeinkre, akik már megfordultak Párizsban, Londonban vagy akár Madridban. A magánrepülőgépünk világ körüli útjainak egyik fénypontja Budapest, olyan lenyűgöző az épület – én is sokszor úgy érzem, hogy egy műalkotásba lépek be, nap mint nap új részleteket felfedezve.
Mindez elmondható Magyarországról is. Erős történelemmel, kultúrával rendelkezik, és most ezek fontosak igazán az utazóknak. Elmúlt már az az idő, amikor a szabványluxust keresik, mi pedig autentikus identitást tudunk nyújtani – és ha ránézek Magyarországra, Budapestre, a szállodára, akkor a lehetőségeket látom.
Nem úgy értem a lehetőségeket, hogy eddig valamit rosszul csináltunk volna. Remek az értékajánlatunk, amit promotálni kéne. Ebben van kiaknázatlan potenciál, és ezért is vagyok most itt.
Lokálpatriótaként mindezt jó hallani, de nekem is van egy válaszom, ami kicsit eltér ettől – és ha megengeded, akkor felveszem a támadóállást. A lokáció a legnagyobb fegyvertény, és a Greshamnél szebbet egy hoteltulajdonos sem álmodhatna Budapesten. De a piaci verseny talán aggodalomra adhat okot. A Matild Palace a folyamatos újításaival lassan szintén önálló desztinációként értelmezhető, az Operával szemben nyit a W Hotel, és a St. Regis is érkezik. Mindezt figyelve a Four Seasons-nek talán elkél az erős, gyakorlott kéz a sakktáblához.
Válaszoljak is erre az elméletre?
Kérlek.
Tudod, én nem az az ember vagyok, aki a versenyre szükséges rosszként tekint. Ha azt nézem, hogy mit tud kínálni Budapest, mint úticél, örülök az újoncoknak. Jót fog tenni a városnak. A hotelmárkákhoz ragaszkodó emberek közül lehet, hogy többen csak akkor jönnének Budapestre, ha mondjuk van itt egy W Hotel is. Ezek az emberek majd felnyitják az útikönvyvüket, amikben egytől egyig ott van a Gresham is látványosságként – nem kizárólag csak azért, mint szálláshely, hanem mert olyan gyönyörű maga az épület, hogy már az megér egy látogatást.
Igazából kétféleképpen lehet értelmezni a versenyt. Vagy félsz tőle, vagy hiszel benne, ahogy én is, hogy itt minden játékosnak van elég hely. Nem egyszerű feladat egy gyönyörű hotelt építeni – kell hozzá pénz, egy jó lokáció és egy támogató piaci környezet. Ennél a Four Seasons viszont sokkal többről szól: érzelmi kapcsolódást és élményeket kínálunk a világ legnagyszerűbb desztinációin.
A kultúrát és a lokációt valóban nehéz utánozni. Ettől függetlenül milyen fejlesztésekkel – vagy sakklépésekkel, ha úgy tetszik – terveztek a közeljövőben?
Pár hónapja vagyok itt, és jelenleg Budapest, a piac és a hotel erősségeinek megértése a feladatom. Fontos, hogy képben legyünk az elmúlt húsz év sikereivel, mielőtt a következő fejezetre tekintünk. Hogy vannak-e vízióim a fejlesztésekkel, változásokkal kapcsolatban? Természetesen vannak.
De nem beszélnék forradalomról. Ez a szálloda rendkívül sikeres – az az elképzelésem, hogy továbbra is ezt a sikerpályát folytatjuk.
Ehhez persze innoválni kell, hiszen az elmúlt években teljesen megváltozott a világ. A luxusról alkotott képünk, a külföldi utazásokkal kapcsolatos elvárásaink is újraíródtak. A Múzsa erre az innovációra, az új lehetőségek kiaknázására nagyszerű példa. Még gyerekcipőben jár, és növelnünk kell a piacon való ismertségét, de jól mutattta, hogy mire vagyunk képesek. Emellett a hotelszobákon illetve a gasztronómián is fejlesztünk majd.
Akkor elsőként beszéljünk a gasztronómiáról. Sokáig a hotelszakma ezen szeletéért feleltél, így gondolom, itt láthatjuk majd a legtöbb újítást. Meglepő volt hallani, hogy a Kollázs vendégeinek nyolcvan százaléka magyar, hiszen ennek ellenére talán mintha kimaradna a köztudatból. Mit gondolsz erről?
Egy hotel éttermeinél értelemszerűen az a fókusz, hogy a városba látogató vendégek kedvére tegyünk. Ugyanakkor kapcsolódni akarunk a helyi közösséggel is, ez egyértelmű stratégiánk a Kollázzsal. Rossz előjel, ha turistaként beülsz valahova, mert egy útikönyv ajánlotta, majd minden vendégnek ugyanaz a könyv van az asztalán. Ez egyszer velem is megtörtént Görögországban. (nevet)
Thibault Drege szakmai hátterét a hotelek food & beverage ágán (az étel- és bárkínálatért felelős menedzsereként) kezdte. Fotó: Sebestyén László/Forbes
Szóval a Kollázsnál ez a kulcs: egy erős identitást, koncepciót szeretnénk kialakítani. Nem feltétlen fog mindenkire illeni, hiszen akkor felhígul maga a koncepció. Az étterem maga egyébként nagyon sikeres, sok a visszatérő vendég is. Dicsérik a minőséget, de ez nem csak a környezetről, a dekorról, az ételekről szól, hanem az emberi kapcsolatokról is – ezért is szeretnénk mélyíteni a kapcsolatunkat a helyi közösséggel.
Korábban nyilatkoztad, hogy nem tekintesz rövid távú célként egy Michelin-csillagra. Egy ilyen presztízshotel megengedheti magának, hogy ne legyen csillaga?
Tökéletes kérdés. Több éve foglalkozom ezzel, természetesen nem csak a Gresham kontextusában. Most viszont kicsit más a helyzetem, hiszen egy olyan hotel vezetőjeként kell válaszolnom, aminek nincsen csillaga, szemben a Hotel George V-al, aminek öt is volt.
Ha az a kérdés, hogy lehet-e egy palotát üzemeltetni Michelin-csillag nélkül, akkor igen a válasz. A világban is egyre több presztízshotelt látni, akik inkább a koncepcióra figyelnek, mintsem a fine dining gasztronómiára. Elég, ha van egy erős, vonzó koncepciód, amit a vendégek élveznek, hiszen csak ennyit keresnek.
Célunk-e a Kollázzsal az, hogy csillagos étterem legyen? Nem, és ennél világosabban ezt nem is mondhatnám. Tudnánk-e élni a környezetünk adta lehetőséggel, hogy fejleszthessünk egy éttermet, ami képes megfelelni ennek a célnak? Igen, a következő években ez egy olyan projekt lehet, amit el tudok képzelni.
De a Michelin-csillagot manapság a tizenkét fogásos, négy óra hosszú vacsorákkal, fehér cérnakesztyűvel, az unalmas-poros koncepcióval azonosítják.
Már Magyarországon sem erről szól a fine dining.
Nem, és általánosságban sem gondolom, hogy erről szólna. Lehet teljesen más, egy pörgős étterem fesztelen kiszolgálással, ahol a csillag is cél, hiszen az élmény a legfontosabb.
Magyarország ilyen téren sokkal szabadabb. Franciaországban, habár fejlődik a gasztronómia, sokáig ragaszkodtak az előre meghatározott keretekhez. Ha el akarsz érni egy csillagot, akkor ezt és ezt kell tenned… Itt viszont nincsenek akkora határok.
Ha a Múzsáról beszélünk, ott máshogy hangzik a kérdés – már nem is Magyarország legjobbjáról van szó. Itt kimondott cél a világ ötven legjobbjába kerülni.
A Múzsával az a célunk, hogy a legkitűnőbb koktélokat készítsük és ezzel kialakítsunk egy hasonlóan kitűnő vendégkört, akik visszatérve több időt töltenek velünk. Meg persze pénzt, hogy sikeresek lehessünk. (nevet)
A Múzsánál kimondott cél, hogy a The World’s Best 50 Bars listára felkerüljenek. Fotó: Sebestyén László/Forbes
A célkitűzéseknél mindig a vendégek elégedettségének legmagasabb szintje van szem előtt. Persze az 50-es toplista segíthet a koncepción, a láthatóságunkon. És ahogy említetted, a mixológiai szakértelmet tekintve úgy gondolom, valóban ez a legjobb bár Magyarországon. Szerencsések vagyunk, mert egy rendkívül elkötelezett csapatunk van, innentől pedig minden a láthatóságról szól. A kommunikációról, hogy felfigyeljenek ránk. Már mögöttünk van a megfelelő termék, a szolgáltatás, a filozófia és kultúra, hogy bekerüljünk a legjobb ötven közé – egyedül a bár mögötti történetmesélés az, amit finomítani lehet.
Ezzel kapcsolatban számos kezdeményezésünk van. Például a világ legjobb bárjaiból érkeznek hozzánk vendégbartenderek, akik remélhetőleg a saját közösségüknek is elmondják: ha Budapesten járnak, mindenképp látogassanak el a Múzsába.
Szórakoztató események terén terveztek innoválni? Ebben a szegmensben látni lehet máshol érdekes újdonságokat – a Matild Palace kabaréjára gondolok.
Úgy gondolom, hogy nagyszerű, folyamatosan fejlődő programjaink vannak. Én már csak tudom – ha nem a hotelszakmát választottam volna, akkor zongoristának állok. Egy kollégánk csak a legjobb helyi zenészek felkutatásáért felel. Nem külön show-ként hirdetjük a programokat, mert nem akarjuk, hogy elvegye a figyelmet az igazi show-ról, ami ebben az esetben a Múzsa.
Az alaptevékenységre terelve a szót már közel sem olyan idilli a piaci környezet. A covid mindent megváltoztatott, az energiaárak a magasban, óriási az infláció, a bérköltségek – és az egész iparág attól szenved, hogy nincs utánpótlás. Hogyan érintik ezek a kihívások a Four Seasonst?
Az energiaárakkal kapcsolatban vannak stratégiáink, próbáljuk minimalizálni a mozgásokat – de ezen kívül nem rajtunk múlik a dolog. Természetesen ebben a szektorban hatalmas ennek a költséghatása, ami a teljesítményünket is jelentősen visszatartja.
Mindig is próbáltuk visszaszorítani az energiaköltségeket. Ha a pozitív oldalát nézem a kihívásnak, akkor legalább ez a szituáció ráébresztett minket arra, hogy mennyire fontos a fogyasztásunk, a karbonlábnyomunk csökkentése. Talán emiatt gyorsabban és határozottabban lépünk majd fel az ehhez kapcsolódó kezdeményezések terén.
A hotelszakma attraktivitása, az utánpótlás kérdése sem csak Magyarországon égető probléma. És talán itt van a legnagyobb előnyünk a versenytársainkkal szemben: a vállalati kultúránk, a csapatunk jóléte nem újdonsült fogalmak a Four Seasons-nél. Nem a mostani helyzetre reagálunk, mindig is az egyik alapvető értékünk és filozófiánk volt. Sokan a nyitás óta velünk vannak.
Az inflációval kapcsolatban is azt kell mérlegelni, hogy a munkavállalóid juttatási rendszere megfelelő-e. És itt nem csak a számokról beszélek. Hanem az egyensúlyról, hiszen az új generáció már nagyobb szabadságot szeretne, és aktív részese akar lenni a szálloda startégiájának is. Szeretne valahova tartozni. Nekünk ez mind fontos.
A budavári Hilton tulajdonosának, a Danubius Hotels Zrt.-nek vezérigazgatója mondta: rendkívül hiányoznak az orosz és kínai vendégek. Ti is érzitek a hiányukat?
Igen, ez nem nagy meglepetés. Nem én vagyok a megfelelő ember arra, hogy geopolitikáról nyilatkozzak, de természetesen értjük, mi folyik a világban és az hogyan befolyásolja az utazók áramlását. De ha engem kérdezel, szerintem az ázsiai számok hamarosan visszatérnek. A kérdés csak az, hogy mikor. Optimista vagyok, már teljes lezárások sincsenek.
Mennyiben befolyásolja a számokat ez a két célpiac?
Nem hiszem, hogy ez teljesen releváns. Két fontos piacról beszélünk, persze, de ne felejtsük el, hogy a Four Seasons egy észak-amerikai márka. Éppen ezért az a legfontosabb piacunk.
Az, hogy egy-két ország bezár, most már része az üzletmenetünknek.
Ha engem kérdezel, egyetlen olyan időszakot sem tudnék felidézni, amikor valamelyik célpiacunkat ne érintették volna geopolitikai kihívások. Most épp Kína és Oroszország a soros. De ki tudja, egy év múlva talán már más lesz a helyzet.
Azért mégis, elégedett vagy a foglaltsági rátával?
Mondjuk úgy, hogy lágyabban kezdődött az év, de ez Budapest szezonalitásából is adódik. Különös, mert ha kimegyek az utcára, már érzem azt, amit a számokon és a könyvelésben látok. Teljesen átváltozik az évszakkal a város, forgalmasabb, mindenki a szabadban van. Csodálatos, mert ezt most élem át először itt, és emiatt bizakodó vagyok a következő hónapokkal kapcsolatban.
Nem látható ugyanaz a felfutás, de bizakodásra ad okot a foglalások jelenlegi helyzete. Fotó: Sebestyén László/Forbes
Ezzel együtt még mindig úgy gondolom, hogy ha a volumeneket nézzük, Budapesten tavaly nem volt látható az a felfutás, amit Párizsban, Londonban, Madridban vagy máshol megfigyelhettünk. Persze ez több tényezőtől is függ, és csak idő kérdése, amíg itt is rákapcsolunk a növekedésre.
Mi most a legnagyobb kihívás számotokra?
Kulcsfontosságú, hogy továbbra is relevánsak maradjunk, és hogy megkérdőjelezzük a status quo-t. Rá kell jönnöm arra, mitől volt eddig nagyon sikeres a Gresham, és arra építeni – de csak akkor, ha az megfelel a trendeknek és az utazók megújult igényeinek.
Ha a Four Seasons célközönségét nézzük, mi az, ami hiányzik most Budapestről?
Három részre bontanám a választ. Az első a luxus boltok, élmények kínálata. A második a hozzáférhetőség: a high-end szegmens nem akar két-három átszállással utazni. Ez az egyik sikerkritérium – hogy a kulcsfontosságú városokból átszállások nélkül lehessen Budapestet elérni. A harmadik pedig a promóció. Rengeteget tudunk nyújtani a városba utazóknak.
Akkor miért nem tudatjuk ezt a világgal?
Az egyik legfontosabb feladatunk, hogy Budapestet vonzóvá, ismertté tegyük a luxus szegmensben. Ha az utazók is észreveszik, hogy milyen csodás az építészet, milyen kreatív a gasztronómia, és ha a high-end szegmensben is erősítenénk a kínálatot, akkor mindenkinek jutna elég vendég.
Egy Fehér Lótusz évad könnyen megoldaná ezt a problémát.
Vicces, hogy ezt mondod, pont a múlt héten beszéltem erről. Tudod, a Four Seasons hoteljeiben forgatták a Fehér Lótuszt. Az első évadot Hawaii-on, a másodikat Taorminában…
… igen, a harmadik Thaiföldön lesz, ha jól tudom.
Ezt nem tudom megerősíteni. De csodálatos lenne egy évad itt is. És mivel Budapest hihetetlen népszerű a film- és sorozatgyártásban, rendkívül sok értelme is lenne.
Vannak ezzel kapcsolatban komolyabb tárgyalások?
Maradjunk most csak annyiban, hogy ez az egyik leggyönyörűbb város, ahol valaha jártam. És ezt egy párizsi mondja most neked. Még a gyermekeim is azt mondták a múlt héten, hogy Budapestet jobban élvezik, mint Párizst.
És erre tősgyökeres párizsiként mit mondtál?
Azt, hogy ne felejtsék el, hogy honnan jöttek.
Legalább csináljanak úgy, mintha sznobok lennének.
