Óriási üzlet keretében vásárolták fel az itthon is jelen lévő Woltot. Mit kell tudni a startupokat felvásárló startupról, ami mindössze egy évvel idősebb, mint a cég, amit most bekebelezett?
Alig szoktuk meg, hogy piros helyett rózsaszín kabátban bicikliznek az utcákon a Netpincérből Foodpandává vált ételkiszállító futárjai, a héten jött az újabb hír: felvásárolja a Woltot a covid egyik nagy, amerikai nyertese.
A deal hazai szemmel nézve elképesztő mértékű, a vételár 7 milliárd euró, azaz 2500 milliárd forint – ez durván annyi, mint a tíz leggazdagabb magyar összvagyona. A Wolt a magyar piac mellett 22 másik országban van jelen, összesen 4000 alkalmazottal.
De mit kell tudni a felvásárlóról, a Woltnál mindössze egy évvel idősebb Doordashről, melynek három alapítója, Tony Xu, Andy Fang és Stanley Tang mind szerepelnek az amerikai Forbes milliárdoslistáján?
Mindenki utálja a kiszállításokat
A Doordash története Xu és a negyedik alapító, Evan Moore elmondása alapján 2012-re nyúlik vissza. Xuék akkoriban helyi vállalkozókat interjúztattak Palo Altóban, hogy kiderítsék, milyen szolgáltatás az, ami iránt a legnagyobb a hiány. Épp befejezték az interjút egy macaronbolt vezetőjével, Chloe-val, amikor a nő kibökte, mi az, ami a legnagyobb fejtörést okozza neki: a teljesíthetetlen kiszállítások. Ekkor jött az ötlet: miért ne hozzanak létre egy olyan céget, ami leveszi a kiszállítás terhét a vállalkozók válláról?
A környék legtöbb étterme akkoriban nem vállalt szállítást, akik mégis, azoknak szinte mindnek csak púp volt a hátán.
Ekkoriban csatlakozott hozzájuk Andy Fang, aki a Stanfordra járt informatika szakra, ő pedig magával hozta egy szaktársát, Stanley Tangot.
Moore egy tweetjében azt írta, arra a hipotézisre építettek, hogy létezik a túlzott fogyasztói kereslet. „Egyértelműen a fogyasztói kereslet volt az a hajtóerő, ami meggyőzte az éttermeket.”
Moore utólag úgy látja, a sikerhez nem volt egy mágikus recept, csak kemény munka és összpontosítás a növekedésre. „Ilyenkor jön az a szöveg, hogy »lenyűgöző volt a csapat«, meg »volt egy víziónk«. Mi nem voltunk különlegesek, a kiszállítási piac sem volt felkapott, és eleinte senki sem gondolta, hogy ennek lenne bármi értelme.
Thai és pizza
Első lépésként létrehoztak egy weboldalt, Palo Alto Delivery néven, rajta a helyi éttermek menüivel. Akkoriban a vállalkozás egyetlen bevétele a szállítási díjakból származott, ez akkor 6 dollár volt. Órákon belül megérkezett az első rendelés, egy thai étterem ételének kiszállítására. Moore elvezetett az étteremhez, felvette a rendelést és kiszállította az első vásárlónak.
Hamar kiderült, hogy nehezen fognak tudni lépést tartani a kereslettel. Moore gyakran kijárt az egyetemi órákról, hogy felvegye a telefont. Egy idő után felvettek másokat, hogy segítsenek a kiszállításban, Craigslistről és szórólapokkal is hívtak fel embereket, de olyan is volt, hogy pizzát rendeltek és ott helyben munkát ajánlottak a pizzafutárnak. Moore szerint valószínűleg túl sokáig tartott az az időszak, hogy ők maguk szállítják ki a rendeléseket,
de egy nagy előnye mindenképp volt: megismerték a részleteket.
Hat hónappal a vállalkozás után jelentkeztek a Y Combinator nevű startup akcelerátorhoz. Beválasztották őket, de Paul Buchheit-et, a Gmail YC-nél dolgozó megalkotóját nem sikerült azonnal megnyerniük: Buchheit eleinte kétkedett abban, hogy a startup nagyra nőhet, a jelentkezéskor mindössze 217 kiszállításon voltak túl, ráadásul még egy applikációjuk sem volt.
Az egyik legfontosabb, amit ott tanultak, az volt, hogy érdemes minden ötletüket kipróbálni. A YC-hez egy 20 ötletet tartalmazó listával érkeztek. Amikor megkérdezték a partnereket, hogy szerintük melyiket válasszák, Paul Buchheit így válaszolt: „Honnan tudjuk? Csináljátok meg mindet.”
A Y Combinator és Buchheit erősen jelen voltak a Doordash fejlesztésében, az után is, hogy véget ért a három hónapos program. Az alapítókat később visszahívták, hogy felszólaljanak az eseményeiken, és miután jöttek az első befektetők, a YC a saját alapján keresztül segítette a startupot. 2016-ra a cég szilárdan megtelepedett az élelmiszer-szállítási ágazatban.
Négyből hárman milliárdosok
Az alapítók szerint a Doordash sikerének egyik kulcsa az, hogy az Uber Eatsszel és a Seamlesszel ellentétben nemcsak a vásárlókra figyeltek oda, hanem a kereskedőkre és a futárokra (dasherekre) is.
A cég 2020-ban lépett tőzsdére, ez volt 2020 harmadik legnagyobb amerikai IPO-ja (első nyilvános kibocsátása). A három, még a cégnél lévő alapító is emiatt került fel a Forbes milliárdoslistájára. Tony Xu vagyona jelenleg 3,4 milliárd dollár, Fangé 3, Tangé 3,1. (Érdekesség, hogy az alapítók közül nem mindenki született az Egyesült Államokban: Xu szülei a kínai Nankingben éltek fiuk ötéves koráig, 1989-ben költöztek az Egyesült Államokba. Stanley Tang Hongkongban nőtt fel.)
Moore összesen 17 hónapot volt a startupnál, ma a Khosla Ventures kockázatitőke-társaság befektetési partnere.
Tavaly novemberben a Doordash 200 millió dollárt fektetett helyi vállalkozásokba a Main Street Strong kezdeményezésen keresztül. Xu ezt azzal indokolta, hogy a Doordasht azzal a céllal hozták létre, hogy növeljék és megerősítsék a helyi vállalkozásokat, és ez azóta is így van. A cég ma Amerikában, Kanadában, Ausztráliában és Japánban van jelen, 7000 várost köt össze szolgáltatásaival.
Nem a Wolt az egyetlen cég, amit a Doordash felvásárolt, februárban a salátakészítő robotokat fejlesztő Chowboticsra csaptak le, de megvették az önvezető autók távvezérlésével foglalkozó Scotty Labst, valamint a Caviar nevű ételkiszállító is, utóbbit vételára nyilvános, 410 millió dollárért (130 milliárd forintért) kelt el.
Borítókép: Eric McIean / Unsplash
