Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Ez most kemény volt! – Balogh Péter a legutóbbi Cápák között-adásról

Az RTL Klub péntek esténként jelentkező showműsora, a Cápák között egyik cápája, Balogh Péter hétről hétre elmagyarázza, mi alapján döntenek egy-egy befektetés mellett, és miért utasítanak el másokat. Itt az elemzése a múlt pénteki adásról!

Ez most kemény volt.

Az aszfalttól a magas nőkön át, a dobtól a csilikönnyekig, az eddigi legnézettebb Cápák Között epizód bőven tartogatott izgalmakat – és szerencsénkre tanulságokat is.

1. Living Roads

Tibor a Living Roads nevű vállalkozásával járult elénk. Érződött, hogy nem szereti a kamerákat, izgult és nagyon feszült volt. Diszkótulajdonosból szelídült innovátorrá, azzal a nagyszerű küldetéssel, hogy a zebrán gázolásos balesetek számát csökkentse.

Ehhez újfajta útburkolatot dolgozott ki, mely műgyanta, festék és egy speciális  „sóder” segítségével 25 méternyi rikító piros csiszolóvászonná alakítja az utat a veszélyes gyalogátkelők előtt. Így láthatóbb a veszély, rövidebb a fékút.

Erre szabadalma is van, habár csak Magyarországon. Eddig akár oké is lehetne, egy probléma, egy megoldás.

Több mint egy évtized alatt pár tucat település kb. 70 kereszteződése kapta meg a kezelést, ami kétmillió forinttól kezdődik, de van is vele komoly, kétkezi munka. Minden évben adódik pár megrendelés, de a nagy áttörés elmaradt. Volt, hogy egy nagy biztosító adott rá egy kis pénzt, de javarészt az önkormányzatok pénztárcáján múlna a siker.

 

És sajnos az önkormányzatok ennyi pénzt nehezen tudnak minden átkelőre összekaparni. Gondolom, hogy egy-egy nagy port kavaró tragédia után lesz néhány piros szakasz. Sajnos a világunk sokszor így működik. Vérrel festjük a figyelmeztetést, a baleset után költünk a megelőzésre.

Tibornak nem áll jól az izgulás, feszülten sétál fel-alá, nem nagyon enged szóhoz jutni minket. Levente vizét apránként kiissza – de van ott, ahonnan ez a pohárnyi jött, szóval nincs harag. Ahol a történet megtörik, az Tibor jövőképének előadása.

A vállalkozó ugyanis a hazai piac lagymatag, évtizedes küszködése után már szeretne nagyot gurítani. Filléreskedő önkormányzatok helyett egy olyan országba eljutni, ahol nem kolbászból, hanem egyenesen aranyból van a kerítés.

A dubaji piacralépéshez többünknek is leosztotta előre a szerepet – hogy pontosan kire miben számított, azt a műsorból megtudjátok. Maradjunk annyiban, hogy fájdalmas küszködés volt, amiben a szekunder szégyennek is bőven jutott szerep.

Végül Tibor nem kapott befektetést, amit kifelé menet egy epés megjegyzéssel nyugtázott. Visszatekintve erre a felvételre sem tudom ezt teljesen tárgyilagosan újraértelmezni.

Üzlete volt, szabadalma, bevétele, de valami olyan elemi erővel akadályozta meg bármilyen szimpátia kialakulását, hogy

a működésképtelen nemzetközi elképzeléseinél is nagyobb hangsúlyt kapott, hogy nem szeretnék vele együtt dolgozni. És ez az érzés egy angyalbefektetőnél mindent felülír.

Még azt is, hogy amit csinál, abból lesz-e világsiker, vagy lehet-e vele pénzt keresni. Míg egy előző adásban Fruzsi (Flóra Miniwash) hihetetlenül felkészült volt, mind az üzletéből, mind a Cápákból, itt ennek az ellenkezőjét éreztem. 

2. Beatorbit

Tamás a Beatorbitnak dolgozott. Ők azok a magyarok, akik London legmenőbb szórakozóhelyeinek toplistáján a harmadik helyig mentek, és egy évvel a bezárásuk után is tartják a hetediket.

A törzsi dobolást, a közösségépítést és a zene élvezetét ötvözik mesterien, ezzel nem csak csapatépítők és legénybúcsúk sztárjai, de a családosok is imádják őket. Nekik segített a koncepcióban és a zenei anyag kidolgozásában a vállalkozó – de a cégbe nem vették be.

Ám hiába indult hihetetlenül erősen az új koncepció Angliában, a covid telibeverte, a londoni helyszín bezárt, a jövőre vonatkozó tervek parkolópályára kerültek. A felszerelés hazaköltözött, raktárba került, pihent. Tamás nem akarta elengedni a sztorit, ezért az anyagcégtől engedélyt kért, hogy addig is Budapesten megnyithassa a saját helyszínét.

Így nem áll meg a Beatorbit, kicsiben mégis üzemel, könnyebb lesz az újranyitás, ha végre kimászunk a pandémiából. Meg is nyílt a negyedik kerületben a hazai Beatorbit, és a folyamatos csiki-csuki helyzethez képest működik is, amikor tud.

A szolgáltatást és az ügyfelekre való figyelést jól igazolja, hogy mind a londoni, mind a budapesti helynek szinte csak ötcsillagos értékelése van – ezt nagyon kevesen mondhatják el magukról.

Szóval egy nagy sztori, egy nagy pofon, egy kitartó vállalkozó és egy kicsiben újrakezdés. Húszmillió forintért húsz százalék. Nem irreális. Imádtuk.

Imádtuk azt, hogy egy magyar csapat meghódíthatja Londont. Imádtuk a felkészültséget, hozzáállást és szelíd makacsságot, ami Tamásból sugárzott, amivel nem adja fel.

A sztorit viszont valami árnyalta, és ez többünk kiszállásához vezetett. Tamás nem része az anyacégnek. Dolgozott nekik, de ennyi. Most, hogy Londonból ki kellett vonulni egy időre, ugyan hagyták, hogy megcsinálja a hazai termet, de nem szálltak be.

A jogok, jogdíjak, eszközök tulajdonjoga egyelőre nem tisztázottak. Azaz valami nem klappolt a sztori mögött. Tamás nem befektethető állapotban hozta elénk a cégét. Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne a sztorit „összerakni”, ne lehetne utánamenni, egyezkedni, kitalálni, megállapodni.

De ez munka és kockázat.

A tény, hogy ez még nem történt meg, azt sejteti, hogy olyan érdekek vagy konfliktusok, de legalábbis véleménykülönbségek húzódnak a háttérben, amelyekbe befektetőként nem szívesen sétálunk bele.

Végül András igent mondott Tamásnak, ennek mindannyian örültünk. De végül az adás után a komplexitás legyűrte a szimpátiát. Sajnos nem sikerült ezeket a kockázatokat és hiányzó részleteket kezelni, így mégsem lett belőle deal.

3. Tall and Unique (TAU)

Adrienn magas nő – vagy a többiek kicsik.

Kívül esik az átlagon és így az átlagos boltok ügyfélkörén is. A legtöbb ruhaboltban – ha egyáltalán van a méretében bármi, akkor is csak limitált kínálatból válogathat. Rendezvényszervezői karrierjét textiliparira cserélte, Tall and Unique (TAU) néven hozzá hasonlóan átlag feletti magasságú hölgyeknek segít divatosan felöltözni.

Cégével 2019-ben indult el, a válság őt sem kímélte, mégis sikerült havi 1-1.5 milliós bevételig jutnia a cégével. Innen indult volna tovább egy cápával, húszmilliós befektetésért tíz százalékot kérve.

Ami lássuk be, nem volt reális.

Egy induló ruhamárka nagyon nehezen tud kétszázmilliós cégértéket megindokolni. Nagyon nagyra és nagyon profitábilisra kéne nőnie ahhoz egy borzasztó nehéz piacon, hogy ennyit érjen majd egyszer, vagy ahhoz, hogy a befektetett pénz megtérüljön.

Andrásról kevesen feltételezik és még kevesebben tudják, hogy ért a divathoz és a ruhákhoz. Egyrészt vállalkozói karrierje, másrészt felesége, Lukéj Gabi okán. Gabi tehetséges és egyre elismertebb festőművész, de mellette fotómodell, ismert sminkmester és ruhatervező is.

Így aztán elég gyorsan és könnyen talált fogást a vállalkozónő tervein is. Mint oly sokszor, amikor András fokozatba kapcsol, mi csak néztünk, mint a moziban.

Én ilyenkor egyszerre két filmet nézek. Egyrészt egy szakmai vitát, néha olyan témákban, amihez nem értek, és igyekszem megfejteni, hogy kinek is lehet igaza és melyikük hol túloz vagy sumákol. Másrészt egy érzelmes némafilmet, amiben két ember tátog egymásra, de közben folyamatosan bújnak elő a szörnyek az álarcok mögül.

Egy ilyen vitában tudom igazán megfigyelni a személyiségek, a hozzáállások kibontakozását. Adrienn rosszul viselte András csapásait, frusztrált és ideges lett. Nem a legjobb arcát mutatta. Ugyanakkor én azt vallom, hogy az ilyen stresszhelyzetre adott reakciójuk nem függ össze a hosszútávú sikerességükkel.

Ezért – mint oly sokszor – igyekeztem segíteni Adriennek visszajönni a „letaglózás” után. Adriennből a frusztráció ellenére is sütött a magabiztosság, talán néha kicsit túlságosan is.

Nem öregkorára, hanem mielőbb szeretne ő is Cápaként köztünk ülni. Ez az elszántság – bár kicsit karcos is tud lenni – egy jó dolog. Erőt adhat a nehéz években, segít kitartani a sikerig.

A nagyobb dilemma, amit a vállalkozás felvetett, a piaci versenyre vonatkozik. Azt juttatta eszembe, hogy a piaci verseny sosem fair. Egy nagy fast fashion márka számára jobban kiszolgálni ezt a réteget sokkal kevesebb energiába kerülne.

Ha van benne valós potenciál, akkor csak idő kérdése, hogy ezért a forintért is lenyúljanak. Kis ruhaipari cégként viszont irtózatos hegyeket kellene ahhoz megmozgatni, hogy értelmezhető méretűre tudjunk nőni és hatékonyan, versenyképes áron gyártani.

A ruhaipari versenyt már megtartották, lett pár győztese és rengeteg vesztese.

Ha van is benne esélye egy Dávidnak (vagy Adriennek) Góliáttal szemben, befektetőként nem vágyom erre a harcra. Így végül mindenki kiszállt. De abban biztos vagyok, hogy Adrienn nem adja fel.

4. Chiliyard

Gergely csilis. Először hobbinak indult, pár tő paprikával, mára kisvállalkozássá nőtte ki magát. Paprikákat nevel, szüretel, darál, főz, üvegbe mer, elad. 2017 óta évről évre növelve a bevételt és a termékek számát.

A válságot megelőzően főleg vásárokon értékesítve kézműves árukat. A méretéhez képest egész jó a csomagolás, a dizájn. Eggyel nagyobb és érettebb cégnek tűnik, mint ahol jelenleg tart, és ez jól áll neki. A csilije csípős, de ez talán elvárható.

Az üzlete engem nem érintett meg, de a paprikája azért az én szemembe is könnyet csalt. De nem is a csiliről szólt ez. Hanem Gergelyről.

És talán ez volt ennek az adásnak a legfontosabb része. Négy vállalkozó, négyféle üzlet, négyféle személyiség. És ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor nem a számokról, hanem az emberekről szólt a műsor.

Gergely elsőre szimpatikus, pozitív kisugárzású, optimista, mégis alázatos. Amit elért, a két kezével és az eszével érte el. Szeretjük a kisvállalkozókat, akik nekivágnak és megcsinálják. Mosolyogva, tanulva, türelemmel kitartva.

Kicsit a Magyar népmesék dallama és Mátyás királyról szóló meséink jutnak eszembe ilyenkor. Az okos, jobb sorsra érdemes, furfangos leány, legény vagy öregember, aki megérdemli a király figyelmét, jutalmát, mert helyén az esze és szíve.

Végül persze a számok és a piac is számít, nem csak a vállalkozó, így Gergely nem kap befektetést, de bezsebeli mindhárom különdíjat. Ő kapta a K&H az innovációért különdíj jelölést, ő lett a Telekom Digitálisan Tettrekész díjas vállalkozója és a Hungaricool by Spar termékverseny díjasa is ebben az adásban.

Talán ez a különbség a zsűrizés és a saját pénz befektetése között. Zsűriként ez egy bátorítandó, imádnivaló sztori. Befektetőként is – de a pénztárcánkat nem tudta kinyitni.

A Cápák között minden pénteken 21.05-kor kezdődik az RTL Klubon és visszanézhető az RTL Moston. Balogh Péter korábbi cikkei itt, itt és itt érhető elő.

Borítókép és fotók: RTL Klub

Oszd meg!