Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]


Bővebben

Balogh Péter a Cápák közöttből: Ha korrekt vagyok a cégeimmel, magukkal akarnak vinni az úton

Az RTL Klub péntek esténként jelentkező showműsora, a Cápák között egyik cápája, Balogh Péter hétről hétre elmagyarázza, mi alapján döntenek egy-egy befektetés mellett, és miért utasítanak el másokat. Múlt héten az ünnep miatt nem volt új adás, ezért Petya most az évad korábbi tanulságaiból szemezgetett.

Húsvét péntek nyulakban, tojásokban gazdagon, de Cápamentesen telt. Hogy mégse maradjatok Cápa-elemzés nélkül, nézzük az évad eddigi nagy tanulságait!

Immár háromdanos Cápaként szeretem újranézni az előző két évadot, mert megmutatja, hogy minden tekintetben milyen sokat fejlődtünk.

Biztos Cápaként is összeszedettebbek vagyunk, a fények, a szerkesztés, a technika is kicsit javult, de a legnagyobb változás mégis a vállalkozók felkészültségében van. Átgondoltabb pitchek, reálisabb cégérték, logikus tervek. Kiemelek párat hát az idei év eddigi adásaiból, és meglátjuk, mi a tanulságuk.

1. Gerike Lángossütödéje

Egy nagyon szimpatikus, egyszerű erdélyi srác, Gerike álma egy saját vállalkozás volt. Lehúzott két évet spenóton élve nyugaton az építőiparban, a félretett pénzből pedig a Havanna-lakótelep gasztrokínálatát szélesítette egy lángosozóval. Évi 12 milliós árbevétel, némi profit. Ötmillió forintért tíz százalék üzletrészt kínálva a befektetőnek.

Amiért nehéz volt Gerikével bármit kezdenem, az a kettőssége volt. Egy igazán imádnivaló, dumás, játékos, de mégsem tiszteletlen srác, aki tudja, hogy honnan jött és hova megy. A frissen sült, fokhagymával is megkent, töltött lángos illata, amint ellepi a stúdiót. És egy csiricsáré logós lángosos bódé.

Lángosozóra mindig lesz szükség. De sosem lesz igazán nagy üzlet.

Mert lángost sütni szinte bárki tud. Még én is. És aki komolyan veszi magát, nem spórol az alapanyagon, beleteszi a munkát, az jó lángost tud sütni. Nincs elérhető, fenntartható termékelőny.

Nincs hatékonyság és saját gyártású összetevő, nincs bonyolult gépsor. Kell egy hűtő és egy sütő, na meg egy sajtreszelő. Ez azt is jelenti, hogy nem lesz a cégvezető munkájától leválasztható, értékes cég. Nem lesz exit. Senki nem vásárol fel ilyet.

Akinek lángosozója van, annak nem cége, hanem munkája van.

Ezzel persze nincsen semmi gond, tud egy tisztes megélhetést adni Gerikének, idővel a családjának is. De csak addig, amíg beleteszi magát és csinálja. A Havanna-lakótelep lakóinak legnagyobb örömére ezt szívesen teszi.

(Kis lábjegyzet. Én gluténérzékeny vagyok. Szerencsés vagyok, nem a durvább verzió, nem cöliákiám van, így csak fájdalommal büntet, nem tartós egészségkárosodással.  Azért a kommersz, utcai lángosozás kizárva. De ha a stúdió fokhagymás lángosillatban úszik, akkor néha egy Cápa is elgyengülhet. Mindezt mérlegelve bevallom, én befaltam Gerike lángosát. Az árát pedig rögtön duplán fizettem. Egyrészt a megérdemelt fájdalom, másrészt a gluténérzékeny közösség boszorkányüldözése lett a jutalmam. Megérte? Igen.)

2. Anjuna Ice Pops

Józsi egy jégkrémmárkát épített fel. Isteni finom, kreatív, kompromisszummentes és mindenmentes jégkrémeket gyártanak. Vannak már fagyizóik, épül a franchise, jelen vannak a kiskereskedelmben, új, még nagyobb üzlet van kialakulóban az idei szezonra.

Ketten kezdték, idővel elváltak útjaik. Szerencsére békében. A cégnek meggyűlt a baja a termék szezonalitásával, a tőkehiánnyal és egy meghiúsult befektetéssel is, ahol az állami befektetőjelölt az utolsó pillanatban kiugrott. 50 millió forint befektetésért öt százalék tulajdonrészt ajánlott fel.

Vannak olyan minták, amelyeket aktív angyalbefektetőként látok a piacon. Ezek közül is kiemelkednek azok, amik több, mint a cégek felét érintik. A leggyakoribb? Ha egy cégnek több, mint egy alapítója van, akkor az esetek több mint felében pár éven belül lesz köztük vita, konfliktus, szétválás. Hogy ez mennyire a magyar startupok sajátja, nem tudom.

De azt látom, hogy erre rengeteg ígéretes cég rámegy. Kínában sok cég jön létre testvérpárok alapításában, jellemzően 50-50 arányban. És bizony hiába testvérek, rendszeresek a konfliktusok, amiket a két egyenlő fél ritkán tud feloldani.

Van, amikor testvérgyilkosságig megy a vita, így néha az egyik tulajdonos a koporsóban, a másik a börtönben végzi. Ez is mutatja, hogy egy-egy beszorult helyzetben akár egészen messzire is gurulhat a gyógyszer. Az elmondása alapján József és üzlettársa – szerencsére –  ennél lényegesen békésebb és civilizáltabb megoldást talált. Sajnos ez a ritkább eset.

Régióhódító cég nélkül

Amin több Cápa is megütközött, az az volt, hogy a cégnek van adóssága. Sajnos a hazai vállalatokra jellemző az alultőkésítettség. Hiába az EU-s pénzeső, az állami tőkealapok, egy gyártással foglalkozó vállalat elindításához mindig hiányzik a tőke.

Ennek a következménye látszik az egész országon. Sok a kis, kevés a nagy vállalat és alig pár közepes cég és márka van itthon. Olyan, amelyik pedig a régiót meghódítja, alig akad.

Az alultőkésített vállalatok pedig napról napra küzdenek a túlélésért, nehezen tudnak fejlődni, fejleszteni, beruházni. Befektetőként persze egy eladósodott vállalat mindig nehezebb terep, hiszen a pénzünket nemcsak a jövő építésére fogja használni a cég, hanem részben a múlt lyukainak betömésére is.

Azaz a tőkénknek csak egy része fog érdemben dolgozni. Persze mint egy ország az államadósságot, egy működő, növekedni tudó cég is el tud cipelni a hátán némi adósságot. De befektetője válogatja, hogy mennyit lát szívesen.

Ami kifejezetten szimpatikus volt – a terméken túl – az az, hogy bár még mindig viszonylag kicsi a cég, de már sikerült a legnagyobb konkurens gyárából vezetőt igazolni. Ez szerintem egy nagyon fontos visszaigazolása rögtön két ténynek is.

Egyrészt sikerült egy szakmabelit meggyőzni arról, hogy érdemes ehhez a csapathoz csatlakoznia. Ez önmagában egy komoly fegyvertény, ami befektetőként sokat dobott nálam a sztorin.

Másrészt jól mutatja, hogy a vezető nem akar mindent egymaga jobban tudni az egész szakmánál, hanem egy erős csapatot akar felépíteni maga köré, amiben igenis helye van azoknak, akik már megjárták a hadak útját.

Túl sok olyan vállalkozót látok, akik annyira diszruptívak akarnak lenni, hogy nem is kíváncsiak a szakemberekre. Ők akarják jobban tudni.

Van, amit nem lehet megcápázni

Végül nem született befektetés, pedig szerintem érdekes és érdemes céget láttunk. De min múlott? Egyrészt szerintem Józsi nem tudta elég erősen irányítani a beszélgetés folyamát. Láthatóan izgult, így kicsúszott a kezéből a gyeplő. Többet beszéltünk az adósságokról, a nehézségekről és a távozott üzlettársról, mint a tervekről és célokról.

Másrészt a hosszú ide vezető út és a folyamatban lévő befektetési tárgyalások miatt viszonylag kevés rugalmasság volt a cégérték tekintetében.

Magyarán nem lehetett jól megcápázni, értelmes méretűt harapni.

Így ez a befektetés nem passzolt a magánbefektetőknek – ugyanakkor egy intézményi befektető számára vonzó maradhat. Ugyanis a legtöbb magánbefektető egyszerűbb struktúrában fektet be, a pénzért százalékot szerez.

Az intézményi befektetők viszont lényegesen komplexebb rendszert hoznak létre, amelyben a pénzüket és annak hozamát több ponton is védik – cserébe sokkal több ügyvédi munkát és felügyeletet, bürokráciát igényelnek.

3. Forever Hands

A 23 éves Jankó és édesapja, Zoltán egy gipszöntő kreatív készletet hoztak. Létező kategória a világban, többféle néven, módon. Két dolog tette őket igazán érdekessé.

Egyrészt Jankó, az egyetemista, aki a termék online marketingjét és az értékesítést építette fel, míg édesapja a beszerzést és gyártást. Másrészt az, hogy három hónap alatt kb. 30 millió forint árbevételt értek el, ráadásul már szép arányban külföldről.

Nem találták fel a spanyolviaszt, de tudták, hogyan kell becsomagolni és eladni, az biztos.

Ugyanis ma már sok kategóriában nem az a nagy kérdés, hogy egy-egy terméket elő lehet-e állítani. Kedvenc kínai online boltomban minden IS kapható. Legutóbb egy szilikonfület rendeltünk, mert nem hittük el, hogy ilyen egyáltalán létezik. Mint kiderült, akupunktőrök képzésére szolgáló, hiánypótló termék volt.

Márpedig ha minden van, akkor a nagy kérdés egyre inkább az lesz, hogy ki tudja azt eladni. Ki tudja megszólítani a vásárlókat, megérteni az igényeiket és eladni nekik valamit. Én ezt láttam meg ebben a történetben.

És persze személyesen is megérintett a téma. Vagy inkább én a témát. Ugyanis önként jelentkezőként az én kezemet öntötték ki gipszből a pitch részeként.

Mókás folyamat volt, feltűrt ingujjal, mellényben, zakóban, egy tucat kamera előtt csuklóig az algában várni, hogy az megkössön. De szép lett az eredménye. Hiszen Lakatos Istvánnal együtt befektettünk, illetve mert egy újabb műtárgy került a polcomra – a saját fityiszem.

Hogy Jankó egész életében gipszet fog árulni, azt kétlem. De remélhetőleg nem is erre az egyetlen történetre kötöttünk barátságot.

Amit megtanultam az eddigi befektetéseimből, az az, hogy ha fair és korrekt partnerként dolgozom a cégeimmel, a bizalmukkal soha nem élek vissza, akkor magukkal akarnak vinni az úton, és nem válok előbb-utóbb fölös teherré.

Ez pedig többet érhet bármilyen szerződési feltételnél és jogi csavarnál. Mert a befektetés alapvetően bizalmi kérdés.

Balogh Péter korábbi elemzése itt olvasható.

A Cápák között minden pénteken 21.05-kor kezdődik az RTL Klubon és visszanézhető az RTL Moston.

 A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.

Borítókép és fotók: RTL Klub


Oszd meg!

Okosnak és bölcsnek lenni két különböző dolog.