Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Fotó: Orbital Strangers

Hogyan adnám el?! A nagyapám órája!

Tamás Lóránt mindig feltalálta magát. Aranyművesként sikeres vállalkozást épített föl, több ékszerüzlete és zálogháza volt az országban. Öt éve elhatározta, hogy új életre kelti a családi örökség egy kis darabját: a dédapjától örökölt zsebórát. Azóta mesterműveket ment meg, amelyek elvesztették eredeti funkciójukat és ragyogásukat. Márkát építeni a luxusórák között nehéz, neki mégis sikerült: a magyar mester kezében százéves svájci szerkezetek születnek újjá, és kerülnek a szekrények mélyéről a csúcsgazdagok gyűjteményébe az egész világon. Portréját az áprilisi Forbesban írtuk meg.

A szingapúri mezőnyben is feltűnően futurisztikus formájú Ion Orchard bevásárlóközpont harmadik emeletén egy sor tehetős üzletember gyülekezett. Náluk csak egy valaki volt izgatottabb, egy magyar aranyműves mester, aki arra készült, hogy bemutassa, mit tud.

Elegáns, mályva színű lenvászon zakójában, fehér ingben, bézs nadrágjában – háta mögött egy Picasso-képpel és egy Dalí-szoborral – kiállt az Opera Gallery óra-ínyenc közönsége elé, majd elkezdett mesélni a családi örökségről, az óragyártás történetéről és arról, hogy mit is csinál ő. Kezén ott volt a dédapjától örökölt Longines is.

Fotó: Orbital Strangers

„Azt se tudtam, hogy hol vagyok. De úgy jöttem haza, hogy másfél évre megvolt, mit csináljak” – meséli Tamás Lóránt, aki sikeresen érzett rá arra, hogy mivel vetheti meg a lábát ezen a nehéz piacon.

Az első prezentáció után rögtön három órát eladott, volt olyan gazdag kínai gyáros, akit az ár nem is érdekelt, egyenesen a titkárnőhöz irányította a mestert, és utalt. Pedig ez az óra sem volt olcsó darab, a nem létező árcédulán 50 ezer euró szerepelt.

Az előadás jól sikerült, a katalógust elkapkodták, koccantak a pezsgőspoharak, és jól fogyott a kaviár is. A bevásárlóközpont dugig volt csúcsmárkákkal, így az óra-ékszer nagyjai, mint a Patek Philippe, az IWC Schaffhausen és a Cartier is jelen vannak egy-egy üzlettel. De hiába a több száz év tapasztalat és a harmincezer eurós beugró ár, ha az ázsiai üzletemberek meg akarják mutatni, hogy ők egyéniségek, nekik valami más kell.

Ki Grafit és Kolompér? Mit keresett a kiskorában a viszi falusi kocsmában? Miből készülnek a legkülönlegesebb óraszíjak? A teljes portré az április Forbes magazinban!

Borítókép és fotók: Orbital Strangers

Oszd meg!