Két nap alatt háromszor néztem igazán nagyot különböző hírek hallatán, kedd este úgy fest, hogy hosszú és minden eddiginél keményebb Orbán-Brüsszel meccs veszi kezdetét, a hátrakötött kezű lúzer néző szerepét pedig a magyar lakosság játssza el.
Az mindenki számára nyilvánvaló volt már hónapok óta, hogy miután az elszálló infláció mellé az ész nélküli
választási költekezés csúnya hiányt is növesztett a költségvetésben, kiigazításra lesz szükség lényegében abban a pillanatban, amint feláll a következő kormány. Az alapforgatókönyv viszont, amellyel a piacok is láthatóan számoltak, az volt, hogy nyer a Fidesz, de csak szűken, a jogállamiságról szóló vitában pedig engedményeket tesz. Összealkudoznak a felek valami megállapodást, hogy újra megnyissák a pénzcsapot Brüsszelben, aztán mindenki boldog lesz valamennyire. A magyar kormánynak nagyon kell az uniós forrás a válságkezeléshez, a nyugati befizető államok vezetői pedig meg tudják nyugtatni a választóikat, hogy most aztán már tutira nem hagyják ellopni a pénzüket.
Aztán jött a három meglepetés.
Az első a választási eredmény, senki se számított kétharmadra, mintha maguk a fideszesek lepődtek volna meg a legjobban a számokon. A második Orbán Viktor győzelmi beszéde. Ilyenkor felhőtlenül örülni szokás, megköszönni mindenkinek mindent a nagymamától az utolsó talpaló aktivistáig, de a hatalmát megszilárdító miniszterelnök azonnal szükségét érezte, hogy rögtön elküldje Brüsszelt a vérbe. Plusz még hozzá az ukrán elnököt is, újfent.
Orbán beszólt, Brüsszel lépett
Másfél napig se lehetett azon tűnődni, hogy ez csak a szokásos, híveknek szóló nagyotmondás-e. Nem azt kell ugyebár nézni, amit mond, hanem amit csinál,
ebből még nem feltétlenül következett, hogy hűségesküt tett Putyinnak és ott fogja fúrni az uniót, ahol tudja.
A legmagasabb szintű uniós főnökség azonban nem várta meg, hogy kiderüljön, a stratégiai nyugalmú übersemleges békeharcos narratíva sikerre vitele után a győzelemmel a zsebében nyit-e Orbán Brüsszel felé, vagy nem. Elébe mentek a válasznak, az Európai Bizottság elnöke maga jelentette be, hogy elindítják a jogállamisági eljárást Magyarországgal szemben.
Ez még nem volt meglepetés, de az már igen, hogy ennyire gyorsan léptek, a választás utáni második nap. Ráadásként kiszivárogtatták, hogy van még más is a tarsolyban, újabb eszközöket is bevethetnek. Az üzenet egyértelmű:
ezt most már komolyan veszik, ne számítson egy kanyi eurócentre se a magyar kormány, ha így folytatja.
Azt, hogy a piac sem számított ilyen keménykedésre, a forint árfolyama és a tőzsdei zakó is jól mutatja. A brüsszeli hírekre reagálva kezdték ütni az OTP-t és a Molt, a forint pedig 370 alól indulva 377-ig szaladt fel. Az uniós pénzek kiesése ugyanis nagyon megnehezíti a gazdaság újraindítását. A jelenlegi várakozások szerint ugyanis a második negyedévtől lényegében nullára esik vissza a növekedési ütem.
Lehet-e versenyezni az EU pénze nélkül?
Míg mi választottunk, Európa még elkötelezettebb lett Oroszország elszigetelésében. A bucsai mészárlás képei, az oroszok háborús bűneiről érkező hírek megint a komolyabb fellépés, keményebb szankciók felé tolták az uniót, akár nagyobb gazdasági károkat felvállalva. Ebbe a képbe minden korábbinál látványosabban rondít bele a Brüsszelt és az ukrán elnököt ellenségnek tekintő Orbán Viktor. Nagyon úgy fest, hogy ami az oroszok felé a keményebb szankció, az Magyarország elszigetelése felé a pénzcsapok teljes elzárása lehet.
Innentől kifejezetten nehéz elképzelni, hogy egy fenékkel meg tud ülni Orbán Viktor két lovat.
Ez sokáig működött, voltak a keleti cimborák és jött az uniós is pénz egyszerre.
A jogállamisági kritériumokon el lehet jogászkodni és vitatkozni sokáig, de most egyértelműnek tűnik, hogy választania kell.
Lehet persze uniós pénzek nélkül is válságot kezelni, kreatív módon adót emelni, felesleges kiadásokat csökkenteni, kuruckodni a végtelenségig. Időt húzni is lehet egy határig, hátha véget ér a háború, hátha csökkennek az energia- és élelmiszerárak, hátha kedvezően alakulnak az importált inflációért felelős külső körülmények.
Valamelyik ujjába bele kell harapnia – kit adóztat meg az új kormány?
De az uniós pénzek elbukása tartós versenyhátrányba hozza az országot, a kormány népszerűségét megalapozó jó gazdasági helyzet hosszabb időre tűnhet el. A nagy választási győzelem miatt kétségkívül nőtt a miniszterelnök mozgástere, simán bevállalhat akár több év reálbércsökkentést is, hogy rosszabbul éljünk, mint előtte. De neki is alapvető érdeke a rendszerét éltető uniós finanszírozás visszaszerzése.
A következő hónapok legfontosabb kérdése, hogy milyen árat hajlandó fizetni ezért.
