Az 1842-ben alapított, párizsi gyökerekkel rendelkező Fabergé a kontinens egyik legrégebbi luxusmárkája. Mindeddig nem volt hazai képviseletük, de egy nemzetközi ügyfélkörrel rendelkező, tapasztalt magyar aranyműves-órás üzletemberben megfelelő partnerre találtak.
„Gyerekkoromtól ez az egyik kedvenc épületem Budapesten. Sosem gondoltam, hogy egyszer itt lesz üzletem” – kezd a történetbe Tamás Lóránt, a régi óraszerkezetek és ékszerek egyik legjobb hazai ismerője, miután belépek kis üzletébe. A lábam alatt gyönyörű, hatalmas és puha perzsaszőnyeg, a fejünk felett muranói csillár, és a stílusos, mélybarna színű art decó asztal is jól áll a Herendi kávéscsészének. Az ember figyelmét még a zsúrkocsi whiskey- és ginkészlete terelheti el, de ezt leszámítva a dekoráció nem lett túltolva –
a lényeg úgyis a vitrinekben lesz.
A Párisi Udvar épületében járunk. Az üzletbe a forgalmas Petőfi Sándor utcáról és a furcsán derengő fényű átrium felől is beléphetünk. Az 1912-ben, takarékszövetkezet céljaira épült ház sokáig kihasználatlanul tengődött, mígnem új tulajdonosai meglátták benne a lehetőséget, és az előtér ismét megtelt élettel.
Fotó: Sebestyén László
A különleges hangulatú, neogótikus faportálokkal és mozaikokkal díszített átrium ma egy luxusszálloda recepciójának, kávézónak és üzleteknek is helyet ad. (A műemléképület néhány éve újult meg itthon ritkán látható igényességgel, az Archikon Építésziroda tervei alapján. A házat a megnyitó után ebben a cikkben mutattuk be részletesen.)
Szingapúrban dollármilliárdos ügyfelei voltak
Tamás Lóránt neve ismerősen cseng a legigényesebb nemzetközi gyűjtők körében is. Több mint harminc éve foglalkozik aranyművességgel, testvérével hosszú évekig több ékszerüzletet is vezetett, majd figyelme az utóbbi időben a régi óraszerkezetek felé terelődött. Ezekből a szerkezetekből egyre kevesebb van a világon, ráadásul az utóbbi időben trend lett ezeket az ipari csodáknak számító szerkezeteket modern acéltokban, karóraként viselni.
A Tamas L’orant márka ezen a nehéz piacon szerzett nemzetközi hírnevet magának.
Önmagában a régi szerkezetek ilyen újrahasznosítása nem újdonság, hiszen olcsó ázsiai acéltokokba viszonylag képzetlen aranyművesek is képesek beleszuszakolni lényegében bármit. De a finom részletek hiánya, az igénytelen kidolgozás hamar szemet szúr a szakértőknek, és régi szerkezet és az új acéltok kontrasztja inkább ellentétet, mint harmóniát szül.
Fotó: Sebestyén László
Tamás Lóránt minden órája részleteiben is kitalált, egyedi darab. Nem véletlen, hogy a legigényesebb gyűjtők, elsősorban ázsiai dollármilliárdosok találtak rá, óráit pedig kizárólag Szingapúrban adta el. (Történetét elmesélte nekünk, amit a Forbes 2021/áprilisi számában írtunk meg.)
„Az óra nem rossz befektetés, rövid idő alatt duplájára nőtt a szerkezetek ára” – mondja, pedig mindössze másfél év telt el azóta, hogy az interjú kapcsán beszélgettünk. Évente hat–nyolc órát képes azonos minőségben elkészíteni, de éppen a járványhelyzet mutatta meg, hogy nem lehet mindig arra építeni, hogy kirepüljön Szingapúrba.
A budapesti helyszínkeresés azonban nem volt könnyű. Pláza vagy más kompromisszumos megoldás nem jött szóba, a luxushotelek a nagy márkákkal állnak kizárólagos szerződésben. Hozzájuk főként időpontra érkeznek, ezért az utcafronti bejárat nem volt elsődleges szempont, de gangos bérház udvarába menni sem akart, ott azért a parkolás gond lehet. „A mi szegmensünkben nem jellemző az impulzusvásárlás. Ha valaki megtapogatta az óráimat, megértette, hogy miről szól ez az egész, kiválasztotta a szerkezetet, könnyen lehet, hogy fél vagy egy év is eltelik addig, amíg kézbe veheti a saját óráját” – mondja.
Végül a Párisi Udvar épületébe idén tavasszal személyesen ment el, és majdhogynem egy véletlennek köszönhetően, de sikerült megtalálnia a tökéletes helyszínt. Megállapodtak a tulajdonosokkal, és elkezdték kialakítani az új üzletet. „De akkor még szó sem volt a Fabergéről.”
Fotó: Sebestyén László
Az orosz cártól a popkultúráig
A luxusmárka története 1842-ben indult Szentpéterváron, de néhány évtizeddel később, a Fabergé-tojások révén lett valóban világhírű. A III. Sándor orosz cár által rendelt legelső kívülről egyszerű, zománcozott fehér tojás volt, de a nyitás után a színarany sárgája tűnt elő. Ebben egy aranyozott tyúk volt, benne pedig egy kis cári korona. II. Miklós cár folytatta az apja által megkezdett hagyományt, és feleségének, valamint anyjának egy-egy tojást adott húsvétkor ajándékba.
Ezeket az egyedi megrendelésre készült, utánozhatatlanul bonyolult tárgyakat a francia származású orosz ékszerész, Peter Carl Fabergé készítette 1885 és 1917 között. Az aprólékosan kidolgozott húsvéti tojások beírták magukat az ékszerművészet aranykönyvébe, már ha élhetek ehhez hasonló képzavarral.
Miután a tervek megszülettek, aranyművesek tucatjai álltak neki a kivitelezésnek, és egy-egy tárgyon hónapokig dolgoztak. Ezek gyakorlatilag megismételhetetlen remekművek, az ékszerművészet csúcsai: a tojásokból összesen 69 készült, ebből 57 élte túl a század viharait. (A cári udvar számára 52 készült, ezek a legjobban kidolgozott darabok, itt 46 a túlélők száma.)
Fotó: Sebestyén László
A bolsevik hatalomátvétel után a Fabergé családnak el kellett hagynia az országot, a márka története pedig igencsak hányatottá vált. Ennek ellenére termékei divatossá váltak a gyűjtők körében, nem utolsó sorban azért, mert gyakran tűntek fel a popkultúrában: a tojások a legkülönfélébb filmekben jelentek meg, többek között az 1983-as, Octopussy című James Bond-klasszikusban, a 2004-es Ocean’s Twelve című filmben, vagy épp a Birmingham bandája és a Lupin című sorozatokban. Ma a kontinens szinte minden országában jelen vannak – de Magyarország mindeddig a kivételek közé tartozott.
A tervezőjük gratulált az órához
Tamás Lóránt és Svájcból hazaköltözött, huszonéves fia, az ifjabb Tamás Lóránt egy tavaszi napon autóba ült, és Münchenig meg sem állt. Itt rendezik meg évről évre a kontinens egyik legnagyobb vásárát, amelyen egy magára valamit adó órásnak, ékszerésznek vagy aranyművesnek illik megjelenni. Bár korábban is gondoltak arra, hogy mondjuk a Sotheby’s aukcióján vesznek egy Fabergé-tojást, ezúttal nem kifejezetten ezért érkeztek. „Egy olyan tárgyat szerettem volna a kirakatba, aminek története van, ami beszélgetést indukál.”
A helyszíntől elámultak, de aminek még jobban megörültek, hogy a kiállítói listán ott volt a Fabergé is. Nem sokat gondolkoztak, odaléptek, kezet fogtak, megmutatták az óráikat, és onnan ment minden magától. A luxuscég tervezője gratulált az órához, megnézték a képeket a 110 éves Párisi Udvarról, és közölték, hogy el tudják képzelni a közös munkát. Nem sokkal később ismét kezet ráztak, ezúttal már mint partnerek.
„Valószínűleg tetszett nekik, hogy szakember kezébe kerülnek az ékszerek, és az is, hogy apa-fia páros vagyunk. Nekem harminc éves rutinom van a szakmában, a fiam tudása viszont friss, nyelveket beszél, és sok jó ötlete van. Ilyen értékeknél egyébként bizalmi kérdés is, hogy ki ül az üzletben” – válaszolja Tamás Lóránt, amikor arról kérdezem, szerinte miért sikerült megállapodniuk.
Fotó: Sebestyén László
Az új üzletben egyszerre lesznek jelen a Tamás L’orant és a Fabergé tárgyai. Utóbbiak egy részét még ott, a helyszínen kiválasztották, de annyira megbíznak a magyar szakemberben, hogy egyedi ékszereket, közös darabokat is terveznek majd. Ami biztos, hogy lesz olyan ékszerük, amin megjelenik a Párisi Udvar motívumvilága.
„Ha nekem aranyműves koromban valaki azt mondja, hogy egyszer én képviselhetem a Fabergét, nem hiszem el.”
