A Légrády-palota aljában található St. Andrea Étterem egyet jelent a stabil minőséggel, amit a Michelin-kalauz is hosszú évek óta ajánlással díjaz (ez a csillag előtti kategória). Az „igazi” elismerés most is a levegőben volt, végül megint várni kell rá. De Lizsicsár Miklós étteremvezető és Kollár Endre séf nem stresszel a feladaton. Köszönik, ők jól vannak – még akkor is, ha a csúcsgasztronómia amúgy egyre nagyobb bajba esik. Interjú a covid örökségéről, Barna Ádám távozásáról, a vendéglátóipar összefogásának hiányáról és persze a St. Andrea új degusztációjáról.
Fine dining, burzsoázia, hedonizmus – ez a Martin Deluxe, a Forbes luxusrovata.
Tavaly májusban egy hosszabb-mélyebb cikk született a Michelin Guide oldalán a St. Andreáról és Endre munkájáról, ami – és most szakmabeli magazint idézek – „hűen tükrözte a St Andrea szellemiségét.” Jelzésértékű volt, hogy ekkora a rátok fordított figyelem. Ennek köszönhetően a Michelin Guide novemberi gálájára úgy érkezhettetek, hogy most talán ismét a levegőben van a csillag. Csalódtatok, hogy végül nem jött össze?
Kollár Endre: Nagy megtiszteltetés volt az, hogy a Michelin Guide hosszan írt rólunk. Ha jól emlékszem, ez volt az első olyan séfportré, amit olyan séfről készítettek, akinek még nincs csillaga – talán azóta sem volt ilyen. Az, hogy ott lehettünk a gálán, felelmelő érzés volt, tíz magyar étterem egyikeként még főzhettünk is. Nem kaptunk csillagot, de ettől még tudunk aludni – sokkal nagyobb szívfájdalomként érne minket, ha az étterem állna üresen. Szerencsére ez nem így van.
